A ​cár őrültje 25 csillagozás

Jaan Kross: A cár őrültje

A Magyarországon is méltán népszerű Michelson beiktatása és Menny-kő című művek után ismét egy történelmi tárgyú Jaan Kross-regény. Vajon miért tér az író minduntalan vissza a történelemhez, méghozzá hazája történetéhez? Ő maga így válaszol a kérdésre: „Lehet, hogy történelmi érdeklődésem abból az időből származik, amikor ötéves gyerekként édesapámmal a tallinni óvárosi templomokat és házakat jártam, amikor a városháza termében a magisztrátus ezüsttárgyait csodáltam, s amikor kisfiúként a tallini tornyokban mászkáltam… S hogy miért nem írok távoli országokról? Mert nehezen versenyezhetnék egy madagaszkári íróval Madagaszkár ismeretében, de bármikor versenyre kelhetek kortársaimmal, ha arról van szó, hogy mi történt országunkban négyszáz évvel ezelőtt…
Hőseimet sok esetben a szimpátia alapján választom ki, máskor meg a pszichológiájuk érdekel… Egyébként A cár őrültjében olyan hőst választottam, aki par excellence ellensége minden kompromisszumnak.”

Eredeti megjelenés éve: 1978

>!
Európa, Budapest, 1983
492 oldal · keménytáblás · ISBN: 963073106X · Fordította: Bereczki Gábor · Illusztrálta: Szemethy Imre

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Jakob Mättik · Katharina von Bock (Eeva) · Timotheus von Bock


Most olvassa 2

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Jaan Kross: A cár őrültje

Az kezdettől fogva világos volt számomra, hogy ez valóban, ahogy @BabusM írja, „klasszikus történelmi regény”. 1978-ban íródott, de stílusát és látásmódját tekintve nyugodtan íródhatott volna nyolcvan-száz évvel korábban is. Arról szól, ami a kulisszák mögött történt: olyan eseményekről tudósít, amelyek nem okoztak világméretű felfordulást. Egy okos, tárgyilagos, kissé melankolikus alkatú, középkorú férfi naplója a XIX. század eleji Észtországból. Ráérős, lassú mese, nagyjából kiszámítható fordulatokkal, legfeljebb annyiban érdekes, hogy ismeretlen tájakra visz…
…de – kérdeztem időnként – mi a fenét keres ez a regény a bizonyos 1001 könyv között? És miért jelölték az íróját (mint olvasás közben megtudtam) többször is Nobel-díjra?

Rájöttem.
Gyalázat, hogy nem kapta meg. Posztumusz adjanak neki egyet, de most tényleg.
Ez a türelem könyve. Figyelmes embereknek való. Arra használtam, hogy a lassúságával, ráérősségével kikapcsoljon, erre fel bekapcsolt. :) A második fele. Az első felében még hagytam magam átvágni.

Részletek a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/20/jaan_kross…

6 hozzászólás
SteelCurtain >!
Jaan Kross: A cár őrültje

Történelmi regény, mely nélkülöz minden monumentalitást. Éppen nem abban tűnik ki, mint a műfaj alkotói többnyire, akik éles vonalakat igyekeznek húzni bizonyos korszakok, történelmi helyzetek arculatára. Kross – aki mellesleg egy zseni – éppen azt hangsúlyozza, hogy mennyire elmosódó, talányos a struktúrák, s az őket alkotók képe funkcionálásuk folyamán. Tiszta képet többnyire csak üzemzavar esetén tapasztal az átlagpolgár. Ritkán olvasható olyan gazdagon árnyalt regény, mely még az elnyomó hatalom különféle képviselőit is egymástól nagyon is különböző, s nem feltétlenül ellenszenves karakterekként ábrázolja. Nem szükséges hangsúlyozni mennyivel nehezebb egy uniformizált, mindent elszürkítő hatalmat úgy ábrázolni, hogy közben prominensei ne csak egyéniségek maradjanak, de különbözőségük harsányan testet is öltsenek. A történet középpontjában Timotheus von Bock báró áll, aki elég őrült volt ahhoz, hogy egy parasztlányt vegyen feleségül, és ugyanakkor őszinte legyen a cárhoz. De vajon csakugyan őrült volt e Timotheus von Bock, vagy mindvégig tudatosan szerepet játszott? A kérdésre nemcsak a hatalom keresi a választ, de a báró barátai és családtagjai, sőt végső soron maga a báró is. Közben nemcsak maga a történet bontakozik ki, de a Szent Szövetség korabeli cári birodalom, s annak provinciális északnyugati szeglete, a Baltikum, a maga kevert; észt, orosz, német lakosságával is. Olyan korszak ez, mely nélkülözi a látványos, nagyhorderejű eseményeket, s mégis érzékeljük a kérlelhetetlen változást. Semmi sem ábrázolhatja ezt jobban, mint a helyi arisztokrácia viszonya a paraszti sorból kikerült von Bock asszonyhoz. Míg az ifjú bárónéról tudomást sem vesznek, egyszerűen keresztül néznek rajta, addig a húsz évvel idősebb asszonyt éppúgy elfogadják, mint bármelyik született arisztokratát. Finoman felsejlik, hogy ebben a változásban nemcsak a nem éppen hétköznapi Eeva kiválóságainak elismerése mutatkozik meg, hanem az időnek, a történelem névtelen főszereplőjének lassan erodáló hatása is.
Nyilván önként adódik a párhuzam a cári és a szovjet idők között, melyben ez a regény született, de azt hiszem téved, aki ezzel lezárja von Bock és későbbi korok történetének egybeesését. Kross regénye nemcsak az állandó átalakulásra mutat rá, hanem arra is, hogy minden olyan változásnak mely a privilégiummal rendelkezőktől indul ki, minden esetleges pozitívuma ellenére is elégtelennek bizonyul. Nem árt ezt ma sem elfelejteni.

3 hozzászólás
kaporszakall >!
Jaan Kross: A cár őrültje

A kötet címére beugrott Puskin befejezetlen kisregénye, A cár szerecsene, amely saját nagyapjának történetét beszéli el I. (Nagy) Péter uralkodása alatt).

Ez viszont egy egész más história, I. (Hebehurgya) Sándor, és I. (Kaszárnya) Miklós korából.

Egy csodabogár 'balti báró', aki – furcsamód – jóval a Német Lovagrend és a Kurlandi Hercegség bukása után is úgy gondolja, hogy noblesse oblige, és nem csak rangon aluli házasságával hergeli a közvéleményt, hanem egy arcpirítóan gúnyos levélben beolvas Sándornak is, mivel az egyszer megeskette, hogy mindig őszinte lesz hozzá. Annak a Sándornak, akinek kiszámíthatósága és stabilitása egy a tenger fenekéről kihalászott, korhadozó, újra felkurblizott állóóráéhoz hasonlatos.

Minél hülyébb valaki, annál sértődékenyebb – tartja a közvélekedés. Nos, a levél következményei nem maradnak el… Jól érzékelhető a párhuzam az egykori cári, és a későbbi szovjet elnyomás közőtt (Az értelmesebb pártcenzorok nyiván észlelték, és fogcsikorgatva engedték csak át a regényt. Viszont a szerző sem akkor bújt ki a tojásból, s úgy megforráslistázta és jegyzetelte az utószót, hogy ügyész legyen a talpán, aki bele tud kötni.)

A regény lassú sodrású, fojtott légkörű, klasszikus darab. Kiemelném az észt parasztlányból (Eeva) balti nemesasszonnyá (Katharina) előlépett női főszereplő lelki szilárdságát, emberi tartását. Az európai irodalom emlékezetes nőalakjai közt lenne a helye.

A regény nincs eléggé méltányolva a Molynép körében. Olvassátok!

berg>!
Jaan Kross: A cár őrültje

Idősíkok nagyon furán, nagyon szépen, szokatlan virtuozitással. A bizonytalanság a szereplők alapélménye, az idősíkok váltogatásának eszközével az olvasóé is (kihívás; a könyvjelzőn vezettem a kronológiát). Gazdagon rétegzett, tizenkilencedik századi történet, ami stabil jelen nemcsak az író, de az olvasó számára is. Az autoriter rezsim kifinomult, élő, on-line kritikája, a lázadók sorsán keresztül felmutatott társadalomkritikai vonulattal, körülbelül úgy, mint – a regényben is említett – Tartuffe-ben. Naplóregény, mégis sok izgalmas jelenet és párbeszéd van benne. Tetszett, ahogy a valóság és a fikció aránya végig izgalomban tartott, és ahogyan az idealizmust csak azért is fenntartja a keserűség háborgó tengerén (bocsánat… ennél sokkal jobb). Néhány ponton szerettem volna megnézni az eredeti szöveget, de az észt miatt esélytelen, sajnos.
Nagyon tetszett. Apró falatokban fogyasztottam, hogy tovább tartson. Megérdemli a helyet az 1001-ben.

Berike>!
Jaan Kross: A cár őrültje

Klasszikus történelmi regény, ahogyan előttem már néhányan megfogalmazták. Nem is akármilyen. Időtlen téma – bár a cári Oroszországban játszódik az 1800-as években, a benne foglaltak minden kor minden diktatúrájára igazak.
Gyakorlatilag egy naplót olvasunk, amely Timotheus von Brock báró történetét hivatott elmesélni nekünk. Hogy valóban őrült-e? Mennyire őrült az, aki nemes létére feleségül vesz egy egyszerű parasztlányt? Hát, ha szép és okos az a lány…
Mennyire őrült az, aki minden oroszok cárjának a szemébe mondja az igazat, őszintén megmondja neki, mi a véleménye róla? Őrült vagy naív? Vagy az őrültség csupán csak álca? Az olvasó tiszte eldönteni.

fukszia>!
Jaan Kross: A cár őrültje

„A cár őrültje” című regény olvasása közben Csehov 6-os számú kórterem című művének alapkérdése jutott eszembe: Ki van a rács mögött – minden csak nézőpont kérdése.
Kross többször utal a kérdésre: Ki az őrült? Őrült-e az őrült?

Őrült-e Timo főhős, azért, mert nemesi létére egy észt parasztlányt vesz feleségül.
Timo egy felvilágosult gondolkodó, aki összeütközésbe kerül a cárral, a cári önkénnyel. Gondolatai elfogadhatatlanok, ezért őrültnek nyilvánítják. Egy őrültnek viszont megvan az az előnye, hogy nyíltan hangoztathatja véleményét.
„Az egyeduralkodónak a törvény alapján kell kormányoznia, amely fölötte áll. És Isten nevére se hozzon gyalázatot… Az uralkodó legyen az állam első szolgája, személyében szent, de tetteiért felelős, úgyhogy őrizetbe lehessen venni, ha szégyenteljes szenvedélyeknek adja át magát, megfeledkezik kötelességeiről és ballépéseket tesz…”
Mi ez, ha nem egy "őrült beszéd a cári abszolutizmus korában.

A mű történelmi látlelet, az abszolutizmusok koráról (cári Oroszország, Spanyolország, Franciaország).
Az egyszerű középnemes sorsán keresztül megjelenik mindaz, ami a fejlődéshez, haladáshoz szükséges: hazaszeretet, büszkeség, árulás, de ugyanúgy az emberi vonások is, mint szerelem és összetartozás.

Kross minduntalan a saját országa történelméhez nyúl vissza, saját vallomása alapján A cár őrültjében olyan hőst választott,aki ellensége minden kompromisszumnak – és ezt őrültsége folytán meg is teheti.

7 hozzászólás
Gedi>!
Jaan Kross: A cár őrültje

Egy majd' 500 oldalas történelmi regény egy balti német nemesúrról, aki nemcsak annyira volt őrült, hogy észt parasztlányt vett feleségül, de még a cárt is tekintette annyira barátjának, hogy megossza vele az igazságról alkotott nézeteit….
történelmi regény, de nem a monumentális fajta. nem birodalmak bukásáról, nagy civilizációkról, csupán egy kicsike finnugor nép parasztvidékéről és egy őket őrűltségében felkarolni vágyó nemesúrról szóló szép, tragikus történet. nagyon lassú folyású, nem izgalmas kalandregény, visszafogott és mégis lap lap után olvastatta magát. (az sem zavart, hogy szinte másfélévig félretettem…) és a nagy orosz birodalomépítés közben egy kesernyés, parasztsorból felemelt észt értelmiségi fiatalember hangján keresztül olvasunk szerelemről, árulásról, igazságérzetről, hazaszeretetről, büszkeségről…
a történet összefoglalható pár mondatban. mégis tetszett és lekötött.

BabusM>!
Jaan Kross: A cár őrültje

Egy kifejezetten jó „igazi” klasszikus történelmi regény, aminek örülsz olvasás közben. Egyszer azért, mert rátaláltál a könyvtárban, és rávetted magad, hogy kivedd és elolvasd. Másodszor, mert egy olyan nép történetébe nyersz bepillantást, amelyről nem sokat hallasz történelem órán, ezért majdnem minden újdonságnak számít benne. Ismert nevek tűnnek fel szokatlan közegben, aminek még utánanézned is muszáj. És közben alig-alig történik valami, mégis letehetetlen egy idő után. És közben még arra is próbálsz koncentrálni, mi lehet benne célzás az akkori szovjet viszonyokra. Mert történelmi regény nem hiszem, hogy létezett akkoriban enélkül.

>!
Európa, Budapest, 1983
492 oldal · keménytáblás · ISBN: 963073106X · Fordította: Bereczki Gábor · Illusztrálta: Szemethy Imre
Ildó>!
Jaan Kross: A cár őrültje

Nagyon féltem ettől könyvtől, és nem csak a riasztónak tűnő, majd ötszáz oldalas hossza miatt, hanem történelmi mivolta miatt is.
A könyv címszereplője Timotheus von Bock, aki – több szereplővel együtt – a valóságban is létezett, ahogy az már a szerző előszavából is kiderül, így felmerül a kérdés mennyi a valóság, mennyi a fikció. Ennek megállapítására pedig az utószó ad némi támasztékot. A szereplők mellett pedig az ábrázolt hatalmi helyzet is a valóságól merített.
A történetnek azonban nem Timo, hanem sógora, Jakob Mättik az elbeszélője. A saját naplójából ismerjük meg az eseményeket.
A történet iszonyú lassan haladt előre még számomra is, a könyv első kétharmada alatt csak túl akartam esni az egészen. Félbehagyni viszont semmiképp sem szerettem volna, mert már nagyon érdekelt, kapunk-e választ a nagy kérdésre, valóban őrült-e Timo. Az utolsó harmad viszont már jobban lekötött.
Az őrültség igen relatív, úgy gondolom a választ is mindenkinek magának kell megtalálnia ebben a könyvben, ami a végére csak még több rejtélyes kérdést vet fel.
Mind Timo, mind Eeva és mind Jakob karaktere is nagyon tetszett, jól kidolgozottak voltak. Tetteikből nagyon részletesen megismerhettük őket. Jakob a csendes megfigyelő, akinek jó meglátásai vannak, és okosan is kezeli őket. Ő egy olyan figura, aki mindenhol ott van, még ha nagyrészt csak a háttérben meghúzva is magát, Eeva és Timo talán épp emiatt a jó rálátás miatt is kéri ki a véleményét, ha ketten nem tudnak dülőre jutni.
Jakob hangsúlyozza az elején, hogy nem szereti a húgát, de tettei mégsem erről árulkodnak számomra.
Eeva az odaadó, hű feleség, akinek kitartása minden történés ellenére töretlen, igazán erős női karakter. Timo pedig már csak amiatt is megnyerő, amiért hősiesen viseli elveinek következményét, ahelyett hogy feladná őket.
Nem tudom, hova tenni ezt a könyvet, mert nem tudom azt mondani, hogy nem tetszett, de ha kissé haladósabb, rövidebb, talán az jót tett volna neki, és kevésbé tudtam volna letenni a kezemből.

kirkkaus>!
Jaan Kross: A cár őrültje

Még az egyetemre kellett elolvasnom, és ugyan az észt kultúráról nem tudtam valami sokat, de a regény tetszett. Így, évekkel később, a kurzus elvégzése és egy észt ismerős összeszedése után se tudok sokkal többet róluk (de igyekszem!), a regény azonban még mindig tetszik. Olvasmányos, érdekes, nem felszínes, bár hű, de mélynek se mondanám. Tudom ajánlani bárkinek, akár esztofil, akár nem.

(Most Mättik naplója tényleg létezett és „csak” belenyúlkált a szerző? Mondtam már, hogy buta vagyok, mint egy ökör?)


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Édes istenem, mit jelent az, hogy normális?

43. oldal

Surréalisme>!

Apád államilag nézve természetesen őrült. De gyémántkővel mérve a legbecsületesebb ember, akit valaha is láttál, s valaha is láthatsz. […] Igen. Apád őrültsége éppen a becsületességében rejlik.

197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Timotheus von Bock
Chöpp >!

Menjen olyan jól a sorsod az életben, amint csak lehetséges.

102. oldal

2 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Arcába vághat-e ilyesmit egy normális ember a cárjának?
De ha a cár megesketett egy normális embert, hogy meg kell mondania az igazat?
Ha a cár elvette a normális embertől a normális hazugság szabadságát?

403. oldal

Timár_Krisztina I>!

Ó, Uram, nem vagyunk-e teljes biztonságban, ha a világ tudatlansága az egyedüli védelmünk?

418. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

Átkozott, átkozott, átkozott erőszak!

102. oldal

eme>!

Minden népnek megvan a maga állatias és barbár kora, mielőtt eljutna a civilizációhoz, s mielőtt az emberi természet gyarlósága folytán új barbárságba nem alacsonyodik.

401. oldal

Timár_Krisztina I>!

A cár szeret szépen hangzó dolgokat parancsolni, mert azt akarja, hogy magasztalják mint keresztényt és törvényadót, mint hőst és felszabadítót, mint a művészetek és a tudományok pártfogóját és a népjólét megteremtőjét. Mikor azonban a szép frázisok megvalósítására kerül a sor, nekiállnak mundérokat kigondolni, bizottságokat létrehozni. A bizottságokban persze a legfontosabb tag a cár. A határozatok végrehajtását azonban hízelgőkre és kalandorokra bízzák, mivel a becsületes és tehetséges emberek árnyékba boríthatnák Őfelségét! Amíg a miniszter ostoba és csirkefogó, bizonyos lehet az uralkodó kegyében. Elegendő jellemmel és tehetséggel bírni bárkinek, hogy száműzzék az udvarból…

143. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Timotheus von Bock
1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

– Idehallgasson, mindketten látjuk, hogy haldoklik. Hogy mibe hal bele? Nem tudom. Senki se tudja. Mi jelentősége van ebben az esetben, meg egyébként is, egy üres latin terminusnak? Egyszerűen elfolyik a homok az ujjai között, és bevégzi.

407. oldal

Kapcsolódó szócikkek: haldoklás
Chöpp >!

Jó néhány éve megfigyeltem, hogy egy csodálatos képességem fejlődött ki: társalgok valakivel, az illető valamiről beszél – s akkor egyszerre bizonyos vagyok benne: most kanyarodik egyet a beszéde. s mond valami teljesen váratlant – amiről én azonban öt vagy tíz másodperccel előbb tudok. Teljes bizonyossággal.

27. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Annemarie Selinko: Désirée
Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon
Victor Hugo: A nyomorultak
Bakóczy Sára: Crescence
Bauer Barbara: A leggazdagabb árva
Szélesi Sándor: Kincsem
Fábián Janka: Árvízi napló
Kimura Rei: Pillangó a szélben
Carl Chinn: Peaky Blinders – Az igaz történet
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.