Síron túli szerető 92% 302 vélemény

Húúúúú,ez jó könyv volt:)Nem mondanám,hogy jobban tetszett mint az első:)
Rhage sárkányát megnézném élőben:)
Tetszett az elkezdett Bella szál is.
Nagyon tetszik ahogy a többi tagról is lassan csepegtetve jönnek az infók:)Johnt is megkedveltem,várom az ő történetét is(remélem lesz olyan is).
Még jó hogy a kezemben van a 3. rész…na arra vagyok nagyon kíváncsi:)Zsadist…ahhh:))

Hogy mi jutott először eszembe, miután befejeztem a könyvet? Nos, ez:

Utálom!
Gyűlölöm!
Kegyetlen!
Könyörtelen!
Szadista!
Megkínzott!
Meggyötört!
Ward kitépte a mellkasomból a szívemet, ledobta a földre, megtiporta, majd visszatette, hogy érezzem az elviselhetetlen fájdalmat!

Fuj azt a mocskos hímét :DD !!
Ez már illegális Ward!!Hah felháborító :DD …

Szavakba nem tudom önteni,mennyire szerettem Rhage könyvét!!Fantasztikus volt!!Úgy faltam az oldalakat,hogy már fájt a szemem!!Nagyon tetszett a történt,ahogy Ward végigvezette.Szeretem,ha a történetben az idő pergése nem csak egy cselekményt futtat az olvasó tekintete alatt,hanem többet.Furcsa mód Mr.O nagyon megragadta tekintetem,és nagyon megszerettem….Egyszer,amikor épp mentem haza a villamoson épp egy nőt láttam ezzel a könyvel :DD Akkor én még Wrath faltam,de már bánom,hogy nem szólítottam le,és nagyon örültem,hogy láttam más kezében is Ward könyvét forogni :$$

….egy sexuálisan túlfűtött mocskos állat…mert lássuk be,rá nincs szebb szó…ez a bűnösen buja illető,pedig nem más mint a közkedvelt Rhage :DD Na Ő aztán egy 10 orgazmus 30 másodperc alatt csávó :DD Nagyon megszerettem ahogy a szoknyapecérből,átmegy igazi aggódó és szerető parancsolóvá.Igazán tetszik ahogy Mary-t probálja megnyerni magának,és közben a démonaival küzd!Igazán megszerettem,mert pimasz,de egyuttal egy olyan akinek simán oda mered hartani a hátad,és nem csalódsz benne.A vadállat miatt sajnálom,de egyúttal látszik hatalmas áldás és segítség neki…Nekem igazán tetszik ez a nőcsábász,és egyben az az út amit parancsolóvá válásig tesz…Lényegében ez egy jó összefoglaló volt azt hiszem :D

Mary….hát nem is tudom…megértem,egy ilyen súlyos betegséggel élni,és az élet sok szörnyűsége,nem csodálom,hogy így megedzette,mint a legerősebb acélt a tűz.Nagyon sokszor magányos lehetett,és Rhage volt aki elkezdte kinyitni,és megmutatni a jót,szépet,és feltétel nélküli szeretet…Rá is fért!Igazán önzetlen és szeretni való lánynak tartom Maryt,és nem csodálom,hogy a vadállat is magáénak akarja tudni.Igazán szerencsés,hogy úgy aludhat el hogy tudja soha semmi bántódása nem lesz,míg pihen.Nekem nagyon tetszett,és sok sikert kívánok Rhagenek és Marynek :DD

Na ez egy elég rövid összefoglaló volt,de úgy hiszem ez bőven elég volt!Nagyon tetszett,és biztos mindenkinek fog!Az első ugyan tényleg nem a legjobb még,de ez azt hiszem minden írónál így van!Ez viszont határozottan tarol…a szó szoros értelmében!! :DD

Nekem Rhage a No.1 :)(:

Az első J. R. Ward könyvem volt. Köszönöm @Natsu !! :)) Nagyon régen olvastam, de többször is.
Azonnal belészerettem, hatalmas lelkesedéssel olvastam, többször is. A testvérek világa magába szippantott, mindennapos témánkká vált. Rhage fantasztikus karakter, aki erős és még is gyengéd. Mary pedig szintén csodás női szereplő. Nem nyafka, nem béna, nem erőltetett, nem ostoba. Az egyik legjobb női karakter, nagyon szeretem.
A története még így nagyobb távlatokból is ennek volt a legjobb a kötetek közül. Izgalmas, vicces, tele érzelmekkel és erotikával. Aminek már így visszagondolva annyira nem örülök, de azért kell ilyen is :))
Egy szó, mint száz, örültem, hogy megismerkedtem a srácokkal, az életem részei lesznek örökre :))

Sokan gondolhatják, hogy úúú, ez egy újabb klisé.. Gyönyörű, földöntúli, titokzatos, nem-ember férfi főszereplő, és buta, nyávogós, idegesítő emberi nőci..
Hát, azok olvassák csak el, ugyanis NEM ilyen. (Oké, be kell vallanom, Rhage tényleg megér egy misééét xD)

Az összes eddig elolvasott kötetek közül a legeslegjobb történet Zsadisté mellett. Imádtam, mert Ward itt nagyon jól elevenítette meg egy külsőleg tökéletes, belül viszont átoktól szenvedő, szinte halhatatlan férfi, valamint egy törékeny, okos, kedves, ám haldokló nő szerelmét. Rhage vicces, hihetetlen beszólásai vannak – főleg, mikor csatlakozik hozzá V és későbbiekben Butch –, Mary pedig megtanít arra, hogy igenis van miért küzdened, s ha nem adod fel, eléred céljaidat.

Szerelem, fájdalom, Testvériség, harcok, erotika és imádnivaló karakterek. Csak ajánlani tudom :)

U.i.:
Erről a kötetről pedig már tényleg csak ama bizonyos fizika óra fog eszembe jutni, amikor dolgozatot írtunk, s a drága Fizika bácsi elkérte a könyvemet, hogy olvasson valamit unalmában.. és a síri csendben, óra kellős közepén csak egy ilyet szól, a maga ordibálós módján: „Ebben nincs más, csak szex!” XDD

Ez sokkal jobban tetszett, mint az első könyv, Rhage is szimpatikusabb volt. Eddig Mary járt a legjobban. :D 2 in 1. (aki olvasta tudja mire gondolok :D)

Mivel egy kihívásra olvasom el őket ismét (na nem mintha nem tenném egyébként is), így sorba vettem az első négy kötetet. Hát, hol is kezdjem. Rhage… Khm, ki is tudna ellen állni neki? Szerintem még átváltozva is gyönyörű lehet! Félelmetes és nagyétkű, de gyönyörű :) Mary pedig a tökéletes asszony számára! Újraolvasva is végig izgultam az egészet, pedig betéve tudom :) Soha nem lehet megunni :)

Úristen ez de jó volt. Rhagebe simán rögtön beleestem, pedig az első kötet után, valahogy nem tudtam elképzelni, hogy ilyen közel kerüljön hozzám valamelyik Fekete testvériséges vámpírka.
De emelte a színvonalat Ward és miközben közel került hozzám Rhage a többieket is jobban megismertem, és ezt egy cseppet sem vártam. Teljesen jó volt minden! Még a gonosz Mr. O sem zavart annyira, mint Mr. X így mindenképp 5 pontot érdemel! :D.

Az abszolút kedvenc, a fullcsillagos könyv :D
Ward sorozatának a legeslegjobb darabja!
Rhage-t nem igazán ismerhettük meg az első részben, főleg, hogy alig szerepelt, de nem is nagyon vethetett rá jó képet a róla felállított kép. A szép fiú, aki zabálja a nőket (nem szó szerint értve :D)
Aztán a történeténél… mindent megtudhattunk róla, az indítékait, a gondolatait, érzéseit, hogy igazából teljesen máshogy éli meg a dolgokat, mint ahogyan azt a külvilágnak mutatja. Jellemfejlődés viszont nem nála, hanem Mary esetében jelent meg. Rhage alapból egy kenyérre kenhető figura, hatalmas szívvel. Mindvégig meg volt benne a képesség, hogy feláldozzon mindent Mary-ért. Az elején sem élvezte az üres légyottokat, aztán meg még úgy se.
Szóval karakterileg nagyon el lett találva az egész. Nem ugrott senki hatalmasat a jellemfejlődésben, de mikor egy lépést is tett a lépcsőn, akkor azt megéreztem (gyomorszorítás) . A bonyodalom megoldása is vitte a pálmát nálam, meg volt alapozva, nem egy hirtelen ötletnek tűnt az egész és nem is erőltette rá magát az emberre. Az alapszituáció (csillivilli szépfiú – szürke kisegér lány) lehetne klisé, talán valamilyen szempontból az, de annyira jól meg van írva, és olyan jól megfűszerezi a saját világával és a többi bonyodalommal (gondolok itt Mary betegségére, vagy Rhage Godzillájára), hogy szinte fel se tűnik, és látod magad Mary helyébe, már-már úgy érzed ez bármikor megtörténhetne veled.
Egy szó, mint száz…. ha tíz csillag lenne akkor tizenegyet adnék rá. Nem tudom, hogy ezt kell-e még tagolnom :) Ward az Éjsötét szeretővel elcsalogatott, de a Síron túli-val magával is ragadott.