Harry Potter and the Order of the Phoenix (Harry Potter 5.) 88% 101 csillagozás

Testvéreim az Irodalomban! Sokat törpöltem, vajon mit is írhatnék, végül ezekre a gondolatmorzsákra jutottam:

1. A vörös hajú lányok kapósak.
2. Már régóta tudom, de ez mostantól ofisöl: Weasley is our king!
3. Zseniális, ahogy Stephen Fry játszik a hangjával – igen, ez is hangosban ment.
4. Szeretem Ginny kedvességét és harciasságát.
5. Neville-nek van a legnagyobb szíve.
6. Umbridge – nál gerinctelenebb irodalmi karaktert – az eddigi olvasmányaim alapján – még nem hordott hátán a könyvespolcom.
7. McGalagony for prezident! Kétségtelenül megmcgalagonyizálódtam. (:
8. Az ikrek megérdemlik a Legjobb Irodalmi Ikrek díját.
9. Szabadalmaztatni kellene Magyarországon a self-correcting ink használatát.
10. Szeretnék enni Kondéros kekszet. Jobban mit Csokibékát és Csokipocakot, melyben málnakrém és tejszínhab leledzik.
11. Valószínűleg nem meglepő, de szívesen lennék DS tag.

+1. Az a baj ezzel a résszel, hogy nagyon-nagyon hosszú, még hallgatva is, emiatt egyes részekben vontatottá válik a történet… na meg a kedvenc szereplőim eltávolításáról ne is beszéljünk, szóval a mínusz egy csillag ideális.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ehhem, ehhem…
Az év utolsó olvasása. Egyetlen férfi sem okozott nekem annyi álmatlan éjszakát, mint Harry Potter.
Ehhem, ehhem…
Azt mondták írói válság. Nem tudom, de az biztos, hogy nem az igazi. Túl hosszú, néhol nyögvenyelős és enyhén izzadságszagú, helyenként untam. Az egész indulat, harag, és érzelemtúlfűtött. Ebben Harry iszonyú idegesítő, legszívesebben a legvastagabb HP kötettel (ezzel, 766 oldal) vágtam volna hókon, ha nem péklapáttal. Süldő fiúk-lányokban annyira túlteng az ösztrogén és tesztoszteron, hogy szinte kifolyik a fülükön.
Ehhem, ehhem…
Fred és George humora, nem engedélyezett kettős vak gyógyszerkísérletei feldobják, komolyan kedvem lenne lázralobbantót előállítani, meg mobilmocsarat. Lüke Luna is megmosolyogtatott néha. Hagrid eddigi legjobb háziállatát tartja a Tiltott Rengetegben. Jaj én úgy belépnék DS-be, kockáztatva az árulkodó ragyákat. Dumbledore továbbra is rulez.
Ehhem, ehhem…
Aztán a két valódi jóslat közül a másik is beteljesedni látszik, és az egyik Tekergő már soha többé nem tűnik fel a Térképen. :’(
A legkevésbé jól sikerült kötet szerintem. Ennek ellenére simán kap négy csillagot, mert ez is fantasztikus, csak ez előzőek színvonalát nem éri el. Megfelelő évadzáró olvasmány volt. Az újévet pedig ugyancsak Harryvel indítom.
By the way, tudja valaki pontosan mi az a morzsás szarvú szapirtyó? :D

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szégyen, hogy majdnem két hónapig tartott, míg végeztem ezzel a résszel. Pedig nagy-nagy kedvencem. De egyszerűen annyi jó könyv került időközben a kezembe, annyi olvasnivaló, hogy bizony kissé háttérbe szorítottam Harry-éket, mondván, már úgy is ismerem a történetüket. Kicsit furcsa volt ennyire elnyújtva olvasni, de még mindig nagyon szeretem. De hogy miért tud magával ragadni annyira ez a rész, azt igazából nem tudom.
Túl sok minden nem történik benne, amolyan „vihar előtti csend” ez a kötet. És talán pont ezért tetszik annyira. Ott húzódik a háttérben már a veszély, a baljós jelek már mutatkoznak, de még nem robban ki a háború. Néhol idegesítő ez a huzavona, hogy Harry a maga igazát szajkózza, mások meg hazugnak kiáltják ki ezért. Fudge-ot még mindig szeretném megfojtani, na meg a drágalátos pribékjét is. Ugyanakkor behalok attól a nőtől (és fantasztikus színésznőt találtak a szerepére, le a kalappal). Hem, hem…
Akit viszont kétség kívül imádtam, az Luna Lovegood. Abszolúte az egyik kedvenc HP karakterem, ever. Annyira más, annyira bolondos, és annyira tojik rá, hogy mások mit gondolnak róla. Imádom. (És ismét egy remek színésznő választás.)
Vannak azért olyan részei a könyvnek, amiktől legszívesebben kitépném a hajamat. Gondolok itt például arra, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna visszarohanni az erdőből a kastélyba, és Floo powder segítségével elhúzni a csíkot a minisztériumba, mint végig repülni az utat a Thestral-ok hátán. Ez számomra egy érthetetlen momentuma a történetnek.
Hagrid karaktere egyre inkább kezd idegesíteni (ugyanakkor nagyon szeretem őt, de már kicsit sok, amit művel). Újabb fantasztikus, és mi sem természetesebb, veszélyes lényünk Grawp. Akit nem kedvelek. Ugyanakkor ha ő nem lenne, az fura lenne. Ez most számomra is érthetetlen…
A DS edzéseket imádtam, a legjobb részei voltak a történetnek. Jó volt arról olvasni, hogy hogyan fejlődnek, hogyan lesznek egyre jobbak és jobbak olyanok is, akiknek eddig semmi sem sikerült (gondolok itt Neville-re).
És persze ott van a vége, ami eszméletlenre és szívfájdítóra sikeredett. A csata totál értelmetlen volt, Sirius halála pedig még inkább tetézte ennek súlyát. Sokat gondolkodtam az írónő ezen lépésén, és végül beláttam, hogy szükséges rossz volt ez Harry szempontjából. Sirius-hoz bármikor fordulhatott, ha gondja volt, olyan volt ő Harry számára, mint valamiféle pót apa. De úgymond, el kellett vágni a köldökzsinórt. Meg kellett tapasztalnia Harry-nek, milyen is az, ha olyasvalakit veszít el, akit ténylegesen ismert és szeretett. És aztán persze ott volt a legvége, Dumbledore és a magyarázata. Végre fény derül a nagy titokra, amit az egész történet során látványosan rejtegettek Harry elől (na ez volt az egyik legörjítőbb dolog ebben a részben). De a történet legkeserűbb pillanata mégis a csomagoláskor jön el, amikor Harry megtalálja a tükröt…

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Talán 12-13 éves lehettem, amikor magyarul megjelent ez a kötet. Angolul persze még ennyire sem tudtam, az első négy rész már beszippantott, és én olyan türelmetlenül vártam a folytatást, hogy unokanővérem levélben írta meg nekem a kiszivárgott infókat a könyvről. Nem tudom, mennyi idő alatt faltam fel, nyilván magyarul minden olvasásnál gyorsabban ment, mint így angolul. Ami vontatott, az eredetiben még lassabb, és azért van néhány ilyen rész.
Amikor először kaparintottam meg, annyira égtem a vágytól, hogy olvashassam, elég engedékeny voltam. Rendben, Harry idegesített, de csak az újraolvasásoknál szigorodtam meg iránta. Valahogy a 15 évesekkel sose voltam elnéző fiatalként. Kellett ez nekem? Hogy megöregedjek, és másként lássam a srácot? Eleinte még most is bosszantott olykor, egyszer-kétszer félretettem, hogy ez nem megy, de végül úgy ítéltem, több csillagot érdemel, mint amennyit eredetileg szántam neki. Most már tudom, hogy nem is Harry hisztije zavar igazán, hanem az, ahogy Rowling megalkotta ebben a kötetben mint karaktert. Nem tetszik, nem jó. Ugyanez a problémám Dumbledore-ral. Furák. Inkább könyvszereplők, mint emberek, személyiségek, varázslók stb. Ráadásul figyeljük meg ehhez Umbridge karakterét: az a nő borzalmas. Viszont az egyik legzseniálisabban megalkotott borzalmas nőszemély.
Ebbe most nem is akarok belemenni. Úgyis az a lényeg, hogy én újra megszerettem ezt a könyvet. És nemcsak újra, de jobban, mint valaha.
(És ez nem azon múlt, hogy eredetiben olvastam. Ami nem is volt betervezve, mert azt hittem, nem bírnám ki Harryt angolul, és egyébként is zseniálisnak tartom a magyar fordítást.)
Nem lesz a kedvencem a sorozatból, hiszen megvannak a maga hiányosságai, de ugyanúgy az erősségei is. Például az, hogy várom, hogy a Weasley-ikrek megjelenjenek, és pontosan tudom a balhéikat, mégis ugyanúgy szórakozom rajtuk. Piton legrosszabb emlékét pedig nem tudom úgy olvasni, hogy közben ne gondoljak a 7. részre.
Na, de kezdek nagyon nyálas lenni, úgyhogy végezetül még annyit: Minerva McGalagony az én hősöm!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az egyik kedvencem a sorozatból, és angolul valahogy mégis más élmény volt olvasni, mint magyarul. Kevés olyan utálatos karakterrel találkoztam korábban könyvben, mint Umbridge. A kedvenc jelenetem az, amikor…SPOILER az ikrek mocsárrá változtatják a folyosót.
Csak azt nem értem, hogy egy ilyen vastag könyvet hogy adhatnak ki puhafedeles változatban? Én könyvtári példányt olvastam, és olyan csúnyán meg volt törve a gerince.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Izgulós, sírós, időnként nevetős. Nem tudom, létezik-e az univerzumban olyan személy, akit jobban lehetne gyűlölni Umbridge-nál. És Stephen Fry olyan hihetetlenül fantasztikus, hogy mindig rácsodálkoztam, hogy ezt EGY ember olvassa fel. Bámulatos!

I think this part is the least likeable for me from the 7 books, but still it is cool. :)
I listened it in audiobook format, read by Stephen Fry.
7/10
—–
FILM:
Harry Potter és a Főnix rendje (Harry Potter and the Order of the Phoenix) [2007]
http://www.imdb.com/title/tt0373889/
8/10

Az egyik legizgalmasabb kötet és mégis az egyik legszomorúbb. Talán itt érezni először, hogy kezd borongósabb lenni a sorozat…

Hát ez most lassú volt… Ebbe persze belejátszott nagyban, hogy nem mindig van kedvem e-könyvet olvasni. Szeretem ennek a résznek a depressziós hangulatát, utálom viszont Harry hisztijeit, amiből, lássuk be, van sok, le is kellett vonnom a csillagokból…

Nagyon rossz volt ennyire szétdarabolva olvasni, de sajnos ez a nyár ilyen, örülhetek, hogy 40 nap alatt a végére értem.

Ettől eltekintve nagyon tetszett. Sok mindenre nem emlékeztem már, ami nem csoda, hiszen kb. nyolc éve olvastam először és eddig utoljára. Umbridge még annál is zseniálisabb figura, mint amilyenre emlékeztem, meg mint amilyen a filmben, pedig ott se semmi. De most meggyőződtem róla, hogy ő a hét kötet legjobb genyója, Voldemortot és Malfoyt is simán előzi.

Szerencsére most nem nyomasztott annyira a történet, mint elsőre, mert ha részleteket nem is tudtam, a főbb események még megvoltak, ezért nem is izgultam annyira. Viszont éppen a könyv legsötétebb eseménye sokkal jobban nyomasztott, mint amire számítottam, mert már nem emlékeztem rá, hogy azt milyen sok ember milyen sok ostobasága okozza.

A kedvenc új szereplőm Luna Lovegood, aki kicsit álmodozó, kicsit furcsa, de nagyon jó meglátásai és mondásai vannak. Az utolsó oldalakon mond néhány olyat, amit érdemes lenne felírni valahová, és rossz napokon elővenni.

Rowling nagyon jó írónő, mondjon bárki bármit. Nagyon remélem, hogy a felnőtteknek szánt könyve is hasonló színvonalú lesz.