A babó 87% 450 csillagozás

Méltóan megadja a kezdeteket a Gyűrűk Urához, még úgy is, ha ez ember csak utólag olvassa el… ahogy ezt én is tettem évekkel ezelőtt.
Most csak egy kis emlékezetfrissítést tartottam :)(:

Nem nagyon tudok negatívumokat megfogalmazni. Egy kedves mese kincsekkel, törpökkel, egy hobbittal (babóval) és persze egy sárkánnyal.

Én a Szobotka Tibor féle fordításban olvastam a könyvet, ami nagyon szép, szabatos, ízes. Ugyan azt nem értem, hogy ha már a hobbitból babó lett, akkor miért nem lett a Baggins-ből Zsákos, de hát az élet úgy szép, ha nem tudunk mindent…

Nem tudok mást adni rá, mint 5 csillagot!!! Nagyon jó kis mese volt. Pörgős, hangulatos, olyan kandalló mellett mesélős. Az uncsi részek jól ki lettek hagyva, szerencsére Tolkien nem esett abba a hibába, mint sok író, hogy oldalakat ír a semmiről. Itt akár hónapokat is elintézett 2 sorban. A fordítás miatti névváltozásokat szinte észre sem lehet venni… Csak ajánlani tudom minden LOTR rajongónak, és minden gyereknek, aki szereti a kalandos meséket. Gondolok itt a csúnya felnőtt testbe ragadt gyerekere is. ;)

Második nekifutásra olvastam el, tulajdonképpen megfilmesítése tiszteletére. Nem szerettem volna úgy látni ezt a művet, hogy előtte nem olvastam el Tolkien mester eme gyöngyszemét, mert bizony az. Csodálatos kalandok, érdekes és színes fordulatok, izgalmas szereplőgárda várt rám a könyvben. Kicsikét volt csak nehezebb olvasni, mint gondoltam, de ez már Tolkien sajátossága. Ha a film hűen követi a regényt, nem fogunk csalódni benne!

Óh, én nagyon szeretem, ahogy Tolkien bácsi mesél…:) Ha fantasy, akkor nekem ő az Ő. Engem az sem zavart, hogy a Gyűrűk Uránál jóval nyugodtabb, mesésebb a hangvitele, a Gyűrű megtalálásának történetéhez számomra ez így jobban is passzolt.
A filmet sem tudom hányszor láttam már összesen, de ha jobban belegondolok, én azt sem bánnám: a tele-shoppos varázskefék és csűrcsavarok helyett egy J.R.R. csatorna lenne….

Imádom Tolkient, és nem meglepően imádtam ezt a könyvet is. Imádom azt, hogy ilyen gyönyörűen ír, ilyen élénk a fantáziája és ilyen izgalmas dolgokat talál ki. Korábban is tudtam, hogy többet kéne tőle olvasnom, és még mindig úgy gondolom, hogy többet kéne olvasnom tőle.
Igazából nem is zavar, hogy nem értem gyorsabban a könyv végére (mert egyébként terjedelemre nem volt hosszú ez a könyv), de Tolkiennel nem szabad sietni, ki kell élvezni minden szavát. *átment enyhén fanatikus Tolkien-rajongóba*
És pont ezért sajnálom annyira, hogy képtelen vagyok rá öt csillagot adni. Mert a fordítás viszont nem volt jó. A hangulatát és a szöveg szépségét átadta, viszont kétszer kellett elolvasom egy bekezdést, és csak akkor jöttem rá, hogy Nyelem az tulajdonképpen szívem szottya Gollam. Arra viszont nem jöttem volna rá, hogy a manók tulajdonképpen az orokok, ha nem mondják meg, és elég nehéz egy teremtmény olyan visszataszítónak elképzelni, ha úgy hívják, hogy manó. Valahogy a kisgyerekkori mesékből nekem kedves teremtménynek maradtak meg a manók, de az orkok neve eleve nem szép.
Szóval a fordítás miatt fél csillagot levonok, egyébként viszont imádtam az egészet Tolkien rajzaival együtt.

Gyűrűk Ura – A kezdet:)
Nagyon jó kis mese, kedvencem itt is Gollam volt, alias Nyelem, szeretni való kis nyegle lény, valljuk be csúcs a kis figura, ahogy nyekereg, rikácsol – filmbéli szompolygása, mockosz kisz hobbitkázása, ellopták a drágaszágom mondata visz mindent, és ebben a történetben a zsebike mániája, és szívének szottya szintén imádni való.
A törpök unszimpatikus érdek lények, de azért néha jó fejek, a manók nem csak gonoszak, de buták is, mondjuk a tündék anyagiassága szíven ütött, no de mindenkinek lehet egy hibája, nem?
Lendületes, kalandos, és a legnagyobb bája az, hogy nincsenek benne fölösleges részek, nem szüttyög Tolkien egy egy ruha leírásával, ahol arra semmi szükség, hónapokról tesz említést egyetlen mellékmondatban, nincsenek végeláthatatlan körmondatok a semmiről. Jó könyv!

Isteni mese volt :) Már alig várom a filmváltozatot, és ahogy elnéztem az elképzeléseim alapján a törpöknél nem is lőttek annyira mellé, mondjuk Kili elég jóképűvé sikeredett (életemben nem gondoltam volna, hogy egy törpuramra valaha is ezt mondom. :) )
Tolkient szerintem nem lehet nem szeretni…
Néhol azért be kell valljam, nehezen haladtam, ráadásul a fordításban a „manóknál” eszembe sem jutott csúnya, csenevész orkokra gondolni. A manók édes, pici tündérbogárkák…. vagy nem ? :) ( azért végül leesett :P )
És :
„ A kaland kellemetlen, zavaró, nehézkes. Lekéssük miatta az ebédet! ” :))

Végig úgy éreztem bárhogy szeretnék öt csillagot adni ennek a műremeknek nem tudom megadni. Mivel korábban íródott, így zavartak a Gyűrűk Urához képest az eltérése (hobbit – babó, tündérek – tündék, és sorolhatnám). Viszont, ahogy a végére értem már szemernyi kétségem se volt, hogy megérdemli az öt csillagot.
Tolkien eme meséje, ahogy meséli az író, ahogy beszélget az olvasóval, és szinte mellettem ült, visszarepített a gyermekkorba. Ismét gyerek voltam ki hangos éljenzéssel kiáltotta, „még folytasd, hallani szeretném”. Magával ragadt a történet, az utazás, a csodálatos leírások, Bilbo tisztasága.
Rengetek utalás történt a meg nem írt kalandokra, amik a kortalan Gandalffal történtek.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a Gyűrűk Urát, de ajánlom, hogy utána vegye kézbe.
Várom a filmet, és örülök, hogy szintén a trilógia után álltak neki.

Harmadikos voltam alsóban, amikor Herbály Kopasz kezében egy iskolai reggelinél megláttam: Kopasz egyik kezében kalács, a másikban könyv, s a padra tett kakaóból kortyolt néha.
Szecskó Tamás rajzai fogtak meg, s hogy Kopasz milyen komoly, vasag könyvet olvas. Elkértem tőle, hogy belenézzek. Aztán elkértem tőle, hogy elolvassam. Tőlem Lóka kérte el, tőle pedig már nem tudom, kicsoda.
Semmit nem mondott Tolkien neve, a fantasy egyáltalán nem volt ismert szó, divat meg pláne nem.

De azonnal kedvenccé vált ez a meseregény. Mert annak olvastuk. S tudom, zúdulni fognak rám a kövek: nekem a Gyűrűk Ura már túl komolyan vette magát. Olvastam többször is, de nem lett olyan kedvenc, mint a A babó (soha nem szoktam meg miatta a hobbit nevet).

Mert A babó még meseregény volt, a műmesék minden szépségével, izgalmával és feloldásával.
(A Gyűrűk Ura-filmre ezért haragszom az orkok miatt: A babó-ban vannak manók meg törpök. A manók lettek később orkká, majd horror figurává a filmben. Nekem Tolkien meséi tündéresék, nem horror-fantasyk. Biztos velem van a baj. Meg azzal, hogy Tolkien-t én előszőr Szecskó Tamás rajzaival olvastam. S azok, amikor izgulni kell, még akkor is kedvesek.)

A könyvön nagyon érződik, hogy egyrészt az életmű egy korai darabja, és nincs összefésülve a mitológia később kikristályosodott részeivel, másrészt, hogy alapvetően mesének íródott. A mesesége, a bájos történetvezetése el is feledtette velem az összefésületlenségből fakadó furcsaságokat (Gollam háttere kidolgozatlan és ellentmond a későbbieknek, Beorn lóg a levegőben, a manók/orkok látszólag saját maguk urai, a tündérek bugyutának és könnyelműnek tűnnek, Gandalf sokkal kisebb kaliberű, mint máshol).
A könyv az életmű és a Gyűrűháború történetének fontos része -mert kihagyhatatlan, hogy Bilbó hogyan és mikor találta meg a Gyűrűt illetve hogyan lett mindenféle furcsa szerzet barátja-, azonban a mesés volta és könnyed hangvétele miatt nem említhető egy lapon Tolkien többi művével, és szerintem forrásként/háttérként sem olyan jól használható.
Gyerekeknek tökéletes, hogy elkezdjenek belemerülni Tolkien világába, felnőtteknek kihagyhatatlan, felüdítő mese.