J. R. R. Tolkien: A szilmarilok 4.20 / 280

Hador fia volt Galdor és Gundor; Galdor fia meg Húrin és Huor; és Húrin fia volt Túrin, Glaurung végzete; és Huor fia Tuor volt, az Áldott Earendil apja. Boromir fia Bregor volt, annak meg Bregolas és Barahir voltak a fiai; Bregolas két fia Baragund és Belegund volt. Baragund lánya Morwen volt, Túrin anyja, Belegund lánya pedig Rían, Tuor anyja. Barahir fia pedig a Félkezű Beren volt, aki elnyerte Thingol lányának, Lúthiennak a szerelmét, s aki visszatért a halálból; tőlük lett a világra Elwing, Earendil asszonya, s utánuk Númenor valamennyi királya.

170. oldal

Akkor Fingolfin úgy vélte, eljött a noldák végromlása, s valamennyi házuk jóvátehetetlen veszteséget szenvedett; s szívében haraggal és elkeseredéssel fölpattant nagy lovára, Rochallorra, s kilovagolt egymaga, és senki sem tarthatta vissza. Ugy száguldott át Dor-nu-Fauglithon, akár a szél, s aki látta, döbbenten menekült előle, azt hivén, hogy maga Orome jött el, mert tébolyult haragjában Fingolfin szeme úgy izzott, mint a valáké. Így érkezett Angband kapujához, és megfújta kürtjét, megdöngette a rézkaput, s párviadalra hívta Morgothot. És Morgoth jött.
Azoknak a háborúknak az idején ez volt az utolsó alkalom, hogy kilépett erőssége kapuján, s úgy tartják, nem szívesen tette, mert bár hatalma nagyobb volt mindennél ezen a világon, egyedül a valáktól félt. Ám kapitányai előtt nem bújhatott ki a kihívás alól, mert a sziklák rengtek Fingolfin kürtjének éles szavától, s a király hangja tisztán és érthetően zengte be Angband mélyeit, s Fingolfin, nyúlszívűnek, rabszolgák urának nevezte Morgothot. Így hát Morgoth jött, lassan állt föl föld alatti trónjáról, s lábának dobbanása olyan volt, akár a föld alatti mennydörgés. Fekete páncélban jött elő, s úgy állt a király előtt, mint egy torony, vaskoronásan, széles pajzsa, dísztelen szablyája a kezében, s árnyéka akár a viharfelhő borult a királyra. S alatta Fingolfin úgy ragyogott, mint a csillag, mert páncélja ezüst volt, kék pajzsán kristályok fénylettek, s előhúzta kardját, a Ringilt, amely úgy szikrázott, mint a jég.
Akkor Morgoth fölemelte a Grondot, az Alvilág Kalapácsát, s lecsapott vele, mint a mennykő. De Fingolfin félreugrott, s a Grond mély lyukat vágott a földbe, amelyből tűz és füst csapott ki. Sokszor próbálta Morgoth agyonsújtani, ám Fingolfin mindig elszökkent; mint a villám a sötét felhő elől, és hét sebet ejtett Morgothon, és Morgoth hétszer kiáltott föl fájdalmában, s akkor az angbandi seregek rettegve borultak az arcukra, s az egész északi vidék visszhangozta azokat a kiáltásokat.
De a király végül elfáradt, és Morgoth lecsapott rá a pajzsával. Háromszor rogyott térdre a király, s háromszor állt föl újra, magasba emelve törött pajzsát, bezúzott sisakját.
Ám körötte a föld csupa göröngy és gödör volt, s a király megbotlott, és hátrazuhant Morgoth lába előtt, és Morgoth a torkára tette a lábát, s annak a súlya olyan volt, akár egy leomlott hegyé. De végső, elkeseredett erejével Fingolfin még megsebezte Morgoth lábát a Ringillel, s a fekete, füstölgő vér zubogni kezdett, s megtöltötte a Grond által ütött lyukakat.
Így halt meg Fingolfin, a noldák nagykirálya, a hajdani tünde urak legbüszkébbike és legvitézebbike. Az orkok nem dicsekedtek el soha ezzel a párviadallal a kapu előtt, s a tündék sem énekeltek róla, annál mélyebb volt a bánatuk. A történetre mégis emlékeznek, mert Thorondor, a sasok királya hírét vitte Gondolinba meg a távoli Hithiumba. Es Morgoth szétszabdalta a tünde király testét, s a farkasoknak vetette volna, ám Thorondor sietve lecsapott a Crissaegrim csúcsán épült fészkéből Morgothra, s megmarta az arcát. Thorondor szárnycsapásai úgy zúgtak, akár Manwe szelei, a sas erős karmaival megragadta és hirtelen az orkok lándzsái fölé emelte a király testét. A testet aztán egy magas hegytetőre vitte, amely északról Gondolin rejtett völgyére nézett, és Turfion odament, és magas kőhalmot emelt apja teteme fölé. Attól kezdve egyetlen ork sem mert fölmenni Fingolfin hegyére, a sír közelébe, amíg el nem jött Gondolin bukása, amikor árulás ütötte föl a fejét a vérei közt. S Morgoth attól a naptól kezdve sánta maradt, és fájdalmas sebe sohasem gyógyult be, s arcán viselte Thorondor karmának a nyomát is.

Fingolfin eleste

A tűz előtt vonult az arany Glaurung, a sárkányok apja, teljes méltóságában, mögötte balrogok, s utánuk orkok fekete seregei olyan mennyiségben, amilyent a noldák elképzelni sem tudtak. És megtámadták a noldák erősségeit, megtörték az ostromzárat Angband körül, és bárhol lelték, elpusztították a noldákat és szövetségeseiket, a szürke-tündéket meg az embereket. Morgoth néhány legkeményebb ellensége is elpusztult a háború első napjaiban, mert megzavarva és szétszórtan nem tudták összeszedni az erejüket. A háború soha nem ért véget többé teljesen Beleriandban, ám a hagyomány szerint a Váratlan
Láng Csatája véget ért a tavasz eljövetelekor, amikor Morgoth támadásainak száma csökkent.

Beleriand bukása, Fingolfin eleste

Fingolfin pedig, Észak Királya, a noldák nagykirálya látta, hogy a népe számos és erős, s hogy a vele szövetséges emberek sokan vannak és vitézek, s ismét fontolgatni kezdte a támadást Angband ellen; mert tudta, hogy veszélyben élnek, hiszen az ostromzár nem teljes, s Morgoth szabadon dolgozhat mély tárnáiban, kedvére teremthet olyan gonoszt, amelyet senki nem sejt, amíg elő nem lép. Ez az elgondolás bölcsnek tetszett akkori tudásának fényében; mert a noldák akkor még nem értették Morgoth hatalmának teljességét, nem tudták, hogy ha segítség nélkül háborúskodnak vele, nem lehet reményük, akár siettetik, akár késleltetik a dolgokat. De mivel földjeik szépek és országaik tágasak voltak, a noldák java elégedett volt a fennálló helyzettel, s azt hitték, úgy is marad; nem szívesen láttak volna hozzá az ostromhoz, amelynél mindenképpen pusztulnia kell némelyeknek, legyen bár győzelem vagy vereség a vége. Ezért nemigen hallgattak Fingolfinra, s akkoriban a legkevésbé éppen Feanor fiai. A noldák törzsfői közül csak Angrod és Aegnor értett egyet a királlyal, mivel olyan helyen éltek, ahonnan látni lehetett Thangorodrimot, s Morgoth fenyegetését állandóan érezték. Így Fingolfin tervéből semmi sem lett, s egy ideig béke volt.

Beleriand bukása, Fingolfin eleste