Harry ​Potter and the Goblet of Fire (Harry Potter 4.) 95% 440 csillagozás

Az angol felsőfokra való készülés közben úgy éreztem egy kis szórakoztató tanulást is beiktatok, így indultam neki ennek a résznek.
Érdekes kifejezések voltak benne már rögtön az elején.
Így, hogy a megfilmesítést már rengetegszer láttam (mivel lehetetlen megunni) el tudom képzelni azoknak a reakcióját, akik megnézés előtt olvasták a könyvet. Van itt azért átalakítás bőven. spoiler
Hermione házimanók iránti szeretete is sokkal jobban előkerül itt, akárcsak Fred és George bolt tervezgetése.
Mindig libabőrös leszek az érzéstől, mikor újra belecsöppenhetek ebbe a világba. Itt meg aztán van bőven kaland és izgalom a Trimágus Tusa okán. Ugye nem csak én örülök neki, hogy ha még egy félelmetes sárkány képében is, de van a könyvben egy kis magyar. :)
Az egyik legjobb rész számomra ez a kötet.
Különleges emlék, hogy a szalagavatómon Hermione filmbeli frizurája volt az enyém is. :)

Az egyik kedven részem a sorozatból! Nagyon szeretem a Dursley családos részeket a könyvek elején, főleg itt, mivel Arthur is jelen van is szépen beszól nekik :) Egyszerűen imádom az összes Weaslet, ahogy Harryvel bánnak. A Quidditch világbajnokság érdekes, a sok elvegyülni-vágyó varázsló pedig igazán vicces. Ebben a részben végre Charlie és Bill is jelen vannak, és nem meglepő módon mindketten igazán menők.
Amit természetesen nagyon szeretek ebben a részben, ami aki különlegessé teszi a történetet a Trimágusi tusa. A 2. próba nálam a totális kedvenc, valamint a drága Magyar Mennydörgőnk ;) Bárcsak nekem is lenne belőle egy miniatűr másolatom. Olyan jó végigkövetni, ahogy Harry sorra veszi az akadályokat, és 14 évesen ilyen sikereket ér el. Persze sok segítséggel, de hát ő alapból is hátánnyal indult, valamint a többi versenyző is biztos el volt halmozna mindenféle ötletekkel a társaitól.
Mindig sajnálom Cedricet, hogy nem élvezhette csak ő a rivaldafényt egyedüli Roxforti bajnokként, mert teljesen megérdemelte volna. Mindig elérzékenyülök a végén, amikor Harryvel összefognak.
Aztán ugye ott vannak a Sirius részek, amikkel szintén képtelen vagyok betelni. Főleg a végén. Az valami szívszaggatóan megható. Imádom, hogy mennyire védelmezi Harryt.
A Jule Ball benne van a top HP karácsonyi részekben, annyira hangulatos az egész jelent *-* Legjobb, hogy ebben Piton egyáltalán nem olyan irritáló, mint máskor (ok, a Hermione kigúnyolós jelenetet kivéve), sőt! A végén, amikor megmutatja a karját Karamellnek, valamint amikor Dumbledore megkéri arra a bizonyos dologra… Ez a két rész annyira filmes Piton. (Ami nálam annyit tesz, hogy kedvelhető.)
Szeretek arról olvasni, amikor a szereplőink különféle varázslásokat tanulnak, főleg mikor Harry is igazán nekiveselkedik és mindent belead. Ez az egész Tusa jó volt arra, hogy Harry, Ron és Hermiona új bűbájokat tanuljanak és gyakoroljanak.
Ron és Hermione kapcsolata szerintem annyira cuki és normális a maga módján. Én speciel imádom Viktort és Fleurt, annál inkább, hogy ment körülöttük a féltékenykedés :D De Harry a legjobb, ő mindkettejükkel összehaverkodott.
Az új SVK tanár módszerei lehet nem a legetikusabbak, de szerintem simán benne van a legjobb tanár listában. Elvégre az órái érdekesek és praktikusak voltak. Tetszett, hogy általa még a Főbenjáró átkokkal is megismerkedhettünk. off
Az új borító pedig csodaszép. Imádom az egészet könyvet úgy, ahogy van!

Nem tudom teljesen pontosan eldönteni, hogy ez a kedvenc részem a sorozatból vagy nem. Az biztos, hogy a top 3-ban benne van. Ez a rész már szerintem nem feltétlenül kisgyerekeknek való, nagy a váltás Az azkabani fogoly és eközött, főleg a könyv vége az, ami jóval felnőttesebb. Valószínűleg pont ezért is szeretem annyira, mert nem annyira sötét hangulatú, mint a Főnix Rendje, de nem is annyira mesés már.

Eredeti nyelven olvasni pedig mindig nagyon jó érzés. Főleg ha nem csak a lényeget érteném, hanem minden szót.:D Nagy projektem, hogy az egész sorozatot elolvassam angolul. Eddig nem is volt gond az első 3 résszel, azok rövidkék, most jönnek majd az izmosabbak. Nagyon várom már őket is! :)

A Tűz Serlege! Három halálos próba. Életre szóló dicsőség. Egy bajnok. Ez mind nagyon jól hangzik. Kár, hogy nem úgy alakult, ahogy kellett volna.
Megismerkedhetünk más varázsiskolák diákjaival, új barátok, új ellenségek és Ő, akit nem nevezünk a nevén visszatért.
Ez a rész már jóval sötétebb volt, veszélyesebb, felnőttesebb. Ebben a könyvben ismerkedik meg Harry igazán a veszteséggel, hogy milyen érzés is az, hogy mennyire fájdalmas.
Itt kezdődik a vég, innentől hőseinknek szembe kell nézniük a varázsvilág árnyoldalával és küzdeniük kell egy szebb holnapért.

Huh, nem is tudom hol kezdjem! Imádom ezt a részt! Annyira pörgős, izgalmas és hihetetlenül látványos, tudom, hogy ez egy könyv, nem pedig egy film, de akkor is ez a jó szó: látványos. Elképesztően összetett és kalandos a negyedik rész, egyszerűen magába szív, hiába tudom hogy csak mese, amíg olvasom számomra ez a valóság (és közben azt kívánom, bár TÉNYLEG ez lehetne a valóság).
Harry és barátai a negyedik Roxfortos évük előtt ellátogatnak a Kviddics Világkupa döntőjére, ami önmagában is hihetetlenül izgalmas, de a meccs után a Sötét Jegy is alaposan felborzolja a kedélyeket. Az iskolába visszatérve újabb kalandok várnak rájuk, hiszen a Roxfortban rendezik a meg a Trimágus Tusát, aminek Harry akaratlanul is a részese lesz, s bár sokan fél kezüket adnák a lehetőségért, hamar rájövünk, hogy valaki a tusa leple alatt Harry életére tör. A Trimágus Tusa három izgalmas feladatból áll, de a végső megmérettetés a harmadik próba után vár csak Harryre.
Az agyafurt próbákon felül Harryék más nehézségekkel is szembe találják magukat: szép lassan gyerekekből fiatal felnőttek lesznek, annak minden nyűgjével és szépségével. A szereplők tele vannak százféle érzéssel és indulattal, Ronból előtör az a féltékenység, ami mindig is benne volt Harry iránt, Hermione, Ron nem kis bosszúságára, kilép a mindig kéznél lévő könyvmoly szerepéből és bebizonyítja a többieknek, és talán leginkább saját magának, hogy igenis vonzó fiatal nő, nem csak egy kócos stréber. Harryék a sok veszély közepette elkezdenek megismerkedni a szerelem furcsa érzésével, ami néha legalább olyan félelmetes, mint serűnyélen kicselezni egy hatalmas magyar mennydörgőt.
Harry ismét találkozik Voldemorttal, spoiler, de Voldemort most se tudja elpusztítani őt. A pálcák titka mélyebb összefüggésekre mutat rá, mint amiket eddig feltételezük és elkezd kirajzolódni Harry végzete, mely különös módon összefonódni látszik a Sötét Nagyúréval.

Negyedik alkalommal hiszem azt, hogy ismerem a történetet, mert láttam a filmet, ami egyébként a kedvencem a sorozatból.
Negyedik alkalommal jövök rá, hogy nem ezt a filmet láttam, vagy legalábbis nem egészen ezt. Az eddigi legsötétebb rész már az elején is és a vége is sejteti, hogy most kezdődik igazán a „buli”. Eddig megismertük a szereplőket, a helyszíneket, de az igazi cselekmény most kezdődik. Annyira jó volt, hogy Sirius ilyen sokat szerepelt benne, és a filmmel ellentétben itt számomra is tisztán látszik spoiler, amennyire megkedveltem Pitont az előző részben, most legalább annyira nem tudom, hogy mit is gondoljak róla. Ő az a figura, aki mindig teljesen összezavar. Talán ez a rész nem tetszett annyira, mint az előző, de ez az a sorozat, ami mindig tud újat adni és így nem kérdés az 5 csillag.

Nagyon jót tett ennek a résznek az újraolvasása. Sok részletet kevertem a filmes verzióval, és a mellékszereplők (pl. Bagman, Karkaroff, Crouch) történetére se emlékeztem pontosan. Ráadásul még azt se tudtam kibogozni, hogy spoiler, annak ellenére, hogy tudtam, hogy ő áll egyes dolgok mögött.
A Trimágus Tusa már elsőre is megfogott az izgalmaival, de most is legalább annyira izgultam és élveztem a próbákat, a bált és a rengeteg új varázslatot. A szereplők rengeteget fejlődnek és természetesen ebben a részben is van kit utálni spoiler :D Sajnálom, hogy a filmben kevés szerepet kapott spoiler, ráadásul, ha jól emlékszem, Winky – aki azért egyáltalán nem elhanyagolható a történtekben – benne se volt. Mrs Weasley-vel kapcsolatban kettős érzéseim voltak, mert spoiler. Az utolsó 100 oldal pedig egyszerűen elképesztő. Itt kezdődik el minden úgy igazán. spoiler
Angolul, eredetiben még mindig persze kicsit más jobb? az élmény, mint magyarul, de ahhoz továbbra is tartom magam, hogy a fordítói munkák egyik legjobbika a magyar verzió.

Ezt még egy picivel jobban imádom,mint a harmadikat,de nem akartam a csodálatosságát fejtegetni,mert fölösleges. Így hát olvasás közben kijegyzeteltem a kedvenc pillanataimat.
– Viktor Krum. Kell nekem egy Viktor Krum. Milyen hihetetlenül aranyos már,hogy egy világhírű kviddicsjátékos fél éven át üldögélt a könyvtárban a bátorságát gyűjtögetve,hogy meg merje szólítani Hermionét? *juj*
– Hisztis Mirtyll a fiú prefektusok fürdőjébe jár leskelődni. :D Rendszeresen. Várja,hogy a buborékok eltűnjenek a kádból. höhöhöhö -Ahogy Fred elhívja a bálba Angelinát. Örök kedvenc jelenet.
– Szerintem a Hugrabug ház minden csodálatossága megjelenik abban a pillanatban,mikor Cedric két méternyire a Tusa megnyerésétől makacsul ragaszkodik ahhoz,hogy Harryé legyen a győzelem. Cedric Diggory az egyik kedvenc szereplőm ebben a kötetben.
-A kézfogás Sirius és Piton között.
-Hermione vs. Rita Vitrol,meg a végkimenetele a dolognak.
-És persze a pár zokni,amit Dobby kötött Harrynek. És hogy Harry abban ment a bálba.
Szeretem.

Szerettem ezt a részt is, hiszen kitárul a varázslóvilág a Kviddics világkupával és a Trimágus tusával. Új szereplőként köszönthetjük Rita Vitrolt, Rémszem Mordont és Cedric Diggory-t. Harryék is idősödnek, több az érzelem, a féltékenység, a dráma.
A könyv végén történt események pedig felvezetik a következő részek komoly-komor hangulatát.

Örök kedvenc, magyarul, angolul, vagy olyan nyelven, amit még nem is beszélek, újra és újra beleszeretek, mindig végizgulom, sosem fogom megunni. Kivéve az első fejezetet, azt max. ha háromszor olvastam el xd