Harry Potter és a Titkok Kamrája (Harry Potter 2.) 90% 1879 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Most már tudjuk, mi Rowling néni titka: megbűbájolta a könyveit, hogy ne lehessen letenni. Sajnos még mindig nem kaptam levelet, de nem gond, megbocsátom, ha Dumbledore a végrendeletében rám hagyományozza a főnixét.
Na jó, halálosan komoly vagyok. Dobby itt még inkább idegesítő, mint aranyos (kivéve a végén), de a későbbi részekben már nagyon szeretem. Az új tanerő, Lockhart vegyes érzelmeket váltott ki belőlem: egyrészt fuldokoltam a nevetéstől, másrészt idegropit kaptam az önfényezésétől. Van egy ilyen tanárom, de tényleg, csak ő kopaszodik. Aki tanusíthatja, az küldjön baglyot, vagy jelentkezzen Micsoda hőstetteket vitt véghez. De nem a hesberöppsi tündemanca varázsige volt a legsikeresebb… Ami a végén történt vele, azt egyenesen imádtam. :DD
Szegény törött pálcájú Ron is sok vidám pillanatot okozott, meg persze az elvadult Ford. A Weasley családot nagyon szeretem, én náluk akarok lakni. És törpementesíteni is szeretnék
Lucius Malfoy egy rettenetesen idegesítő gonosz, fujj, utáljuk.
A történet nagyon érdekes, izgalmas, amikor a baziliszkusz sugdos az kifejezetten borzongató még mindig. Denem naplója meg… O.o És maga Denem is… O.O
A tanulság:
– kell nekem Fawkes
– el kell költöznöm
– utálom a szöszi, beképzelt pasikat
– el akarok menni egy mandragóra-bulira
– még jó, hogy beszüntettem a naplóírást, soha többé nem szabad
– ha egyszer meghalok és szellem leszek, nekem is lesz kimúlásnapi partim
– körül kell néznem az iskolai wc-ben, hátha hisztis Mirtley arra járt, vagy ott van a Titkok Kamrája
– ezentúl nem megyek a csövek közelébe, ki tudja, mi minden mászkál bennük
– ha vonuló pókokat látok, gyorsan lecsapom őket, mert fujj, és különben sem szeretnék Aragoggal találkozni
– még mindig nem kaptam meg a levelemet, és kezdek türelmetlen lenni!!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy harrypotterizálódtam…
Valahogy úgy alakult az elmúlt években a kapcsolatom ezzel a világgal, hogy nagyon kevés információ jutott el hozzám, néhány képkocka véletlenül a tévében és egyéb szösszenetek, de alig voltak előzetes információim a szereplőkről, a történet alakulásáról. Ennek köszönhetően már az első rész csupa újdonságot tartogatott, de a végére sikeresen megjegyeztem, hogy most akkor melyik labdát hogy is hívják a kviddicsben és mire szolgál, ki kicsoda Roxfortban, stb.
És akkor jön a második rész, és jönnek az új információk Tudjukkiről (gyáva vagyok!), és egy dilis tanár (akitől téptem a hajamat rendesen) és szörnyek és…
… és ha az előző kötet végére valakinek még nem sikerült a szívemhez nőnie, hát most menthetetlenül odaforrott.

Ó, szörnyű fontos dolgokat tudtam meg megint. Például, hogy egy igazán elkötelezett tanerő (Binns prof) halálra tanítja magát, de ez mit sem változtat a másnapi órarendjén. Vagy, hogy tényleg létezik letehetetlen könyv. (nem ez;) Szóval mugliságom zárt világát varázslatos módon megnyitotta a titkok kamrájának a meseszele, de most kicsit inkább mágiamentesítem magam, mert félek túltöltődök a Sziporka-sziruppal és akkor túlcsordul a mágikus mókacsupor.
Azért majd seprűre pattanok még, ha unom már a földönjárást.

(Jesszum, ezt korábban nem is értékeltem? Persze, egyértelmű, hogy a sorozat része, tehát meghajlok előtte, de akkor is, szégyen gyalázat.)

2011: Szóval ismét egy sokadik újraolvasás, már jó ideje nem számolom. Anno 9-10 évesen itt bizonyosodott be, hogy lesz még némi kapcsolatom a könyvekkel, egyszerűen falni kezdtem őket. Nem csoda, hiszen itt még mindig meséről beszélünk, egy nagyon izgalmas és lebilincselő meséről. Persze ott van a napló, az a bizonyos napló, ami még annyira fontos lesz, és Harry már itt kimondja az egész sztori velejét – „Voldemort belém helyezte lényének egy részét?” –, csak még nem veri senki nagy dobra, mert az öreg Dumbledore-on kívül nem érti a botor, tudatlan olvasó, hogy micsoda végkifejletet sző majd ebből az írónő pár résszel később.

…És mint tudjuk, van olyan könyv, ami tényleg letehetetlen:
„Bathben egy vén boszorkánynak pedig volt egy olyan könyve, amit nem lehetett letenni! Aki beleolvasott, annak utána a könyvvel az orra alatt kellett járkálnia, és fél kézzel kellett csinálnia mindent.”

Hogy én ezen még mindig tudok nevetni, pityeregni ennyi év és ennyi újraolvasás után is, hogy én ezt még mindig mennyire IMÁDOM, nincsenek rá szavak!

„Bathben egy vén boszorkánynak pedig volt egy olyan könyve, amit nem lehetett letenni! Aki beleolvasott, annak utána a könyvvel az orra alatt kellett járkálnia, és fél kézzel kellett csinálnia mindent.”

Megvan Rowling néni titka! Ő is ráolvasta ezt a bűbájt minden könyvére! :)

Én nem tudom Rowling hogyan csinálja, de most is el tudta érni, hogy úgy olvassam a könyvet, mint aki még életében előtte soha. Pedig már ez a kötetet is harmadjára lett kipipálva, a filmet is többször láttam, de még mindig megvolt a „Jaj, most mi lesz!” érzés feszültsége bennem, annak ellenére, hogy pontosan tudtam mi fog következni.

A második kötet kalandjain is túl vagyok. Feltárult a Titkok Kamrája, megtudtam mit rejt, de főleg azt, hogy a hűség kifizetődő!
Míg az előző részben Harry tisztalelkűségét mutatta meg azzal, hogy csak azért akarta a bölcsek kövét megszerezni, hogy biztonságban tudhassa, nem akart visszaélni vele, így meg is találhatta, addig itt bizonyította hűségét és elkötelezettségét hőn szeretett és tisztelt igazgatója, Dumbledore és háza a Griffendél felé.
A pókoktól irtózóm, a kígyókkal sem szimpatizálok túlságosan, így a végjáték elég libabőrözősre, undorodva-borzongósra sikerült. Azaz teljes siker. :)
Kedvenc lett ez is! :) Haladok tovább a kisepert úton megállíthatatlanul!

Bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2013/01/j-k-rowling-harry-potter-es-titkok.html

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Számomra ez volt az egyik legfélelmetesebb rész a sorozatból.Félek a kígyóktól,félek a pókoktól,mindentől :DDD Dobbyt én már itt is szerettem,csak segíteni akart,mint mindig. Lockharton annyit lehet nevetni,de emellett számomra nagyon irritáló volt,hogy mindent jobban tudott. A háttértörténetet imádtam,a napló titokzatosságát, Denem emlékét,a múltat. A kővé dermesztős dolog is nagyon jól ki volt találva. Csak ajnározni tudom megint….:SSS nem jó ez így…elfogult vagyok már,annyira szeretem. Mondjuk legalább valami végre megvilágosodott előttem,így fene tudja hányadik olvasásra,úgyhogy nagyon örültem neki… bár eléggé egyértelmű dolog,de na… :$$$

U.I: Még mindig várom a levelet a Roxfortból…. :(

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez talán még jobb, mint az első! Már csak azért is szeretem Harryt, mert szemüveges, mint én. Annyi minden történik ebben a kötetben. Látunk házimanót, repülő autót, detektívesdit, bájitalos átváltozást, egy érdekes naplót (aminek később is lesz jelentősége), Gilderoy Lockhartot, Ginny lángra gyúl, feltárul a Titkok kamrája, megtudjuk mi az a párszaszáj és kiderül Hagrid múltja. Aztán jön a végkifejlet a mosdóból a kamrában jutva végre szemközt állunk Tom Marvolo Riddle-lel (ugye tudjátok minek az anagrammája?) és jön a baziliszkusz. Aztán ott van az arany/sárvérű teória, tiszta fajelmélet, és vannak ám egyéb csúnyaságok is a varázslóvilágban, mint például a rabszolgaság intézménye. Mindemellett azért ugyanolyan kedves mese, mint az előző, és ha lehet még mulatságosabb. És minden jó, ha jó a vége. A fordítás továbbra is nagyon jó.

Bocsánat, de lehet minden Harryhez fogok személyes élményt írni. Ehhez például azt, hogy ezt olvastam akkor is, mikor az egyetemre jártam, és csináltam Harry Potteres órarendet. Mert hát van ugye Gyógynövény- és Gyomismeret, nekem volt Gyógynövény- és Drogismeret, a Mágiatörténet az Gyógszerészeti Propedeutika, és ha hiszitek, ha nem a Bájitaltan egy az egyben Gyógyszertechnológia! ;)
Még egy pár szó a filmekről, Chris Columbus megcsinálta az első kettőt filmen, úgy hogy csaknem tökéletes másolata a könyvnek, éppen ezért dögunalmas és az én ízlésemnek túl gyerekes volt.

Sokáig kedvenc volt az első 4 közül.
Szerettem, ahogyan fokozatosan derül ki, és minden részletnek szerepe lesz. Az a néhány oldalas katarzis, amikor kiderül, hogy miféle ocsmányság van a Kamrában, az zseniális. Remek volt a sok kis epizód, megnyilvánulás, történetszeletke, ahogy összeáll az egész. Lockhartot pedig nem egyszer szájonvágtam volna :)
Továbbra is letehetetlen, és mindenképpen nyúlsz a harmadik kötetért, ami természetesen ott van a polcodon, ha eddig még nem szerezted volna be.
A film sajnos továbbra is csak 10 éven aluliaknak ajánlott, de ahogy haladunk előre, azok is egyre jobbak lesznek. Piton továbbra is a legmenőbb a mozgóképekben.