In a sleepy village in the Shire, a young Hobbit is entrusted with an immune task. He must make a perilous journey across Middle-Earth to the crack of doom, there to destroy the ruling Ring of Power—the only thing that prevents the Dark Lord's evil dominion..
The Fellowship of The Ring (The Lord of the Rings 1.) 4 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1954
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Most olvassa 4
Várólistán 1
Kívánságlistán 1
Népszerű értékelések
+
>!
+NannyOgg P
Tizennyolc év és nem is tudom, hány újraolvasás után még mindig képes vagyok teljesen elvarázsolódni, beszippantódni, és végig izgulni A Gyűrűk Urát, mint akkor először. Változatlanul nem tudom viszont három értelmes mondatban megfogalmazni, hogy mi az, amiért képes vagyok újra és újra elővenni és tövig rágni rajta a körmöm, és közben azon keseregni, hogy tulajdonképpen sohasem fogok Középföldére költözni és orkok ellen harcolni. Az egész valahogy annyira szép és szomorú, annyira hősies és közben mégis emberi. Egy leendő király, akiről jóslatok szólnak és egy ősi nemes nép sarja leáll bozótot járni és hobbitokat terelgetni? Egy hatalmas és erős maia tűzijátékot szervez szülinapi zsúrokra? Na ezért. És mert a barátok tűzön-vízen-bányán keresztül kitartanak egymás mellett, bár tudják, hogy a puszta ötlet, hogy sompolyogjanak be egy orkoktól és egyéb borzalmaktól hemzsegő, magas hegyekkel elkerített országba, ahol a főgenya kifejezetten az ő nyakukat akarja kitekerni – őrültség. Ide nekem a pátoszt! Ide nekem az orkokat!
Az első kötetet különösen szeretem. Amikor Gandalf elmeséli Frodónak, mi történt aközben, amíg Bilbó a törpökkel ment sárkányt ölni, és leteszteli a Gyűrűt, és kiderül, hogy az tényleg az Egy… Amikor Völgyzugolyban tanácsot ülnek… Amikor Moria felé veszik az irányt! Moria amúgy is a szívem csücske, lehet, hogy szakmai ártalom, bár már kiskoromban is megmagyarázhatatlanul vonzottak a felhagyott mélyszíni bányák, de az a két fejezet szerintem a világtörténelem legizgalmasabb szépirodalmi túlélő-horrorja. Reménykedem, hogy egyszer találnak egy doboz elkallódott Tolkien hagyatékot, ami tartalmazza az egész Moria-történetet, a fénykortól Balin Végzetéig.
Ugyanakkor kövezzetek meg, de Bombadil Tomát sosem tudtam hova tenni. Ez a „hatalmas vagyok és ősöreg, de manapság már csak énekelgetni és gagyogva beszélni van kedvem” karakter bennem inkább egy álcázott baltás gyilkos benyomását kelti, mint jóságos csodatevőét, és mindig is tartottam tőle. Tudom, hogy elcsépelt meg arcpirító meg felségsértés ilyet mondani, de tényleg olyan, mintha beszívott volna. Esetleg meghibbant, de minden esetre az Alice Csodaországban-ba jobban beleillene, mint Középföldére. Lehetne ő a Kalapos. Szóval őt sosem szerettem, és ez ugyanúgy nem fog változni, mint ahogy az sem, hogy újabb 18 év múlva megint várni fogom az estéket, hogy olvashassam A Gyűrűk Urát, és napközben pedig azon frusztrálódom majd, hogy olyan haszontalan dolgokkal kell töltenem a napom nagy részét, mint munka meg evés. Mint most.
>!
+hablaty P
Valószínűleg az elvetemült Gyűrűk Ura rajongók meg fognak kövezni, és mégis…
Azt le kell szögeznem, hogy összességében, így hogy a végére értem tetszett, kár lett volna kihagyni, de se függő se rajongó nem lettem. A filmet csak az olvasás után tervezem megnézni.
Angol nyelven olvastam, és az én példányom rögtön az elején hosszan taglalta, hogy az író, a gépelő, a szerkesztő, a szedők miféle hibákat ejtettek az évek során, és miért az általam olvasott a legteljesebb és leginkább az író eredeti szándékát tükröző. Ettől már ideges lettem… Aztán a bevezetésben mintegy 20 oldalon összefoglalta a száraz tényeket amit a Hobbitokról és a lakóhelyeikről tudni kell, valamint Mr. Bilbót ( azt nem tudom a magyar fordításban milyen néven szerepelt) és a kalandjait is ismertette. Ezen az első 40 oldalon majdnem elvéreztem.
De nem adom fel olyan könnyen, és az első kötetet szó szerint mint valami borzasztó kötelező olvasmányt végig szenvedtem. Lehet, a Göncz Árpád féle magyar fordítás élvezetesebb lett volna, így viszont a neveket a hobbitok hosszú családfáit megjegyezni és később is emlékezni arra hogy ki kicsoda, nem volt egyszerű dolog. Ahogy haladtak előre az események, el kell ismernem, bármennyire is szenvedtem helyenként a kínzóan körülményes leírásoktól, kezdett hatalmába keríteni a történet, és már nem szenvedés volt az olvasás. Valószínűleg, a felgyorsult világunkban elszoktam már az ennyire lassan hömpölygő jobbra balra kényelmesen elkanyarodó történet meséléstől.
Nem tagadom, egy elképesztő világot alkotott meg az író, a jellem ábrázolások fantasztikusak, és az is tény, hogy amikor nem aludtam be egy egy helyszín leírásán, akkor képszerűen előttem volt hogy hogyan is nézhetett ki a hely ahol éppen csúsztak, másztak, az étel amit ettek ittak.
Fantasztikus utat tettek meg az aprócska Hobbitok, és amikor végre nagy küzdelmek és nehézségek árán végre teljesítették a küldetést, akkor szembesülniük kellett azzal hogy szeretett szülőföldjük sem a régi már… Újabb harc és küzdelem várt rájuk mielőtt visszatérhettek a békés, csendes mindennapjaikba.
A kezdeti nehézségek ellenére 5 csillag, kár lett volna kihagynom. Talán egyszer még próbát teszek a magyar fordítással is.
>!
bernadette
Előbb láttam a filmet. Pontosítanom kell: nemcsak láttam a filmet, tudom kívülről. A rabja vagyok. Olyannyira, hogy féltem, nem fogom már szeretni a köynvet, mert pont fordítva lesz velem, mint általában az adaptációknál, s úgy fogom érezni, a film sokkal jobb. Nem így lett. Kedvenceim a szavak is, nem csupán a képek.
Népszerű idézetek
+
>!
+NannyOgg P
I want to see mountains again, Ganadalf – mountains; […]
A Long-expected Party, 42. oldal (HarperCollins, 2007)
Kapcsolódó szócikkek: Gandalf
1 hozzászólás>!
+NannyOgg P
Gandalf's eyes flashed. 'It will be my turn to get angry soon,' he said. 'If you say that again, I shall. Then you will see Gandalf the Grey uncloaked.' He took a step towards the hobbit, and he seemed to grow tall and menacing; his shadow filled the little room.
A Long-expected Party, 44. oldal (HarperCollins, 2007)
Kapcsolódó szócikkek: Gandalf
>!
+NannyOgg P
'But do not you know the word, Gandalf?' asked Boromir in surprise.
'No!' said the wizard.
The others looked dismayed; only Aragorn, who knew Gandalf well, remained silent and unmoved.
‘Then what was the use of bringing us to this accursed spot?’ cried Boromir, glancing back with a shudder at the dark water ‘You told us that you had passed once through the Mines. How could that be, if you did not know how to enter?’
'The answer to your first question, Boromir,' said the wizard, 'is that I do not know the word – yet. But we shall soon see. And,' he added with a glint in his eyes under their bristling brows, 'you may ask what is the use of my deeds when they are proved useless. As for your other questions: do you doubt my tale? Or have you no wits left? I did not enter this way. I came from the East.'
'If you wish to know, I will tell you that these doors open outwards. From the inside you may thrust them open with your hands. From the outside nothing will move them save the spell of command. They cannot be forced inwards.'
'What are you going to do then?' asked Pippin, undaunted by the wizard's bristling brows.
'Knock on the doors with your head, Peregrin Took,' said Gandalf. 'But if that does not shatter them, and I am allowed a little peace from foolish questions, I will seek for the opening words.'
A Journey in the Dark, 399. oldal (HarperCollins, 2007)
>!
+NannyOgg P
'It is grim reading’, he said. ‘I fear their end was cruel. Listen! We cannot get out. We cannot get out. They have taken the Bridge and second hall. Frár and Lóni and Náli fell there. Then there are four lines smeared so that I can only read went 5 days ago. The last lines run the pool is up to the wall at Westgate. The Watcher in the Water took Óin. We cannot get out. The end comes, and then drums, drums in the deep. I wonder what that means. The last thing written is in a trailing scrawl of elf-letters: they are coming. There is nothing more.’ Gandalf paused and stood in silent thought.
The Bridge of Khazad-dûm, 420. oldal (HarperCollins, 2007)
Kapcsolódó szócikkek: Moria
1 hozzászólás>!
+NannyOgg P
'Moria! Moria! Wonder of the Northern world! Too deep we delved there, and woke the nameless fear. Long have its vast mansions lain empty since the Children of Durin fled. But now we spoke of it again with longing, and yet with dread; for no dwarf has dared to pass the doors of Khazad-dum for many lives of kings, save Thror only, and he perished. At last, however, Balin listened to the whispers, and resolved to go; and though Dain did not give leave willingly, he took with him Ori and Oin and many of our folk, and they went away south.
'That was nigh on thirty years ago. For a while we had news and it seemed good: messages reported that Moria had been entered and a great work begun there. Then there was silence, and no word has ever come from Moria since.
The Council of Elrond, 313. oldal (HarperCollins, 2007)
Kapcsolódó szócikkek: Moria
>!
+NannyOgg P
The world was young, the mountains green,
No stain yet on the Moon was seen,
No words were laid on stream or stone,
When Durin woke and walked alone.
He named the nameless hills and dells;
He drank from yet untasted wells;
He stooped and looked in Mirrormere,
And saw a crown of stars appear,
As gems upon a silver thread,
Above the shadow of his head.
The world was fair, the mountains tall,
In Elder Days before the fall
Of mighty kings in Nargothrond
And Gondolin, who now beyond
The Western Seas have passed away:
The world was fair in Durin's Day.
A king he was on carven throne
In many-pillared halls of stone
With golden roof and silver floor,
And runes of power upon the door.
The light of sun and star and moon
In shining lamps of crystal hewn
Undimmed by cloud or shade of night
There shone for ever fair and bright.
There hammer on the anvil smote,
There chisel clove, and graver wrote;
There forged was blade, and bound was hilt;
The delver mined, the mason built.
There beryl, pearl, and opal pale,
And metal wrought like fishes' mail,
Buckler and corslet, axe and sword,
And shining spears were laid in hoard.
Unwearied then were Durin's folk;
Beneath the mountains music woke:
The harpers harped, the minstrels sang,
And at the gates the trumpets rang.
The world is grey, the mountains old,
The forge's fire is ashen-cold;
No harp is wrung, no hammer falls:
The darkness dwells in Durin's halls;
The shadow lies upon his tomb
In Moria, in Khazad-dum.
But still the sunken stars appear
In dark and windless Mirrormere;
There lies his crown in water deep,
Till Durin wakes again from sleep.
A Journey in the Dark, 411-413. oldal (HarperCollins, 2007)
Kapcsolódó szócikkek: Moria
>!
+NannyOgg P
'The wealth of Moria was not in gold and jewels, the toys of the Dwarves; nor in iron, their servant. Such things they found here, it is true, especially iron; but they did not need to delve for them: all things that they desired they could obtain in traffic. For here alone in the world was found Moria-silver, or true-silver as some have called it: mithril is the Elvish name. The Dwarves have a name which they do not tell. Its worth was ten times that of gold, and now it is beyond price; for little is left above ground, and even the Orcs dare not delve here for it. The lodes lead away north towards Caradhras, and down to darkness. The Dwarves tell no tale; but even as mithril was the foundation of their wealth, so also it was their destruction: they delved too greedily and too deep, and disturbed that from which they fled, Durins Bane.
A Journey in the Dark, 413. oldal (HarperCollins, 2007)
Kapcsolódó szócikkek: Moria
>!
+NannyOgg P
They looked back. Dark yawned the archway of the Gates under the mountain-shadow. Faint and far beneath the earth rolled the slow drum-beats: doom. A thin black smoke trailed out. Nothing else was to be seen; the Dale all around was empty. Doom. Grief at last wholly overcame them, and they wept long: some standing and silent, some cast upon the ground. Doom, doom. The drum-beats faded.
The Bridge of Khazad-dûm, 432. oldal (HarperCollins, 2007)
>!
Nazgul
He could see them clearly now; they appeared to have cast aside their hoods and black cloaks, and they were robed in white and grey. Swords were naked in their pale hands; helms were on their heads. Their cold eyes glittered, and they called to him with fell voices.
Flight to the Ford, 226. oldal
