Napnak ​fénye (Napnak fénye-ciklus 1.) 93% 392 csillagozás

Posztapokaliptikus Pandaföldre pozicionált, pimaszul pörgős, ponyvaelemekkel pöttyözött, príma produktum. Plusz pozitívumok: poszthumán problematika, protézises prémkedvenc prezentálása. Pikírt párbeszédek, perverziómentes párkapcsolatok pazar párosítása. (*pukedli*)

Minek gyűjteni az el nem csókolt csókokat, amikor az ember életében bármelyik nap lehet az utolsó?

A könyv befejezése után első dolgom volt a kedvencek közé felvenni. Az írót is.
Már az elején megfogott, hiszen robotok vannak benne! Örömtáncot jártam otthon, mikor erre az aprcsóka, ám de számomra annál jelentősebb információra rájöttem. :)
Ritkán olvas az ember ennyire összetett történetet, ahol nem tudja kitalálni a következő mozzanatot, így még nagyobb lelkesedéssel ugrottam fejest J. Goldenlane világába. Nagyon tetszett a több szempontból is bemutatott történet, főleg azok a részek, ahol ugyanazt az eseményt láthatjuk több szemszögből, például, ki hogyan készül a bálra. A szókincs teljesen megfogott, gyönyörű a fogalmazás. A borító kellemes a szemnek, főleg, mikor a sorok között is teljesen megelvenedik. Hiába csak egy apró mozzanat, nekem az a kedvenc részem :)
A szereplők gondosan megformáltak, emberszagúak. Ticca karaktere tökéletesen el lett találva, imádtam minden kis apró jellemzőjvel együtt. Ugyanúgy a többieket is. Sicc urat én is elfogadnám házikedvencnek, panellel együtt természetesen! :)
A könyv rettenetesen olvastatja magát, alig lehet letenni. S mikor már azt hinnénk, nem érhet meglepetés, kerek a történet, akkor is kapunk egy újabb információ morzsát, ami megváltoztatja az ovlasó hozzáállását néhány dologgal szemben. spoiler
Várom már, hogy a Holdnak árnyékát is kézbe vehessem. :)

Az elején picit lassan indultak be az események, de aztán nagyon megszerettem. :)
Annyi minden volt ebben a könyvben! Politika, árulás, összeesküvés, akció, szerelem, barátság, hűség, robotika… mindezt egy nagyon érdekes világban megírva, remek csavarokkal.

Bővebben:
http://olvasokorut.blogspot.com/2016/12/j-goldenlane-na…

Sírva röhögős rekeszizom-fejlesztő fitnesz-könyv ez, kérem szépen!
J. Goldenlane azon szerzők közé tartozik, akiket pár mondat után azonosítani lehet az egyedi stílusról: humorosan őrült, őrülten humoros gyönygyszemek kerülnek ki a keze (vagy tolla, laptopja, miegyebe alól), érdemes és élvezet olvasni és kikapcsolódni a történetein.
Ez a könyv sem kivétel, olvassátok! Napsütésben, holdfénynél, csillagok ragyogásánál – a jó szórakozás garantált! :)
Ui: Nem vagyok nagy macskapárti, de Macska Úr és Sicc úr elrabolta a szívemet…. ♥♥♥

Negyedik olvasott könyvem az írónőtől, de most már bátran mondom, hogy tényleg mindenféle alaptörténetből a lehető legjobbat hozza ki! :)
Bevallom, egy ideje már halogattam, mert féltem ettől a robotos témától. Számomra teljesen idegen, soha nem is foglalkoztam vele, így egy kicsit visszatartó tényező volt. De a polcomon midig vonzotta a tekintetemet, aztán csak nekiálltam. :)
Egy kicsit nehezen rázódtam bele, az eleje aránylag lassan indult be, meg nagyon sok idő volt, míg eseménydúsabb részhez érkeztem. Tegyük hozzá, hogy azért tartott sokáig, mert semmi szabadidőm nem volt, így csak néha-néha bírtam egy fejezetet gyorsan elolvasni. Éppen ezek miatt az elején igencsak összevont szemöldökkel olvastam, hogy ezért vannak oda annyira mások? Később szerencsére lett egy-két aránylag szabadabb napom, és le sem tudtam tenni a kezemből. Olyan szinten nem, hogy beültünk kora este a törzshelyünkre, és abszolút nem tudott zavarni, hogy körülöttem szülinapot ünnepelnek, iszogatnak, hangoskodnak, töretlenül olvastam tovább a történetet. :)
A lényeg a lényeg, hogy beszippantott. Imádtam minden egyes karaktert. Még a gonoszakat is. :D Hihetetlen jó Goldenlane humora, valamit nagyon tud. Még mindig azt mondom, hogy Meseanyóra emlékeztet, ami sose baj, sőt, tőlem igen nagy dicséret. :)
Viszont azt szomorúan láttam, hogy a következő részben már nem ők lesznek a főszereplők. Nem vitatom, biztosan szuperjó lesz az is, csak rájuk számítottam. :) Na, de majd a Csillagok szikráiban! :)
Ticca volt a legkirályabb karakter. Olyan, akivel gond nélkül tudok azonosulni, így mindig kíváncsian vártam, hogy éppen milyen idióta helyzetbe hozza magát, vagy éppen kinek és mit szól be. :D
Alig várom, hogy folytassam, de nincs időm. :( J.G. könyvet pedig csak úgy szabad olvasni, ha az embernek van lehetősége több órán keresztül belemerülni ebbe a világba.

Első olvasásom az írónőtől, úgy érzem már ideje volt, mert elég sok könyve csak a polcomon figyel. Ez is csak olyan lekaptam a polcról szituáció volt, mint nálam sok esetben tapasztalható volt az elmúlt években.
Elöljáróban nem tudtam mire számítsak, mert el van látva bőven címkével a könyv. Technikailag fejlett világba csöppenünk a nem is olyan távoli jövőben, a már kevésbé ősi Kína, világunk legnagyobb hatalma. Dicséretes, hogy ebben a cyber világban is, ahol leginkább siklóval közlekednek még jelen van az egyszerű biciklizés fogalma is.
Főhőseink fiatalok, a maguk mindennapos problémáival, amely az évszázadok folyamán nem sokat változott, és gyaníthatóan nem is fog.
Ticca Min a nagyszájú végzős leányzó, aki galibából, még nagyobb gubancba keveredik. Leginkább a jelenségének köszönhetően, de az események is eléggé sodorják. Hű társa lesz a bajban Csang Lin, aki előtt nincs akadály, ha egy kis műszaki fejtörő adódik.
De maga a császár is velős szerepet vállal a bajban. Tét a császársága és az országa jövője. Felbukkannak Ausztrál titkosrendőrök, Medvék és Ugróegerek szolidabb formában.
Ármány, cselszövés, kaland, technika, megspékelve egy kis tini románccal, de kellően nagy lendületességgel. Jó könyvnek tartom, és ez nem egy gyenge, hanem erős négyes tőlem.
Bizakodom benne, hogy a két folytatás még jobb lesz.
Volt egy gondolat a könyvben, említés szinten a rák, hogy abba senki nem hal bele. Minden bizonnyal így lesz, kívánom, hogy így legyen és az ük-ük leszármazottaim ne ismerjék korunk átkát.

Végy egy fiatal császárt, egy műszerész fiút, egy furcsa lányt és egy ausztrál titkos ügynököt. Jól keverd meg és dobd őket váratlan helyzetekbe!
Az Isteni balhén megedződve már meg sem lepődöm, hogy az írónő újabb humoros őrültségekkel állt elő. A váratlan fordulatokkal teli sztori ezúttal egy disztópikus Kínában, kb 200 év múlva játszódik. Lin és Ticca Min egy macskának köszönhetően (ugye mekkora poén) bonyolódnak bele a császár körüli herce-hurcába.

– Te jó ég! – támasztotta meg a lány két tenyerével a halántékát, ahogy felidézte az emléket. – Tényleg ott hajlongott előttem a Birodalom császára, én meg azt mondtam neki, hogy nem érdekel, menjen el!
– Nem, te azt mondtad neki, hogy menjen a fenébe – pontosított Lin komoly hangon…

„A történetben a humor dominált, rengeteg helyen felvihogtam. Volt egy adott jelenet, már nem nagyon emlékszem, melyik, de az biztos, hogy órán olvastam, sunyiban, ahogy általában szoktam, és a tanárnak feltűnt, hogy elvagyok ott magammal, és muszáj volt abbahagynom az olvasást épp akkor, amikor történt a nagy Bumm.”
Bővebben: http://zivatar-christinekcoldman.blogspot.com/2018/02/j…

Végre! Ez az! :D Eddig valahogy olyan könyveit olvastam az írónőnek, amik nem vonultak be maradandó élményként az emlékezetembe, de a Napnak fénye kivétel lesz, és remélem nem az utolsó! :))))
Sokan biztattak, hogy ez jó lesz, és igazuk lett!
Már maga a helyszín és a világ, posztapokaliptikus Kína megvett magának! :D A karakterek is nagyon jóra sikeredtek, mindegyik külön kis egyéniség, és sikeresen belekeveredtek az abszurd, vicces, kalandos kalamajkákba. Jókat nevettem (olykor még a vonaton is), és ez már nagyon hiányzott! :)
Nagyon ötletes és szórakoztató volt, kellő humorral és igen, azért sokan nem értik, de volt egy csipetnyi romantika is benne (ahogy a címke mutatja) ! :D spoiler

Már két hete befejeztem a Napnak fényét, de gondoltam, hagyom egy kicsit pihenni az élményt. Mégis csak tíz évet vártam erre a regényre, mondom, csak szükségem van egy kis időre, hogy objektív értékelést írhassak. Úgyhogy pihentettem pár napot az élményt, hogy kizárhassam az érzelmeimet.

DE NEM MEGY B+

Oké, szóval tíz évet vártam erre a könyvre, és azt a rohadt, de mennyire vártam. És aztán kijött, nézett engem, én meg néztem őt, és halogattuk egymás megkóstolását, mint ahogy a pizzaszeletnek is először a szélét eszem meg, aztán a közepét, ahol lubickolhatom a feltétben.

A történet egy posztapokaliptikus, de némiképp már talpraállt világba kalauzolja el az olvasót, több nézőpontkarakterrel dolgozik, és ÚRISTEN EZ EGY ÚJ GOLDENLANE, NEM ÉRTED, AZONNAL MENJ ÉS VEDD MEG.

Azt hiszem, az objektivitás nem fog menni. Nem is akarom. Ezt a könyvet ugyanúgy sírva végigröhögtem, mint azokat a Beholderes ill. Valhallás köteteket, amiket még a középsulis koleszból a napi másfél órás kimenőidő alatt vásároltam meg Esztergomban, a Bástya alatti mobil könyvesboltban, vagy fent, a Babitsban, aztán mohón kábé ezerszer végigolvastam. A szereplők mind kedvelhetők, a konfliktus amilyen őrült, annyira reális, és az egész EGY ÚJ GOLDENLANE, A FENÉBE IS, HÁT AZONNAL SZEREZD BE!

Szóval, röviden és tömören, és befejezem a sikítva fangirlködést, ez a könyv remek szórakozás, még komoly témákat is érint, izgalmas is kellőképpen, és pofátlanul jól mutatna a sztori egy Deus Ex-jellegű számítógépjáték háttereként, szóval, kedves játékipar, kösd föl a gatyád, mert jön J. Goldenlane és lebont. Én pedig a háttérben állva lelkesen fogok tapsolni hozzá.

Ó, azt mondtam már, hogy ezt a könyvet szerezd be, lehetőleg még tegnap?