Újjászületett ​szerető (Fekete Tőr Testvériség 10.) 90% 591 csillagozás

Ezt a részt nem mondanám, hogy kifejezetten Thor miatt vártam volna. Ő a sorozat eleje óta úgy meglapult a háttérben. Mondhatni közömbös volt. Miután megtörtént a tragédia, – ami szerintem a sorozat eddigi legfőbb kérdése; spoiler – nagyon megsajnáltam. Csak sajnos ebben a részben sem tett rám mélyebb benyomást, vagy ha tett is, az nem éppen pozitív.
Ami nagyon kárpótolt, az Xhex és John, mézeshetek utáni közös életük alakulása. Alaposan meglepett, mert nem volt szirupba mártva. Talán még lehangolónak is éreztem, de ettől volt olyan valódi.
Aminek a legjobban örültem – úgyse találjátok ki! – az nem volt más, mint Lassiter.
Végre sokkal több és jelentősebb szerephez jutott. Az írónő nagyon jól kitalálta az ő karakterét, szerepét. Bízom benne, hogy majd neki is lesz(nek) saját kötete(i). Jó sok! Bár a förtelmes filmes ízlésére nem még nem kaptam választ, de hozzá még ez is illik.
Közben újabb szereplő is feltűnt, aki nekem eddig olyan, mint egy Rehvenge Lite. Viszont nagyon örülök, hogy úgy tűnik, az alantasok a háttérbe húzódtak és inkább a vámpírtársadalmon belüli, belső konfliktusok kezdenek körvonalazódni. Most pedig jöhet a sorozat eddig legvárósabb párosának története.

Vannak pillanatok, mikor a szavak egyszerűen nem elegendők az érzelmeink kifejezésére. Mikor csak mereven bámulsz magad elé, mikor nem jönnek a szavak, pedig milliónyi érzés kavarog a fejedben és a szívedben. Magam most határozottan ezt érzem. Ez a könyv, legalábbis Tohrment szála, SZÍVET-TÉPŐEN FANTASZTIKUS.
Hatalmas tanulsággal és értékekkel az életről, családról, barátokról, szerelemről. Maradjunk röviden annyiban, hogy egy egész Tanganyika-tavat bőgtem magam köré…
Illetve még két szó:
TOHR ♥
LOVE ♥
~~~~~~~~
A sztori többi részét illetően sem csalódtam. Ward asszonyság hozta a szokásos színvonalat. ;)

P.S.: Annyira akartam, hogy Tohrnak ne vesszője legyen, és mit ad Isten?! Úgyis tudjátok… :D

„…a szerelem az, amiért érdemes meghalni.
     És élni is.”

Kavarognak bennem az érzelmek és nem is tudom, hogy hol kezdjem.
Ward istentelenül jól ír. Ahhoz képest, hogy ez volt a sorozat 10. része és egyes kötetek hossza kitesz másik 2 normál hosszúságú könyvet, mégsem unalmas és vontatott a sztori.
Tetszett, hogy itt is visszatért a jól bevált felépítés, miszerint a könyv főszereplői Autumn és Tohr, de a többi szereplő élete is jól láthatóan halad, változik.
Olvasás közben több alkalommal is felmerültek bennem kérdések, miértek a szereplők viselkedésével és a történet alakulásával kapcsolatban. De Ward előbb-utóbb mindig megválaszolta ezeket a kérdéseket és felvetéseket.
Volt jó pár szívfacsaró rész, a történet egésze mély és őszinte érzéseket tár fel. Végig szorítottam, hogy Thor megtalálja a megoldást.

Lassiter, te gazember! :D Eddig is kedveltelek, de a mostani tetted igazán angyali volt. xD Örülnék, ha saját könyvet is kapnál. :)

spoiler

Itt van az augusztus és a szabadság alatt köszönthetem a FTT harcosai, nekem ők az igazi kikapcsolódás, felüdülés, fantázia holiday. Ward nem fogta vissza magát, megint 600+ oldalas könyvet alkotott, tele vibrálással, élettel, szerelemmel, és vérszomjjal. Csípem a testvériséget, kedvelem a harcosokat, akkor is ha nem éppen tökéletes formájukat hozzák. Sajnos ebbe a részben több volt a fájdalom, mint a humor, Tohr igazi szemétládaként viselkedett, nem lehet még a gyászban se ennyire lemenni kutyába, a szenvedés nem elegendő ok arra hogy a másik lényt tárgynak silányítsuk, úgy bánjuk velem mint egy cserélhető mosogató szivaccsal.
A könyvet az X-es karakterek mentették meg, kedvelem a kemény csajt és még mindig látok fantáziát a pasiban. spoiler Nem a legjobb része a sorozatnak, kicsit túl sok volt az elején a nyavalygás és kevesebb az akció, utána következnek a fiúk, ezért sok mindenen hajlandó vagyok átrágni magam.
2.
Határozottan jobban tetszett mint először, bár ehhez valószínűleg nagy részben hozzájárulnak a következő kötetetek, csak tátott szájjal bámulom Ward mennyire finoman, mégis meghatározóan vezeti fel a későbbi cselekmény szálakat.

Végre Tohrment életébe elérkezett egy nő, aki miatt képes volt újjászületni.
Amióta Wellsie meghalt, annyira sajnáltam szegényt, és most pedig végre örülhettem, hogy továblépett.
Sen´ki / Rosalinda / Autumn is eléggé megfogott magának, mint a testvérek többi fele is. Először egy kicsit vonakodtam vele kapcsolatban, és igaz, ami igaz, az istenért sem gondoltam volna, hogy Tohr vele fog összejönni.
Lassiter is jobban a középpontba került, ami nagyon üdítő volt, mert hát, ki ne szeretné azt az angyalt :D
Xhexre és Johnra pedig haragudtam, hogy mennyire összekülönböztek. Persze Xhexnek volt igaza, de azért Johnt is meg lehett érteni, hogy annyira félti.
Qhuinn és Layla viszont…. OMG o_O ez meg mi??? Most nagyon, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezzel a dologgal a következő részben.
Folytatódik tovább a Fekete Tőr Testvériség imádatom, nem lehet megunni ^^

UI: A borítót nem bírom, nagyon nem… első látásra azt hittem, hogy egy nő van rajta :D viszont ez a legkisebb probléma.

Ó, Lassiter… te spoiler idióta angyal. Annyira imádlak.

Nálam Lassiter vitte a prímet, de ez nem meglepő. Sokkal komolyabb hatással volt rám ez a könyv, mint amire emlékeztem. Thornak sok időbe telt, vannak hibái, de megtette, és milyen jól tette, főleg, hogy Autumn segítette végig, még ha tudat alatt is. A negatív Xhex és John vonal elszomorított, főleg, hogy a végére feledésbe merült egy kicsit. Layla és Xcor teljesen hidegen hagynak, és inkább olvasnék öt könyvet Lassiterről, mint róluk egyet.

Nem nevet! – azt szeretem Ward könyveiben, hogy olyan jooooo vastagok…..csak olvasom, olvasom és még mindig marad belőle hnapra is :D
Előzőekben Nem igazán voltam kibékülve Thorment karakterével, talán azért mert keveset kaptunk belőle, gondolom ezt már most. Nem hittem a legeslegelején hogy követni fogom tudni ezt a rengeteg szálat, de tényleg! De van benne logika. Bár eggyel nem tudok megbékélni, ahogy az éppen központi karakterek köteteit zárja olyan …… olyan nem is tudom félkészek. És ez sorra ismétlödik, persze értem én folytatásos meg stb de …..
spoiler spoiler

spoiler

Már nem túl sok rész van….. hajaj mi lesz velem eztán …..

Már olvastam ezt a könyvet és érdekes, de most más miatt szerettem.
Tohr néha igazi s…fej volt. Ahogy beszélt néha Autumnal, ó te jó ég. Megértem én, hogy a gyász különböző fázisokból áll amin végig kell menni, de, hogy mindenért mindig Autumn volt a hibás. Amilyen jelzőkkel illette, amilyen önző módon kihasználta.
Autumn meg csak tűrte és csendben elfogadta amit kapott.
Micsoda körforgás! Nem semmi párost hozott össze az írónő.
Az Ő történetük szívfájdító. Annyira drukkoltam értük. Nem kimondottan nekik, hanem a boldogságukért, a mosolyukért, a jövőjükért.
Na meg John és Xhex jövőjéért.

Annyira tartottam ettől a résztől. Tohr-t, ugyan mindig is sajnáltam, de valahogy nem lopta be magát a szívembe. De, ahogy elkezdtem olvasni, a történet vitt magával. Az írónő annyira jól tálalta, Tohr fájdalmát, már egy kicsit magaménak éreztem. Másik karakter aki meglepett, az Lassiter. Eddig nem igazán figyeltem fel rá, de most már ott tartok, hogy imádom ezt a pasit. Ami viszont kiverte nálam a biztosítékot az John és Xhex kapcsolata. Még egy ilyen két idiótát, de most komolyan, még értük is aggódni. Volt elég izgalom így is. spoiler És végre jön, a várva várt párosom. :D

Azóta érdekelt Tohr könyve, hogy megtörtént vele az a bizonyos dolog.
Kíváncsi voltam, hogy hogy fog ezek után alakulni az élete. És azt kell, hogy mondjam, hogy Ward szuperül megírta neki. Jó páros ők ketten Sen'ki-vel.
Örültem, hogy ha már kell bele ellenség szemszögű rész, akkor azok a banditák bandája és nem az alantasok.
Annak is, hogy most Lassiter – egyértelmű okokból – többet szerepelt. Továbbá, hogy a vége az lett ami, nagyon mérges és szomorú lettem volna ha nem így történik.
A Lalya-s dolgot már régebben olvastam valahol véletlenül, így az nem volt meglepő.
Na, és ahogy az Epilógus előtti fejezetet megírta Ward, és ezzel felvezette a következő kötetet, az ismételten csak zseniális! :)
Már neki is kezdtem!

Kedvenc jelenet: Mikor a szertartás előtt a testvérek bementek Tohr-hoz.
Kedvenc szereplő: Lassiter.