Harry Potter and the Philosopher's Stone 94% 120 vélemény

Végy egy 2. méretű ónüstöt, tény bele egy sovány, szemüveges árva kisfiút, aki hős lesz. Adj hozzá egy mágikus iskolát, kis barátokat, segítőket, sok-sok varázslatot, egy teáskanál humort. Kell még bele néhány csipetnyi izgalom, varázslények, seprű. Ki ne felejtsd az egyik legfőbb összetevőt, a főgonoszt! És huss és pöcc, és kész az egyik legjobb mese, amit olvastam. Megjegyzés: eredeti nyelven még jobban tetszett.
________________________________________________

Update
Még mindig varázslatos. Sokadjára is. Ezen tanultam meg angolul olvasni, csináltam hozzá varázs-szótárfüzetet is. Ez az első rész még igazi gyerekmese, barátságról, családról (Ronnak csodálatos családja van), bajtársiasságról, a jó küzdelméről a gonosz ellen. Szeretem a bentlakásos iskolákban játszódó történeket, a mitológiai, történelmi utalásokat. Az egyetem előtti évben olvastam először, nővérem hatására. Már jócskán elmúltam 11, már túl öreg voltam ahhoz, hogy várjam a baglyot, szóval felvételiztem a Debreceni Egyetem Boszorkány- és Varázslóképzőjébe. És felvettek! Azóta is gyakorló boszorkány vagyok.

Az van, hogy újra megszerettem a herripottert. Már megint. Mármint nem mintha eddig nem szerettem volna, csak magyarul már annyiszor olvastam az első részt, hogy minden egyes újraolvasásnál a Teszlek Süveg fejezetnél kezdtem, mert – pár éve még – szóról szóra vissza tudtam adni, miről is ír Rowling néni – viszont ez az eredetiben olvasás, nagyon szépen megtette a hatását. Kellemesen kuncogós-izgulós érzéssel töltött el, ahogy a fejemben ment a magyar verzió, de olvasás közben érzem, hogy teljesen más hangulattal dob meg az eredeti. Nem tagadom, n+1 szinten zseniális a magyar fordítás, de ezt nem igazán lehet felülmúlni. Vicces, könnyed, érthető… szerintem értitek, mire is gondolok. Azért kíváncsi vagyok, milyen is lehet Mr Fry előadásában is. :)
Viszont nem szeretem, hogy a magyarban átírják a neveket – történetesen több napig nem jutott eszembe Quirell vagy éppen a Bludgers magyar megfelelői és igen, baromi lusta voltam a csekkoláshoz, és inkább olvastam tovább. Nem mellesleg újra tudatosítottam magamban, hogy egy Weasley-féle családot elfogadok, és éppen ezért – vagy nem ezért – de igényt tartok egy pulcsira. :)

Röviden; szerettem kicsiként, szeretem menyét fejjel és szeretni fogom, mikor sok-sok év múlva ezüst szakállal hajkoronával az unokáimnak felolvasom.

U.i.: amikor Erised tükrénél van Harry, azt mondja, látja a nagyszüleit is, és felmerült bennem; mi történhetett Lilly szüleivel?

Let the magic begin… :)
The boy, who survided…

Bevallom, csak hallgattam.
Nem gondoltam volna, hogy lehet még plusz értéket adni a sorozathoz, deee…
STEPHEN FRY FOR PRESIDENT!!!

Én még csak egyszer olvastam a teljes sorozatot magyarul, úgyhogy már nagyon itt volt az ideje az újraolvasásnak, és hát mivel valahogy szinten kell tartani az angolomat, és többen is ezt ajánlottátok első olvasmánynak, belevágtam.
Egészen különleges érzés idegen nyelven olvasni. Még mindig meglep, hogy én tudok angolul. És most már én is bátran ajánlhatom mindenkinek, aki még nem olvasott angolul, hogy ezzel érdemes elkezdeni.
A könyvről meg annyit, hogy nagyon jó volt újra átélni ezt a történetet. 9 éve olvastam először, és azóta túl sokszor láttam a filmeket, úgyhogy leginkább azok vannak a fejemben. Jó volt felfrissíteni az emlékeket.
Ja, és köszi a könyvet @Persephone-nak! :)

Bár sokáig csakazértsem akartam elolvasni, végül amikor az egyetemen a nyelvgyaktanárom meggyőzött, gyorsan elolvastam egyben az első 4 kötetet. :)
Olvasni is nagyon szerettem, de Stephen Fry előadása nagyon sokat tesz még hozzá, szuper! Minden karakter másképp beszél és hát a hangutánzása! :D Eddig is bírtam, de most határozottan irigylem a környezetében élő gyerekeket. Én is eltátott szájú gyerekfigyelemmel csüngök rajta, milyen jó lehet ezt hallgatni! :)
Hagrid ajándékát másodszor is megkönnyeztem, és hát Dumbledore for president! :)

Újraolvasás, pontosabban Stephen Fry felolvasásának újrahallgatása után három nyavalygásom van:
1. A történet valójában annyiban sántít, hogy ha egy gyereket 1-11 éves koráig szeretet nélkül nevelnek, az pszichopata lesz.
2. SPOILER: A könyvben Harry elájul a végső összecsapásnál, és nem látja, mi történik Quirrell-lel. A filmben látja, hogy porrá omlik, tehát már a második rész elején látnia kéne a thesztrálokat – hiba a filmben.
3. Ahogy Besenyő Pista bácsi mondta: irigyelem a betűt, méghozzá Stephen Fry-tól, aki zseniálisan olvas fel, viszont én, én, ÉN akarom olvasni, úgyhogy a 2. kötettől könyv formában folytatom. :)
Ennyi a nyavalygás, továbbra is imádom a HP-t, a férjem meg csak csóválja a fejét, hogy már megint ezt nézem/olvasom/hallgatom. :)

Ennek a kötetnek különösen a humorát szeretem, meg a próbákat a végén… Van fantázia Rowlingban, és nem érdekel, hogy a szereplők tipikusak, és három 11 éves kölyök menti meg a világot – ez egy mese, belefér, nem…?

Most olvastam életemben másodjára angolul ezt a könyvet, s ismét egy (siker)élménnyel lettem gazdagabb általa. Tegnap, mikor én is leszálltam a Roxfort Expresszről, és visszacsöppentem a muglik közé, éreztem, akárcsak Harry, hogy mennyivel másabb lett a világ, mennyire másként tekintek rá – tele lett varázslattal. Hamarosan újra ott fogok állni a 9 és 3/4-ik vágányon, s várom, hogy Rowling újra elvarázsoljon.
Bővebben: http://konyvekkelsuttogo.blogspot.com/2010/12/boy-who-lived.html

Le kell szögeznem, hogy imádom. Valahogy az eredeti nyelven olvasva nagyobb élményt nyújtott, mint magyarul. Könnyen haladtam vele, szóval megvolt a sikerélmény is. Mégis, van néhány dolog, amire most döbbentem rá (újból), most, hogy már régóta nem olvastam magyarul a heptológiát, de annál több fanficet és némelyik rávilágított pár dologra. Az egyiket emelném most ki: Dumbledore egy manipulatív Télapó. Nyilván nem okozott túl nagy változást a leendő kis halálfalókban, hogy Dumbledore az utolsó pillanatban, a biztos győzelem kapujában jutalmazta meg Harryéket [ha az elsős órákon kapott pontokhoz viszonyítjuk, igen erőtelesen], de mi van a bizonytalankodó tanulókkal? Akik nem azért kerültek a Mardekárba, mert oda kellett kerülniük, hanem mert tényleg cselesek, ravaszok, s ezáltal jó szövetségesek? A jutalom is aránytalannak tűnik számomra. Ron és Hermione fejenként 50 pontot kaptak, ez evidens. Harry hatvanat, Neville tízet. Harry a Griffendéles diákok mintapéldánya – Neville hasonló sorsú, mint Harry, de míg utóbbi életre szóló majdnem teljesen stabil barátságot kötött, előbbinek mi maradt? Nem kellett volna jobban jutalmazni a tőle szoktatlan tettet? Akár csak 10 ponttal – s így legalább úgy tett volna Dumbledore, hogy Harry egyenlő részt vállalt a Trió többi tagjával?