A Gyűrű keresése 82% 83 csillagozás

Eredetileg csak az alap köteteket akartam elolvasni Tolkien művei közül, meg csökkenteni a várólistámat. Viszont lassan az egész életmű sorra kerül. A Gyűrű keresése című válogatás is így került a figyelmem elé, majd a kezeim közé. A könyv eleje az Első korral foglalkozik: Tuor Gondolinba jutásával és Húrin gyermekeinek történetével. Ezek a részek nem voltak izgalmasak számomra, mert csak ebben az évben már a harmadik változatukban kerültek a szemeim elé. Tuor Gondolinba tartó útja tartalmaz újdonságokat, a Húrin gyermekeiből hiányzik néhány fejezet, de egyébként ugyanaz, mint az azonos címmel megjelent kötet. A második rész a Másodkorral foglalkozik. Kapunk némi információt Númenor szigetéről és Númenor királyairól. Megismerjük Aldarion, a tengerészkirály és hitvese történetét. Valamint sok érdekességet olvashatunk Galadrielről és Celebornról. A harmadik rész a Harmadkoré. Megismerjük Isildur halálát a Nősziromföldi mészárlás eseményeit leíró történetből. Betekintést nyerünk a Gondori uralkodók és a rohírok kapcsolatába, megismerjük Rohan megalapításának történetét, Rohan és Gondor barátságának, együttműködésének eseményeit, a jelzőtüzek históriáját. Az utolsó rész a kedvenceim egyike. Olvashatunk benne a drúadánokról, az istarokról és a palantírokról. Igazi csemege volt a számomra, dőzsöltem az információkban, történésekben, részletekben.
A könyv első fele nem nyerte el a tetszésemet, de második fele bőven kárpótolt a kezdeti csalódásomért. Azonban azt kell mondanom, hogy ebben az esetben sem kezdő Tolkien olvasóknak való kötetről van szó. A történetek időrendben követik egymást, de a könyv közel sem olyan regényszerű, mint a Gyűrűk Ura vagy A hobbit és közel sem olyan összeszedett és teljes, mint A szilmarilok. Nagyon sok történet befejezetlen maradt, amelyek végét jegyzetekből, szerkesztői írásokból, kiegészítésekből ismerhetjük meg. Bár nem könnyű olvasmány, de mégis nagyon tetszett ez a könyv. Nehézségi foka ellenére is tökéletes olvasmány. Ahhoz, hogy ezt a könyvet (ezt a szerkezetet és az információk lavinaszerű áradatát) élvezni tudjuk igencsak szükséges az alapművek ismerete és az értük való kellő mértékű rajongás.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.com/2012/02/jrr-tolkien-gyuru-keresese.html

Akit a trilógia után (előtt) még érdekel Tolkien világa, annak mindenképpen ajánlom olvasásra. Ugyanúgy háttéranyag, mint a Szilmarilok, vagy az Elveszett mesék könyve (átfedések is vannak), mégis valahogy könnyedebb olvasmánynak tűnik azoknál. Harmadkori történeteket is tartalmaz, ezért egyrészt a nevek és a helyszínek egyre ismerősebbek és a szövegrészletek egyre érdekesebbek, másrészt nagyon jó háttér a GYU-ban ki nem fejtett dolgokhoz (palantírok, istarok).

A szilmarilok jobban tetszett, de hozza a hangulatot és kiegészítő kötetnek tökéletes.

Nehéz volt (mi lesz velem a Szilmariloknál?). Maguk a történetek tetszettek, érdekeltek is, nem hiába vágtam bele a Tolkien-mitológia megismerésébe. Csak hát tény, hogy az ember teljesen belezavarodik. A térképeket nem tudtam használni, amit fájlaltam, de nem bírtam rajtuk kiigazodni. Meg a könyv szerkesztése borzalmas volt. Eleve az, hogy minden történet végén volt az adott sztori jegyzete. Emiatt két könyvjelzőt használtam. No meg volt, hogy egy sztorinak voltak jegyzetei és függelékei és annak még lábjegyzetei! Kész káosz. És ez még egy könnyebb mű volt… :D De nem adom fel! Tolkien még mindig mester és zseni és minden, és hiába zavarodom bele már magukba a nevekbe is a fentiektől függetlenül, akkor is. Le a kalappal. Húrin gyermekei sztori még jó is, csak kicsit szappanoperás. :D

Túrin Turambar története a kedvencem. Ez az abszolút kedvenc Tolkien világából.

Ebben a könyvben benne van az, ami a Szilmarilokból kimaradt.

Túrin története miatt (igaz már külön is megjelent) nem csak fanatikusoknak.

Nekem nem tetszett töredékannyira sem, mint a trilógia. Látszik, hogy utólagos gyűjtemény, de nincs olyan jól megszerkesztve, mint a Szilmarilok.

Tolkien-fanatikusoknak kötelező háttéranyag, a fura borító ellenére is. Leginkább a drúadánokról, az istarokról és a palantírokról szóló rész tetszett, ezeket hiányoltam A gyűrűk urából és A szilmarilokból…

Hasznos kiegészítő történetek, egyedül a magyar fordítás együgyűen rossz. A „Befejezetlen mesék” talán marketing szempontból nem tetszett a kiadónak?