Sóvárgás (The Fallen Angels 2.) 86% 101 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Aki olvasta a Bukott angyalok előtt Ward másik, a Fekete Tőr Testvériség című sorozatát, az igenis felfigyel a kisebb nagyobb hasonlóságokra a két sorozat között. A Kapzsiság mű olvasása közben meg-megmosolyogtam a hasonló kifejezéseket, mondatokat, jelzőket, illetve szereplőket (példa: „ Mi a franc? ”, Butch és Phury megemlítése stb.)
A második rész, azaz a Sóvárgás alatt már nemcsak mosolyogtam, hanem egyenesen felnevettem. Tetszett, hogy ebben a részben is folytatódnak az összefüggések!
Például:
Őrülten vigyorogtam, mikor annál a résznél tartottam, amikor Matthias elmondta Vishous mottóját Jimnek: „Az egyik kezedben az van, amit akarsz, a másikban pedig egy nagy rakás szar. Nézd meg, melyikkel mész valamire!”
Nem győzöm ismételni magam, hogy ezek az apróságok, amelyek megjelennek a másik sorozatból, annyira jól esnek nekem!
" – És egyébként hogy vagy?
– Fan-kibaszott-tasztikusan. "
/Devina és Jim párbeszéd/
Na itt, ennél a résznél nem tudom ki hogy van vele, de az én lelki szemeim előtt egyből a FTT-ből megismert Lassiter angyalkánk jelent meg, illetve az ő kedvenc mondata jutott eszembe (Halle-kibaszott-luja!).
Egyszerűen nincs rá szó egyébként, mennyire a szívemhez szóló volt ez a könyv is. Jim Heron és két „szárnysegédje” továbbra is a favorit, ez nem kérdés.
Nigel, az arkangyal csalódást okozott, méghozzá nem is akármilyet. Tudtam, hogy Jim végül megmenekül Devinától, hiszen ő a főszereplő a sorozatban, de Nigel nemtörődömsége akkor is teljesen kiakasztott.
„Az ő főnökük viszont hol van? Vacsorázik. Hát csoda, ha legszívesebben a seggébe dugná fel a desszertjét? ”
Nem. Nem csoda! Én is így éreztem! Itt nálam betelt a pohár ugyanúgy, mint Adriannél és Eddienél. Nem is tudom milyen jelző illene az arkangyalra…
Colin viszont.. na ő kellemes csalódás volt számomra, mikor megmentette Devina karmai közül kedvenc angyalunkat!
Láttam magam előtt Jimet, és vele együtt átéltem azt, amin keresztül ment lent, a pokolban. Remélem azért a folytatásban Devina egyszer (legalább!) visszakapja kamatostól mindazt, amit Jimmel és Adriannel tett!
Ha már Adrian szóba került. Az első részben ugye ő az, aki Devinához küldi Jimet. Egyenesen a gonosz nőnek tálcán kínálta fel, ami nem volt szép húzás tőle. Aztán saját magát feláldozza, ami javára legyen mondva, szép gesztus volt tőle. Ebben a részben pedig ahogy viselkedett Jimmel, miután hazakerült a nőtől.. engem teljesen meghatott! Ahogy odafeküdt mellé, beszélt hozzá.. Persze, tudta Ad, hogy milyen kínokon esett át a férfi, ezért tudott annyira együtt érezni vele, viszont amit fent tett, ahogy szembeszállt a „főnökével”, hogy Jimet megmentsék, abból megtudhatja az ember, hogy milyen is az igaz barát! Adrian és Eddie hiába alig pár napja ismerik Jimet, igaz barátokká váltak ettől a történéstől kezdve. Mert ugye eddig Ad és Eddie ketten voltak, mindent, még a nőkkel történő cselekvést is együtt csinálták, Jim nélkül. Innentől kezdve szerintem nem kérdés, hogy úgymond elfogadták Jimet is.
Az meg, hogy Eddie angyal léttére az orgonára allergiás, egyenesen egy vicc! Ahogy olvastam, el is nevettem magam egyből! Magam előtt láttam a férfit, ahogy ott ül a bokor mögött a társával, és egyre csak tüsszög, nekem igen is vicces volt! :)
Isaac és Greier története egyébként nekem nagyon bejött. Az első pillantattól kezdve, mikor a férfi ügyvédjeként ment be a nő Isaac-hez, és ahogyan reagáltak, ahogyegymásra néztek, az annyira aranyos volt! :) Kicsit féltem azért, hogy az „Angyalsereg” beveszi maguk közé a férfit, és így elválasztják egymástól a két fiatalt, de végül megkönnyebbülten olvastam a befejező részben, hogy nem így történt. Furcsa volt számomra, mikor kiderült, hogy Greier 32, Isaac pedig „csak” 26 éves. Persze, nincs megszabva sehol, hogy a férfinak mindig idősebbnek kell lennie, mégis meglepett.
Amikor kiderült, hogy Griernek és Isaacnek babájuk lesz, illetve ahogy megjelent a férfi egy szál fehér rózsával, mit sem tudva arról, amit a nő nem sokkal ez előtt tudott meg (a halott öccsétől) hát az valami eszméletlen volt! Sosem gondoltam volna, hogy ezt a történetet még jobban fel lehetne dobni, és hát tessék! :)
Izgatottan várom, hogy a kezembe vehessem a sorozat harmadik részét! Bízom benne, hogy az a rész is tele lesz meglepetésekkel, hirtelen fordulatokkal és izgalommal! :)

Jobb volt mint első, de….
Az a nagy monumentalitás, ami az FTT sorozatot jellemzi ebből valahogy hiányzik.
Nem ajuldoztam a szereplőktől és a történésektől, nem éreztem egy pillanatra sem azt, hogy ide nekem a folytatást, hogy rossz lesz, amikor a végére érek, vagy akár csak azt, hogy az átfogó karakterek további sorsa rohadtul érdekelne….
Zavaró, bár persze ez hülyeség, csak Wardtól ezt szoktam meg, hogy a párok, akik összejönnek egy-egy kötetben se előtte nem voltak ismertek, se utána nem olvashatunk róluk többet…. Az egyedüli összekötő kapocs a kötetek között Jim és a két angyal, viszont velük meg igazán még nem indult el történet, ami miatt meg inkább csak bábuknak tűnnek… A könyv végén amikor Jim Devinánál van és rájön valamire, ott éreztem egyedül azt, hogy most, most talán elkezdődik egy a köteteket átfogó történet is, ami miatt érdekes lesz olvasni erről a „versenyről”.
Isaac és Grier történetéről nem sok mondani valóm van, két ember, akik más világból valóak, végül mégis egymásban találják meg a szerelmet. Láttunk már ilyet, fogunk is, nem rakott hozzá Ward sem többet ehhez a témához, mint mások. Egy időben úgy éreztem olvasás közben, hogy na látod te lány, mindig kíváncsi voltál milyenek lehetnek a Jessica Bridként írt könyvei, na ilyenek. :)

De, és azért ez mindenképp pozitívum, nagyon olvasatta magát, és fel-fel villantott dolgokat, amitől még mindig reménykedem, hogy ez egy nagyon jó sorozat lesz még, és tetszett a végén a csavar, bár tudtam, hogy lesz benne, így hamarabb rájöttem, hogy mi lesz az, de akkor is tetszett :)

Az Envy-jal nem fogok ennyi várni, tényleg úgy érzem, hogy a sóvárgás, amire a végén Jim rájött, nagyot fog dobni a történeten, úgyhogy igazából már megjelenhetne :)

Jó volt ez a rész is. Igazából nem érzem sem rosszabbnak, sem pedig jobbnak az elsőnél. Ami nem baj, mert így is tetszett persze. De még mindig hiányzik belőle az a fajta erő, ami az FTT szinte mindegyik részében átüt – legalábbis nekem :) Azt vártam, hogy Ward majd a tőle megszokott módon megint lehengerel valami hihetetlen, elképesztő dologgal, de mégsem.
A történet jó volt, néha kicsit langyos ugyan, de azért tartogatott meglepetést, azután viszont, hogy megtörtént a nagy fordulat, már egyértelmű volt a történet végkimenetele. Jó pont viszont, hogy Jim és haverjai egyre szimpatikusabbak, és a karaktereik is egyre jobban kibontakoznak.
Összességében, egynek jó volt, és jöhet a következő :)

Jó volt újra Wardot olvasni, mégis, valami hiányzott…

A sorozat második kötete sokkal jobban sikerült, mint az első. Talán annak köszönhető ez, hogy már ismerjük az előzményeket, vagy az ismerős karaktereknek? Az is lehet, hogy az írónő végre ráérzett ennek a világnak az ízére, és így sokkal pörgősebb, lebilincselőbb könyv született. Kíváncsian várom a folytatást, és milyen morbid lenne már ha kiderülne, hogy Devina az egyik lélek, akit meg kell menteni…

Inkább tűnt a könyv egy volt szövetségi ügynök vesszőfutásának, mint egy fantasy történetnek, amit őszintén én sajnálok, mert Wardtól mindig fantazis történetre számítok, itt meg azt a néhány természetfeletti dolgot meg se éreztem. A szereplők nem nőttek nagyon a szívemhez, de sok apró cselekedettel, mondattal, azért megbékítettek.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szamomra hatarozottan jobb volt, mint az elso resz, de meg mindig hianyzott egy aprocska kis plusz amitol teljesen levenne a labamrol. Igazabol talan az is bennem van, hogy nem igazan volt szamomra kellemes a Matthias szal. Laposnak semmikepp sem mondanam, csak pusztan nem keltette fel a figyelmem, foleg a folyamatos huzavonaja miatt, hogy mit is akar, vagy hogy hova is tartozik. Nem tudtam annyira 'az agyam eldobom tole' karakternek, viszont amit csinalt, ahogyan csinalta azt el kell ismernem, hogy szepen volt kiepitve.
Devina viszont mindig meg tud lepni, azt kell mondanom, hogy valahogy nekem o sokkal jobb fogonosz, mint a Testverisegnel az Omega vagy az alantasok. Baaar azt meg mindig nem tudom igazabol megitelni, hogy Jim irant az erzelmei valosag, vagy igy akarja maga melle allitani, valoszinuleg egy kicsit mind a ketto. Ami tetszett vele kapcsolatban igencsak logikusan es megkerulve erte el a celjait (meg ha talan csalt is picit), de ugyanakkor probalt minden szalra ugy figyelni, hogy nehezebben lebuktathato legyen. Ami viszont a plafon volt a pszihologusos jelenete…eloszor azt hittem, hogy valami rossz vicc akar lenni, majd mikor raeszmeltem, hogy errol szo sincs, akkor mar vege volt :D
Jim-rol pedig ugy gondolom, hogy nagyon szepen halad elore a karaktere, fejlodott mindenkepp az elso reszhez kepest, de ehhez kellett Devina es Nigel is. Ugyanakkor ugy gondolom, hogy mindegy, hogy mit tesz vele egyik, vagy mond neki a masik ugy sem tudjak az alaptermeszetet megvaltoztatni, vagy egyaltalan behodolasra kenyszeriteni.
Grier-bol valami hianyzott nekem, egyszeruen itt ulok a konyv folott, szugeralom, hogy jojjon a szikra, hogy mi volt az, ami meg kellett volna bele, de nem tudom megmondani. Csak erzem, hogy ott van, hogy valami meg kell… ezek ellenere egy igazan eros no, aki kiall magaert, tobbnyire tudja is, hogy mit akar. Az pedig, hogy az Isaac iranti erzelmei mennyire jottek at… lehet ez az, ami hianyzott, mert 1-2 szodobalastol, meg nem biztos, hogy hiheto.
Isaac. Mit is mondjak rola? Nem gondoltam volna, hogy a vegere ennyire megkedvelem (belezugok), plane meg az elejen a bortonos resznel, bar mar ott is beleborzongtam a jelenletebe. Naggggggyon szeretem igazabol az ilyen nehezfiukat, es meg jobban szeretem azt mikor hirtelen atcsapnak valami tobb-be, egy gondoskodo mindenre kesz ferfiba. Az o erzelmei viszont abszolut atjottek nekem, mar csak azert is mert nala megvolt a tettlegesseg.
Es ok ketten egyutt? Hm. Ezzel a kerdessel sajat magam fogtam meg, mert egeszen az utolso par oldalig nem tudtam ugy tekinteni rajuk, hogy kettojuk. Sokkal inkabb csak kulon tudtam nezni oket.
Adrian oh en…o az abszolut kedvencem! De komolyan! Ha valami poenosat csinal nevetek rajta, ha eppen a Devinaval toltott idore gondol, akkor vele egyutt erzek/elek, es teljesen taccsra vag… egesz vegig csak az dubog a fejembe az olvasas soran, hogy hol van, miert nincs itt, ha ott van mi lesz.. beteges :D
Eddie-t is kezdem egyre jobban megszeretni, plane az orgonaallegiajaval… haaaat egyutterzek vele tenyleg! Ugyanakkor eleg jot nevettem azon a reszen:D
A tortenet pedig mindenkeppen egy konnyen olvasos, felepitett es igazabol izgalmas sztori. Mondjuk a vegen volt egy picit olyan erzesem, mint ha osszecsapott lenne, de ennek ellenere kivancsian varom a folytatast! :)

Ahogy jönnek a bűnök, úgy tűnik egyre jobb és jobb lesz!!!

Nagyon vártam a 2. kötetet mivel többen is írták, hogy jobb mint az első rész. Kiolvasva én másképp gondolom, nekem a Kapzsiság picit jobban tetszett. Ott szimpatikusabbak voltak a főszereplők és a krimi szál is érdekesebbé tette a könyvet. Ennek ellenére a Sóvárgásban sem csalódtam. Izgalmas volt és a történet sem kiszámítható. Két tippem volt a végével kapcsolatban, de teljesen más lett a befejezés mint amire számítottam.

Bővebben
http://elhaym.wordpress.com/2011/01/26/j-r-ward-sovargas-bukott-angyalok-2/

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hát a tartalomleírásban benne van minden, max annyit fűznék hozzá, hogy nem is Isaac volt az a lélek a Jimnek meg kellett volna menteni hanem a volt főnöke.