A sonkádi Egyed gazda 81% 106 csillagozás

– Már majd egy hónapja lejárt a határidő – mondta Egyed. – Azért jöttem, hogy azt behajtsam. Legalább az elnézésemet illenék kérnie, hogy személyesen voltam kénytelen idefáradni érte.
– Uram! – szólt a sárkány. – Végtelenül bánt, hogy idefáradt.

Aztán a meleg nyarat kemény tél követte. A hegyekben keserves hideg volt, élelem meg alig. A szóbeszéd megsűrűsödött. Mind többet emlegették azokat a síkföldi juhokat és teheneket. A sárkányok a fülüket hegyezték. Éheztek, s a szóbeszéd jól hangzott.
– Tehát lovagok csak a mesékben léteznek! – mondták az ifjabbak és tapasztalatlanabbak. – Gondoltuk.

– Jóemberek, ne öljetek meg! Gazdag vagyok, dúsgazdag. Megfizetek minden kárt, amit okoztam. Kifizetem mindenkinek a temetését, akit megöltem, kivált a tölgyesi papét; neki gyönyörű sírköve lesz… bár ugyancsak rágós volt. S mindannyian szép ajándékot kaptok, csak engedjetek haza, hogy elhozhassam.
– Mennyit? – kérdezte a gazda.
– Hát… – mondta a sárkány, és gyorsan számolni kezdett. Látta, hogy a tömeg elég nagy. – Fejenként tizenhárom shilling nyolc penny elég lesz?
– Még mit nem! – mondta a gazda. – Ostoba beszéd! – kiabált a tömeg.
– Szégyen, gyalázat! – morgott a kutya.
– Két arany mindenkinek, gyerekeknek a fele? – kérdezte a sárkány.
– És a kutyák? – kérdezte Kormi.
– Folytasd – mondta a gazda. – Hallgatjuk.
– Tíz font és egy zacskó ezüst minden egyes léleknek, s a kutyáknak arany nyakörv? – kérdezte aggódva Fenevér.
– Verjük agyon! – kiabálták az emberek, mert a türelmük fogytán volt már.
– Egy zacskó arany mindenkinek, s a hölgyeknek gyémánt? – kérdezte sietősen Fenevér.
– Ez már beszéd, de még nem elég – mondta Egyed gazda.
– A kutyákat megint kihagytad – mondta Kormi.
– Mekkora zacskó? – kérdezték a férfiak.
– Hány gyémánt? – kérdezték az asszonyok.
– Uramisten! Uramisten! – nyögött fel a sárkány. – Tönkremegyek.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kölcsönös nagyrabecsülésüket hangoztatva búcsúztak el, de előzőleg kétoldalú megnemtámadási szerződést kötöttek.

75. oldal (Ajánlás)

Akkor nekiindult, s megint csak ment, ment a holdvilágnál, nagyokat lépve, mert szeretett volna mielőbb hazaérni. Rajtahagyta a tűzön a legjobb rézbográcsát, s félt, hogy majd kiég a feneke.

Hajnali két óra tájt az óriás megérkezett Egyed gazda mezőire, kitördelte a sövényt, legázolta a termést, letaposta a kaszálót. Öt perce alatt több kárt okozott, mint egy királyi rókavadászat öt nap alatt.

Kiskirályság történetéből alig néhány töredék maradt fenn; de hála a véletlennek, eredetéről ránk maradt beszámoló – vagyis hogy inkább monda, mint beszámoló; csupa csoda; nyilván utólag, különféle forrásokból szerkesztették össze, s nem higgadt krónikákból, hanem népszerű históriás énekekből merít, amelyekre szerzője nemegyszer hivatkozik is.

(első mondat)

A kovács a fejét rázta. Nehézkes, mogorva ember volt, a faluban csak úgy hívták, hogy Vigyori Samu, bár Ejráérő Tivadar volt az igazi neve. Soha nem fütyörészett munka közben, hacsak épp be nem következett valami baj (például májusi fagy), amit annak a rendje és módja szerint előre megjósolt. Minthogy minden napra mindenféle bajokat jósolt, olyasmi nemigen eshetett, amit ő meg ne jövendölt volna, így aztán tekintélye nőttön nőtt.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

– Uram, mi van a lovagjaiddal?
De a lovagok a fülük botját se mozgatták; a sárkány létéről hivatalosan még nem szereztek tudomást. Így hát a király adta tudtukra a dolgot, nyomatékosan és ünnepélyesen, arra kérvén őket, hogy az első adandó alkalommal tegyék meg a szükséges lépéseket. S módfelett neheztelt, mikor megtudta, hogy az a bizonyos első alkalom nem adódik egyhamar, sőt, napról napra halasztódik.
Pedig a lovagok érvei kétségtelenül helytállók voltak. Először is, a Királyi Szakács már elkészítette karácsonyra az Ál-sárkányfarkat, lévén olyan ember, aki szereti a dolgát idejekorán elvégezni. Nem volna hát illendő megbántani, s az utolsó pillanatban előállni egy Valódi Farokkal. Még megsértődik és felmond.
– Kit érdekel a sárkány farka! A fejét vágjátok le, és végezzetek vele! – kiabálták a legszorongatottabb falvak küldöttei. De eljött a karácsony, és Szent János napjára sajnos már korábban lovagi tornát hirdettek; erre számos ország lovagjai voltak hivatalosak, hogy megküzdjenek az értékes díjért. Nyilvánvalóan értelmetlenség lett volna épp a Középső Királyság lovagjait megfosztani az esélyeiktől azzal, hogy legjobbjaikat elküldik sárkányvadászatra, mielőtt a torna véget érne.
Ezután az újévi munkaszünet következett.
De a sárkány minden éjjel odébbköltözött, s minden alkalommal közelebb Sonkádhoz. Újév éjszakáján a falu lakói már látták is távolban a tüzet. A sárkány vagy tíz mérföldnyire bevette magát egy erdőbe, s az most vidáman égett. Tüzes sárkány volt, ha épp rájött a bolondóra.