Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Gyűrűk Ura 3758 csillagozás
A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve – alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a három vaskos könyvben, amikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, amikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündék, féltündék, az ősi Nyugatfölde erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdőtündék fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az ember fajnak.
Különös világ ez az emberfölötti – vagy emberalatti – lényekkel benépesített Középfölde. Anyagi valósága nincs. Baljós, fekete várai,… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1955
Enciklopédia 116
Szereplők népszerűség szerint
Gandalf · Aragorn · Legolas · Zsákos Bilbó · Csavardi Samu · Gimli · Faramir · Éowyn · Zsákos Frodó · Galadriel · Pippin (Tuk Peregrin) · Trufa (Borbak Trufa) · Arwen · Szilszakáll · Boromir · Gollam · Éomer · Elrond · Bombadil Toma · Lúthien · Szauron / Sauron · Szarumán · Théoden · Feanor · Glorfindel · Boszorkánykirály · Balrog · Gil-galad (Ereinion) · Aranymag · Celeborn · Elladan · II. Denethor · Elrohir · Hósörény · törpök · Gildor · Beregond · Haldir · orkok · Páfrány · Papsajt Ászok · Tarisznyádi-Zsákos Lobélia
Helyszínek népszerűség szerint
Völgyzugoly · Lothlórien · Fangorn-erdő · Gondor · Moria · Mordor · Vasudvard · Öregerdő · Númenor · Brí / Bree · Ephel Dúath · Zöld Sárkány · Minas Morgul
Kedvencelte 1791
Most olvassa 571
Várólistára tette 888
Kívánságlistára tette 605
Kölcsönkérné 9
Kiemelt értékelések
Olvasás. Újra. Hogy is írta Göncz Árpád? Tündérmese? Az! Mégpedig a leghosszabb és legjobb mese, amit valaha olvastam. Ott van benne a kelta mitológia, és mégis elképesztően eredeti. Ez a mese sötét, mint a század azon része, melyben született. Lenyűgöz a kidolgozottság, a helyek pontos leírás, a térkép, az emberalatti és -fölötti lények, a nyelvek, micsoda munka van mögötte. Mai napig mindenki visszanyúl hozzá, másolja, a Fekete Beszéd szavai metál együttesek nevei ma már (sőt ork metál bandák is vannak), de nem is erről akarok beszélni, jelentőségét, hatását mindenki látja. Akarok írni a hobbitokról, ezekről a kis bátor népekről, akikből – Gandalf kivételével – senki nem néz ki semmit, de jó meséhez méltón véghezviszik a lehetetlent. Amikor már minden sötét vagy reménytelennek tűnik, akkor mindig megcsillan a vidámság ezekben a kis fickókban, vagy legalább megkordul a gyomruk. Ez a hobbitok legfőbb vonzereje, ez az életöröm, ők a friss levegő Mordor füstje után. Amikor szomorú vagy elkeseredett vagyok, azt hiszem hobbit szeretnék lenni és nekiülni egy második vacsorának! Aztán meg kell emlékeznem Éowynről, a középföldi feminizmus úttörőjéről, és ezért külön nagy hála a mesternek, amiért olyan jelenetet írt, amelyben az egyik legszörnyűbb ellenséget nő (is) győzi le. Akkor szeretnék még írni a kegyelemről, ami végigvonul a művön, é Szméagol esetében tudjuk, hogy a kegyelem sokszor kifizetődőbb, mint a kegyetlenség. Szméágolról először gyerekfejjel olvastam, és olyan fokú rettegést ébresztett bennem, hogy talán azóta sem senki. Felnőttként szánalmat éreztem a sompolygó fekete béka iránt, aki meghasad, de talán, még maradt valami belül, ami nem romlott. Aztán akartam még írni, hogy csodával tölt el a fantázia, ami létrehozta ezt a világot, hiszen sosem unalmas és olyannyira elképzelhető, hogy látom a Megyét, gondolatban Gondor földjét taposom, szárnyalok a rohírokkal, és rettegek Mordor homályos vidékétől, próbálom beszélni nyelveit. Ide mindig menekülhetek a valóság mocskától. Szólnom kellene a háborúról (milyen szép mordori szó, mély hangrendű és a jelentése is fekete), ahol mindenki hadba száll, még a Holtak, de miközben a legnagyobb csatákat vívják az igazi harc a félszerzeteké, és a legnagyobb harcot saját lelkükkel kell megvívniuk. (Mindig azt gondolom Bilbó a legerősebb, ő az, aki ott tudja hagyni a gyűrűt,.)
Eljutok a véghez, elhallgattatom a cinikus énem és meg is siratom Középfölde népét, azt amikor a szétvált utak újra összefutnak, a meleg barátságokat. S tudom egy ideig képtelen leszek mást olvasni, szinte depressziós leszek, hogy kell válnom ettől a világtól. Aztán beugrik egy sor a Két Toronyból „Hát az igazi meséknek sosincs végük? – Nem, sosincs végük – mondta Frodó.” Igaza van, ez a mese számomra sosem fog véget érni, és fogok térni hozzá újra.
Annyi mindent tudnék még írni, oldalakon át ömlengeni, helyette annyit írok: te könyv, én szeretlek.
„Három Gyűrű ragyogjon a tünde királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,
Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.”
Nyilván nem fogok senkinek sem meglepetést okozni avval, hogy leírom én mennyire szerettem. Valószínű, avval már a kisebb réteghez tartozom, hogy miért?
Mert bár azokhoz tartozom, akik előbb látták a filmeket, és csak utólagosan olvasták el a könyveket, illetve az én esetemben egyben a három kötetet.
Mindazonáltal, hogy önvédelmi fegyvernek sem utolsó vastagságát tekintve, a benne leírtak egy átsegítő lélektani mese volt a számomra.
Az utóbbi két év, hogy finoman fogalmazzak próbára tették, mint női mivoltomat, mint emberi létemet. Oly sok kötet fordult meg kezeim között, és bár jó pár könyv a kedvencek között landolt, egyetlen egyet sem tudnék felsorolni amiben vigaszt leltem volna a nehéz időszakaimban.
Persze erre lehetne azt mondani, hogy nem ez a dolga egy kötetnek, de én ezt cáfolni merészelem. Ahogy a fájó szívet a zene vigasztalja, úgy a kimerült lelket egy csodálatos mese felemeli, vagy legalább is elfeledteti az olvasás idejére az olvasó búja – baját.
Most pedig, mikor ezeket a sorokat gépelem, teljes bizonyossággal merem leírni, hogy Tolkin, nem csak a szívemet, de a lelkemet is felmelegítette.
Mert bár ez egy kitalált mese, minden szereplője megelevenedett szemeim előtt, mindenki valamiért belopta magát a szívembe, mindenkiben megtaláltam azt a szivárvány színét, amit éppen kerestem és oly nagy szükségem volt az adott pillanatban rá.
Ez a történet nem csak egy mese, hanem egy kitalált történeten át bemutatott komoly társadalom kritika. Mindenkit betudtam helyezni adott korunkba, és akár viccesen, akár komolyan néztem, nagyon tudtam értékelni, hogy segített kisakkozni, mi is a megoldás a gondjaimra.
Nyilván kell ehhez egy nyitott szemlélet, mellyel tekintek a műre és kell egy határtalan képzelet, ami evvel a gyöngyszemmel fantasztikus eredményekre képes.
Egy olyan mese számomra, melyet gyermekként is legalább annyira tudtam volna élvezni, mint most tettem és fogom tenni a jövőre tekintve.
Úgy gondolom alap, és kötelezővé tenném az olvasását.
Nem csak gazdagítja a képzeletvilágot, de tanít is, szórakoztat és megalapoz egy hitet. Hogy merj álmodni, merj hinni abban, aki lenni akarsz, bármilyen nehéz vagy ködös is az utad. Merd pakolni lábaidat előre, még akkor is ha nem tudni mi van előtted és kis, apró lépésekben meg merd élni mindazt mi belül benned van.
Ahogy hőseink is megindulnak egy lehetetlen vállalkozásnak tűnő útra és bár sokszor a feladás és a vég szélére sodorja őket az élet, de hittel, kitartással és szeretettel, menni fog, bármilyen pokoli nehéz is.
Barátokkal, szeretteinkkel is megy, de megtanít arra is, hogy ha egyedül vagy, a magadba vetett hit erősségétől múlik utad sikeressége.
Tehát nem csak mese, hanem egy színes, valós hibákkal és csodákkal tarkított történet csokor.
Olyan vigaszt és energiákat szabadít fel az olvasóban, ha megfelelően nyitottan állunk neki az olvasásnak, hogy leírhatatlan.
Erős ember vagyok, de számomra ez a kötet felér egy Bibliával.
Hogy ettől megbotránkozol vagy sem, eldöntöd.
De ha megengedsz ismeretlenül egy jó tanácsot, menj el egy könyvtárba vagy könyvesboltba és vedd magadhoz a köteteket. Búj el a világ elől, és enged szabadjára a képzeleted, meglátod mire végzel egy teljesen más lélekkel fogsz a világra tekinteni!
Számomra ez, az év könyveinek egyike, és a legnagyobb tisztelettel és szeretettel teszem a többször olvasós polcom lakójává.
Kedvenc és ajánlom! ♥
alap
Újraolvasva (harmadszor): mert szeretek olvasni.
Tolkien ezt a könyvet nekünk, könyvmolyoknak írta, mert mihaszna naplopók vagyunk, akik belefeledkeznek a mesékbe. Talán sohasem akarunk megkomolyodni és felnőni?! :)
Nem is tudom mit tudok úgy írni róla hogy ne mondjak el mindent vagy amit nem írtak le előttem. Ez a könyv egy csoda, igazi hobbitnak tündének és valódi harcosnak éreztem magam míg olvastam. Bár nehéz ahogy írva van helyenként unalmas is talán de mindenegyes szó kell ahhoz hogy megértsd a történetet. Annyi minden kimaradt a filmekből amiket csak most értettem meg hogy elolvastam. Semmiképp nem kezdeném a könyvvel mert nem biztos hogy megnézném utána a filmeket de így hogy hamarabb láttam a filmeket és most olvastam el most kaptam meg az egész történetet. Az ahogy filmre vitték ezt a történetet még most sem hiszem el hogy erre képesek voltak. Imádom.
Már nem számolom, de körülbelül 50x olvastam eddig, angolul és magyarul is. Így nem hiszem, hogy méltatnom kellene a művet, hiszen ki az az őrült, aki fércművet akár másodszor is elolvas? Mindenesetre a végrendeletem szerint a könyvpéldányomat velem együtt kell eltemetni majd.
Röviden megkerülhetetlen alapmű!
Nagy adósságom a múlt felé, hogy elolvastam ezt a gyöngyszemet. Valahogy kimaradt a fiatalkoromból, pedig a filmeket megszámlálhatatlan sokszor láttam már. A 2000-es években, mikor a mozikba került, akkor sem sokat tudtam róla. A Gyűrű Szövetségének megnézése után, baráti unszolásra elnapoltam az olvasást, mondván nagyon elnyújtott az egész.
Lehet jobb is így, mert akkor talán nem tudtam volna annyira értékelni, mint most.
Tolkien nagyon a korszaka fölé nőtt, szimplán zseniális tehetség volt. Egy ilyen világot megalkotni, mint Középfölde, és azt olyan színesen, élettel megtölteni, ahogy ő tette hatalmas írói bravúr. Itt az író fő művében is annyi utalás volt a múltra, elmúlott királyokra, királynékra, hogy az egyszeri ember egy kisebb naplót is tele tudott volna írni olvasás közben.
Ma már kutatják, tanítják az írásait, szerencsére a fiának köszönhetően és a honi kiadóknak is, hozzájuthatunk jegyzetekhez, írásokhoz, melyek mind hozzátesznek valamit az egészhez. Azt még nem tudom én mennyire leszek vevő ezekre, egyelőre a Gyűrűk Ura túl tömény volt, de nincs kizárva, hogy a jövőben vevő leszek másra is.
Mind ismerjük a történetet a Sötét Úrról, a hét gyűrűről, a szövetségről, majd annak felbomlásáról. Kétségtelen, hogy Tolkien nagyon belement a részletekbe, hosszú oldalakon keresztül képes arról írni, hogy milyen szépen nő a fű. Negatív, kritikus énem ezt is képes volt levetkőzni, és elsiklani mellette.
Egyetlen bánatom, hogy talán több erős női karakter is elfért volna Éowyn mellett. Frodó és Samu útja, szenvedése volt számomra a legérdektelenebb szál, pedig a jövő szempontjából ez volt a legfontosabb. Biztos köze lehet a filmeknek is hozzá, mert ott is hasonlóképp éreztem.
Gimli persze itt is kedvenc karakter volt, egy jó törp mindig jó a háznál. Nem ragozom tovább a szót, több száz értékeléssel a háta mögött, nem hinném, hogy én tudnék újat mondani.
A fordításról annyit, hogy parádésan zseniálisan, sokszor élmény olvasni a szavak sokszínűségét.
Mindenkinek legalább egyszer el kell olvasni, és nem csak a fantasy zsáner kedvelőinek!
Féltem, hogy hogyan fogok vélekedni róla, már csak a hossza miatt is. Tartottam attól, hogy nem fogom érteni az összefüggéseket, elvesztem útközben a fonalat, de ezek egyikre sem történt meg.
Zseniális alkotás, nagyon sajnálom, hogy mostanáig nem olvastam el, annak viszont nagyon örülök, hogy végre sort kerítettem rá.
Tetszett az út, és annak leírása, amit a végkimenetelig megtettek, imádtam a hobbitok karakterét. Samu különösen nagy kedvencemmé vált, kitartása és ereje számomra hatalmas értékkel bír.
Tolkien csodálatos világot teremtett, ami most már engem is beszippantott magába.
Húú, hát a Gyűrűk Ura. Filmként öt percet nem tudtam megnézni belőle. A könyvet csak azért vettem meg mert mindenhol csak pozitív visszajelzést hallottam a fordításról/ fordítóról.
Mindig úgy voltam, hogy könyvet félbe nem hagyok, ha küzdelmesen is, de végig fogom olvasni. Amikor elkezdtem olvasni úgy voltam, hogy ez a könyv kivétel lehet. Ha nem fog tetszeni leteszem, és nem olvasom tovább.
Csalódnom kellett. Pozitívan! Valami fantasztikus volt a könyv. Észre se vettem, és 100-200 oldalt el is olvastam. Örülök, hogy úgy döntöttem, hogy elolvasom.
Nem tudom, mit mondhatnék, ami hűen visszaadná, mennyire szeretem!
Talán valamennyire érzékelteti, hogy ez az a trilógia, amit háromféle kiadásban is megvettem, hogy háromféle borítóval is a birtokomban legyen.
IMÁDOM.
Varázslatos, lenyűgöző, csodálatos, fantasztikus, elbűvölő, ragozhatnám reggelig…
És ez… hát sírok, olyan szép:
„Három Gyűrű ragyogjon a tünde királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,
Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.”
Nem hiszem, hogy valaha gondoltam volna, nemcsak hogy el fogom olvasni a Gyűrűk Urát, hanem még ennyire szeretni is fogom. Most, hogy már a filmeken és a könyven is túl vagyok, teljes mértékkel azt tudom mondani, hogy ez a világ, ez a történet abszolút megérdemli a sok dícsérő szót, a hírnevet. Hisz ez maga A fantasy. Egyszerűen hihetetlen, hogy Tolkien tényleg ennyire aprólékosen, minden részletet kigondolva, átgondolva, megteremtett egy komplett világot. Igaz, más fantasy könyveknél is volt már, hogy nagyban csodáltam a világot, amit az író kreált, de ez… ez merőben más. Ezt ha az ember olvassa, tényleg úgy érzi, hogy mindez létezik: hobbitok, tündék, törpök, elfek, mágusok, mágikus gyűrűk, entek… Nem is kérdés, ők mind-mind valósak.
Engem tényleg teljesen magával ragadott nemcsak a világ, hanem a szereplők is. Az út, a küldetésük; ennyit menetelni és bírni szusszal; összecsapni az orkokkal, banyapókkal; és csak menni és menni, soha nem feladni. Új barátságok, bajtársak formálódnak, szerelmek szövődnek. Harcok, csaták, trónfoglalás. Mégis hogy lehet ezt bírni szusszal?!
Igaz, hogy a könyv jó hosszú, és így adott, hogy a szereplők is hosszú utat tesznek meg benne, de valahogy így olvasva még hosszabbnak tűnt, mint a filmben. Tényleg csak csodálni tudom Frodó, Samu, Trufa, Pippin, Gandalf, Aragorn, Legolas és Gimli erejét és elhivatottságát. Akit nagyon megkedveltem még az előbb felsoroltakon kívül az Faramir. Kellemes meglepetés volt a karaktere, és hogy többet megtudhattam róla, mint a filmben. Ó, és persze Bombadil Toma! Egy igazi üde, sziporkázó jellem.
Biztos, hogy most már még jobban beleásom magam Tolkien világába, minél több infót megtudni mindenről és mindenkiről.
Egy élmény volt❤
Népszerű idézetek
Három Gyűrű ragyogjon a tünde királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,
Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
I. A Gyűrű Szövetsége
Azt a legnehezebb befejezni, amit el sem kezdesz.
516. oldal A Gyűrű szövetsége - II. könyv - 7. Galadriel tükre
Áruló az, aki ott vesz búcsút, ahol az út sötétté válik.
425. oldal, I. A Gyűrű szövetsége
Van, mi arany, bár nem fénylik,
van, ki vándor, s hazaér;
régi erő nem enyészik,
fagyot kibír mély gyökér.
Lángját a tűz visszakapja,
árnyékból a fény kiszáll;
összeforr a törött szablya,
s koronás lesz a király.
242. oldal, I. A Gyűrű Szövetsége
Ne ártsd magad a mágusok dolgába, mert kiismerhetetlenek és könnyen dühbe gurulnak.
II. A két torony
– Az itt jelenlévőknek a felét sem ismerem fele olyan jól, mint szeretném, és a fele részüket se szeretem fele annyira, mint ahogy megérdemelnék.
51. oldal, I. A Gyűrű Szövetsége
Sok szerencsét… a mai napra, meg a holnapira, meg mindegyikre!
170. oldal, Európa Könyvkiadó, 2010 (1. kötet)
Népszerű triviák
„A Gyűrűk Ura- és A hobbit-könyvekből világszerte 250 millió példányt adtak el. 2009-ben a Forbes felmérése szerint Tolkien az ötödik helyet foglalja el azon a listán, mely azokat az elhunyt szerzőket rangsorolta, akiknek a legtöbb könyvét adták el a világon.”
[funzine.hu]Kapcsolódó könyvek: J. R. R. Tolkien: A hobbit · J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
2 hozzászólás„A Gyűrűk Ura híres mondata, “Az itt úgysem jössz át” (“You shall not pass”), melyet Gandalf mondott egy föld alatt rejtőző szörnynek, eredetileg az I. világháborúban az angol propaganda által használt szlogen volt.”
[funzine.hu]Kapcsolódó könyvek: J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
J.R.R. Tolkien egyszer válaszolt egy rajongói levélre, melyben arról kérdezték, mi történt volna, ha Gandalf megtartotta volna az Egy Gyűrűt? A szerző szerint, a Mágus viszonylag könnyedén legyőzhette volna a Sötét Urat a gyűrű segítségével, de végül még Szauronnál is rosszabb, gonoszabb lény vált volna belőle!
[hatso-sor-kozepe.blog.hu]Kapcsolódó könyvek: J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
J. R. R. Tolkien életrajzírója, Humphrey Carpenter szerint mély benyomást keltett a Pán Péter 1910-es birminghani előadása Tolkienre, és ez adott ötletet Középfölde tündéinek megalkotásához.
[hu.wikipedia.org]Kapcsolódó könyvek: J. R. R. Tolkien: A hobbit · J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura · J. R. R. Tolkien: A szilmarilok · J. M. Barrie: Pán Péter · Humphrey Carpenter: J. R. R. Tolkien élete
Ezt a könyvet itt említik
- Alexandra Andrews: Kicsoda Maud Dixon?
- Andrzej Sapkowski: Viharidő
- Andy Weir: A marsi
- Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia
- Ashlee Vance: Elon Musk
- Bartos Felicián: Andris és a Fehér Démon
- Ben Aaronovitch: Föld alatti suttogás
- Bihari Viktória: Tékasztorik
- Bogdan Suceavă: Istoria lacunelor
- Böszörményi Gyula: Az időkút
- Brian Sibley: Árnyékország
- Bruce Dickinson: Mire való ez a gomb?
- Caitlin Moran: Hogyan legyünk tökös csajok
- Cally Taylor: A mennyország várhat
- Carmine Gallo: Storytelling
- Catherine Doyle: Viharok Őrzője
- Colin Duriez: Tolkien és C. S. Lewis
- Csider István Zoltán – Pion István: Slam.Pont 1
- Czabán György Kolbász: Barátom, Settenkedő
- Dean Koontz: A fékezhetetlen Quicksilver
- Diana Wynne Jones: A vándorló palota
- Ed Stafford: Felfedezők enciklopédiája
- Eliezer Yudkowsky: Harry Potter and the Methods of Rationality
- Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger
- Ernest Cline: Ready Player One
- Frank McCourt: A tanárember
- Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs
- Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról
- G. M.: Tesco titok 2.
- Gáspár Virginia Olimpia: A dühös tűz fellángolása
- Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája
- Gavin Extence: Az univerzum és Alex Woods
- Gayle Forman: Eltévedtem
- George R. R. Martin: Álomdalok
- Harrison Fawcett: A Katedrális legendája
- Humphrey Carpenter: J. R. R. Tolkien élete
- Huszti Gergely: Mesteralvók hajnala
- Ian McEwan: Mi, gépek
- J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien
- J. R. R. Tolkien: Gondolin bukása
- Jacqueline Wilson: A tesóm nem semmi
- Jakub Małecki: Rdza
- Jane Goodall: A remény magvai
- Jane Goodall – Douglas Abrams: A remény könyve
- Jason Aaron – Al Ewing – Daniel Kibblesmith – Gerry Duggan: A Birodalmak háborúja
- Jo Walton: Mások között
- Joe Hill: NOS4A2
- John-Henri Holmberg (szerk.): Valami a tekintetében
- John Llewellyn Probert: Dead Shift
- Joscelyn Godwin: Tolkien és a primordiális hagyomány
- Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete
- Karin Slaughter: Apja lánya
- Karina Halle: A féktelen trónörökös
- Katarina Baer – Kalle Koponen: Kínai való világ
- Kelly Oram: Cinder és Ella
- Kerstin Gier: Anyák maffiája
- Kerstin Gier: Az álmok második könyve
- Kira Jarmis: Zárka
- Király Anikó: Mamusz, bejgli, szerelem
- Кирилл Скоробогатько (szerk.): Хакасия
- Klas Östergren: Gengszterek
- Kőhalmi Zoltán: Az utolsó 450 év
- Konrad Lorenz: Mentsétek meg a reményt
- Kötter Tamás: Rablóhalak
- Kristin Hannah: Menekülés Alaszkába
- Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
- Kristina Ohlsson: Mio blues
- Ladó János – Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv
- Laura Arkanian: Holdezüst, vérarany
- Laurie Halse Anderson: Shout – Hadd kiáltsak!
- Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
- Lev Grossman: A varázslók
- Lev Grossman: A varázslókirály
- Libor Zoltán – Nagy Ádám: Hol terem a magyar vitéz?
- Louise Bay: Mr. Szépfiú
- Magyar K. László: Halott van az ágyamban
- Marie Pavlenko: Én vagyok a napod
- Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Kulcs
- Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 6. – Hajrá hercegnő!
- Meg Cabot: Esküvő olasz módra
- Meik Wiking: Lykke
- Melissa Grey: A lány éjfélkor
- Michael Asher: A negyvennapos út
- Michelle McNamara: Eltűnök a sötétben
- Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei
- Naomi Novik: A végzet iskolája
- Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
- Nényei Pál: A hit fényétől az ész világosságáig
- Nicholas Sparks: Az utolsó dal
- Nick Hornby: The Complete Polysyllabic Spree
- Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa
- Nina George: Déli fények
- Noble Smith: A Megye bölcsessége
- Patrick Carman: Sötét erők
- Philip K. Dick: A halál útvesztője
- Pierdomenico Baccalario: Az időkapu
- Rados Virág: A visszakapott élet
- Randall Munroe: Hogyan…
- Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
- Rick McIntyre: Egy farkas diadalútja
- Rojik Tamás: A generális talizmánja
- Royd Tolkien: Lyukas bakancslista
- Salman Rushdie: Az igazság nyelvei
- Salman Rushdie: Kelet, nyugat
- Salman Rushdie: Quichotte
- Sandra Regnier: A sötét jóslat
- Sandra Regnier: Az elfek öröksége
- Sarah Dessen: Along for the Ride – Álom két keréken
- Sarina Bowen: Bittersweet – Keserédes
- Stephen H. Segal (szerk.): Geek bölcsességek
- Stephen King: A Setét Torony – Puszta földek
- Stephen King: Az
- Stephen King: Csontkollekció
- Stephen King: Éjszakai műszak
- Stephen King: Joyland
- Stephen King: Minél véresebb
- Stephen King: Nem jön szememre álom
- Stephen King – Peter Straub: A talizmán
- Stephen King – Richard Chizmar: Gwendy utolsó feladata
- Stephen King: Tortúra
- Stephen King: Végítélet
- Steven D'Souza – Diana Renner: A nemcselekvés
- Steven Rowley: Lily és a polip
- Stieg Larsson: A tetovált lány
- Susan Wiggs: Befogad-lak
- Szélesi Sándor: Az ellopott troll
- Szergej Lukjanyenko: Ugrás az ismeretlenbe
- Szergej Lukjanyenko: Új Őrség
- Szergej Lukjanyenko: Utolsó őrség
- Terry Pratchett: Witches Abroad
- Timothy Keller – Kathy Keller: A házasságról
- Tolkien világa
- Tracy Kidder: Mountains Beyond Mountains
- Varga Írisz Dóra: Örökség 2.
- Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság
- William R. Forstchen: Egy másodperccel később
- Wladimir Kaminer: Es gab keinen Sex im Sozialismus
- Zilahy Péter: Három plusz 1
Hasonló könyvek címkék alapján
- Michael J. Sullivan: A háború kora 95% ·
Összehasonlítás - R. A. Salvatore: Menedék 89% ·
Összehasonlítás - John Gwynne: Az istenek árnyéka 91% ·
Összehasonlítás - A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név 79% ·
Összehasonlítás - Jay Kristoff: Empire of the Vampire – Vámpírbirodalom 91% ·
Összehasonlítás - Robert Jordan: A Világ Szeme I-II. 88% ·
Összehasonlítás - Hannah Kaner: Istenölő 86% ·
Összehasonlítás - Terry Pratchett: A mágia színe 85% ·
Összehasonlítás - Peter V. Brett: A Rovásember 94% ·
Összehasonlítás - Nicholas Eames: A Wadon királyai 91% ·
Összehasonlítás