Papírtigris 139 csillagozás

J. Goldenlane: Papírtigris J. Goldenlane: Papírtigris

Végy egy hercegnőt! (Aki szerint a tudás nem való fiatal lányoknak, mert megfájdítja a fejüket, és feldagasztja az arcuk.)
Veszítsd el egy idegen nagyvárosban! (Ahol égig érnek a kőből rakott tornyok, és mindig virágillatú szél jár a csatornák felett.)
Küldj utána egy testőrt! (Akinek nem az a feladata, hogy gondolkodjon, hanem hogy sziklánál biztosabb támasza legyen urának.)
Adj mellé vezetőnek egy vörös hajú lányt… (Aki bármikor képes precíz pontossággal elmagyarázni a „lopás” és a „kölcsön vétel” közötti különbséget.)
… csapj még melléjük egy nemes urat… (Csak hogy legyen, aki elkártyázza a pénzüket.)
… és végül uszíts rájuk mindenkit, aki él és mozog, hazudik, csal vagy politikai cselszövést sző, trónra tör, intrikál, esetleg rablóbandát vezet, de legalábbis gyakorló orgyilkos!
Ha pedig mindezek után meg hiszel benne, hogy egy jó regényről van szó, hát olvasd el!

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
432 oldal · ISBN: 6610000262663
>!
Delta Vision, Budapest, 2017
680 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952399
>!
Beholder, Budapest, 2002
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639399124

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Loranzo Aramand · Róka - Narator Lira · Ho Tarasin Mitana · Ji-Mir hercegnő · Alfred


Kedvencelte 34

Most olvassa 4

Várólistára tette 94

Kívánságlistára tette 66


Kiemelt értékelések

Mrs_Curran_Lennart P>!
J. Goldenlane: Papírtigris

Nálam kicsit nehezen indult be a történet, mert hozzá kellett szoknom a nyakatekert morin beszédmódhoz. Aztán később belelendültem az olvasásba, amikor Eriniss utcáin kergetőztek főhőseink. Azt hiszem az írónőnek megvannak a tuti sztereotipikus szereplői. Armand, Róka és a szata is annyira ismerősek voltak, mintha máshol más néven már összefutottunk volna.
spoiler
Persze ez az én hibám, miért nem ezt olvastam először. :)
Az egész sztori egy brutál fogócska, Goldenlane-i humorral egy nem létező helyen.

Riszperidon>!
J. Goldenlane: Papírtigris

Hűű, de vegyesek az érzéseim! Rá kellett pár órát pihennem az értékelésre, a feszültséget pedig a konyhában, egy keksztekercs formájában levezetni. :D
A könyv első negyede nagyon nehezen feküdt, lassan haladtam vele. Számomra kissé rétestészta volt, ha már a konyhánál tartottunk. A morin szófordulatokat nehéz lehetett így kitalálni, és leírni, de egy idő után olvasni is. :D
Aztán, mintegy varázsütés szerűen csaptunk a lecsóba, a hangulat nagyon paprikás lett, mellkasok nyíltak szét, belek lógtak minden irányba, megindult a kaszabolás, mellette az őrült menekülés, sok vicces, pörgős szituáció, egyszóval Goldenlane. A lendület majdnem a végéig ki is tartott, az utolsó pár oldalban ismét nyugodtabb vizekre eveztünk, amivel nem is volt gond. De a vége, emberek, Kati néni! Ha vért nem is, de folytatást számomra kívánna. Ott tomboltam, mint az egyszeri megvadult spoiler násznép, a lakodalom éjszakáján, az ifjú párnak kiabálva, hogy „Csókot, csókot!” De biztos az én porban fürdő lelkem túl mocskos, hogy ilyetén módon kezdtem sárköpködésbe.
Abszolút kedvenceim Róka és Aramand lettek. Hiába ők voltak, a kvázi mellékszereplők, őket mégis jobban a szívembe zártam. Nagyon fájt, mikor kihajóztak kis, olvasói életünkből. Úgy olvasnék a további sorsukról, kalandjaikról.
A két főszereplő is szimpatikus volt persze valamilyen szinten. Talán Jin Mir kicsivel jobban, de Ho Tarasint is bírtam. Csak a keleti fanatizmus, ami tudom, belé lett nevelve, az keserítette meg párszor a sorsom, és néha szegényemet egy kiskanál vízben el tudtam volna intézni, ha erre a minimálisnál is minimálisabb esélyem lenne.
Szóval összességében a könyv nagyobb százaléka tetszett annyira, amennyire egy Goldenlane tetszeni szokott, viszont a kisebb százalék jó pár neuronomat likvidálta, legfőképp az ártatlan spoiler végkifejlet, így a Papírtigrist négy csillagra értékelem.

26 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
J. Goldenlane: Papírtigris

J. Goldenlane – féle triatlon:
Agyament versenyfutás egy párhuzamos Univerzumban létező, szürreális, ám mégis egzotikus Velence-szerű városban, egy palazzo-k és csatornák közötti bújócska, ahol a vízi sportok is megmérettetik magukat gondola- és evezősversenyek formájában….
És a végén… spoiler

2 hozzászólás
GytAnett>!
J. Goldenlane: Papírtigris

Jó volt ez, viszont lehetett volna egy laza 200 oldallal rövidebb. Tetszett a történet, mégis azon kaptam magam időnként, hogy lapozgatok előre, hogy mégis mennyi van még az adott fejezetből. Amikor egy jó 50 oldalas fejezet jött velem szembe, akkor kifejezetten kiguvadtak a szemeim. :D Nem tudom, hogy most csak a rohanó életmódom mondatja velem, hogy túlzottan bő lére volt eresztve, vagy tényleg voltak benne felesleges részek.
A történet is nagyon nehezen indult be, szerintem nálam el kellett telnie legalább 100 oldalnak, mire felfogtam, hogy ki kicsoda, és mire a morinok beszédmódjához hozzászoktam. Ez lényegében a bevezetés volt számomra, és akárhogy is nézzük, ez sok.
A cselekmény közben is volt, hogy egy kicsit ellaposodott a dolog, de ez már annyira nem volt zavaró, nem lehet mindig a csúcson tartani a feszültséget. :)
Nem is tudom, mit mondjak. Zseniálisak voltak a szereplők, abszolút favorit Róka volt. Imádtam, hogy mennyire eleven és mennyire nyakatekert módon képest bármit megmagyarázni, de kurzsiért sem kell a szomszédba mennie. :D Aramand, nehogy már ő, mint nemes kimaradjon mindenféle jóból, amivel az ellenfelek orra alá lehet füstölni. Aránylag semleges szereplőnek tartottam nagyon sokáig, a végére inkább pozitívként végzett, de alapvetően nem okozott maradandó élményt. Volt, kellett is a négyesünkbe egy ilyen embert, de nagyjából ennyi.
A hercegnő és a szata. Na, ők azok, akikről semmit sem tudok mondani. Annyira távol áll tőlem a morinok felfogása, hogy nem bírtam vele egy szemernyit sem azonosulni. Sőt, sokszor inkább megcsapkodtam volna őket, hogy miért ennyire hülyék? Jó, ennek az az oka, hogy erősen demokratikus szellemben gondolkodom, így ők tényleg keményen rugdosták a pöttyöst. Amennyiben ettől eltekintek, Hó Tarasin Mitana szimpatikus volt, viszont Ji-Mir hercegnő még így sem, túlzottan elkényeztetett liba volt. Szerencse, hogy amikor kellett, akkor azért meg tudta védeni magát, de spoiler
Jajj, meg ez az életem vékony selyemfonala… :D Nem nagyon szoktak szófordulatok, kifejezések megmaradni egy-egy könyvből, de ezt már szerintem egy életen át magammal fogom hurcolni. Első tíz alkalommal még nem zavart, századiknak már igen. Ha valaki még olvasás előtt áll, tegye már meg, hogy strigulázza! :D
A történet nagyon csavaros volt, igazából senki nem tudta, hogy most akkor ki kivel van, ki szervezkedik ki ellen, sokszor még én, mint olvasó is csak kapkodtam a fejemet, hogy akkor ki is van a mi főhőseinkkel? :D spoiler
Tényleg zseniális húzás volt négy, ennyire különböző karaktert egy történetbe összerakni, mert hihetetlen vicces és nevetséges szituációban találták így magukat. :)
Azt azért hozzá kell tennem, hogy erősen kiáltana egy második részért, mert na. :D spoiler

2 hozzászólás
Lisie87>!
J. Goldenlane: Papírtigris

Huh, hát nem mondom, hogy nem sóhajtottam egy nagyot a végén, hogy véget ért végül ez a nagy hajsza és üldözés.
Egy nagy gondom volt a könyvvel, hogy rettenetesen hosszú. Az első 300 oldal után ( ami sajnos annyira nem nyert meg, ismerkedtem a morinok világával, és mint sok más embert, engem is kiakasztottak a szóvirágaikkal) lendületet vesztettem. Nekifogtam hát az Aurora -nak és felváltva olvastam. A többi 400 oldal rapszodikusan telt, voltak részek, amiket nagyon élveztem, és voltak, ahol megint elvesztettem az érdeklődést és már csak azt néztem, hogy mennyi van hátra. Maga a történet, a szereplők mind jók és sokszor viccesek, de…van valami (esetemben talán a hosszúsága), ami miatt nem tudom azt mondani, hogy igen, ez egy felejthetetlen élmény volt.
A karakterekre még kitérnék, kedvencem Róka, és mivel ezen a könyvön kívül, csak a Farkastestvért olvastam az írónőtől, ezért nincs még viszonyítási alapom más könyvbeli karakterhez. Tetszett a talpraesettsége és nagy szíve, és segítőkészsége. Bírtam még Aramandot is, a két morint csak utána. Így négyen mindig valami jópofa helyzetbe keveredtek.
Összességében jó volt, bár egy picit csalódtam.

12 hozzászólás
Fallen_Angel>!
J. Goldenlane: Papírtigris

Porban fürdő, alacsonyan született olvasóként ért a hihetetlen kegy, hogy a fényes bölcsességű írónő megosztotta velem mennysúgta tudásában íródott remekművét. Áldom a tavasszal nyíló, illatos virágok szirmával pettyezett, fodros felhőkkel borított eget, hogy az ő napnál ragyogóbb arcát nem dagasztotta fel a tudás. Egyszerű elmém igyekezett felfogni a Minden Bölcsesség Forrása, a Földre Száll Sárkány, illetve a csatornák barbár városában játszódó igéző regényét.

Avagy nyugi, csak a szokásos Goldenlane … :)

Két különböző világból négy ember, akikben semmi, de semmi közös nincsen, sőt mindannyian más rangúak, más körülmények között élnek. Illetve egyetlen közös dolog mégis akad – az a kalamajka, amibe mindannyian belekeveredtek.
A sztori lassan indul (talán túl lassan), tele a fentiekhez hasonló szóvirágokkal, amiken elég jól szórakoztam. Rengeteg az esemény, a fordulat, néha el is vesztettem a fonalat egy-egy pillanatra. Sajnos pont olyan időszakban álltam neki a könyvnek, amikor nem tudtam naponta órákat olvasni, így sokszor kellett visszanéznem, hogy ki hol jár éppen, és hogy került oda.
Kedvenc szereplőt nehéz találni, mert többen is voltak, bár talán leginkább a két morinhoz húz a szívem.
Mivel régóta kerestem a Papírtigrist, örülök, hogy újra kiadta a Delta Vision (és várom A szélhámost és a varázslót).

2 hozzászólás
ViraMors P>!
J. Goldenlane: Papírtigris

Ez egy ritka fárasztó regény…

Úgy ültem neki az olvasásnak, hogy az előző körből annyi rémlett, hogy nekem ez a könyv nem tetszett annyira. Értsd. nem tetszett annyira, mint a többi Goldenlane, amit akkortájt, kb 14-15 éve olvastam. De arra, hogy mi nem tetszett, na arra már nem emlékeztem. Megmaradt az alapsztori, meg a legeslegutolsó jelenet amit egyébként nagyon szeretek ééééés… kb ennyi.
Most, másodjára nagy lendülettel ültem neki, mármint amikor a világ hagyott két oldalnál többet olvasni egyhuzamban de amint valaki megszólalt, és két szónál többet beszélt egyszerre, instant lefáradtam tőlük… Főleg a morinok jeleskedtek a zsibbasztóan nyakatekert szóvirágok nehezen érthető láncában történő kommunikálásban, de azért az erinek sem maradtak le annyira… A kedvenc karakterem régen azt hiszem Róka volt, most viszont egyértelműen Aramand. Nagyon szívesen meglesném, hogy kettőjükkel mi történt a későbbiekben :D
Egyébként maga a történet jópofa, a menekülés, üldözés, kergetőzés, intrikázás, szervezkedés részét nagyon élveztem. Pörgős, lendületes és vicces, amikor éppen nem zsibbadok le a párbeszédektől, olyankor kifejezetten olvastatja magát.
Szóval továbbra sem ez lesz a kedvenc Goldenlane könyvem, de azért szeretgetem :) Marad a négy csillag.

9 hozzászólás
gyuszi64>!
J. Goldenlane: Papírtigris

2022/131, 61/132 eddigi értékelés

Tipikus Goldenlane: humor, akciók, kaland és küzdelem, nagy-nagy zűrzavarral, egy kedves és igen szórakoztató könyvben. Ami most valamivel gyengébbnek tűnt az, hogy a történésekhez képest hosszú volt a regény, a közepe kicsit le is ült; lassabban is haladtam vele, de nehezebben is volt olvasható. spoiler Viszont a vége kifejezetten jól sikerült, mindkét fő cselekményszállal. Így kell befejezni (?) egy történetet.

Orsi_olvas>!
J. Goldenlane: Papírtigris

Továbbra is imádom Goldenlane stílusát, humorát!
Egy picit viszont hosszú lett ez a story és az elején naaaaagyon lassan indultak be az események. Illetve amit nehezményeztem, hogy sokkal hullámzóbb volt a történet folyása, mint mondjuk a Napnak fénye trilógiának. Na jó tudom, az későbbi, kiforrottabb, sőt szerintem egyenesen Goldenlane mesterművei. De csavarosnak tényleg csavaros volt, azt aláírom.
A helyszín nagyon tetszett, a karakterek is, bár kicsit ismerősek voltak az írónő más-más könyveiből. Vicces szituációkból, üldözésből, rohangálásból nem volt hiány, de egy kicsit azt kívánom bár a Napnak fénye előtt olvastam volna!

Beatrice8>!
J. Goldenlane: Papírtigris

Újabb egy éve vár arra, hogy elolvassam könyv. Tavaly Könyvhéten vettem, azóta valahogy nem került a kezembe, de most végre igen!
Elkezdtem és az első gondolatom az volt, hogy ettől kedvem támadt Napnak fényét olvasni. Mert azért azt sejtettem, hogy annyira nem fogok ebbe beleszerelmesedni, mint a Napnak fénye ciklusba. Ez igaz is lett, de hát a léc szinte lehetetlenül magasan volt :D. A Farkastestvér és a Napnak fénye között van, szóval az előbbinél jobban tetszett.
A szereplők szimpatikusak voltak. Mindannyiuknak voltak stikkjei, de ettől lett szórakoztató a könyv.
Ji-Mir hercegnő ahhoz képest, hogy egész életében a világtól elzárva nevelték, nagyon jól bírta a dolgot. Valószínüleg van benne egy kis öröklött kalandvágy(nem tudok semmit a családjáról, csak azért mondom, mert biztos nem tanult :D). Volt, hogy egyes helyzetekre annyira földtől elrugaszkodottan, naivan reagált, hogy csak nevetve ráztam a fejem, hogy ilyen nincs(sokszor volt ilyen a könyvben, lássuk be), de mint mondtam, teljesen érthető. Azzal viszont nagy szerencséje volt, hogy elkezdte tanulni a nyelvet. És minden elismerésem, semmi kis idő alatt folyékonyan megtanult erinül.
A kedvenc szereplőm azt hiszem Róka volt. Mindenből kidumálta magukat, talpraesett volt és törődő. Féltem őt kicsit, nehogy a nagy önzetlensége valamikor még ennél is nagyobb bajba sodorja.
Aramandot, Ho Tarasin Mitanát, Alfrédot, Nárcisszirmot és Hatarasimát(remélem, hogy így hívják az egyetlen jó testvért a csapatban) szintén nagyon bírtam bár változó, hogy mennyit szerepeltek.
Na jó, Ho Tarasin Mitanát még ki kell emelnem, mert nagyon megszerettem. :)) Akkor is, ha nem az a feladata, hogy gondolkodjon :D.
Az egyik kedvenc jelenetem Aramand elmélkedése volt. Addig jól félreértettem szegényt. A könyv elején eltettem magamban egy aranyifjú-kardnemes-kártyajátékos dobozba, onnantól így gondoltam rá, csak az elmélkedésénél jöttem rá, hogy ezt igen elrontottam :D A kora is folyamatosan hullámzott előttem végül valahol 40 és 50 közöttire tippeltem, mint kiderült, jól. Őt is szerettem. Jó, igaz mindenkit szerettem, ezt jól leírtam :D.
A történet a szokásos káosz :D Singra hiába is keresett benne rendszert vagy stratégiai lépéseket, nem volt benne :D. Bármennyire is próbálkoztak azok, akik ezt az egészet elindították.
Random gondolatok nem spoileres, csak eléggé off:
spoiler
Ez után a rengeteg szóvirág után késztetést érzek, hogy én is így beszéljek pedig nem tudok. :D
Az erin-morin kultúra közti különbségeket és párhuzamokat érdekes volt olvasni. Egyébként én a fejemben Velencéhez és Japánhoz hasonlítottam őket, mondjuk szerintem ezzel nem vagyok egyedül :D.
A borító nagyon tetszik. Mondjuk a szatának kicsit más fejet képzeltem.
A humor természetesen remek, de ezt nem is tudom miért említem, hiszen egyértelmű, hogy az egy Goldenlane regénynél.

Szóval minden szuper volt, csak! És most pár dolog, ami annyira nem volt szuper:
1.Néha ellaposodott(nem jó szó). Amikor századszorra olvastam ugyanazt a mondatot, futottunk bele ugyanabba a zsákutcába, már az én figyelmem is elkalandozott néha. Kicsit a közepe nekem túlírt lett.
2.Egyéni szocprobléma kicsit, de kötődik valamennyire az 1. ponthoz: nagyon nem szeretem, amikor ilyen sokáig egyetlen egy célja van valakinek, ami kitölti minden gondolatát, de újra és újra lecsúszik róla, nem teljesíti. Jelen esetben az, hogy Ho Tarasin Mitana több száz oldalon keresztül próbálja megtalálni Ji-Mir hercegnőt, az persze valós, hiszen az is csoda, hogy egyáltalán megtalálta, de közben meg nagyon idegesített is. Főleg a sok hopp pedig majdnem! helyzet. Szerencsére ilyenből csak ez volt és utána már semmi bajom nem volt.
3.Őrvarázs? Párszor meg lett említve, vártam, hogy kiderül róla valami, de semmi. Pedig kíváncsi lettem volna.

A vége szerintem remekül meg lett oldva. Valóságos, de elégedetté tesz minket, olvasókat. Egyedül Rókát sajnálom valamiért, pedig tudom én, hogy nem lesz baja, ügyes lány. Azon meg már nem csodálkozok, hogy hiába volt így is 680 oldal, a végét még olvastam volna hosszabban, kicsit hirtelen lett. De igazából illet a könyvhöz, szóval ez nem panasz.

Összegezve imádtam, egyetlen hibája, hogy néha ellaposodott a közepe eelőtt valamivel, de minden más szuper volt a karaktereketől kezdve a háttérvilágon át a történetig.
Bátran ajánlom a türelmes, akciódús könyvek kedvelőinek! Ezután nekem vagy az Isteni balhé jön, vagy engedek a kísértésnek és újraolvasom a Napnak fényét. Ez sokkal hosszabb lett, mint terveztem, alig bírtam elkezdeni, de aztán meg nem tudtam leállni :D

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Riszperidon>!

Honnan veszed a bátorságot, hogy csak úgy belépj egy szobába, kopogás nélkül, és lemészárold a bent lévőket! Ez… ez módfelett udvariatlan dolog!

155. oldal (Beholder, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Róka - Narator Lira
9 hozzászólás
nagy_anikó>!

– Ezen ne törje a fejét, szép hölgyem! Bár nem ismerem túlzottan az Alázatos Bölcsesség Könyvének szabályait, de abban biztos vagyok, hogy nincs benne olyan kitétel, szó szerint legalábbis biztosan nincs, hogy hercegnőknek tilos Eriniss éjszakai mulatóiban verekednie! Azaz nem hiszem, hogy ön olyan nagyon megsértette volna az illemet!
– De hát sokan látták az arcomat, a neves testőrkapitány úr pedig egészen közelről!
– Tudja, szép hölgyem, ha valakinek a fejéhez oly intenzitással csapkodnak hozzá egy ezüsttálcát, mint ahogy azt ön cselekedte, akkor az illető nem lát mást, csak csillagokat! Személyes tapasztalat!

Kapcsolódó szócikkek: Ji-Mir hercegnő · Loranzo Aramand
Madama_Butterfly>!

A tudás nem való fiatal lányoknak, megfájdítja a fejüket, és feldagasztja az arcukat.

35. oldal Delta Vision, 2017

Kapcsolódó szócikkek: Ji-Mir hercegnő
ViraMors P>!

Rendben, rendben, minden rendben, nem félek, az élet pedig szép, hát tartsuk tiszteletben barátaink agybaját!

179. oldal (Delta Vision, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Róka - Narator Lira
Riszperidon>!

Ám ne féljen, mindig, mindenre van megoldás, csak keresni kell!

183. oldal (Beholder; 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Loranzo Aramand
Riszperidon>!

Az új nap mindig új reményt is jelent!

240. oldal (Beholder; 2002)

Riszperidon>!

És elszabadult a halál.

360. oldal (Beholder; 2002)

Madama_Butterfly>!

Boldognak lenni nem feladat! Az úgy… van! Spontán adódik!

Kapcsolódó szócikkek: Róka - Narator Lira

Hasonló könyvek címkék alapján

L. J. Wesley: Hetedhét birodalom
K. B. Rottring: Heri Kókler és a Telivér Herceg
Terry Pratchett: Éjjeli őrjárat
Leda D'Rasi: Egy boszorkány naplója
Gaura Ágnes: Attila koporsója
Leda D'Rasi: Új nemzedék
Szemán Zoltán: Egy őrangyal naplója
Szélesi Sándor: Az ellopott troll
Cristie Andrews Lane: The First – Az Első
Vavyan Fable: Sárkánykönny