Newton's ​Cannon (The Age of Unreason 1.) 1 csillagozás

Egy újabb alternatív történelem, ahogy én szeretem: a főbb szerepekben Benjamin Franklin, XIV. Lajos, és Sir Isaac Newton. Miután Newton felfedezi az alkímia alaptörvényeit és előállítja az éterhullámok mesterséges befolyásolására alkalmas „bölcsek higanyát”, a világ rohamos fejlődésnek indul. Negyven évvel később Anglia és Franciaország soha nem látott fegyverekkel vívja egymás elleni háborúját. Egy bostoni nyomdásztanonc és egy ifjú francia hölgy ekkor meghökkentő felfedezést tesz, amellyel nem csak rejtélyes – túlvilági? – erőket szabadítanak magukra, de akaratlanul egy olyan eszköz megteremtésében is segédkeznek, ami katasztrófát hozhat egész Európára.
Izgalmas, pörgős kalandregény, a végén hatalmas csattanóval. Hangulatában inkább Alexandre Dumas romantikus világképét követi, mint a komor történelmi valóságot. Főszereplőit, Bent és Adrienne-t azonban gondosan formálja meg, érdekesen elegyíti bennük a kor erkölcseit komolyan vevő fiatalokat és a tudást meggondolatlanul hajszoló feltalálókat.
Mint minden jó alternatív történelem, ez is játszik az olvasóval: az ifjú Ben Franklin alkímiai kísérleteiben például felderengenek azok a találmányok, amelyekkel a valóságban jóval később foglalkozott. A kor híres filozófusai és politikusai mellett pedig D'artagnan fia (unokája?) is megjelenik a könyvben, mint fontos mellékszereplő. Egyetlen bajom a könyvvel az, hogy a címe talán túlságosan is sokat árul el az értő olvasónak.