Bombadil Toma kalandjai 76% 38 csillagozás

Tolkient szeretjük, de a verses formát nem igazán. Játékos, gyermeki forma, szinte látom, ahogy az öregúr körül gyerek ülnek, és nekik verseli. Jobb szerettem volna, ha ugyanezek a történetek prózában vannak.

Kövezzetek meg, de nekem tetszett:) Ez számomra egy olyan könyv, amit szívesen bedobok a táskámba amikor épp nem olvasok semmit és előveszem miközben várok a buszra, vagy unalmas órákon. Biztosan van benne olyan vers amit még egyszer sem olvastam végig, de a kedvenceimet már félig kívülről tudom. Amikor először olvastam, eléggé zavart, hogy Bombadil egészen hétköznapi, mi több, néha kifejezetten bunkó, ellenséges:) De aztán átértékeltem a dolgot, és valahogy a lényévé vált nekem:) Később már nem zavart.
Ami különösen tetszett, hogy a legtöbb vers két fordításban volt. :)

Vagy olvastam már néhány részét vagy megálmodtam, mert némelyiknél olyan deja vu-m volt hogy az valami hihetetlen. Annyiban az ötlet jó, hogy hát ha Bombadil Toma, akkor versek. Ő amúgy is szimpi volt nekem, meg csodálom, hogy olyan jó nőt szedett össze. Amúgy a fordításokat lehetett volna egyeztetni a GYU-val, mert gondolom Gyöngyszem Aranymag akarna lenni. Sajna csak három és fél, mivel a versek alapvetően nehezen kötnek le, no meg ha Tolkien, akkor inkább a gyönyörű tündeénekek, nem pedig ezek. Néha jót mosolygunk, oszt annyi. (De azért be kell szerezni, mert az ilyen kiadásból a három mese közül csak ez hiányzik.)

Bombadil Toma kalandjai egy nagyon jó kiegészítő olvasmány a Gyűrű Szövetsége után. Főleg az első kötet után ajánlott, mert ilyenkor még frissek az élmények kedves tündebarátunkkal kapcsolatban.
A versek duplázódása nem volt olyan megnyerő, mert elvette a fantasztikus mese érzetét. A versek 90%-ában Tótfalusi István fordításában voltak igazán élvezhetőek, és meseszerűek. A mitológiai eszmefuttatás pedig igencsak kétessé tette a szórakoztató jelleget.
Hogy a könyv gyerekeknek készült vagy felnőtteknek, szinte eldönthetetlen. A leírások, rímelések és rajzok alapján mondhatnánk, hogy gyerekeknek, azonban a mondanivalója alapján inkább tinédzser, vagy felnőtt irodalom lehetne.
A sok kétséges elem miatt, egy erős középmezőnyt tudhat magáénak.

Ez valamiért nem tetszett. Sem a verses forma, sem a tartalom.

Nem az igazi, Toma kicsit többet érdemel. Legjobban a tündés vers tetszett, de ezen nem vagyok meglepődve, imádom a tündéket.

Várható volt, hogy nem lesz a szívem csücske, nem tartoznak a kedvenceim közé a versek, de mindenképp szerettem volna elolvasni, hiszen Tolkien. Na meg persze Bombadil Toma az egyik kedvenc szereplőm volt a trilógiában. Nagyon nehezen is álltam neki, de most már ez is megvan jöhet a következő Tolkien mű.

Miután olvastam a Gyűrűk urát megláttam egy könyvesboltban és kihisztiztem, hogy megkapjam, de kár volt. Nem kötött le fele annyira sem, mint a Gyűrűk ura könyvek.

Versek nem igazán tetszettek .
De a végénél a néhány észrevétel Tomáról igazán lekötött .

A Gyűrűk urában imádtam Bombadil Tomát, egyik kedvenc szereplőm benne.
Ezért nagyon örültem amikor megláttam ezt a könyvet.
A nagy várakozásomat csalódás követte, nyomába sem ér a Gyűrűk urából megismert történeteknek.