Harry Potter and the Chamber of Secrets (Harry Potter 2.) 92% 131 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ha Ronnak kicserélik a pálcáját, akkor drága jó Gilderoyunk kaphatott volna még legalább egy évet a Roxfortban, és a következő évben plusz egy könyvet meg kellene venniük a diákoknak: a Barangolások a Baziliszkusszal címűt…

A helyzet fokozódik. Mint ahogy korábban megállapítottam, ebben a könyvben vagy esznek vagy nemesznek a népek, mindig ekkor történik valami. Nagyon izgalmas. És amikor a végén Dumbledore azt mondja, hogy „What you need, Harry, is some food and sleep.” – na ez volt az egésznek a csúcspontja. Egy lappal előbb már kitört a kajamámor, „ 'You know, Minerva,' Professor Dumbledore said thoughtfully to Professor McGonagall, 'I think all this merits a good feast. Might I ask you to go and alert the kitchens?' ” Ez volt az a pont, ahol az író levett a lábamról. Mostantól diétás csokiskeksz.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kicsit sokáig tartott elolvasni, de ez csupán az időhiány miatt volt. Az utolsó 1/3-át viszont egy ültő helyemben sikerült elolvasnom.
A kevésbé kedvelt részeim közé tartozik ez a könyv, valahogy annyira nem ragad magával. Talán ezért is nem ösztökéltem magam annyira, hogy olvassam. Lockhart még mindig egy rettenetesen idegesítően tenyérbemászó alak (mindig megállapítom magamban, milyen jó színészt találtak a szerepére), ugyanakkor ő adja a könyv humoros oldalának nagy részét. Felejthetetlenek a megmozdulásai, na meg az ötször is díjnyertes mosolya. :)
Dobby itt engem mindig idegesít, de tudom, hogy a későbbiekben nagyon megszeretem őt. Amikor már szabad, és nem akarja minden egyes pillanatban megbüntetni magát. Ezek mindig is nagyon zavartak vele kapcsolatban.
Tom Denemtől persze elállt a szavam, mikor először olvastam, most pedig már, látván az összefüggéseket, elgondolkoztat a jelleme és hogy vajon lehetett volna-e más a sorsa. Igazából nem hiszem. Mire az iskolába került, már késő volt, hogy más mederbe tereljék őt.
Azt imádom, hogy J. K. Rowling minden apró részletre odafigyel. Olyan mondatok vannak már ebben a kötetben, amik megfejtései a hetedik kötetnek, és olyan jó ilyenekre rátalálni. Imádom az eszét ennek a nőnek!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez talán még jobb, mint az első! Már csak azért is szeretem Harryt, mert szemüveges, mint én. Annyi minden történik ebben a kötetben. Látunk házimanót, repülő autót, detektívesdit, bájitalos átváltozást, egy érdekes naplót (aminek később is lesz jelentősége), Gilderoy Lockhartot, Ginny lángra gyúl, feltárul a Titkok kamrája, megtudjuk mi az a párszaszáj és kiderül Hagrid múltja. Aztán jön a végkifejlet a mosdóból a kamrában jutva végre szemközt állunk Tom Marvolo Riddle-lel (ugye tudjátok minek az anagrammája?) és jön a baziliszkusz. Aztán ott van az arany/sárvérű teória, tiszta fajelmélet, és vannak ám egyéb csúnyaságok is a varázslóvilágban, mint például a rabszolgaság intézménye. Mindemellett azért ugyanolyan kedves mese, mint az előző, és ha lehet még mulatságosabb. És minden jó, ha jó a vége.

Bocsánat, de lehet minden Harryhez fogok személyes élményt írni. Ehhez például azt, hogy ezt olvastam akkor is, mikor az egyetemre jártam, és csináltam Harry Potteres órarendet. Mert hát van ugye Gyógynövény- és Gyomismeret, nekem volt Gyógynövény- és Drogismeret, a Mágiatörténet az Gyógszerészeti Propedeutika, és ha hiszitek, ha nem a Bájitaltan egy az egyben Gyógyszertechnológia! ;)
Még egy pár szó a filmekről, Chris Columbus megcsinálta az első kettőt filmen, úgy hogy csaknem tökéletes másolata a könyvnek, éppen ezért dögunalmas és az én ízlésemnek túl gyerekes volt.

Második felvonás, ezúttal hangoskönyv Stephen Fry-al. A történet továbbra is nagyszerű, de én még mindig el vagyok bűvölve a felolvasótól. Ahogy képes mindenkinek külön hangot kölcsönözni, Lockhart hangja milyen tenyérbemászó/idegesítő, és ahogy Dobby-ként sipítozik meg ahogy Lucius Malfoy-ként szerepel és és és..ZS.E.N.I.Á.L.I.S.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Általános iskolás koromban azért akartam leginkább angolul tudni, hogy eredetiben elolvashassam a HP köteteket. Végül csak 9 évet kellett várnom, de haladok :)
Egyébként magam is meglepődtem, hogy még mindig tudok sírni rajta (Dobby is free!), de szerintem azért, mert tudom, hogy mi minden lesz később…
Ami a nyelvtudásomat illeti, észrevettem, hogy ez már jóval könnyebben ment, mint a legelső (bár ez talán annak is köszönhető, hogy sokáig ez volt a kedvenc kötetem, így jóval 20 feletti olvasáson vagyok túl, és nagyjából szó szerint tudom idézni a legtöbb részét). Valamint számos új szót is tanultam, pl. pipe, vivid, path, na meg a kakasra már mást is tudok használni a cock helyett :D

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez a Ron sokkal keményebb kölyök, mint amilyenre emlékeztem. Ha Hermione élete forog kockán, akkor nekivág az erdőnek, megy pókokat hajkurászni, és amikor a húgát is halottnak hiszi, akkor se nyöszörög egy sarokban, hanem megy segíteni megmenteni a világot a törött pálcájával.

Határozottan más élmény angolul olvasni, de azt nem mondanám, hogy nem kellemetlen. Sőt, így még hihetőbb az egész varázsa. Olyan jellegzetes második rész. Hasonló az elsőhöz, sok rejtély, nyomozósdi, hamisítatlan gyerekkönyv némi sötét hangulattal. Kicsit nehéz elvonatkoztatni, és úgy értékelni, mintha most olvasnám először. És az is igaz, hogy nem csak azért haladok vele mindig sebesen, mert könnyű a nyelvezete, hanem, mert nagyjából fejből tudom magyarul. Viszont hasznos kifejezések tanulására kiváló. Na, persze. Kimegyek Londonba, és “Peskipiksi Pesternomi!” .

Egyszerűen megunhatatlan…:)

Egy messzi – messzi galaxisban, valamikor nagyon régen – szóval kb 10 évvel ezelőtt – úgy alakult, hogy Juci életében először bevándorolt az általános iskolai könyvtárba – tudni illik csak negyedik osztálytól lehetett beiratkozni – és kihasználva az alkalmat, hogy valami újat is kipróbálhat azzal a kis cetlivel a kezében, megfogta az első könyvet, aminek szimpatizált a borítójával, és kikölcsönözte. Ekkor még nem is számított rá, hogy a sorsa megpecsételődik és menthetetlenül megpotterizálódik van ilyen szó egyáltalán? Sokáig ez volt a kedvenc – minő meglepő. Emlékszem, mikor először olvastam, sokáig Hagridot csak úgy tudtam elképzelni, mint ahogyan az amerikai filmekben ábrázolják a postásokat, tudjátok, ilyen világoskék inges, hosszú nadrágos szerelésben. Az már kicsit sem érdekelt, hogy hatalmas szakállal és bőrkabátban ábrázolta Rowling néni… viszont Lockhart prof. úgy hülye, ahogy van, teljesen mindegy, hogy magyarul vagy angolul olvasom a történetet, bár az utóbbi esetben többször éreztem tenyeremre passzentosnak szőke göndör hajfürtökkel keretezett orcáját. :) Ettől függetlenül mégis az egyik legnagyobb arc a könyvben, a legtöbb kacajmorzsát garantáltan ő okozza.
Röviden és tömören, olvassátok, mert érdekes kis mese, jó sok történéssel, könnyen érthető nyelvezettel, jó kis kuncogásokkal társítva. Nem mellesleg a Weasley család továbbra is kiütéssel győz minden más olvasott család fölött – ez számomra vitathatatlan.