Sajnálom, de ez a könyv nálam most csak 3 csillagot ért. Azt hiszem kezdek abba bele fáradni, hogy szinte minden könyv ugyanazokat a sablonokat tartalmazza. Megtört főhős(nő), akinek valami hatalmas tragédia van a múltjában, lehet ez bántalmazás, erőszak, betegség stb., majd hirtelen találkozik valakivel, aki segít neki feldolgozni a múltat, és megtalálja mellette a boldogságot. Nem is is szokott ezzel általában baj lenni, még akkor is ha abszurd az egész. Mármint gondoljunk már bele, tényleg történik sok borzalom a világban, de nem minden ember, aki az utcán mászkál rendelkezik katasztrofális múlttal. Néha elgondolkozom, hogy már nem is lehet lassan anélkül regényt írni, hogy valamelyik szereplő ne lenne megtört.
Ahogy írtam nincs is ezzel gond, abban az esetben, ha úgy érzem, hogy a könyv tartalmaz egyfajta erkölcsi tanulságot, ennél a könyvnél azonban sajnos ilyenre én nem bukkantam. Sőt, amit nekem sugallt, az nem is egyfajta pozitív üzenet, hanem teljesen más.
A könyv elején az összes klisét felvonultatja az írónő, ezeket most nem sorolnám fel, mert nem akarok spoilerezni. Ezzel nem is volt gond, mert Cam és Avery is nagyon aranyos volt, pont úgy, mint a barátaik is. Jacob, Brit, Ollie és Jace is jól megformált, odaillő karakter. Ahogy haladtunk előre a történettel még több klisé jött, de ez sem zavart, mert volt egyfajta bája az egésznek. Viszont elértünk egy olyan ponthoz, ahol nagyot csalódtam, méghozzá Avery-ben.
Szörnyű, ami vele történt, és rossz döntést hozott évekkel ezelőtt. Ezt ő is belátja, de valahogy úgy éreztem, hogy nem tanúsított elég megbánást. Persze nem bízott meg senkiben, és nehezen nyílt meg, és tudta is, hogy hibázott, de mégis az egésznek olyan lagymatag hatása volt. Mindenki azt hangoztatja, hogy ő nem hibás azért, ami Mollyval történt, ez szerintem nem így van. Része volt a dologban, a gyávasága miatt. Persze a szülei nem álltak ki mellette, és fiatal volt, valamint senki nem támogatta, de nem döntött helyesen.
Azt éreztem, hogy ugyan megbánta ezt, de csak felszínesen. Csak túl akart az egészen lépni, ezért a végén tett néhány látogatást, elsimította a dolgot, hogy az ő lelkiismerete tiszta legyen, de ennyi. Ez így nem volt helyes, ha hibázunk, akkor fontos, hogy megvizsgáljunk, hogy mit tettünk rosszul, és nem csak konstatáljuk, hogy igen, ezt rosszul csináltam, jó, legközelebb ez nem fordul elő.
A könyvben Cam volt a kedvencem, neki is volt egy kis gondja a múltban, de ez nem volt olyan felkavaró számomra. A többi szereplő is helyesen viselkedett, és Avery-t is kedveltem, csak a gyávaságát és a múlthoz való hozzáállását, valamint a szerinte helyes lezárást nem tudtam elfogadni.
Azt hiszem, most, hogy megírtam ezt a hosszú értékelést rájöttem, hogy a könyv üzenetével volt bajom egész végig. Ami számomra nem volt más, mint, hogy csinálhatsz hülyeséget, ami később hatással lesz nemcsak a te, hanem más életére is, de nem is kell elrendezned a dolgot, csak túllépni rajta, mert az út végén ott vár a boldogság. Hát ez nem éppen egy tanulságos vég…
A sorozat következő része Cam szemszögéből meséli el a történetet, remélem arra több csillagot fogok majd tudni adni, mert Jen itt is hozta a megszokott stílusát, és a szereplők is kedvelhetőek voltak, de ebből a nézőpontból számomra a történet nem ért többet annál, amennyit kapott.
