A ​Gyűrű nyomán – Fa és levél 83% 38 csillagozás

A tündérmesékről szóló tanulmányt már olvastam a Szörnyek és ítészekben (link), a Levélhez (kedvencem, ez igazán kifejezi a szerző személyiségét) pedig Tolkien meséiben volt szerencsém. (link) Persze azokat más fordította, így volt némi újdonság-régiség. :) Ráadásként szerepel még e könyvben a szerző 1931-ben írt költeménye a mítoszteremtésről, ami kicsit mókás, kicsit komoly, kicsit spirituális. Nekem nagyon tetszett, ahogy Tolkien más versei is – pedig a Gyűrűk urában és a Hobbitban nem igazán kedveltem a rímkedéseket.

Már annyi könyvben hivatkoztak Tolkien „A tündérmesékről” írt esszéjére, hogy már nagyon kíváncsi voltam rá.
És őszintén szólva nem csalódtam. Tolkien magát meg nem hazudtolva, minden részletbe belemenve, számos oldalról megközelítve, és határozott véleménnyel írt a témáról. És magamat is meglepő módon nagyon tetszett. :) Szerintem érdekes dolgokat írt le, és nagyon megmosolyogtatott a menekülés-irodalom rész. Annyira átjárta az egészet a Hobbit életérzés, az élet egyszerű dolgainak szeretete, és a vágy utánuk. Én felfedeztem több Középföldébe beépített dolgot.
A levél című novella másodjára sem fog meg túlzottan, de most már jobban értem mit szeretne vele.
Nekem nagyon megérte elolvasni. :)

A könyv J. R. R. Tolkien három írását tartalmazza, A tündérmesékről c. tanulmányt, A levél c. mesét, illetve a Mythopoeia c. költeményt, és még ehhez kapjuk Christopher Tolkien előszavát, amely még a Tree and Leaf c. kötet első kiadásához (abban nem jelent meg a Mythopoeia) J.R.R. által írt bevezetőjét is tartalmazza. Számomra már maga ez az elősző is nagyon érdekesnek bizonyult, hiszen (a J.R.R. által írtakon kívül) Christopher ebben a Mythopoeia változatairól és megszületésének körülményeiről mesél nekünk röviden.
A Humphrey Carpenter által írt Tolkien-életrajzban (iiletve az élet más-más területein is) rengetegszer találkoztam az On Fairy-Stories c. előadásra utaló megjegyzésekkel, így azt hiszem, most már tényleg itt volt az ideje, hogy megismerkedjem vele. J.R.R. ezt a beszédét a St. Andrews Egyetem által az Andrew Lang emlékére tartott előadássorozaton adta elő 1939. március 8-án. (Ennek a kibővített változata olvasható a kötetben.) Tolkiennak meggyőződése volt, hogy a tündérmesék nem szükségszerűen gyerekeknek szólnak, és előadásában is ez próbálta bizonyítani. Itt jegyezzük meg, hogy ekkor már javában írja A Gyűrűk Urát, amit egyelőre nem tud hova sorolni… Az egész esszét nagyon élveztem, különösen tetszett, hogy Tolkien mennyire (és mennyiszer) kitér a másodteremtés kérdésére is. Sajnos nem minden mesét ismerek, amit J.R.R. megemlít, de szerintem így is nagyon élvezetes volt. A megjegyzéseket talán jobb közben elolvasni, úgy könnyebben össze tudja kapcsolni az ember. Az egyetlen problémám az volt, talán kétszer fordult elő, hogy a lábjegyzet a mondat közepén félbeszakadt, és sehol sem találtam a folytatását, pedig én aztán kerestem minden oldalon…
A levél c. kis elbeszélést már olvastam korábban, de azt hiszem, most még jobban lenyűgözött a párhuzam, amit a pepecselő festő és Tolkien között vonhatunk a Szilmarilok kapcsán. A Piszmogi fordítás szerintem elég találó, Mr. Parish esetén pedig persze értem a Sekrestyés úr fordítást, de azt már nem, hogy a történet vége felé hogyan is lesz belőle hirtelen az egyik mondatnál Plébános… :O
A Mythopoeia-t most olvastam először, és egyből meg is kerestem az eredeti változatát. Habár Német Anikó kétség kívül jó munkát végzett, azért a Tolkien által írt sorok felülmúlhatatlanok! Nekem egy kicsit olyan érzésem volt, mintha a magyar fordításban lebutítva kaptuk volna vissza J.R.R. versét…
(A fél csillagot csak a fordításért és a szerkesztésért vontam le!)

Fantasy kedvelő létemre szégyen nem szégyen de Tolkientől eddig csak a Babó-t olvastam. off

Olvasás után azért kicsit átértékelődtek bennem a mesék, illetve pár fogalmat helyretett, illetve próbált érzékeltetni.
A végén található két novella se volt rossz, olyan nagyon szép példázata volt annak amiről 1xx oldalon keresztül ír és megmutatja, hogy „na srácok, ezt így kell csinálni” és lerak az asztalra egy hamisítatlan tündérmesét annak minden kulcsfontosságú elemével.

Ajánlom mindenkinek.

Néhány oldal után konstatáltam, hogy én ezt már olvastam a Szörnyek és ítészek című kötetben. A levél című mesét pedig a Tolkien meséiben. De mindkettőt jó volt újraolvasni. Tolkien alaposan kifejti a tündérmesékről való tudnivalókat, és örömmel konstatáltam, hogy nem kell ahhoz gyereknek lenni, hogy valaki felvállalja, hogy olvassa és szereti ezeket a történeteket. Hasznos volt irodalomelméleti szempontból is megismerni egy kicsit ezt a műfajt. A tanulmány jól szerkesztett, határozottan tagolt, olvasmányos. A levél című mesét nem értem, miért ebbe a kötetbe került, ha már egy történetet akartak csatolni a tanulmányhoz, A woottoni kovácsmester talán jobban illett volna hozzá, de azért nagyon jó volt újra elolvasni Tolkien talán legszürreálisabb, legmélyértelműbb meséjét. Egyedül a Mythopoeia című verset nem olvastam korábban, de nem is fogott meg. Alapvetően egy jól összeállított kötet, de a két másik, bővebb kötet olvasása esetén ennek elolvasása mellőzhető.

A kötet válogatás, három részből áll.
A tündérmesékről szóló esszé sajátosan tolkienes, sokszor annyira magasszintű eszmefuttatás, hogy kétszer-háromszor is nekifutottam a körmondatainak a megértésük érdekében, mégsem maradt meg bennem, csak az egész mű mondanivalójának véglegessége: hagyjuk a másik világról fantáziálni és fantáziájukat elmesélni azokat, akiknek van erre képességük és – vágyuk is még! A magasszintűség mellett azért alkalmaz a valós életből vett példákat, akár személyes élmények, akár mástól hallott-olvasott rövidke epizódok-jellemrajzok leírását, s ezzel könnye(de)bbé teszi a dolgozat olvashatóságát.
A levél – egy nagyszerű példa-tündérmese az esszé bizonyítására! Nem először olvastam, de most jobban megértettem az üzenetét, a képanyagát és a főszereplője utalásait.
Mythopoeia – a mesélés fontosságát hangsúlyozó, drámai formában elmondott bizonyítás. Ebből jó kis részletek, utalások ragadtak meg, amelyek Istenre, a végső Teremtőre vonatkoznak.
Jó volt így egyben olvasni ezt a három, merőben más jellegű művet, csak azt én sem értem, hogy mi köze a Gyűrűhöz – amint a magyar kötet címe próbálna rá utalni…

Számomra érdekes volt, ahogy a tündérmesékről írt úgy, hogy igazából mellette minden más műfajról is írt. Néprajzi tanulmányaim során halálosan unalmasnak tartottam a folklór műfajokról szóló órákat, ez viszont ahhoz képest lekötött, nagyjából koncentráltan végig is olvastam. Meglepett, hogy a végén az evangéliumnál és a teremtéstörténetnél kötött ki, tetszettek az ide kapcsolódó gondolatai.
Ugyanakkor kicsit tudománytalannak és szubjektívnek éreztem a „tanulmányt”, amellett, hogy Tolkient zseninek tartom. Csupán Langra hivatkozni – s mindent az ő munkásságához kötni, azt megcáfolni – kevés. Hiányoltam más szakirodalmat.

A Levél novella még mindig tetszik. Nekem sem volt új, más kötetében is benne van.
A Mythopoeia engem nem ragadott meg, de Tolkientől nem is ezt a műfajt szeretem.

Arra nem jöttem rá, hogy miért „A Gyűrű nyomán” a kötet címe. Hátha valaki tudja… :-)

Amikor megláttam, hogy az első rész egy esszé egy kicsit megijedtem, hogy túl száraz lesz, de nagyon kellemeset csalódtam. Egy tudományos íráshoz képest nagyon is olvasmányos és érdekes volt, bár mindenki ilyen stílusban írná a publikációkat, akkor nem szenvedtem volna annyit az egyetemi kötelező irodalmakkal. :D
A második rész (A levél) nem volt ismeretlen számomra, mert már olvastam a Tolkien meséi című kötetben. Még mindig ugyan az a véleményem róla: aranyos volt, tanulságos volt, de valahogy engem mégsem fogott meg annyira.
A harmadik résznél bevallom, voltak gondjaim az értelmezéssel, mert nagyon nehezen tudom olvasni ezt a formátumod, de gyakorlat teszi a mestert, egyszer majdcsak összejön, hogy mindent megértsek benne :D :D

A könyv nagy részét kitevő tanulmányt kissé unalmasnak találtam, bár a végkövetkeztetés spoiler érdekes volt. A Levél című kisregényt és az utolsó verset azonban már érdekesebbnek találtam. Sajnos a kiadás nem volt a legjobb: spoiler.

A Levél című novella csodálatos. 5ből 10 csillagot érdemelne:) Karácsonyra kaptam a könyvet, ezt a novellát már kb 3-4x elolvastam. Imádom.
A könyv azért kap csak 3 és fél csillagot, mert bevallom, a Tündérmesékről részt nem igazán sikerült végigolvasnom. Illetve végigolvastam, de közbe néhány oldalt szépen átlapoztam:) Nem azt mondom, hogy nem érdekelt, mert nagyon is. De én úgy érzem, hihetetlenül túl van bonyolítva. Akaratlanul is az jutott eszembe, hogy akkor írok hasonlóan, amikor olyan dologról kell 10 oldalt írjak, amit pár mondatba le tudnék írni úgy, hogy minden benne van:)
Szóval olvassátok. De csakis a novellát:)