!

A szilmarilok 465 csillagozás

J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

A Gyűrűk Urá-nak rajongói most megismerkedhetnek az előtörténettel – ám akik amazt még nem olvasták (vannak-e egyáltalán ilyenek?), azok is kellemes, gyönyörű mesét vehetnek a kezükbe.
Kötetünk első és második része ("Ainulindale" és "Valaquenta") a tolkieni rege őskoráról, a világ teremtéséről és az istenekről szól. A három szilmaril Fëanor, a tünde kovács műve, bennük fénylik Valinor, az istenek hazája két sugárzó fájának világa. Morgoth, a Sötét Úr azonban elragadja őket, és ezzel kitör a háborúság közte és a tündék között. Egy szilmarilt sikerül visszaszerezni a szerelem hatalma által – s végül, az utolsó csata után, melyet az istenek oldalán vív tünde és ember a sötétség erői ellen, mindhárom szilmaril a helyére kerül: egyből csillag lesz az űrben, egy a tengerbe hull, egy a tűzbe.
A kötet harmadik része, az „Akallabêth” pedig a másodkor története, Númenor tündökléséé és bukásáé.
A szilmarilok tartalmazza mindazon meséket és mondákat, melyekre oly sokszor… (tovább)

Eredeti mű: J. R. R. Tolkien: The Silmarillion

Eredeti megjelenés éve: 1977

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Gandalf · Galadriel · Szarumán · Feanor · Fingolfin · Balrog · Szauron · Aule · Este · Lórim · Mandos · Manwe · Melkor · Nessa · Nienna · Orome · Radagast · Tulkas · Ulmo · Vaire · valák · Vána · Varda · Yavanna

Helyszínek népszerűség szerint

Bakacsinerdő · Középfölde · Mandos csarnokai · Vasudvard · Orthanc · Utumnó


Hirdetés

Kedvencelte 138

Most olvassa 62

Várólistára tette 188

Kívánságlistára tette 132

Kölcsönkérné 2

Elcserélné vagy eladná

>!
2.000 Ft ★★★★☆ Eladó
adeimantos könyve J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Kiemelt értékelések

+
>!
Algernon ×+SP

Valóban olyan ez a könyv, mint a három Szilmaril: mindenki vágyik rá, hogy úgy írjon, olyat teremtsen, mint Tolkien.
Ő nemcsak lerakta univerzuma alapjait, hanem gondosan megszerkesztette azt, és ugyan már magára hagyta, alkotása mégis működik, önállóan és sziklaszilárdan létezik a mindenségben.
Itt kezdődött, ami régen volt, itt ébredt fel a világ, és formálta saját képzeletét. Mélabús és könnyekkel teli krónika ez, egy korból, ahol a csillagok alatt vívták a csatákat, ahol a Hold még nem sétált az égen, ahol népek ébredtek fel öntudatlanságukból, vagy szunnyadtak örök álomba, amikor halandók és halhatatlanok járják egyenes és görbe útjukat az időtlenség homályától övezve.
Ha pedig megküzdesz ezzel a könyvvel, mert küzdelem ez, akkor csak bánatot hagy maga után, ugyanis nem lehet tiéd mindaz a sosemvolt nyugalom, pillantásaid nem tudják átfogni a végtelen tereket, nem sétálhatsz roppant csarnokokban.
Csupán visszhangjait hallhatod annak a világnak, mely elveszett az időben.
Nagy varázsló ez a Tolkien – mert elhiteti veled, hogy amit úgy gondoltál, elveszett, azt mégis ott tartod a kezedben, hiszen könyvének lapjain megelevenednek az árnyalakok és mesék egy olyan korból, melynek még emléke is eltűnt erről a világról.

>!
Európa, Budapest, 2008
382 oldal · ISBN: 9789630786362 · Fordította: Gálvölgyi Judit
3 hozzászólás
+
>!
zamil 

És ezt a könyvet annak idején 94-be abbahagytam. Lehet meg kellett rá érni.
Le a kalappal Tolkien előtt aki ebben a könyvében megteremtette Középföldét, a maga „mitológiájával”. Minden a helyére került nem egy történetet kaptam, hanem történetek tucatjait, amik mind megérdemelték volna, hogy regény formájába is ki legyenek fejtve. Valahol, mint egy mondák könyve él bennem a könyv tovább, amiben számomra érezhető volt, az író afrikai kötödése. Lehet ez a varázsa, mert más mint, amit mi európaiak megszoktunk.
Egy percre se volt unalmas, csak ajánlani tudom a Középfölde rajongóknak.

3 hozzászólás
+
>!
PandaSára

Csodálatosan szép történet, tényleg olyan, mint a Biblia, csak annál is szebb.
Tolkien olyan fantáziával rendelkezett, amit csak bámulni lehet, sosem lehet betelni vele.
Nem éppen könnyű olvasmány, a nevek sokasága és sokfélesége miatt, de némi jegyzeteléssel és a végén található családfákkal, nem megoldhatatlan.

+
>!
Fummie

Még mindig imádom Tolkient és a stílusát, leírását. Gyönyörűek a történetek és a leírás is. Az elején olyan történelmes volt, úgyhogy lassan haladtam vele, mert bár szép a leírás, a történelmet sehogy nem szeretem. Aztán olyan mesélős-történetes lett, és onnantól kezdve jobban haladtam. Legjobban Beren és Lúthien története tetszett, az annyira szép.

3 hozzászólás
+
>!
Shanara P

Nem először vettem már a kezembe ezt a kötetet. Először olyan 5-7 évvel ezelőtt olvastam. Már akkor is tetszettek a kötetben szereplő történetek. Igazság szerint most a Húrin gyermekeit kezdtem el először olvasni, viszont már az első pár oldal után rájöttem, hogy Húrin gyermekeinek történetét én csak akkor tudom elhelyezni Középfölde történelmében (helyben és időben), ha előtte elolvasom A szilmarilokat. Az elhatározást pedig tett követte.
Első körben megjegyezném, hogy ez a kötet nem arra való, hogy a Tolkien világában még „szűz” olvasó megismerkedjen az író stílusával. A szilmarilok történeteit inkább már haladó kategóriának mondanám. Alapvetően különálló, de időrendi sorrendbe rendezett történeteket olvashatunk a kötetben. Az archaikus nyelvezet és a helyszínek, szereplők temérdek mennyiségű neve nem teszi könnyebbé az olvasást és a történetek megértését. Mégis nagyon ajánlom olvasásra, mert nagyon sok érdekes és lényeges információt tudhatunk meg Középföldéről, illetve a Gyűrűk Ura trilógiában már legendaként emlegetett történésekről.
Ebben a kötetben mutatkozik meg igazán, hogy Tolkien nem csak egy történetet írt, hanem egy külön világot teremtett szerteágazó múlttal, lényekkel, mítoszokkal, hősökkel, háborúkkal, bukásokkal, győzelmekkel, nyelvekkel. Ennek a könyvnek az olvasása során értettem meg, hogy mennyire fontos volt az írónak ez a világ, mennyire ebben a világban és ezért a világért és ennek a világnak a megteremtéséért élt. Csodálattal olvasom a műveit és csodálattal adózom a fantáziájának és az elhivatottságának.
Második olvasásra sokkal jobban el tudtam merülni a történetek által megteremtett hangulatban. Jobban lekötött a világ alakulása, az események követése. A Gyűrűk Urában Sauron a gonosz, de ebben a kötetben ő „csak” a szolga. Érdekes volt olvasni arról a világról, ahol létezik a Sauronnál is nagyobb gonosz. Az ellentétek elve alapján a nagyobb gonosz nagyobb összefogást eredményez. Olvashatunk csodával határos tettekről, erős jellemekről, illetve hatalmas árulásokról, cselszövésekről, átkok hatásairól.
Gyűrűk Ura rajongóknak mindenképp ajánlom elolvasásra, de semmiképp nem ezzel kell kezdeni az ismerkedést Tolkien műveivel. A nyelvezet senkit ne riasszon el, meg lehet szokni. A könyv negyede után már észre se vesszük, hogy kicsit eltér attól a szövegezés, mint amihez hozzászoktunk. A kapott információk pedig bőven kárpótolják az olvasót.
Nagyon örülök neki, hogy rászántam magam és újraolvastam ezt a könyvet.

2 hozzászólás
+
>!
Lahara SP

Először szokatlan volt, de később már nem volt nehéz az olvasása. Krónikáskönyv ízig-vérig. A nevekkel gondban voltam, nem is tudtam mindet megjegyezni. Viszont gyönyörű. Nemcsak a nyelvezete, hanem egyáltalán. Érdekes, hogy miközben olvastam, fogalmazgattam is, hogy majd mit írok értékelésként, de már képtelen vagyok bármit is írni. Még csak meg sem tudom közelíteni a szépséget. Színtiszta mitológia. Olvastam én már nem valós világ mitológiáját, de soha ilyen szépen és részletesen leírva.

2013. március

Másodszorra olvasva teljesen más az élmény. Tavaly gépen kezdtem neki, és könyvtári könyvvel fejeztem be. Mindig ott volt az idő, ami lejár, és siettem vele, nehogy csússzak, sajnos az élvezet rovására. Most már saját példányt olvastam, és teljesen más tendenciával. A végével kezdtem, a quenya és sinda nevek alkotóelemeivel, hogy megértsem, legalábbis egy kicsit értsem a neveket. Utána a harmadkorról szóló részt, ezt követően a családfákat, hogy tisztában legyek azzal, ki kinek a kije. És csak ezután kezdtem el a legelejéről, és ittam a szavait, hallottam a dalt, és láttam magam előtt a világot megteremtődni. Nehéz olvasmány, ezért türelemmel és idővel kell hozzá fordulni, sosem szabad regényként kezelni, és emberként még nehezebb minden, hiszen ez akár tünde történelemkönyv is lehetne. Eztán is fogom olvasni, és azután is.

+
>!
gyoengyi

Nem egy könnyű olvasmány, meg kellett küzdeni vele. Nagyon kellett figyelni olvasás közben, hogy meg tudjam jegyezni a neveket és a különböző rokoni kapcsolatokat. Ettől függetlenül nagyon tetszett, mert gyönyörű történet, Tolkien szépen felépítette ezt a varázslatos világot, és ahogy haladt előre a történet egyre olvasmányosabbá is vált. Azt gondolom, azért érdemesebb kisebb adagokban fogyasztani.

+
>!
mongúz

Nem tudom, hogy ezt olvastam e többet, vagy A Gyűrűk Urát. Az biztos, hogy ezeken nőttem volna fel, ha felnőttem volna már. De hálistennek, ez még nem következett be, úgyhogy biztosan elolvasom még néhány tucatszor. Mindet.

+
>!
madárka

Csodálatos ez a könyv. Sok évvel ezelőtt próbálkoztam A Gyűrűk urával, és igencsak beletört a bicskám. Így ennek az olvasásnak most nagyon-nagy tétje volt: ha ez sem tetszett volna, megint jó sokáig nem vettem volna a kezembe Tolkient.
Ez viszont teljesen elvarázsolt. Sokszor-olvasós-könyv, nem elég egyszer, de nagyon örülök, hogy ez most talált meg.
Szóval: még, még Tolkient. :)

+
>!
Lancaster

S hirtelen az ainuk megpillantottak egy távoli fényt, felhő volt az, amelynek eleven láng volt a magja; s tudták, hogy ez immár nem látomás, mert Ilúvatar új dolgot teremtett: Eát, a létező világot.

Ezzel kezdődik minden, természetesen, tehát a könyv a lehető legnagyobb időintervallumot fogja át, és néha nehéz követni, de megéri elveszni benne. A Gyűrűk Ura sok kérdést nyitva hagyott, és most egytől egyik, Lúthientől és Berentől Gondolon és Nargothrond bukásáig minden benne van, az egész szomorú história. A noldák valanori árulása és a Hattyúkikötőben történt mészárlás bizonyos dolgokra magyarázatot adott, mint magának az Áldott Birodalomnak az elrejtése, hogy miért kellett Galadrielnek megvárnia a Gyűrű bukását, és hogy annak visszautasítása mit is jelentett valójában az ő életében. Bánattal teli történet, és az író sugallja is a végzetszerűséget a sok szenvedés után, de valahogy mégis békés a vége, még ha tudjuk is, hogy ezután is jön rossz.

S ha a nemestől és a széptől a sötétségig és pusztulásig jutott, hát ez volt öröktől fogva a Megrontott Arda sorsa; s ha lesz még változás, s a Rontás jóvátétetik, azt csak Manwe és Varda tudja, ám ők nem nyilatkoznak, s erről nem esik szó Mandos ítéleteiben sem.


Népszerű idézetek

+
>!
Fummie

Lúthien eltűnt Beren szeme elől, s Beren megnémult, mint akit megbűvöltek, és sokáig járta az erdőt vadul és vigyázva, mint az állat, egyre a lányt kutatva. A lányt, akit szívében Tinúvielnak nevezett, Fülemülének, az alkony leányának a szürke-tündék nyelvén, mert más nevet nem adhatott neki. S látni vélte távolból, mint a szélben táncoló őszi falevelet vagy mint téli csillagot a hegy fölött, ám tagjain mintha béklyó lett volna.
Aztán a tavasz közeledtekor egy hajnalon Lúthien egy zöld dombon táncolt, s hirtelen énekelni kezdett. Tiszta és szívbe markoló volt a dala, akár a pacsirta éneke, amely fölkel az éjszaka kapujából, és hangját a haldokló csillagok közé röpíti, mert látja a napot a világ falain túl; és Lúthien éneke föloldotta a tél kötelékeit, s a befagyott vizek megszólaltak, s a fagyott földből virágok bújtak elő Lúthien lába nyomán.

194. oldal (XIX Beren és Lúthien)

4 hozzászólás
+
>!
Shanara P

De a barát dolga az is, hogy szemére vesse barátjának, ha ostobaságot akar elkövetni.

101. oldal (Európa, 2005.)

+
>!
Batus

Varázslatos dalba kezdett,
Mélység hasadt, tárult rejtek,
Leplezett csalást, titkot.
Felagund akkor megingott,
Feleletre indult így ott,
Zengett megtartó erõrõl,
Hatalom mit föl nem õröl,
Szilárd hitrõl, szabadságról,
Mely újra törekvést pártol,
Csapda nem ejti már rabul,
Börtön nyílik, bilincs lehull.
Oda-vissza szállt a dallam,
Megállt s föltört hangosabban,
Bõsz Felagund harcra horgadt,
Bûvereje Tündehonnak
Átitatta minden szavát.
Hallották a madárka lágy
Trillázását Nargothrondból,
S a tengert, mely messze mormol,
Messze, ahol gyöngyhomokon
Áll nyugaton, túl, Tündehon.
Megsûrûsödött a homály,
Valinornak partjainál
Vörös vér folyt, hol a noldák
Ellenségük kaszabolták,
Majd a kikötõben lopva
Bomlott a fehér vitorla.
Farkas vonít, holló röppen.
Szél sír. Jég nyög az öbölben.
Angbandban sínylõdnek a rabok.
Dörög a menny és tûz lobog-
Finrod a trón elõtt lerogy.

201-202. oldal (XIX. Beren és Lúthien)

+
>!
Sceurpien IMP

Akkor Fingolfin úgy vélte, eljött a noldák végromlása, s valamennyi házuk jóvátehetetlen veszteséget szenvedett; s szívében haraggal és elkeseredéssel fölpattant nagy lovára, Rochallorra, s kilovagolt egymaga, és senki sem tarthatta vissza. Ugy száguldott át Dor-nu-Fauglithon, akár a szél, s aki látta, döbbenten menekült előle, azt hivén, hogy maga Orome jött el, mert tébolyult haragjában Fingolfin szeme úgy izzott, mint a valáké. Így érkezett Angband kapujához, és megfújta kürtjét, megdöngette a rézkaput, s párviadalra hívta Morgothot. És Morgoth jött.
Azoknak a háborúknak az idején ez volt az utolsó alkalom, hogy kilépett erőssége kapuján, s úgy tartják, nem szívesen tette, mert bár hatalma nagyobb volt mindennél ezen a világon, egyedül a valáktól félt. Ám kapitányai előtt nem bújhatott ki a kihívás alól, mert a sziklák rengtek Fingolfin kürtjének éles szavától, s a király hangja tisztán és érthetően zengte be Angband mélyeit, s Fingolfin, nyúlszívűnek, rabszolgák urának nevezte Morgothot. Így hát Morgoth jött, lassan állt föl föld alatti trónjáról, s lábának dobbanása olyan volt, akár a föld alatti mennydörgés. Fekete páncélban jött elő, s úgy állt a király előtt, mint egy torony, vaskoronásan, széles pajzsa, dísztelen szablyája a kezében, s árnyéka akár a viharfelhő borult a királyra. S alatta Fingolfin úgy ragyogott, mint a csillag, mert páncélja ezüst volt, kék pajzsán kristályok fénylettek, s előhúzta kardját, a Ringilt, amely úgy szikrázott, mint a jég.
Akkor Morgoth fölemelte a Grondot, az Alvilág Kalapácsát, s lecsapott vele, mint a mennykő. De Fingolfin félreugrott, s a Grond mély lyukat vágott a földbe, amelyből tűz és füst csapott ki. Sokszor próbálta Morgoth agyonsújtani, ám Fingolfin mindig elszökkent; mint a villám a sötét felhő elől, és hét sebet ejtett Morgothon, és Morgoth hétszer kiáltott föl fájdalmában, s akkor az angbandi seregek rettegve borultak az arcukra, s az egész északi vidék visszhangozta azokat a kiáltásokat.
De a király végül elfáradt, és Morgoth lecsapott rá a pajzsával. Háromszor rogyott térdre a király, s háromszor állt föl újra, magasba emelve törött pajzsát, bezúzott sisakját.
Ám körötte a föld csupa göröngy és gödör volt, s a király megbotlott, és hátrazuhant Morgoth lába előtt, és Morgoth a torkára tette a lábát, s annak a súlya olyan volt, akár egy leomlott hegyé. De végső, elkeseredett erejével Fingolfin még megsebezte Morgoth lábát a Ringillel, s a fekete, füstölgő vér zubogni kezdett, s megtöltötte a Grond által ütött lyukakat.
Így halt meg Fingolfin, a noldák nagykirálya, a hajdani tünde urak legbüszkébbike és legvitézebbike. Az orkok nem dicsekedtek el soha ezzel a párviadallal a kapu előtt, s a tündék sem énekeltek róla, annál mélyebb volt a bánatuk. A történetre mégis emlékeznek, mert Thorondor, a sasok királya hírét vitte Gondolinba meg a távoli Hithiumba. Es Morgoth szétszabdalta a tünde király testét, s a farkasoknak vetette volna, ám Thorondor sietve lecsapott a Crissaegrim csúcsán épült fészkéből Morgothra, s megmarta az arcát. Thorondor szárnycsapásai úgy zúgtak, akár Manwe szelei, a sas erős karmaival megragadta és hirtelen az orkok lándzsái fölé emelte a király testét. A testet aztán egy magas hegytetőre vitte, amely északról Gondolin rejtett völgyére nézett, és Turfion odament, és magas kőhalmot emelt apja teteme fölé. Attól kezdve egyetlen ork sem mert fölmenni Fingolfin hegyére, a sír közelébe, amíg el nem jött Gondolin bukása, amikor árulás ütötte föl a fejét a vérei közt. S Morgoth attól a naptól kezdve sánta maradt, és fájdalmas sebe sohasem gyógyult be, s arcán viselte Thorondor karmának a nyomát is.

Fingolfin eleste

Kapcsolódó szócikkek: Fingolfin
2 hozzászólás
+
>!
Batus

Te édes föld, északi ég,
Légy áldott, hisz valaha rég
Itt feküdt, fürgén itt szaladt
A Hold alatt, a Nap alatt
Lúthien Tinúviel,
Mily szép volt, szó nem mondja el.
Bár romlásba dõlt az egész
Világ, széthullott, elenyész.
A káosz ahogy elnyeli;
De tennék teremtményei
-Föld, tenger, alkony, virradat-
Hogy Lúthien még itt marad.

210. oldal (XIX. Beren és Lúthien)

+
>!
Algernon ×+SP

A szabadság ajándékával együtt jár, hogy az emberek gyermekei csupán rövid időt töltenek elevenen a világon, s nincsenek a világ köreihez kötve, és hamarosan eltávoznak belőle, de hogy hová, azt a tündék nem tudják.
Ugyanakkor a tündék a napok végezetéig maradnak, ezért a Föld és az egész világ iránt érzett szeretetük egyedülállóbb és hevesebb is, s az idők múlásával egyre több bánat vegyül belé. Mert a tündék nem halnak meg, míg meg nem hal a világ, hacsak meg nem ölik őket, vagy sírba nem viszi őket a bánat (mert a halál e két nemének ők is ki vannak téve); s az idő nem csökkenti erejüket sem, hacsak bele nem fárad valaki tízezer évszázadba; s halálunk után összegyűlnek Mandos csarnokaiban Valinorban, ahonnan idővel visszatérhetnek. Ám az emberek valóban meghalnak, és elhagyják a világot; ezért nevezik őket vendégeknek vagy idegeneknek. A halál a sorsuk, Ilúvatar ajándéka, amelyet az idők múltával még a hatalmasok is megirigyelnek.

I - Az idők kezdetéről

Kapcsolódó szócikkek: Mandos csarnokai
+
>!
Batus

– Választanod kell, Beren, két dolog között: vagy feladod a hajszát s az esküdet, s csavargó leszel a föld színén, vagy állod a szavad, s szembeszállsz a sötétség hatalmával, aki a trónján ül. De én mindkét úton veled megyek, s a sorsunk egy lesz.

208. oldal (XIX. Beren és Lúthien)

+
>!
Algernon ×+SP

Alakra olyanok voltak, mint három nagy ékkő. Ám az idők végezetéig, amikor majd visszatér Feanor, aki odaveszett, még mielőtt a Napot teremtették volna, s aki most a Várakozás Csarnokában ül, s nem jő többé népe közé; amíg el nem tűnik a Nap és le nem hull a Hold, nem fogjuk megtudni, hogy miféle anyagból készültek a szilmarilok.

VII - A szilmarilok és a noldák lázadása

Kapcsolódó szócikkek: Feanor
+
>!
Lancaster

S hirtelen az ainuk megpillantottak egy távoli fényt, felhő volt az, amelynek eleven láng volt a magja; s tudták, hogy ez immár nem látomás, mert Ilúvatar új dolgot teremtett: Eát, a létező világot.

21. oldal

+
>!
Bujdi

Ám a hazugságok, amelyeket Melkor, a hatalmas és átkozott, Morgoth Bauglir, a Félelem és Iszonyat Ereje ültetett az emberek és a tündék szívébe, olyan magvak, amelyek nem pusztulnak el, s el nem pusztíthatók; s mindig újra és újra rügyet bontanak, és sötét gyümölcsöket teremnek a világ végezetéig.


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is