Éjfél 189 csillagozás

J. Goldenlane: Éjfél J. Goldenlane: Éjfél J. Goldenlane: Éjfél

A ​halandók, akik folyton az öröklétről ábrándoznak, vajon belegondolnak-e abba, hogy a végtelen időnek önmagában semmilyen értéke sincsen? Annak, akinek régi barátja a halál, és akit a megsemmisülés pillanata néha jobban vonz, mint taszít, felfoghatatlanul mást jelent a pillanatok múlása. Eredendően máshogy látja tőle önmagát, a világot… a prédát és a vadászat kiteljesedését is.

Alexander Nyikolajevics Szumarokov főhadnagy egy letűnt kor mementója: udvarias, intelligens, vasakaratú arisztokrata. Csak éppen tökéletesen halott, amíg az emberek világában felkel és lenyugszik a nap. Az éjszaka uraként a modernkori London utcáin keres értelmet a monoton éjjelekben – és találkozik a Nővel, aki harmóniájában maga a tökély, akiben csak úgy izzik a tűz, az élet. Csakhogy neki már megvan a maga Hercege.

Amikor Alexander élet-halál fogadást ajánl, hogy ki nyerheti el a Nő szerelmét, ő már tudja, hogy a tét nem pusztán a létezés – hanem az őserő, amely bárminek értelmet adhat,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
574 oldal · ISBN: 6610000255900
>!
Delta Vision, Budapest, 2015
574 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951040
>!
Delta Vision, Budapest, 2015
ISBN: 9789633951200

1 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Éjfél – képanyag

7 tag · 7 karc · Utolsó karc: 2020. április 5., 19:10 · Bővebben


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Alexander Nyikolajevics Szumarokov · Katerina (Nell) · Maria · Richie · Peter (Herceg) · Richard Fontainbleu

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 34

Most olvassa 7

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

mezei P>!
J. Goldenlane: Éjfél

Először is: J. Goldenlane nagyon magasra tette a mércét nálam a Napnak fényével és a Holdnak árnyékával. Ezt a lécet a Farkastestvér sajnos nem érte el, de az Isteni balhé, no meg a Pokoli balhé, bár más tematikájúak voltak, ugyanúgy elérték.

Másodszor: ezt a könyvet januárban vettem meg, és bár betegesen próbálok tájékozódni olvasás előtt a könyvekről, minden spoilert felfedve, most valahogy ez elmaradt. Valószínűleg maga a J. Goldenlane név már elegendőnek bizonyult nálam a vásárlásra, anélkül, hogy legalább a fülszöveget elolvastam volna. Az igazság az ugyanis, hogy bármit, értsd: BÁRMIT elolvasok inkább (beleértve élve gyereknyúzást is – lásd: Pobi: Vérember), minthogy én valamikor is szerelmi háromszögről olvassak. Épp ezért tolódott egyre jobban és jobban el ennek a könyvnek az elolvasása. Mindezidáig.

Harmadszor: olvasva egyes, számomra fontos véleménnyel bíró molytársak által írt kritikákat, még jobban elbizonytalanodtam.

És……kellemesen csalódtam. Nem hasonlított egyik általam olvasott könyvére sem, az írónőre oly jellemző humort leszámítva. Egy nem szokványos vámpír történetet kaptunk, és a nem szokványos alatt nem szokványosat értek. Nem ömlött vér, nem voltak teátrális jelenetek. Ellenben volt egy remek párharc, rendkívül szimpatikus szereplőkkel. A Herceg méltó ellenfele volt a lenyűgöző Alexander Nyikolajevics Szumarokov főhadnagynak. És Katerina olyan nő volt, akiért érdemes volt küzdeni. A mellékszereplők is nagyszerűek voltak: Ritchie, Thomas, a Lovag, Bagoly; még Maria és a Lord is nélkülözhetetlen és remek „építőkövei” voltak a történetnek. A befejezés is olyan volt, amivel teljesen meg tudtam békélni. És az egész történetet belengte – minden humora ellenére – egy mélabús, melankólikus hangulat, mint amilyen a ködös London lehet éjféltájt.

3 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
J. Goldenlane: Éjfél

Nemcsak az eddig olvasott vámpírtörténetekhez, hanem az eddig elolvasott többi Goldenlane könyvhöz képest is kissé lassú és vontatott volt. Van egy kb 200 éves orosz vámpírunk, aki már mindent halálosan un. Vendéglátója megbízásából Londonba utazik és itt egy nagyon fura játékba kezd néhány halandóval. Némi fanyar humor, egy-két vicces jelenet (főleg Richie, az ifjú vámpír közreműködésével) és egy kis akció (autósüldözéses, robbantgatásos fajta) jellemzik a művet.
Kicsit fura volt – spoiler

Riszperidon>!
J. Goldenlane: Éjfél

Új élmény volt az írónőtől, mint kezdő vámpírnak az első vacsora.
A tőle megszokott abszurditás leginkább főhősünk nevében nyilvánul meg számomra, mellőzve mindennemű, lágyan hangzó, az elaléló hölgyek által pillarebegtetés mellett, gyönyörűen elsuttogható nevet. Üdv közöttünk kedves főhős: Alexander Nyikolajevics Szumarokov!
Szerelmes lettem egyből a könyvbe, valahogy betalált a sötét hangulat, az az új világ amit itt teremtett az írónő. Kevesebbet nevettem, mint az eddigi Goldenlane-könyveken, de akkor nagyon. Alex mellett Katherina is nagy kedvencemmé vált.
A romantika megint pont annyi, és pont olyan volt benne, amennyit én szeretek, sőt talán eddig ebben a könyvében fogott meg a legjobban ez a szál. Tetszett, hogy itt emberibb oldalát ismerhettük meg a vámpírlétnek, ha lehet így fogalmazni, hogy nappal, ők ténylegesen oszló hullák, nem kell lépten-nyomon vért vedelniük, és Alexnél nem működik minden funkció, amihez vér szükségeltetik.
Hogy miért vonok le életemben először mégis egy teljes csillagot egy Goldenlane-műből? Mert a Mariaval történt megdöbbentő csókot követően, ha szomorúan is, de elismerően csettintettem volna egy drámaibb végkifejletet látva.

19 hozzászólás
GytAnett>!
J. Goldenlane: Éjfél

Egy hónapja már, hogy olvastam a könyvet. Utólag sok mindent máshogy látok már, mint olvasás után rögtön. Ha most kellene csillagoznom, akkor csak 4-et adnék, ellenben egy hónapja még 4.5 felet akartam, úgyhogy ehhez tartom is magam. Akkor úgy tettem le a könyvet, hogy a moly most nem egészen jól tippelte be, hogy mennyire is fog nekem tetszeni ez a könyv, ugyanis 82%-ot jósolt.
Nehezen rázódtam bele a könyvbe, de úgy látom, ez J.G. könyveire jellemző. Amikor ez sikerült, akkor már tényleg nincsen vele semmi gondom. :)
Most azt sérelmeztem, hogy nagyon lassú volt a cselekmény. Megint túlzottan bő lére lett eresztve minden, és hát azért igen csak féltégla ez a könyv, nem is túl nagy betűkkel. (Nem hiába halogattam már egy éve szegény könyvet.) Ezt a lassúságot betudhatjuk annak, hogy vámpíréknál nem számít az idő múlása, de nálam, mezei olvasónál bizony számít! :D
Szintén furcsa volt, hogy hiába vámpíros regény, egyáltalán nem a szokványos vámpírokat kaptuk. Nem voltak éhesek, vérszomjasak. Általában egy olvasóban él egy általános kép a vámpírokról, mint lényekről, na, itt mindent el kellett felejteni körülbelül. :D Nappal oszladozó hullák (ez mondjuk egy csöppet gusztustalan, és azért kíváncsi lennék az élettanára :D), éjjel meg közel embernek néznek ki. Nem gyilkolásztak a vér miatt, egyszerűen félelmetes figurák. Illetve ezt Alexanderről tudom egyértelműen megmondani, meg igazából Mariával sem szívesen futottam volna össze éjszaka. :D
A történet cselekménye egy kicsit értelmetlen volt. Nem értettem a miértjét, hogy Alexander szerencsétlen Herceggel és barátaival miért játszik? Mi volt a mozgatórugója? Illetve az oké, hogy a szép lányok valamilyen módon mindenkire hatással vannak, de számomra inkább az unalom jött le indokként, amiért viszont rettentő mérges voltam. Utálom azokat az embereket/lényeket, akik csak passzióból szórakoznak mással, ráadásul nem is kis tétben.
Katerinát nem igazán bírtam hová tenni. Sokáig inkább semleges volt, de nem is tudom eldönteni, hogy a végére merre billent a mérleg, mert egy alapból intelligens nőnek tűnt, de hogy mégis hogy gondolhatta normálisnak, hogy a Herceg majd jó szemmel fogja nézni, hogy egy másik emberrel randizgat? És még ki is akadt, hogy a Herczeg bunkó volt… Fura egy lány, az biztos. Azt nem gondolhatta, hogy csak barátkoznak, mert Alexander önmagához méltó módon nem kertelt, elmondta, hogy nagyon bejön neki. Akkor meg?
Thomas azért volt nekem nagyon furcsa, mert tényleg kérdés nélkül mindig, mindenben rendelkezésre állt. Tényleg ennyire a pénz beszél? Komolyan? Hol marad az emberi méltóság?
A legunszimpatikusabb karakter pedig egyértelműen Maria volt. Számító dög, tökéletesen megérdemelte a sorsát.
Egyetlen dolgot sajnáltam, hogy nem lett igazán kifejtve az aktuális társadalom. Annyira furcsa volt, hogy csak ők voltak vámpírok.
Alapvetően nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem tartom valószínűnek, hogy újra a kezembe fogom venni, pedig az írónő tényleg nagyon szépen ír, és gyönyörű szavak adott Alexander szájába.

h_orsi >!
J. Goldenlane: Éjfél

Mindig nehezemre esik egy ilyen könyvet értékelni. Nem lettem túlzottan a rajongója, de a dolgot nehezíti az, hogy már az első mondatába beleszerettem.
Ebben a történetben a vámpírok ugyanolyan hallottak nappal, mint a temetőben rothadó hullák. És ez tetszett is egy ideig. Aztán rájöttem, hogy hiányzik belőlük valami fontos, ami mégiscsak minden veleszületett vámpír tulajdonsága. Az éhség.
Nagyon tetszett az a felállás, hogy a nappal az élőé, míg az éjszaka a holté volt. Alexander és és Richie párosa megmosolyogtató volt, míg Herceget és a barátjait csak sajnálni tudtam.
Az is pozitívum, hogy a romantikus szál nem rontotta el a könyv hangulatát.

Mégis én túl hosszúnak és vontatottnak éreztem. Az utolsó 15-20 oldal végképp nem tetszett. Olyan semmilyen lezárása lett! Én ennél sokkal többre számítottam.

Kicsit bővebben: http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/08/j-goldenlane-ejfel.html

1 hozzászólás
Navi>!
J. Goldenlane: Éjfél

Jó volt, hangulatos, ködös-borús angol, újfajta vámpír-megközelítéssel spoiler.
A Goldenlane 1.0-ból olvastam viccesebbet és izgalmasabbat. Thomas és Richie vitték a prímet, Alex stílusa lehengerlő. Herceg is hatalmas figura, tetszett, hogy nem futamodott meg. Sajnos a női karakterek már nem nyűgöztek le :(
Az igazi rákfenéje ennek a kötetnek nálam az, hogy egy Goldenlane 2.0-val párhuzamosan olvastam, mégpedig a Holdnak árnyéka c. könyvvel. S az a nagy igazság, hogy az utóbbi könyv nálam mérföldekkel veri az éppen aktuálisan értékelt művet.

2 hozzászólás
Orsi_olvas>!
J. Goldenlane: Éjfél

Az biztos, hogy nem egy tipikus Goldenlane regény.
Az eleje nagyon tetszett, nagyon örültem, hogy újszerűen közelíti meg a vámpír témát az írónő. A borongós angol táj és a szürkés, álmos London is jó helyszínnek tűnt.
Egy idő után viszont azt vettem észre, hogy egyre lassabban olvasom a könyvet, ha leteszem nem érzek olthatatlan vágyat, hogy folytassam. Alex életuntsága, minden-mindegy és semmi sem érdekel attitűdje olyan jól sikerült, hogy rám is átragadt.
A dolgot tovább nehezítette, hogy egyik karaktert sem kedveltem vagy értettem meg különösebben.
Ugyanakkor a szöveg szépen megírt és igényes, nem a tipikus Goldenlane humor fedezhető fel benne, de intelligens és sokszor megmosolyogtató, még ha néha kicsit morbid is. A cselekmény fordulatokban gazdag, bár szerintem egy picit túl hosszúra sikerült. Még bőven folyamatban van a Goldenlane életmű olvasás, de eddig a Napnak fénye ciklus viszi a pálmát.

ViveEe P>!
J. Goldenlane: Éjfél

Jobban tetszett, mint a Farkastestvér, de még mindig nem tudom azt mondani, hogy tetszett a könyv.
És igazából ennek az az oka, hogy maga a cselekmény nem igazán tetszett, nem izgultam, nem fogott meg. Meg nem is nagyon értettem a vámpírok dolgait.
Nem tűntek vérszomjasnak, szimplán halál ijesztőnek a környezetük alapján. Katerina pedig kiábrándító… Már a tény, hogy hogy gondolja, hogy miközben párja van, annak tudtával, tök lazán mással randizik. Igazából Alexanderrel az egész kapcsolatuk alakulása totál érthetetlen számomra.
Ellenben! Gyönyörűen fogalmaz az írónő. Annyira élvezetes olvasni nem csak a leíró részeket, de Alexander úriember modorú beszédét is. Nem mostanában találkoztam hasonlóval.
A karaktereket, legalábbis a férfiakat nagyon kedveltem. Herceg és barátai, no meg Richie nagy forma. Maria csalódás volt, nem volt elég kemény csaj.
Ez egy nagyon szerethető, lassú folyású, nyugis könyv, ha meg tudod szeretni a cselekményt.
Én sajnos nem tudtam.
Remélem a Napnak fényével felhőtlen lesz a viszonyunk. Örülnék.

10 hozzászólás
Nienna001 P>!
J. Goldenlane: Éjfél

Egy újabb Goldenlane kedvenc :) Nagyon hálás vagyok az írónőnek, hogy ingyen elérhetővé tette az e-könyvét, ugyanakkor biztosan megveszem fizikai példányban majd, hogy meglegyen a polcomon. Mert ott a helye!

Tetszett a hangulata, ahogy ábrázolja a vámpírokat, Alexander karaktere. Izgalmas volt, de nem egy akciófilm módjára, bár a végére azért felgyorsultak az események. A fordulatok váratlanok voltak, nem tudtam kitalálni mi jöhet még, csak az oldalszámot figyeltem, hogy valaminek biztosan kell még lennie, vagy mivel lesz kitöltve a maradék x oldal?

Örülök, hogy Alexander talált magának méltó ellenfelet, és annak is, hogy hiába vámpíros könyv, mégsem ment el trancsírozós irányba. Elegáns maradt.

Nem lehet egyszerűen kibogozni Alex mozgatórúgóit. Nekem csak 27-et számlál az éveim száma,neki 200 körül van a mutató. Ennyi idősen, már nincs semmi, aminek igazán értelme lenne. Aztán talál egy ellenfelet, egy kihívást, ami tartamot ad az időnek. Amiért érdemes még sietni is! Mély dolgok ezek, egy emberi élettartam nem biztos, hogy elég felfogni teljesen.

Kapunk sokat a téli Londonból, ami jól esett, mert hiába ragyog kint a nap és van tavasz, ha úgy érzem a járványhírek miatt magam, mintha csak ködnek és hidegnek lenne szabad lennie kint, ha illeni szeretne a világ a zajló eseményekhez. De nem illik, mert a világ megy tovább. Az idő nem számít. Az idő nincs is. Legalábbis ha vámpír lennék, akár gondolhatnám így is. De ember vagyok, élő és lélegző, aztán csak reménykedem, hogy a járvány elvonul.

Biztos, hogy lesz még újraolvasás, de addig még sokszor kel fel és megy le a nap.

1 hozzászólás
Fallen_Angel>!
J. Goldenlane: Éjfél

Ez a tizenegyedik könyvem J. Goldenlane-től és nem gondoltam volna, hogy meg tud lepni. Az Éjfélnek ugyanis teljesen más a hangulata, mint pl. a Napnak fénye-ciklusnak, vagy a Balhé könyveknek. Bár megvan benne a megszokott humor, inkább ködös és sötét(ebb), és a főhadnagy eleganciája lengi körül a történetet.
Az első száz oldalba nehezen rázódtam bele, aztán már élveztem a sztorit, ami nem a megszokott vámpíros történet. A vége meglepett, teljesen másra számítottam, de ha jobban belegondolok, így volt jó. Richie-ről és a Lordról szívesen olvasnék még…


Népszerű idézetek

Riszperidon>!

„Vámpírok pedig nincsenek. Kivéve, ha tévedek.”
óvatos vélemény a XX. század második feléből

Leliana>!

[…] minél több ideje van valakinek, annál inkább nemtörődöm módon bánik vele.

359. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
Riszperidon>!

Még a legszórakoztatóbb bohóc is unalmassá válik, ahogy a lassan folyó idő lemossa arcáról a festéket.

43. oldal (Delta Vision, 2015)

Stone>!

…Alexander remekül keringőzik, és általában tökéletesen adja azt a fajta, békebeli úriembert, akiket már csak történelmi filmeken lehet látni.
– Micsoda meglepetés! Azt hiszem, nagy lehet barlangrajzokban is.

128. oldal

Riszperidon>!

Az idő nem számít az idő nem létezik!

13. oldal (Delta Vision, 2015)

Riszperidon>!

Vigyázz, Thomas, a szavaknak ereje van!

125. oldal (Delta Vision, 2015)

Belle_Maundrell>!

– Kedves barátom, ez aztán a meglepetés! Mi vitt rá, hogy hozzányúlj a huszadik század eme ördögi csodájához, melyet mi, kései, korcs utódok telefonnak nevezünk?

142. oldal

Leliana>!

Az idő semmit sem számít, ami lényeges, az elfér kurta másodpercek között is. Te talán a hosszú, unalmasan egyhangú évekre emlékszel vissza, ha szép emlékeidet keresed a múltban, vagy azokra az apró, jeles pillanatokra, amelyek megbújnak a szürke hétköznapok között, és értelmet adnak a közöttük eltelő időnek?

365. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexander Nyikolajevics Szumarokov · idő
Riszperidon>!

[…] csak egy életed van. Jól gondold meg, mire használod el, mert utána már késő bánat.

405-406. oldal (Delta Vision, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Richie
Riszperidon>!

Az idő folyt, magával ragadta a pillanatot, hogy örökre elveszejtse, pusztán azzal, hogy telik…

52. oldal (Delta Vision, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: idő

Hasonló könyvek címkék alapján

Meiszner Krisztina: MásValaki problémája
Gaura Ágnes: Attila koporsója
Gail Carriger: Szívtelen
Szélesi Sándor: Az ellopott troll
Kevin Hearne: Tricked – Átverve
Neil Gaiman: Anansi fiúk
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak
Richelle Mead: A szukkubusz dala
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve
Leda D'Rasi: Új nemzedék