J. R. R. Tolkien meséi 82% 83 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Újabb lelki felkészülés A Gyűrűk Urára. A mesék közül eddig nekem a legjobban tetsző a Pepecs mester. A magában morgó, ám az emberekkel mégis segítőkész festőművész története, akinek el kell indulnia a hosszú úton, amit mindenki megjár, és különös purgatóriumba kerül, aztán elnyeri jutalmát, aminek eredményeképp be nem fejezett festményébe kerül. A festmény él, és a belőle megmaradt falevéldarabbal együtt a mester emléke is egy ideig. Szép. Ahogy a szomszéd neve is tökéletes választás Szomor Úr. (Majd megnézem eredeti nyelven hogy hívják, de magyarul nagyon tetszik).

„We all walk the long road
I cannot stay
There's no need to say goodbye
Oh, the friends and family…
All the memories going round
Round, round round…”

Bombadil Toma kalandjai mosolyogtatóak, de a Pepecs mester nekem minden mást elhalványított. A sonkádi Egyed gazdáról és A woottoni kovácsmesterről itt emlékeztem meg: http://moly.hu/ertekelesek/842618 és http://moly.hu/ertekelesek/842709.

Nagyon jó volt mesét olvasni. Bár ez a mese talán nem is mese, hanem mesébe szőtt valóság. Valahogy az ember felnőttként mást is lát egy-egy ilyen történetben. Nagyon kikapcsolt.

Tényleg ideje lenne már elolvasnom a Gyűrűk urát, mert szégyenszemre még nem került rá sor… *elsunnyog*
Ha legalább ennyire jó (biztos jobb), akkor már megéri. Érdekes, magával ragadó mesék, amikben Tolkien bácsi humora is megmutatkozik. A legjobban A woottoni kovácsmester tetszett, valahogy más volt, mint a többi, és szép a mondanivalója, ahogy a Levélnek is. A sonkádi Egyed gazda is nagyon jó, imádtam a sárkányt. :P A versek is tetszettek, amúgy is szeretem a rímbe szedett történeteket. Megéri elolvasni, nagyon kellemes kikapcsolódás volt így nyárra.

A kiadás több olyan történetet is tartalmaz, amelyek önálló könyvekként is megjelentek. A sonkádi Egyed gazda a kötet egyik legjobb meséje. A kedvencem a kutya, a kanca és a sárkány lett. Kellően humoros és izgalmas történetvezetése miatt szerintem a kötet egyik legjobbja. A humor és az akció mellett azonban érdemes odafigyelni a tanulságokra, következtetésekre is. Megéri. A Levél című történetben a mondanivalója ellenére sem tudtam igazán tudtam elmerülni. Kicsit szétszórtnak éreztem és nem igazán kötött le. A woottoni kovácsmester volt az a történet, amely a legjobban megfogott a kötetben olvasottak közül. Teljesen más hangulatú, mint a többi. Nem igazán humoros, nem is igazán pergő cselekményű, mégis hangulatilag ez állt hozzám a legközelebb. Tom Bombadil kalandjainál már nagy gondban voltam, mert nem igazán szeretem a verseket és a rímekbe szedett történeteket. Számomra egy kínszenvedés volt végigolvasni. Valószínűleg pont ezért nem is tetszett. Tisztelettel adózom viszont Tolkien nagysága előtt, aki nem csak prózában, de rímekben is tud történetet alkotni. Minden tiszteletem ellenére számomra ez a történet volt a kötet leggyengébb láncszeme.
Összességében egész jó kötet ez a válogatás, de mégis valamivel többet vártam, vagy inkább igazából másra számítottam. Elolvastam, de úgy érzem, hogy Tolkien többi műve inkább közelebb áll hozzám, mint ez a válogatás. Én inkább maradok azoknak az olvasásánál.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.com/2012/01/jrr-tokien-jrr-tolkien-mesei.html

A sonkádi egyedgazda: (5/5)
Ez volt az első Tolkien regény, amit valaha olvastam. Pontosabban egy nyári napon olvasta fel nekem apukám barátnője, mikor még alsós voltam. Hihetetlenül nagy élmény volt újraolvasni, a történet teljesen elvarázsolt, vicces, érdekes, nem húzza az időt felesleges dolgokkal (tehát nem unalmas). Abszolút kedvenc :)
Én is akarok egy saját Fenevért! *-* :)

Pepecs mester falevele: (5/5)
Egy szintén elbűvölő mese, az elmúlást fogalmazza meg egy teljesen más, könnyed oldalról.

A woottoni kovácsmester: (5/5)
Tetszett. Igazán aranyos mese. Érzékelteti, hogy a világban nem minden állandó és néha le kell mondanunk a saját érdekeinkről, hogy segítsünk az utókornak.

Tom Bombadil kalandjai: (5/3)
Ez valamiért nem tetszett. Sem a verses forma, sem a tartalom.

Nagyon szépek és egységesek Szendre Tibor illusztrációi. Nagyon illett a könyvhöz.
Most főleg csak a Levél volt a cél a művek közül, mert ezt még nem olvastam, és nagyon érdekelt Mr. Niggle, a festő tanmeséje is. (Én így hívom.) Nem csalódtam, ámbár nem egy könnyen feldolgozható darab. Ezt sem kifejezetten a gyerekeknek készült, és így igen sok tanulsága van a mai dolgozó felnőttnek is. Mindenkinek ajánlom, aki munkamániás, vagy csak szeret leveleket festeni.

Néha nem árt egy kis mesét is olvasni kikapcsolódásképp.
Koborló és varázsló: Aranyos történet egy kiskutyáról és az ő változatos kalandjairól.
A sonkádi Egyed gazda: Szerintem a kötet legjobbja, fityiszt mutat a klasszikus lovag a sárkány ellen történeteknek. Jókat lehet rajta mosolyogni.
A woottoni kovácsmester: Kicsit se füle, se farka, de azért aranyos tündérmese.
A levél: Na ez viszont eléggé elvont volt, bár a netes írások alapján egyfajta allegória lenne, csak értelmezés kérdése, hogy éppenséggel mié.

HATALMAS, orbitálisan nagy lelkifurdalás! Tolkien egy zseni, a könyveit pedig egész nap ölelgetném. Ez a könyv is egyszerűen gyönyörű, imádom!

De olyan lassan haladok vele. A hobbittal is ez volt a baj. Túl sok remek könyv van a fa alatt, úgyhogy ezt a szépséget félre teszem egy pici időre. Vagy folytatom. Nem tudom…

Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Nagyon nem olyan, amit Tolkientől megszoktam, és nem is ilyesmit vártam, hiába szerepel a címben, hogy mesék, nem gondoltam, hogy ennyire mesés. Néhol kissé vontatott volt számomra, főleg a Kóborló és a varázsló (komolyan vártam már, hogy a főhős kiskutya mikor köt ki egy Omega koncerten…). A másik három írás már jobban tetszett (legjobban A levél), és voltak benne jócskán olyan mozzanatok, amik miatt igenis szerethető, néhol kifejezetten humoros is.

Ezt a könyvet a könyvtár gyerekrészlegéről szereztem be. Nem is értem miért tartják ott, szerintem nem gyerekeknek való, vagyis nem csak nekik való. :)
Nagyon élveztem minden mesét, bár szám szerint többre számítottam. Tolkiennek van egy olyan fantasztikusan egyedi stílusa, ami szerethetővé teszi mindazt, amit ír. Minden mesét élvezettel olvastam, kíváncsian, hogy kiderüljön hogyan is fog végződni. Az ő meséi nem hagyományos mesék, nem lehet előre megmondani miről fognak szólni, mi lesz a befejezés.
Nekem legjobban A levél és A woottoni kovácsmester című mesék nyerték el a tetszésemet, de a másik kettő sem volt rossz.