This is a timeless classic of children's literature in an exquisite full colour edition that will be cherished by all ages. It is fully illustrated with distinctive stained edging and decorative endpapers. It is suitable for children aged 10 to 13 years old. Neverland is home to Peter Pan, a young boy who has never grown up. On one of his visits to London, Peter makes the acquaintance of young Wendy Darling, whom he invites to travel with him to Neverland and become the mother of his gang of Lost Boys. Flying through the night sky to Neverland, Wendy and her brothers John and Michael are soon caught up in marvellous adventures with the Indian Princess Tiger Lily, the loyal fairy Tinker Bell and Peter's nemesis, a sinister hook-handed pirate known as Captain Hook. Spun by J.M. Barrie from his stage play of the same name, „Peter Pan” is a timeless classic of children's literature. Illustrated with plates by F.D. Bedford, this exquisite full-colour edition features an elegant… (tovább)
Peter Pan 73 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1911
Tagok ajánlása: 15 éves kortól
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Macmillan Collector's Library Macmillan angol · Illustrated with Interactive Elements angol · Puffin Classics Puffin angol · Penguin Popular Classics Penguin angol · Vintage Classics Vintage · Vintage Children's Classics Vintage angol · Illustrated Classics for Everyone angol · Puffin Chalk Puffin angol · Wordsworth Collector’s Editions Wordsworth · Collins Classics Collins · Wordsworth Exclusive Collection angol · Flame Tree Collectable Classics Flame Tree angol · Bath treasury of children's classics North Parade Publishing
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Peter Pan · Wendy Darling · Tinkerbell
Kedvencelte 9
Most olvassa 8
Várólistára tette 37
Kívánságlistára tette 35
Kiemelt értékelések
Bevallom az OUAT miatt kezdtem el olvasni. (Ki gondolta volna. :D) Sokan azért kaszálták a tévésérozatot, mert Pán Pétert rosszul ábrázolják benne, mire jöttek a könyvfanatikusok, hogy, na de a könyvben Pán gonosz! Órákat olvastam fórumokon erről, hát gondoltam, ideje elolvasnom a könyvet.
És azt hiszem ez a Végzet volt, hogy a kalózok szavaival éljek.
Pán Péter története bevackolta magát a szívembe, saját Sohaországot felépítve, és biztos, hogy sosem felejtem el. Teljesen meghatott, a végén bőgtem, azaz még mindig, de ez részletkérdés.
Fura történet ez, mert egyszerre gyermeki, ártatlan mese a gyerekkor csodáiról, de ott rejtőzik alatta valami veszedelmes, ronda, ami meg akar enni, és ami rettentően valós. A történet? Nem nagy szám, lényegtelen, a karakterek a lényegesek. Pán és Hook, mindketten magányosak, mindkettejük meghatározó dolga az anyai szeretet, ami a könyv főmotívuma, de senki ne gondolja, hogy ez egy szép sztori.
Ez szívtelen, önző és ártatlan történet egyben. Hook inkább az akit jónak lehet látni a rosszfiú szerepe alatt, és Pán csak játssza a hőst, de közben öl, kínoz mindezt mosolyogva. IMÁDTAM EZT!
És ahogy a történet kettős, úgy az író is. Ki volt ő? Egy aranyos ember, aki sosem nőtt fel és mindig gyerekek között érezte jól magát, mert az anyjával való rossz kapcsolata és a bátyja halála kihatott rá? A körülötte lévő tragédiák véletlenek? Vagy pedofil, szadista manipuláló géniusz volt?
Ha az előző: Barrie elvarázsolt engem, és valami pótolhatatlannal ajándékozott meg. Ha az utóbbi? Akkor sikerült az én elmémbe is beférkőznie, manipulálnia, ami őszintén ijesztő. De a lényeg egy: Sohaország örökre velem marad.
Csak azért szeretnék bölcsészetre járni, hogy valaki elmagyarázza nekem a könyv végtelen mennyiségű értelmezési formáját. Szóval tiplizek is a youtube-ra.
A történetet ismertem már pár adaptációból, szerintem kölyökként még a magyar verziót is olvashattam, mert rémlett a fészekhajós jelenet. Az eredetiről kiderült, hogy SOKKAL hátborzongatóbb, mint a feldolgozásai. Peter önző, sokkal negatívabb, aki élvezi mások szenvedését és gyilkolását, mint a nála elvileg sokkal gonoszabb Hook, aki viszont ragaszkodik a moráljához „gonoszsága” ellenére, így megkérdőjelezhető, hogy ki is a történet főgonosza.
A 2003-as film a kedvenceim közé tartozik, rengetegszer láttam már (legutoljára tavaly nyáron), amihez persze nagyban hozzásegített, hogy gyerekkoromban ismerkedtem meg vele. A filmben nem tűnt fel mindaz, ami majd' kibökte a szemem a könyvben.
Egyrészt, hogy mennyire szexista is ez a történet. Persze, régi (mondjuk meglepődtem, mert jóval idősebbnek tippeltem volna, pedig 1911-ben adták ki), de attól még roppant módon irritált, hogy kezelték Wendy-t. Míg a filmben a kaland miatt is hívta meg Péter Sohaországba, addig itt főleg azért, hogy anyja legyen az Elveszett Fiúknak, takarítson, főzzön, meséljen stb. John karaktere eddig nem volt unszimpatikus, itt viszont az volt a lényege, hogy nem becsüli a lányokat – nem értem, hogy miért kellett beleírni, semmilyen történeti elemben nem volt fontos, csak így lett megírva. Amikor pedig a kalózok is kijelentették, hogy anyjuknak akarják Wendyt, azt hittem lefordulok a székről…
Péter személyiségéről egy egész beadandót lehetne írni, annyira fura és ijesztő. Nagyon nem gyerekmese ez… Ami szerintem a legrémisztőbb benne, hogy borzasztó a memóriája – repültek négyen Sohaország felé, Péter pedig elhagyta őket, hogy elmenjen kalandozni, s mikor visszatért, nem tudta kik ők. Mikor eltelt valamennyi idő Hook legyőzése után, nem emlékezett arra, hogy ki is volt ő, konkrétan azt mondta, hogy miután megöli, el is felejti őket. Mi ez, ha nem hátborzongató? Aztán, annak ellenére, hogy nem nagyon fogja fel az emberi érzelmeket, kitűnően tud meggyőzni, és tudja, hogy mit kell mondani, ahhoz, hogy megkapja azt, amit akar – itt történetesen arra gondolok, hogy pontosan tudta, mit mondjon Wendynek, hogy elrepüljön vele. Az Elveszett Fiúkkal való kapcsolata is érdekes… Az író nem írta le konkrétan, hogy mi történik, mikor elkezdenek nőni, de sok teória szerint szimplán megöli őket. Egoista és ijesztő – igazából így lehetne összefoglalni tömören Péter személyét.
A történet maga nem volt rossz, szerencsére nem hosszú, de még így is sokszor unatkoztam. Nem fogott meg Barrie stílusa, volt, amikor bosszantott is a fura elbeszélési módja.
Aki utánanézett már az író életének, tudja milyen nagy tragédia és rejtély övezi. Nem tisztem eldönteni se nekem, se senkinek, hogy igazából mik történtek, de az biztos, hogy nem volt minden rendben nála. Az viszont nemes gesztus volt, hogy a könyv jogait odaadományozta egy londoni gyermekkórháznak. Akármilyen ember is volt, az tagadhatatlan, hogy egy olyan művet hozott létre, amin lehet töprengni.
Pán Péter egy fogalom. Egy nem túl pozitív fogalom, és a könyvet elolvasva eszembe jutott, hogy miért is szurkoltam én mindig is Hook kapitánynak. A Pán Péter volt az egyetlen olyan Disney-film, ahol azért szurkoltam, hogy valaki szeletelje már fel ezt az irritáló zöld taknyost. És ez még nyolc éves koromban jutott eszembe, mikor először láttam azt a rajzfilmet. Nem hiába született ennyi teória a regényről, mivel az Alice Csodaországbanhoz hasonlóan ebből is könnyedén lehetne pszichológiai horrort készíteni.
Egy ideje megkívántam a klasszikusokat, úgyhogy elhatároztam, hogy nyáron megpróbálok párat elolvasni közülük, legyen szó fantasyről, sci-firől, horrorról vagy szépirodalomról. Szerencsére a könyvtár, ahová járok, angol nyelvű könyveket is elkezdett tartani, és köztük volt a Peter Pan egy igencsak egyszerű, fapados Penguin Classics-es kidása (ez a borító nincs fenn Molyon). Mivel nagyon picurka volt, kikölcsönöztem. Egyszerű, eszképista fantasy-kalandregényre számítottam, afféle proto-Narniára. Hát, amit kaptam, az engem lepett meg a legjobban.
A történetről semmit nem fogok írni, mivel ezt a sztorit szinte mindenki ismeri. Az elmúlt években többször is feldolgozták, és nagy a valószínűsége, hogy már Te, ki ezeket a sorokat olvasod, beleszaladtál valamelyikbe. Inkább írnék Sohaországról. Sohaország egy olyan hely, mely azon gyermekek számára, akik az 1900-as évek elején nőttek fel, maga lehetett a popkulturális paradicsom. Dalolászás, sellők, kalózok, indiánok, tündérek… ezekről olvasott az a generáció, és a mai napig szórakoztató ez a miliő, ha az ember felidézi a gyermekkori kedvenceit. Igaz, az én Sohaországom nem így nézett volna ki. Mivel én az 1990-es években nőttem fel, nálam power rangerök kerestek volna sárkánygömböket Pokémonok társaságában óriásrobotok hátán, Pán Pétert Action Man játszotta volna és a főgonoszt pedig Frollo a Disney-féle Notre Dame-i toronyőrből, a dalokat pedig a Backstreet Boys, a Spice Girls és az Aqua adták volna elő. Akárhogy is legyen, egy teljesen vállalható, barátságos fantáziavilág képét festi le a szemünk előtt… ami valójában a legőrültebb, legveszedelmesebb helyszín, és mindez egyetlen karakter hibája: Pán Péteré.
Így van. Az egész regény valódi antagonistája nem (az amúgy tökre szerethető) Hook kapitány, hanem maga a főszereplő. A fiú, aki sosem nőtt fel. Itt megállhatunk egy pillanatra! Nyilván hallottatok a Pán Péter-szindrómáról, ami azt jelenti, hogy egy felnőtt képtelen elszakadni a gyermekkorától. Most arra kérek mindenkit, hogy tekintsen magába, és idézze fel, hogy milyen volt gyermekként. Ne az emlékek ugorjanak be először, amiket gyermekként megéltetek, hanem az a személy, aki voltatok. Na, az Pán Péter. Vagy legalábbis, az egyik vetülete. Tényleg annyira csábítónak tűnik az a gyermek? Az, aki még nem ismerte a felnőttlét problémáit? Akinek még nem kellett aggódnia azokért a dolgokért, amiken te még álmaidban is agyalsz? Első blikkre igen, de csak azért, mert nem a gyermeki énedet látod magad előtt, hanem azt az életet, amikor még minden egyszerűbbnek tűnt. Legalábbis ezt hiszed. Emlékszel, amikor kitapostad annak a bogárnak a belét, miközben azt kiabáltad neki, hogy „halj meg!”? És amikor meghúztad annak a lánynak a haját, aki titokban tetszett neked? És amikor megverted azt a srácot? És amikor betörted azt az üveget? És amikor megkergetted a macskát? És amikor azt kiabáltad a szüleidnek, hogy „utállak!”? És amikor gyáva voltál szembenézni a nagyfiúkkal/lányokkal? És amikor sírtál, és ezért kicsúfoltak? Na, az is Pán Péter. Most pedig arra kérlek, hogy képzeld el, milyen lenne VÉGIG, a mai napig egy ilyen lény bőrében élni. Anno nem voltál tisztában a tetteid súlyával, mivel játék volt számodra az egész világ. Ma már tudod, hogy nem egyszer engedtél a sötét oldalnak.
Pán Péter pontosan ez a karakter. Egy gyerek, aki játszik. Egy kisfiú, aki hőst játszik, hogy egészen pontos legyek. Érdemes feltenni azt a kérdést, hogyan képes egy fiú, aki elvileg nemes lelkű vezért játszik, meggyűlöltetnie magát egy felnőtt kalózzal? Miket követhetett el ez a „Levél László”, ami miatt Hook a halálát akarja? Ha szemfülesek vagyunk, könnyedén megkaphatjuk rá a választ. Péter a következmények nélküli élet híveként – aki csak nagyon egyszerű erkölcstudattal tengeti életét – nem igazán van tudatában annak, hogy gyilkolni nem kifizetődő. És ő nem bogarakat tapos össze, hanem vívótőrét forgatva felnőtt emberekkel végez, nevetgélve, kihasználva kis termetéből és a repülésből származó előnyöket. És nem csak a gyilkolás az egyetlen, ami Pétert ijesztővé teheti. Egy önző, beképzelt figurát ismerünk meg a személyében, aki az összes dolgot, ami fájdalmat okozhatna neki (és nem köthető Hookhoz) elfelejti. A szőnyeg alá söpöri, mintha nem is lenne fontos. Ha Barrie élt volna a brutalitás valósághű ábrázolásával, akkor a Pán Péter nem egyszer gorefestbe torkollott volna, rögtön megdobva a korhatárt. Ehhez jön még a kérdés, hogy vajon azokkal az elveszett fiúkkal, akik elérik a felnőtt kort… mit is csinál? Nem vagyok meglepve, hogy ezt a karaktert ennyire horrorisztikusan értelmezték egyesek. Persze könnyű analizálni, hiszen (különösen ma) rárímel egy kortárs társadalmi problémára is. Viszont ez nem változtat azon a tényen, hogy nem kicsit szoci a gyerek. Ilyenkor gondolkodom el azon, hogy akik olvasták ezt a történetet már korábban, nem lepődtek meg egy pillanatra sem? Egyszer sem jutott eszükbe gondolkodni Péter karakterén?
A könyv egyébként szórakoztató, gyorsan olvasható. Szerethető kalandregény, ha az ember képes túltenni magát azon a sokkon, hogy Péter pszichopata. A tündéreknek pedig durva érzelmi ingadozása van. Ajánlható mindenkinek, aki szereti azokat a gyermeksztorikat, melyeket sokféleképpen lehet értelmezni.
Ez a világ legbetegebb meséje. Biztos hozzájárul az a sok csúnya dolog is, amit innen-onnan felszedtem az íróról, de ha teljesen naivan kezdtem volna bele a könyvbe úgy, hogy még csak hírét se hallottam, akkor igencsak ledöbbentem volna. Igazából nem is értem, hogy lehetett ebből cuki kis Disney rajzfilmet csinálni.
Peter nekem inkább tűnt egy borzasztó rémálomnak, mint édibédi örök gyereknek. Komolyan mondom, maximum azért mesélném ezt gyerekeknek, hogy jól rájuk ijesszek. Volt valami nagyon félelmetes az egész kölökben, ahogy uralkodott a többiek felett, meg gyilkolászott. Egészen beleborzongtam, amikor azt mondta, hogy elfelejti azokat, akiket megölt. Közben meg tök ellentmondásos volt a karaktere, mert mindig kibújt a felelősség alól. Valamilyen szinten szomorú is a története, de nem engedném be az ablakomon, hogy megvigasztaljam. Igazság szerint lehúznám a redőnyt, bezárnám az ablakot és behúznám a sötétítőfüggönyt, ha erre járna. :P
Hook szerintem nem volt olyan gonosz, inkább olyan antihős-szerű. Igazság szerint ő sokkal szimpibb volt Peternél.
Wendyvel nem tudtam mit kezdeni, az idő nagy részében úgy gondoltam, teljesen átmosták az agyát. Ez az anyáskodós dolog olyan elborult volt, persze van benne valami szép és szomorú, hogy tulajdonképpen arra kellett az elveszett fiúknak, hogy meséljen, de azért na… gáz volt ez az egész.
Mellesleg nem tudok elmenni, hogy milyen hímsoviniszta az egész. :P Igazából a lányok csak arra kellettek, hogy felajánljanak egy szerepet Peternek, amiben egy ideig tetszeleghet, aztán kibújhat a felelősség alól. Utána meg mehetnek ellátni a családot.
A vége teljesen kiborított. spoiler Örülök, hogy gyerekkoromban csak a Disney-féle Pán Pétert ismertem, bár ez kétségtelenül érdekesebb volt.
Hát egyáltalán nem számítottam rá, hogy ez a történet ilyen lesz. Már rájöhettem volna, hogy a klasszikus gyerekkönyvek véresebbek, mint gondolnám, de az öldöklés mennyiség ebben a könyvben felülmúlt eddig mindent.
A Disney mese gondolom ismerős mindenkinek. Én már régen láttam, de nagyjából még emlékeztem, de látszik, hogy a Disney filmek mindent jobb színben tüntetnek fel, kezdve Pán Péterrel, akit a regény teljes tartama alatt szerettem volna jól felpofozni és kioktatni. Azt nem tudom, hogy a könyv olvasása előtt kedveltem-e, de most már bizton állíthatom, hogy a regénybeli Pán Péter nagyképű, és senki mással nem törődik, és nagyon szeretném megcsapni.
Ez persze nem rontott az olvasás élményen, ha lehet ilyet mondani, még talán javított is rajta, mert vártam, hátha Pán Péter megvilágosodik, és rájön, menyire önző (ami nem történt meg).
A gyerekeknek viszont inkább meghagynám a Disney mesét, mert ha én ezt a történetet 7 éves korom körül hallom, egy hétig nem aludtam volna, az biztos. Bár eddig több klasszikus gyerekkönyvvel kapcsolatban érzek így (pl.: Fekete Szépség, A dzsungel könyve, The Call of the Wild). Az állatkínzástól kezdve a vérontáson át minden van ezekben a könyvekben, és az emberben felmerül a kérdés, hogy ez miért van a gyerekkönyvek közé sorolva, ha 17-18 éves fejjel megijedek tőlük?
Elég furcsa kis könyv volt ez. Hiába tartja mindenki gyerekmesének, valójában nem gyerekeknek szól, és engem olvasás közben a hideg is elég sokszor kirázott. A szereplők és az író által kerülgetett témák megértése egy bizonyos életkort kíván, ami miatt örülök, hogy korábban nem jutott eszembe kézbe venni ezt a művet. Egyszer azonban mindenképp megéri elolvasni, hiszen ezáltal teljesen más színben láthatjuk Pán Péter történetét.
Bővebben: http://anniekonyvesblogja.blogspot.co.at/2015/08/j-m-ba…
Egyik nagy kedvencem, nem hiába van meg 3 példányban (2 különböző fordítás magyarul és a MinaLima verzió angolul.) Bár tudom a történetet, azért így elsőre angolul nekem kicsit nehezített olvasmány volt, mert elég sok szót kellett benne kikeresnem mégis mit jelent vagy mi a magyar megfelelője. Biztos el kell majd még egyszer olvassam, nem gondoltam, hogy ilyen nehezen haladok majd vele. A történet attól még ugyan olyan jó és ugyan úgy szeretem. Az illusztráció pedig valami gyönyörű, bár sajnos hiába van a kis forgatható cuccok mindkét oldalán 2 keményebb papír, a környező oldalak még így is sérülnek. Ezt leszámítva amúgy nem nagyon tudok negatív dolgot felhozni mind az kiadással szemben mind a történetre. Ez is egy olyan történet, amit az ember vagy szeret vagy nagyon nem. És mivel mostanában a Disney miatt mindent rózsaszínben látnak az emberek inkább a nem szeretik felé megy a mérleg sok régi klasszikus eredetijénél.
Népszerű idézetek
You know that place between sleep and awake? That's where I'll always love you. That's where I'll be waiting.
„Second to the right,” said Peter, „and then straight on till morning.”
Stars are beautiful, but they may not take an active part in anything, they must just look on forever. It is a punishment put on them for something they did so long ago that no star now knows what it was. So the older ones have became glassy-eyed and seldom speak (winking is the star language), but the little ones still wonder.
'It liked my arm so much, Smee, that it has followed me ever since, from sea to sea and from land to land, licking its lips for the rest of me.'
Ezt a könyvet itt említik
- J. M. Barrie: Peter Pan in Kensington Gardens
- Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei
- Tara Sue Me: The Exposure
Hasonló könyvek címkék alapján
- L. Frank Baum: The Emerald City of Oz ·
Összehasonlítás - Gail Carson Levine: Ella Enchanted ·
Összehasonlítás - Trenton Lee Stewart: The Mysterious Benedict Society ·
Összehasonlítás - Matt Haig: A Boy Called Christmas 90% ·
Összehasonlítás - Laura Ellen Anderson: Rainbow Grey ·
Összehasonlítás - Catherynne M. Valente: The Girl Who Circumnavigated Fairyland in a Ship of Her Own Making 98% ·
Összehasonlítás - Cressida Cowell: How to Steal a Dragon's Sword ·
Összehasonlítás - Chris Colfer: A Tale of Magic ·
Összehasonlítás - Cressida Cowell: Knock Three Times ·
Összehasonlítás - William Joyce: Ollie's Odyssey ·
Összehasonlítás