Farkastestvér 241 csillagozás

J. Goldenlane: Farkastestvér J. Goldenlane: Farkastestvér

Vérfarkasnak ​lenni nem egyszerű.
Különösen, ha az ember fia lánynak születik.
És persze lőnek is rá.
Meg egy csomó maffiózó csörtet a nyomában.
Máskor meg beleölik a fő keresztapa medencéjébe.
Amikor éppen fontos randija lenne!
Ráadásul még a bátyja is hazajön, és az istennek sem maradna nyugton, minek következtében rájuk szabadul a teljes emberi civilizáció, minden veszett baromságával együtt!
Vérfarkasnak lenni nem egyszerű.

J. Goldenlane ezúttal a vérfarkasok kihívásokkal teli világába kalauzolja el olvasóit. Mesteri részletességgel rajzolja meg a farkaslét mindennapjait, az ember és a szörnyeteg örök harcát, a természetfeletti hatalom problémáit: az elmaradhatatlan, pikírt humorral fűszerezve. Az írónő a tőle megszokott ellenállhatatlan, sodró lendülettel, fordulatos drámával mutatja be a főszereplő, Christina és a bátyja, Christian különleges testvéri kapcsolatát – amely a Holdtestvér imádott és a rendőrcsalád elátkozott… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Delta Vision, Budapest, 2015
692 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951385
>!
Delta Vision, Budapest, 2015
500 oldal · ISBN: 9789633951460
>!
Beholder, Budapest, 2002
490 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639399256

Kapcsolódó zóna

!

Farkastestvér – képanyag

8 tag · 8 karc · Utolsó karc: 2016. augusztus 8., 18:55 · Bővebben


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Christina Hunter · Christian Hunter · Lui Vang · Regina Hunter


Kedvencelte 45

Most olvassa 9

Várólistára tette 129

Kívánságlistára tette 117

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

AniTiger P>!
J. Goldenlane: Farkastestvér

Az a péntek este*, amikor először találkoztam Christinával meglehetősen furcsa volt. Jött, szétvert pár pasit, legurult egy kisebb hegyoldalon, majd fogakat és kavicsokat köpködve sántikált vissza verekedni… Aztán este egy parkban osztotta a pofonokat, gyűjtötte a hasba szúrásokat! Ki ez a csaj?! Bírom a stílusát!

Szerettem olvasni, jól esett az írónő humora és a karaktereinek összetettsége. Christina tükör-problémái, Christian nőügyei, Lui elképesztő intelligenciája és a fel-felbukkanó Hunter szülök nagyon jól kiegészítették ezt a verekedős, nyomozós, Holdtestvért átkozó/imádó történetet. Nekem jól esett, hogy nem egy sima krimit kaptam, amiben harcos vérű emberkék nyomozgatnak a saját szakállukra… Imádom a fantasyt, fincsi volt a krimi-fantasy párosítás. *Vasárnap délutánra emlékeztem, de pénteken vágtam bele a kalandba.. nem is értem… :D Javítva. Rajongás a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/04/j-goldenla…

>!
Delta Vision, Budapest, 2015
692 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951385
3 hozzászólás
GytAnett>!
J. Goldenlane: Farkastestvér

Nem is tudtam, hogy mennyire kellett már nekem egy ilyen könyv. Nagyjából november óta van a polcomon, de akármennyire is szégyen, megrémített a hossza, mindig csak tologattam az olvasást. Aztán @AniTiger írt róla múlt héten (?) egy értékelést, ami határozottan meghozta hozzá a kedvem, illetve az sem volt utolsó szempont, hogy Vavyan Fable könyveihez hasonlította. Jött a tavaszi szünet, végérvényesen meg lettem győzve, hogy nekem ezt most kell elolvasnom.
Imádtam. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy be kell szereznem J. Goldenlane összes többi könyvét is. :)
Christina és Christian két idióta. A szó legjobb és legszórakoztatóbb értelmében. :) Szeretem az erős női karaktereket. Kicsi Chrisre ilyen szempontból aztán nem lehetett panasz. :)
Olvasás előtt több értékelésre is rápillantottam. Sokan írták, hogy az első felével kicsit megszenvedtek, hogy lapos volt, és jellemezte a céltalan rohangálás. Azt hiszem, emiatt nem okozott gondot az eleje sem, mert arra készültem, hogy szét fogom unni a fejem az első 2-300 oldal alatt, szerencsére nem ez volt. Jó, így, a végére érve már értem, hogy miért is mondták, mert tényleg sokkal izgalmasabb volt a második fele, mint az első, de határozottan jó volt így. A második felében tényleg nem volt egyetlen unalmas oldal sem. :)
Chris és Chris valahogy mindig bajba kerülnek. Nem mindig mondanám, hogy ők keresik, őket valahogy mindig megtalálja a baj. Persze, ha mégsem találna el hozzájuk, tesznek róla, hogy ne legyen unalmas az estéjük. Néha kifejezetten jókat vigyorogtam, bár nekem már néha egy kicsit sok volt a céltalan egymásnak esésük és szekálásuk. Egy jelenet volt, amikor hangosan felröhögtem, amikor Christina próbált vegetáriánus kaját főzni. :DD (Túlzottan magamra ismertem. :D)
Lui karakterét is nagyon kedveltem. Ő volt az ellensúly ez a két idióta mellett. Képviselte a (többnyire) normális embereket. :D Mondjuk nem tudom, hogy mennyire általános dolog, hogy ennyire türelmes legyen valaki. Előlem nem lehet semmit eltitkolni, mert ha mást nem, a másik felet addig zaklatom kérdésekkel, hogy megőrül tőlem. :D Imádtam benne ezt a türelmes és nyugodt elfogadást. :)
Hm.. az a gond, hogy a jó könyvekről a legnehezebb írni. A lényeg az nálam, hogy kikapcsoljon egy-egy könyv. Ezt maradéktalanul megkaptam. Olyannyira, hogy amikor az autóban vártam a páromra, elővettem, majd amikor kinyitotta az ajtót, kb. lefejeltem a műszerfalat, úgy megijedtem. :D Csak ennyire sikerült elmerülnöm ebben a világban. :)
A Vavyan Fable hasonlat szerintem egészen jó volt. Valóban hasonlított, néha egészen olyan érzésem volt, mint egy felturbózott Halkirálynő sorozatot olvasnék. Félreértés ne essék, ez tőlem a lehető legnagyobb dicséret! Meseanyó örök, aki megközelíti a szintjét, megérdemli, hogy olvassam a többi könyvét is. :)

2 hozzászólás
Wee IP>!
J. Goldenlane: Farkastestvér

Nos, az a helyzet az olyan könyvvel, amit már millió meg egyszer olvastál, és új, javított kiadása jelenik meg, hogy konkrétan minden egyes átírt vesszőt észre fogsz venni benne :D Én legalábbis rendszeresen megtorpantam, hogy „ahha, itt is bele lett piszaktúrázva… meg itt is.”
Tizennégy éves korom óta minden évben legalább egyszer olvastam már a Farkastestvért, borzalmasan elfogult vagyok vele, mert ez volt a legelső könyv, amit Goldenlane-től olvastam, sőt, a Harry Potteren kívül ez volt az első olyan olvasmányom, amiben természetfeletti szerepelt. Tovább fokozom: ez volt az első, rendes „felnőtt regény”, ami a kezembe került. Emlékszem, akkor lenyűgözött a stílusa (még most is), és akkor éreztem először igazán, hogy én is szeretnék egyszer ilyen szintre eljutni az írásaimmal. Könnyed, vicces, gördülékeny, zseniális karakterekkel… Kibontakozó író-énem minden porcikáját inspirálta.
Nekem ez A Könyv, szóval nem tudok, és nem is akarok objektív lenni vele szemben.

Mikor kézbe vettem az új kiadást, viccesen azt mondtam, „betöröm”. És tényleg. Sajnos nagyrészt csak utazás közben van időm olvasni, így szegény példány hetekig hányódott a táskámban… Ennek pedig minden nyomát magán viseli :) De nem baj, legalább ezen is látszik, hogy már „megszeretgették”.

Tudom, Goldenlane általában az Isteni balhét mondja, ha első olvasmányt kell ajánlania saját magától. Én azt javasolom, vegyétek be a Farkastestvért is a tesztpéldányok közé, mert bár a Balhé-könyveket is imádom, szerintem ez az igazi :)

5 hozzászólás
Nikymeria P>!
J. Goldenlane: Farkastestvér

Én is Christina Hunter akarok lenni! :D
Az eleje kicsit nehezen ment. Időm sem volt, állandó fáradtság, olvasási válság, de ez a két bolhás csak nem hagyott nyugodni!
Istenem, hogy ezek mindig belekeverdtek valamibe! Fantasztikusan idegesítően tökéletesek és tökéletlenek. Mennyit izgultam értük! Aztán kiderült, hogy feleslegesen! Nekem bejött ez a sok rohangálás, balhé, ami állandóan megtalálta őket. Vagy inkább ők keresték a bajt. :D
Jó volt ez a szerelmi szál benne, kellett nekem is. Lui jó fej pasi.
Nem tudom, van e tervben folytatás, de szívesen olvasnék még erről a három jómadzagról. :D
Nagyon megkedveltem az írónő stílusát, humorát. Áldom a Molyt és @Riszperidon -t, hogy rátaláltam a Goldenlane kötetekre! :D

>!
Delta Vision, Budapest, 2015
692 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951385
fekiyeti79>!
J. Goldenlane: Farkastestvér

Nem igazán vagyok „farkasember-fan” off , így nem is voltak elvárásaim a regénnyel kapcsolatban. Annyi bizonyos volt, hogy J. Goldenlane-ben nem fogok csalódni…

Meglehetősen fura egy regény ez, nem is tudom, hogyan tudnám megfogalmazni… Érdekes, hogy nincs „megszokott” íve a történetnek; leginkább sinus-görbeként tudnám jellemezni, folyamatosan hullámozva a pörgős akció, és a langyosabb, magánéleti dolgok között. Viszont végig megtartja a kényes egyensúlyt, sosem lesz unalmas, és egyszer sem kap csömört az ember az akciótól. Persze, van egy háttérsztori, ami valóban háttérként szolgál, mert mégis kell indulni valahonnan, és megérkezni valahová, de ez is inkább arra ad okot, hogy a főszereplő különféle kalamajkákba keveredjen… Főszereplő? Helyesbítve: főszereplő-páros. Ugyanis egy testvérpár életébe kapunk betekintést, ami nem nevezhető átlagosnak lévén, hogy ők nem akármilyen egyedek; fura átokkal – vagy áldással(?) – élnek. Nem elég, hogy ikrek, még farkasok is, az urbánus fajtából, akik már nem csak teliholdkor változnak át, és nem csak részlegesen (akár farkasként is élhetnének)…

Itt meg is jegyezném halkan: ugyan milyen elvetemült humorérzékkel megáldott szülőnek kell lenni ahhoz, hogy „ugyanazt” a nevet adjam mindkét gyermekemnek? Értem, hogy nem egypetéjűek; fiú-lány, és nem is hasonlítanak, de akkor is! Krisztina és Krisztián! Jó, nem nagy dolog, mert ennyi erővel lehetne Alex és Alexandra is! :D

Mindegy, párosan szép az élet, így hát a Chris-ikrek is többnyire mindent párban követnek el. És jól áll nekik! Érdekes személyiségek, érdekes háttérrel, érdekesebbnél érdekesebb (sokszor mulatságos) helyzetekkel.
Engem nagyon megfogott a történet, off lehetne belőle sorozat… olyan is az egész, mint egy jó (film)sorozat, és ehhez mérten „nincs is konkrét vége”, de amíg tart, addig kiváló! * :)

Minden tekintetben odaver: legyen szó a farkas-lét áldásáról, vagy átkáról, ebben a regényben mindent megtalál az olvasó, mindezt olvasmányosan, gördülékenyen, abszolút unalom-mentesen tálalva. Nem minden farkas-sztori rémálom, de nem is mind tündérmese…
Szerintem egy kicsit túlzott a farkasemberek halhatatlan mivolta, de ügyesen van beépítve a régi babona, miszerint az ezüst a legnagyobb – ha nem az egyetlen – ellenségük. Ezt leszámítva nincs kifogásom sőt, nem is kifogás ez, inkább észrevétel, mert – jobban belegondolva – kell ez ahhoz, hogy az ikrek azt az életet éljék, amit élnek és abból ilyen jó történet kerekedjen!
Remek regény, csak ajánlani tudom! :)

* kieg.: Mint utóbb kiderült, jön a második „évad”! Chris és kicsi Chris – terminatorosan – visszatérnek… :)

3 hozzászólás
deen>!
J. Goldenlane: Farkastestvér

Nem is tudom, hogy mikor tartott idáig elolvasni egy könyvet. Pedig jó volt! Az első felével ugyan megszenvedtem, kicsit sok volt a céltalan rohangászás, de ez hozzátartozott a két főszereplő Christian és Christina jelleméhez. Semmitől sem rettennek vissza, nem törődnek a következményekkel, az érzelmeik vezetik őket és bármit megtennének a másikért, ezért minden hülyeségbe egyszerre vetik bele magukat, nehogy már az egyikük kevesebbet legyen képes véghezvinni! A történet felétől Lui Vang, az újságíró is közelről ízelítőt kap kicsi Chris életéből és felettébb érdekelni kezdi, hogy miért ilyen vakmerő ez a lány. Tulajdonképpen az egész könyv egy eszement hajsza, hogy a város összes keresztapáját lehetőleg élve, néha azért kicsit összetörve, de beszolgáltassák egy jól kinéző cellába. Ehhez persze jó sok vér folyik, jó pár rosszfiú fűbe harap, és még a főszereplő párosunk sem ússza meg, némi bibi nélkül, spoiler Jól szórakoztam, köszönöm az élményt!

ViveEe P>!
J. Goldenlane: Farkastestvér

Emlékszem azért vettem meg ezt a könyvet és az Éjfélt, mert láttam idézeteket belőlük és azok megnevettettek. Hát most nem nevettem rajta, remélem az Éjfél többet tartogat.
Én nagyon szeretnék sok csillagot adni, de nem megy. Annyira megszenvedtem a könyv felével, hogy még így is csoda, hogy ennyit elért.
Engem borzasztóan idegesített a testvérpárunk. Egyszerűen a 8 hónapos unokahugom felnőttesebben viselkedik, mint ezek ketten.
Még a szóbeli ugratások „aranyosak” is lehetnek, a tűzcsapvitéz kifejezetten tetszett, de az, hogy minden szir-sz*ron összeverekedtek, nekem sok volt…
Lényükhöz igazodva, tökéletes marakodó kutyák.
Miután elszenvedtem magam a könyvben kb 350. oldalig, és megindultak a maffiózó vadászatok, az már tetszett. Bár nevetségesen könnyen ment, mint ahogy a tesóknak bármi, hiszen elpusztíthatatlanok. De ezt tudtam élvezni.
Lui-t nagyon kedveltem, szeretem a logikusan gondolkodó karaktereket, és ő maximálisan az, és még tökös is. Tetszett.
Nem ez lesz az utolsó könyvem az írónőtől, de ezen a könyvön soha többé nem küzdöm át magam.

12 hozzászólás
Lisie87>!
J. Goldenlane: Farkastestvér

Ez volt az első Goldenlane könyvem, de nem az utolsó! ^^
A könyv elején nem igazán lettünk barátok a történettel, egészen a feléig, amikor valami átfordult. Az első részét én túl soknak éreztem (főleg a 700 oldalhoz képest! :D ). Mentek A-ból B-be. Verekedtek, regenerálódtak, aludtak, ettek…és ezt ismételték. Utána, el se hiszem, hogy ezt írom, de végre megjelent egy szerelmi szál, na onnantól átfordult nekem a történet, és kezdtem élvezni, tetszettek a poénok és a szituációk!
Azt már az elején is tudatosult bennem, hogy nagyon tetszik az írónő stílusa, nagyon jók a leíró részek, a párbeszédek is ütnek, amikor kell. :) Nagyon bírtam a két testvér marakodását! :D (ennyi bolhás kedvességet még nem olvastam…örök kedvenc a "bolhabusz")
Szummázva, tetszett, de nem az igazi, azt hiszem, hogy lesz ez még jobb is a többi könyvével… :)

Riszperidon>!
J. Goldenlane: Farkastestvér

A francba, ez is jó volt, nagyon jó! :D Így, túl az ötödik Goldenlane könyvön végre az is megfogalmazódott bennem, hogy miért is szeretem annyira. A pörgős, humoros, ironikus stílus mellett mindegyik könyve egy másik világba repít el. Voltam vele a mesés kelet világában, és már volt posztapokalipszis is, most pedig farkasemberek közé csöppentem, és tudom, hogy lesznek még vámpírok, szélhámosok és varázslók, és még szerencsére nagyon sok mindenki. Egy valamit vélek mindben felfedezni eddig, hol erősebben, hol halványabban, a kelet iránti rajongást.
Szóval, farkasemberek. Az elején kicsit nehezen emésztettem, mert nálam a farkasember-vámpír párosban mindig a vámpír volt a „zsánerem”, így az elején kicsit nehezen lapoztam a farkasemberségről ( miközben persze tudtam, hogy azok lesznek benne :D), meg hogy simán agyongyötröm a kistesót, aztán viszont ebcsont seperc alatt beforr, de köszönhetően a szokásos sodró lendületű történetnek, elég gyorsan felül is tudtam emelkedni ezen. És rájöttem, hogy ez volt a legakcióbb akcióregény rövid Molyságom óta. Volt itt autósüldözés, kokainmaffia, korrupció és helikoptereltérítés. Minden ami egy jó akciófilmbe, akarom mondani könyvbe illik.
A Hunter testvérpár valóban kitűnő vadászok, és ami a legfontosabb, nagyon szerethetőek. Az örökös, testvérek közötti vicces cívódás, és szivatások itt is megvoltak, csak néha kicsit véresebben, mint nálunk, embereknél. És hát azok a beszólogatások, bolhabusz, rühraktár és társai. Újraolvasásnál össze kell őket gyűjtenem, mert nagyon szakadtam rajtuk.
A romantikus szál is nagyon bejött, annak ellenére, hogy én finoman szólva sem leányregényeken nevelkedtem, persze Csipkerózsika nálam is megvolt (akiről itt kiderül, hogy nem csak egy szúrási sérülés nyomán tud betompulni :D) , de egy számomra egészséges mértékű, nem csöpögős romantikus szállal nagyon jó barátságban vagyok, sőt szeretem, itt pedig kifejezetten szerettem. Kellemes volt, itt eltúlzott romantika mellett max a vér csöpögött- jó, néha folyt vagy spriccelt :D- de nagyon jól esett most ez a kis lelkemnek, sőt, egy kicsit visszahozta a bizalmam bizonyos téren, bár én már túl vagyok a huszonegyen.
Egy szó, mint száz (atya ég, már megint egy kisebb kisregényt sikerült idevarázsolnom) imádtam ezt a könyvet is, és egyet jegyezzen meg mindenki: soha, de soha ne tegyük tönkre egy nő ruháját, amiben másnap randira készül élete szerelmével!

8 hozzászólás
meteoritastar>!
J. Goldenlane: Farkastestvér

Hogy én ezt miért nem olvastam hamarabb?!
De nem baj. Megjegyeztem belőle pár mondatot, amit alig várok, hogy a bátyámon tesztelhessem :D:D
Egyik kedvencem: „– Bátyuskám, te helyből olyan hülye vagy, mint más nekifutásból!”
:D:D
Nagyon tetszett ez a könyv.
Ismét rengeteget mosolyogtam és nevettem. A szereplők valami hihetetlenek voltak. Magas, nagyon , nagyon magas szinten üzték a testvéri „civakodást” Állati volt :)):)) Nem is beszélve a „kedves” becenevekről. :D:D
Nagyon jól be lett mutatva a pozitiv és negativ része is annak, ha valaki farkassá tud átalakulni. Ebben nagyon sokat segített a szülök viselkedése, mikor a farkastestvérek a fejükbe vettek valamit vagy épp morcosak voltak. Jobb volt, nem az utukba állni…..és ezt a szülök is tudták.
A nyomozosdi is tetszett, csak a kezdő lendület után kicsit lelassult. De ez nem tartott sokáig. Újra, ujabbnál is újabb bajba kerültek:)):))
A romantikus szál inkább a könyv második felétől kapott nagyobb szerepet. De semmi cukormázosdi. Farkashoz méltó volt :)):)) De azért szívsen olvastam volna még roluk. Amiben picit csalódtam az a vége volt. Én másképp képzeltem el, picit nagyobb, ütösebb beszélgetésre számítottam. De attol nem volt rossz.
Csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Aki szereti az alakváltos történeteket, és szeretne jó sokat nevetni / idióta, bajkeverő, makacs egy testvérpár miatt/ az ne hadja ki.

ui.: A fülszöveg tökéletes.


Népszerű idézetek

FFG>!

– Húgocskám, ez mióta rohad itt? […]
– A sajt vagy a túró? […]
– Fene se tudná megmondani erről a két amorf kupacról, hogy melyik mi volt friss korában!

26 hozzászólás
Szelén>!

– A főzés miatt pedig ne aggódj, rutinos agglegény vagyok! Melyik pizzafutárt hívjam?

339. oldal

FFG>!

– Szóval, mondd szépen utánam, „a bátyám jó fej, és teljesen legyőzhetetlen is”.
– A bátyám seggfej, és teljesen meggyőzhetetlen is eme egyszerű tényről.

Timus>!

– Ne hagyjátok, hogy elterelje a szót valami rózsaszín love-sztorival! – ordít be bátyám a teraszról. – Forszírozzátok csak még egy kicsit azt a kocsi-témát! Tuti, hogy összetörte!
– Nem törtem! – üvöltök vissza teljesen jogos felháborodással.
– Úgyse dumálod ki magad! – lép be bátyám a nappaliba, és csúfosan vicsorog is. – Összetörted, mert béna vagy!
– Béna a te jó… – hörgöm, és felé lendítem karmaimat, de apám közbevág.
– Anyátokról vagy jót, vagy semmit!

219. oldal

FFG>!

Világos. Aki a síneken sétál, azt előbb-utóbb elüti a vonat…

Timus>!

– Te rohadt kurva! – kiabál az egyik, a másik a pisztollyal hadonászik.
– Idejössz, vagy lelőlek, érted?
– Értem – biccentek, aztán megállok, hogy jó célpontot kínáljak.
– Mondom…
– Mondom, értem! Lőj! Lőj le!

148. oldal

Timus>!

– Ne feledjétek égve a gázt, nyitva a csapot, felkapcsolva a villanyt. A pénzügyeket ugyan a bank intézi, de mindig tegyétek el a számlakivonatot, hogyha később baj adódna, utána lehessen nézni, ki és mikor tévedett! Mindig öltözzetek fel rendesen, ne dőljetek be a kánikulának, ilyenkor a legkönnyebb megfázni! Elegendő, ha jéggel isszátok az üdítőt, és már el is kaptatok egy jó kis torokgyulladást! Az ajtót zárjátok, idegenekkel ne álljatok szóba!
– Leginkább azért ne, hogy véletlen felindulásból le ne tépjétek a fejüket – szól közbe atyánk, aki a szónoklat második felét az ajtóban állva hallgatta végig. Igen, ő határozottan realistábban látja a helyzetet, mint anyánk, akit néha totálisan elvakít a szülői szeretet.

224-225. oldal

Riszperidon>!

– Bolhás korcs! – mordulok rá, és elhúzódóm a puska közeléből.
– Tetűfészek!
– Rühraktár!
– Palotapincsi!

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Christian Hunter · Christina Hunter
4 hozzászólás
Riszperidon>!

Azért hősiesen küzdök, ám csekély eredménnyel. Hét húszkor még semmi sincs kész, ellenben huszonötkor szénné ég a rántott karfiol, harminckettőkor meghal a párolni feltett kelbimbó, és rá fél percre berobban a mikróban felejtett kiskanál.
Szerencsére tűz nem üt ki, csak egy szimpla rövidzárlattal kell megküzdenem, ami nem probléma. Negyvenkor elkezdek kétségbeesni, negyvenötkor úgy döntök, hogy most vagy soha, ötvenötre pedig világossá válik, hogy most nem.

424-425. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Christina Hunter
9 hozzászólás
Riszperidon>!

Most igyekszem kedves maradni, hisz nagybeteggel beszélek. Meg egyébként is, ittlétem legfőbb célja az, hogy lelket öntsek belé.
– Szarul nézel ki, fiú! – biztatom hát.

175. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Christina Hunter
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szélesi Sándor: Az ellopott troll
Laurell K. Hamilton: Gyilkos tánc
Meiszner Krisztina: MásValaki problémája
Darynda Jones: Második sírhant
Kim Harrison: Dead Witch Walking – Boszorkányfutam
Karen Chance: Árnyak vonzásában
Daniel O'Malley: A bástya
David Wong: John meghal a végén
Ilona Andrews: Magic Burns – Perzselő mágia
Charlaine Harris: Vérszag