J.M.G. Le Clézio e mesterműve az íróról, az olvasóról, az emberről szól. Nem a rendkívüli emberről, hanem arról, aki egy napon megszületik, felnő, teszi a dolgát, aztán megöregszik és meghal. De közben megadatik neki a legnagyszerűbb ajándék – az, hogy egy csodálatos jelenséget, az életet tanulmányozhatja. A Terra amata az egyik legizgalmasabb könyv, amit az ember magáról olvashat; az emberiség önéletrajza. A kislányt annak idején mélyen megrázta nagyanyja egy mondata, amelyet a szomorúság netovábbjának érzett: az élet olyan rövid. Ezért akart olyan lázas buzgalommal élni, szüntelenül benne lenni a sűrűjében az életnek vagy annak, ami az lehetett volna. Szakadatlan ünnep ez, elragadtatás, igazi öröm, de törékeny, mulandó, veszélyeknek kitett… – írja a kötetről a szerző, akit idén a svéd királyi akadémia irodalmi Nobel-díjjal tüntetett ki. Le Clézio az érzéki extázis szerzője, aki hazájában valóságos ikon, és akinek helyenként… (tovább)
Terra amata 26 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1967
Kedvencnek jelölte 5
Most olvassa 3
Várólistán 27
Kívánságlistán 7
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Időbe tellett, míg befejeztem, mert kell a hangulat hozzá. Nagyon szép, a jelzőit imádom.
Érdekes volt olvasni, egyetlen szekundum alatt mi minden pörög le bennünk és a külvilágban is, és hogy abban az egy pillanatban mindennek tudatában is vagyunk.
Hát ez… hallgatnom kellett volna magamra. Nobel díjas könyvet ritkán jó olvasni. Főleg olyanoknak, akik szeretik az összefüggő cselekményt. Egy könyv a semmiről, de azt legalább jó hosszan tárgyalja.
Ezt a könyvet olyan olvasni, mint amikor egy boltban ráakadsz gyerekkori kedvenc cukorkáidra és elkezded falni őket, miközben megrohannak az ismerős ízek és az elfeledett élmények, érzések. Biztos vagyok benne, hogy pár gondolat, amit itt olvasol neked is eszedbe jutott vagy éppen ott motoszkált valahol mélyen a fejedben. Tény, hogy elég sok mindent sűrít össze, és igenis figyelni kell mert nem egyszerű olvasni, de a célját elérte. Elmerengtem egy kicsit az életen, életemen és megállapítottam, amit ilyenkor (szerintem) mindenki: csak egyszer élünk, hát próbáljuk a legteljesebben megélni azt. Jó, ha emlékeztetnek erre.
A legdöbbenetesebb könyvélményem. Az a ritka olvasmány, ami képes megváltoztatni egy embert, ha megérti. Valóban nem túl cselekményes és itt-ott nyomasztó, de ennek a műfajnak ez a dolga.
Számomra az elvont irodalmak közé sorolandó. Eléggé oda kell koncentrálni ahhoz hogy megértsd a gondolatmeneteket. Ez alapján nem is adtam volna ennyi pontot neki, viszont többször is rá kellett hogy jöjjek, hogy a megírt gondolatok már nekem is eszembe jutottak, vagy hogy jé, ezen még nem is gondolkoztam, de milyen igaz… Szóval több ponton is gondolatébresztő, viszont összességében mégis az maradt meg bennem, hogy nem erre számítottam a netes ajánlók alapján és nem valószínű hogy többször is el fogom olvasni. Ja és még valami, ami elvett számomra az értékéből: sok helyen túl realisztikusan ábrázolta az emberi kegyetlenséget, sőt néhol azt éreztem, hogy az életben a fiú nem tette volna meg az összes gonoszságot vagy gusztustalanságot. (Azért nyugalom, nem ezekkel a részekkel van tele a könyv.)
Alapvetően jó könyv, sok nagyon jó és érdekes gondolattal. Amiért leesett az egy csillag: nagyon nehéz olvasni, hosszú oldalakon keresztül nincs cselekmény, csak az érzelmek, belső élmények leírása, ami önmagában nagyon szép, csak könnyű elkalandozni, amikor már 20 oldal óta tart.
Ez a könyv egy felfedezés volt számomra, hiszen fel kellett fedeznem, hogy tulajdonképpen miről is szól a könyv. Miután elolvastam, és rátekintettem a fülszövegre, akkor ébredtem rá, hogy ez a mű valójában az élet és az ember regénye. Én 400 oldalt olvastam a szerző hallucinációiról és képzelgéseiről, de tudom, hogy bennem van a hiba. Egyszerűen nem az én világom, nem tudott megragadni.
Azt hiszem itt le is állok a Nobel-díjas szerzők műveinek megvételével, hiszen sem Lessing, sem Le Clézio nem az én stílusom.
Népszerű idézetek
Akármi jó, hogy elevenen maradjon az ember:
Leraksz néhány szál gyufát és azt mondod: Találd ki mi ez!…
Elszívsz 20 cigarettát egymás után….
Követsz egy nőt az utcán…
Felszállsz a bagdadi repülőgépre…
Az úttest bal oldalán hajtasz (Angliában a jobb oldalt)…
Elmész a postára és táviratozol magadnak….
Nem eszel 5 napig.
Nem iszol 2 napig.
3 percig nem veszel levegőt…
Beteg macskát ápolsz…
Regényt írsz…
Rajzolni tanítasz egy csimpánzt…
Nézed a napfogyatkozást…
…
Boldog Ön?
Miért olvassa ezt a könyvet?…
Olvasott már szótárt?
Szokott sírni?…
Ha Ön nem Ön volna, ki szeretne lenni?
Mi a boldogságeszménye a földön?
Ki a kedvenc költője?…
Milyen állat szeretne lenni?…
Szeretne fa lenni?
Mi a pulzusa?
Gondolja, hogy normális?
Reggeli vagy esti ember Ön?
Mi a csúnyaság?…
Hol az Isten?…
Mi az Ön kedvenc betegsége?…
Minden szép?…
Miért van ég?
Mi lesz a vége ennek az egésznek?
Vagy tapintatlanul kérdezősködve c. fejezet
A könyved: tárgy, melyet az élet többi tárgya vesz körül, és sem nem olvashatóbb, sem nem állandóbb, mint bármi más a környezetedben.
9. oldal
Ott volt azután az a bizonyos nap is, az az igazi, perzselő nap. A fortyogó napkoronggal, a fehér párákkal, a keleti széllel, a mozdulatlan hegyekkel, a mozdulatlan tengerrel, a mozdulatlan éggel, a verejtékkel az ágyékon és a hónaljban, a testhez tapadó inggel és a láthatáron kóválygó fekete viharral.
37. oldal
Szép versek voltak, szívesen idéztem volna akár azokból is egy-két sort e könyvben, ha egyáltalán szándékomban állt volna idézni valamit
Prológus
Most épp ez a könyv került a kezedbe, de ugyanúgy kerülhetett volna valami más is. A véletlen millió egymásba kapaszkodó fogaskereke játssza itt kimerítő játékait. Mit számít, hogy volt aki írt és volt aki olvasott? Mélyen egyek ők ketten és ezt tudják kezdettől fogva.
Prológus
Éppen ez a valami tette a lakásodat börtöncellává, az utcákat labirintussá. Az embereknek neve volt, foglalkozása, névjegye; de mégis valahol állandóan valami tévedés lappangott, valami helyesírási hiba, egy paca, ami minden mást érvénytelenített….
Ha egyszer a kisfiú megkérdezné az elszálló repülőgépet nézve:
– De miért nem esik le a gép a földre?
A gép azon nyomban zuhanni kezdene…
Furcsa volt ez a rengeteg kérdés, mely mind a valóságból származott. Furcsa volt ez a sok hazugság, legenda, mely ködként sodródott ide-oda és eltakarta a dolgok igazi arcát. Minden mondat végén egyszerre egy furcsa, pontban végződő jel horgadt föl, ami azt jelentette, hogy semmi sem létezik, ami igazán bizonyos volna:
A föld gömb alakú?
A fák nem gondolkodnak?
Enni kell?…
Jó az Isten?
e=mc2?
Meg kell halnom?
Hogy kimondjam a teljes igazságot c. fejezet
Az emberi társadalom mozog és nyüzsög, és talán ezt fogja tenni mindörökre; de a város is csak ezerfalú, ezermennyezetű, ezer linóleumpadlójú, zárt helyiség. És nincs más, csak ez az anyaggubanc, melynek nincsenek gondolatai, nincsenek tettei, nincsenek szavai. Ez itt az egyazon helyre települt pokol és paradicsom egyszerre. S az ember nem lakhat az egyikben, anélkül, hogy ne lakna egyszersmind a másikban is.
