A ​herceg jósnője (Jósidő 1.) 202 csillagozás

J. Goldenlane: A herceg jósnője J. Goldenlane: A herceg jósnője J. Goldenlane: A herceg jósnője

„Mi ne létezhetne egy világban, ahol egyes őrültek íjjal felszerelve vadásznak a mit sem sejtő kultúrantropológusra?”

Nos, tulajdonképpen bármi. Ezt hősnőnk (éppúgy mint a fent említett nyílvesszőket) a saját bőrén tapasztalja, miután véletlenül lemarad a hazafelé tartó hajóról, és egy hosszú esztendőre az otthon mesésnek tartott Szithanban ragad. Ez idő alatt jósnőként szélhámoskodik egy hercegi udvarban, meglopja az isteneket, részt vesz pár merényletben, mint alany és mint tudományos megfigyelő egyaránt, de főként jegyzetel, mint azt egy lelkiismeretes irodalomtörténésztől el is lehet várni.

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Design, 2023
384 oldal
>!
Delta Vision, 2020
592 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953471
>!
Beholder, Budapest, 2003
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639399523

Enciklopédia 34

Szereplők népszerűség szerint

Ejasadin Arcsin · Harh'Hatal · Harh'Kiria · Hah'Kerrah · tudós · Giratin Ismaret · Harh'Szekith · Irisz · Eshília · szélhámos


Kedvencelte 70

Most olvassa 4

Várólistára tette 186

Kívánságlistára tette 153

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

kratas P>!
J. Goldenlane: A herceg jósnője

Ez nagyon jó volt! Vicces és a kis kultúrantropológusunk igazán talpraesett főhősnek bizonyult, akinek mindig helyén van a szíve, még ha a varázsló- és jóstudománya nem is. Pedig egyetemet végzett :D
De szuper volt Szithan felépítése is, a politikai kavarások nem voltak túltolva, szóval nagyon egyben volt az egész.
spoiler

meteoritastar>!
J. Goldenlane: A herceg jósnője

Nekem ez a könyv nagyon tetszett.
Már az első mondattal a kezemhez ragadt.
„Nekem mindig iszonyú mázlim volt, amikor nem volt szerencsém.”
Bár be kell hogy valljam, elöször kicsit megijedtem, hogy el lesz nyújtva a történet, hisz eléggé visszanyúlt a kezdetekhez. De erről hamar megfeledkeztem. A könyv stílusa, a szereplők, a helyszínek mind mind megérte az oldalakat. És nagyon is érdekes volt, hogy abból a kislányból, aki semmihez se értett, hogyan is lett kultúrantropológus, valamint egy idegen világban, hogy lett belőle jósnő, amikor nem is hisz az ilyesmiben, még is csak egy tanúlt ember.
Nem kell mondanom, hogy a történet okozott pár mosolygos percet. Nem is beszélve a fordulatokról. spoiler Hiába jöttem rá pár dologra, de így is megtudott lepni és fel is mérgelt. Még jó, hogy nálam a második rész is :)):))
Arcsint egyből megkedveltem. Nem volt ő harcos, de talpra esett és írtó szerencsés, az már biztos, de a legfontosabb, hogy lelkiismeretes volt. Tetszett, ahogy az ő szemén keresztül ismerhettem meg Szithant. Egy tanult ember a babonák földjén :)):))
A többi szereplővel már bajban voltam. Nehezen jutottam dűlőre velük. De így voltak tökéletesek és már nagyon várom, hogy mi lesz a folytatásban.
Igaz, ez a könyv közel sem volt annyira humoros, mint az Isteni balhé, de nem bántam, mert ebben sok más olyan dolog volt, ami miatt ellehetett veszni benne és a szivünkhöz tudott nőni.

DE…
Azt hittem nyomban ott pusztulok, mikor kinyitottam a könyvet. Ha macska lennék kilenc élettel, kapásból, négyet tuti elvesztettem volna……
Nem lehetett volna kisebb betűmérettel nyomtatni?! Ezt még épp eltudtam olvasni!!!!!
Borzasztó, hogy ezzel így elrontották ezt a remek könyvet. :((:((:((:((

4 hozzászólás
Fallen_Angel>!
J. Goldenlane: A herceg jósnője

Megint egy elborult sztori J.Goldenlane tollából. Főszereplőink Arcsin, akiről az volt az első benyomásom, hogy – elnézést előre is, de – spoiler. Értelemszerűen van egy hercegünk is, aki minden, csak nem szőke. A lány egyszer csak otthonától távol, egy idegen kultúrában találja magát, és minden talpraesettségére és mázlijára szüksége van ahhoz, hogy életben maradjon.
A könyvnek nagy elvárásokkal álltam neki, mert több figyeltem kedvence is. Őszinte leszek, az első 50-60 oldalon nem értettem, hogy mire a nagy felhajtás – jó volt ugyan, de nem kötött le annyira történet, túl lassúnak, szájbarágósnak találtam. Később jöttem rá, hogy talán kellett a sok duma ahhoz, hogy igazán megismerjem Arcsint, aztán már gördülékenyebben ment az olvasás. Aztán amikor a végére ér az ember, kénytelen azonnal elővenni a folytatást…

Riszperidon>!
J. Goldenlane: A herceg jósnője

Szith'szavah, (aki ezt nem érti, olvasson utána :) )hát ez mi volt itt kérem szépen? Hol a hatodik csillag? Hadd kattintsak rá! El nem tudom mondani mennyire imádtam, ez a harmadik könyvem az írónőtől, de eddig ez az abszolút kedvenc!
De még mielőtt leverek valamit nagy örömömben, írok pár sort nyugodtan és visszafogottan. Ez az első olvasásom a korai regényei közül. Ami egyből megfogott benne az az, ahogy Arcsin tartja a kapcsolatot folyamatosan az olvasóval, és vezet minket szépen végig, kézen fogva a történeten, beszél hozzánk. Az eddigi könyvekben azt szerettem, hogy mindig volt benne egy talpraesett csaj, aki minden helyzetben magabiztosan feltalálta magát. Jó, oké, Mitzukinál ( Holdnak árnyéka) alapkövetelmény, mert egy esetlen szamuráj maximum úgy tud kardélre hányni valakit, mint a részeg szamuráj, de az eddigi hölgyekkel éles ellentétben állt az aranyosan esetlen Arcsin, aki valahogy mégiscsak nagyon magasra tud törni az ő igencsak alacsony önbizalmával.
Amilyen sebességgel jutott egyre magasabbra ganajos lábú ( hogy ezt a kifejezést hogy megszerettem ) főhősnőnk, olyan sodró lendülettel és váratlan fordulatokkal vitt minket a regény cselekménye is. Persze, aki olvasott már Goldenlane-t tudja, hogy ez finoman szólva sem nevezhető ritkának a történeteiben, de nekem valahogy eddig itt jött ki a legjobban, és hát az elmaradhatatlan okos és maró poénok, rengeteget sikerült megint röhögnöm a történeten. Megmutatja azt, hogy néha ésszel, jó értelemben vett stréberséggel és jó megfigyelőkészséggel nagyon sokra lehet vinni egy olyan világban, ahol minden sarkon valami mágiát sejtenek, úgy, hogy te magad nem vagy mágus. Megmutatja azt, amit sok szélhámos használ fel most is „médiumként”, hogy ez sokszor nem más, mint pszichológia. Mert, mint tudjuk, varázslók nincsenek. Vagy mégis…?
A csattanó és a végjáték pedig most tényleg igazán nagyot csattant, rengeteg kusza szál, és intrika visz minket a könyv végkifejletéhez, aminek szerencsére van folytatása is. Éééés, már olvasom is, tea csoki bekészítve, folytatódjon aminek folytatódnia kell!

4 hozzászólás
B_Petra>!
J. Goldenlane: A herceg jósnője

Néztük tegnap az új Star Trek filmet (Mindenen túl), én közben olvastam is, rá is kérdeztek mit. Két teljesen külömboző kultúra találkozása, mondom, egy tolmács csajjal a főszerepben.
Mi olyan vicces ebben? Képzelj el egy vulkánit (épp Zachary Quinto magyarázott valamit a képernyőn), még nem űrutazó, de épp a Logikát keresi egy arab háremben. Békén is hagytak, én meg tovább szórakoztam.

P_Nika>!
J. Goldenlane: A herceg jósnője

Húú..nagyon tetszett *-*
Még sokkal jobban is, mint a Farkastestvér pedig azt is imádtam :D
Az írónő tud valamit :D
Bővebb értékelés később! :)

Beatrice8>!
J. Goldenlane: A herceg jósnője

Együtt értékelem a két részt, mert elég közel olvastam őket egymáshoz és egyébként is egy történet, csak az értékelést bemásolom mindkét részhez.
Majdnem 3 éve várta már a polcomon, hogy elolvassam az első rész, a másodikat meg gyorsan megvettem, amikor befejeztem az elsőt, mert úgy éreztem nagyon összetartoznak és bármennyire jó is, évekig nem fogom azt elolvasni, ha most nem teszem. Úgyhogy gyorsan beszereztem és elolvastam azt is.
IMÁDTAM! Bár sokban hasonlít az eddigi könyvekre mégis valahogy teljesen más a stílusa azokétól. Vicces, de valami settenkedős módon, ami nekem nagyon bejön. Egyáltalán nem éreztem azt az egyértelmű hasonlóságok ellenére sem, hogy ugyanazt a könyvet olvasom kilencedjére/tizedjére is. Igen, most is gyors kalandok, csavaros észjárású főhős, kétséges erkölcsök és szuper humor, de mégis tudott újat adni. Vagy csak rég olvastam Goldenlanet, ez is egy lehetőség, mindenesetre az eredmény boldogság és nevetés, úgyhogy mindegy, hogy hogy jutottunk el ide végülis.
Az első dolog, ami kimondottan tetszett benne, hogy meglepően sokszor tudtam mélyen együttérezni és egyetérteni a főszereplővel. Például: „Hiszen ha mindig csak olyan kalandokba kezdtem volna, melyeknek a végét is láttam, akkor még mindig Korinorisban ücsörögnék az egyetemi könyvtárban, és ó-esszír balladák felett szipognék, aminél kevés kellemesebb időtöltést ismerek, ám még ezzel együtt is kénytelen vagyok belátni, hogy a világ egy jelentős, szintén figyelemreméltó hányada nem ó-esszír balladákból áll.”

A második, ahogy gyakran a Goldenlane könyveknél, amit meg kell említenem az a főszereplő nagyszerűsége. Az első rész vége egy kicsit depisebb lett, mint gondoltam, de a főszereplőnek azt is sikerült azért feldobnia. Szuper volt a fejében lenni az események közben és kimondottan szimpatikus volt. Igazán kedves, segítőkész, ugyanakkor rugalmas és nem egy szentnek beállított valaki volt. Az egyetemes megjegyzéseken annyira jól szórakoztam, sokszor nagyon-nagyon ismerős helyzeteket vázolt vele, pl.: „utána igyekeztem okosan nézni kifele a fejemből, mint a vizsgázó diák, aki persze nem azért nem akar belemenni a részletekbe, mert nem tudja, hanem mert azok tényleg unalmasan nyilvánvalóak.”

A harmadik és a felsorolásom ad-hoc jellegéből adódóan meglepő módon az egyik kedvenc dolgom az az elvek és a megalkuvás kapcsolata volt, ahogy ezt tárgyalta a sztori során. Nagyon érdekes volt, ahogy egyrészt elfogatta, hogy a környezetnek és a neveltetésnek létfontossággú hatása van, de ez nem azt jelenti, hogy valaki akkor nem tehet mást, olyan, amilyen, most már ez van és jól van az úgy. Igazán élveztem ebben a témában az eszmefuttatásokat. „…ám azt mégsem lehet elvárni valakitől, hogy normálisan viselkedjen, amikor csak hülyék veszik körül!”

A negyedik a humor és a kaland, egyszerűen csodás volt! Nyilván, főleg a humor, de azért hozzá akartam csapni a kalandot is, mert cifra dolgok történet a főszereplőkkel, mit ne mondjak. :DD De persze a humor továbbra is vitte az egész történetet a hátán, nem véletlenül szeretem annyira a Goldenlane-könyveket. „Tehát kell egy látványos csoda. Nem ügy! És vajon a herceg lecsapja a fejem az első felindulásában mindig magával hordozott kardjával, vagy higgadtan vár addig, amíg hazaérünk, és kerékbe töret?”

Összességében imádtam, szuper kikapcsolódás volt és nagyon olvastatta magát. Bátran ajánlom!

Ui.: A borítókat is imádom, kedvenc borítók között a helye és felkerül a Top 10 köyv 2024-ben listára.

AnyAnonymous P>!
J. Goldenlane: A herceg jósnője

A Jósidő sorozat első két kötete egy egységes, lényegében csak terjedelmi okokból kettészedett történet, ami az egyik kedvencem a korai Goldenlane történetek közül. Az író könyveire jellemző módon ennek is „csupán” az olvasó szórakoztatása az elsődleges célja, ennek megfelelően egy könnyed, humoros kikapcsolódást ígér. A jól bevált módszert, miszerint összezárunk két szöges ellentétben álló karaktert egy közös cél elérése érdekében, ebben a könyvben kiegészíti az, hogy nem csupán a két főszereplő jelleme, de a kultúrájuk/világuk is abszolút ellentétes, így egy kultúrális szakadék két oldalán állva próbálják egymást rángatva túlélni az eseményeket, ami valóban szórakoztató perceket okoz az olvasónak.

Az első kötet amolyan alapozás. Leginkább arról szól, hogy a mi „nyugatias” gondolkodásmódunkhoz közelebb álló Arcsin naplóján át megismerhetjük a két ellentétes kultúrát. Az eleje kicsit lassan indul, valahogy aránytalanul sok időt töltünk a főhős gyerekkorában, de azért nem túl unalmas az a rész sem, tovább lehet lendülni. A könyv második felében, amikor már a szeszélyes és impulzív Szithanban sodródik véletlenszerűen a főhős, egyre szórakoztatóbb és gyorsabb a történet, és több érdekes fordulat is segít abban, hogy ne akarjuk abbahagyni az olvasást, rögtön folytassuk a második kötettel.

gyuszi64>!
J. Goldenlane: A herceg jósnője

2022/20, 49/163 eddigi értékelés
Újraolvasás, most látom már a második. De jó kis könyv ez! …

Eredeti olvasás: 2018. július 13., 22:09 → 2018. július 15., 12:28
Tudom, igazságtalan, de én most már minden Goldenlane-könyvet az Isteni balhé-hoz fogok hasonlítani. Mégis csak az volt az Első…
De hát annyira egyedi és annyira szórakoztató volt, hogy a csillagozást már végképp nem viszonyíthatom hozzá… (Úgyse nagyon lesz még egy olyan.)

Szóval a Jósnő más; másképpen kell olvasni, elsősorban a lassabb tempója és árnyaltabb humora miatt. Ami persze a hátránya, az az előnye is: igen jók a leírások (három nagyon különböző környezetet ismerünk meg), jól sikerültek a jellemzések, a hosszabb „ecsetelés” mélyíti a képet. Tetszett, ahogy Arh'hin ünnepnapi tudását alkalmanként használhatta, és ahogy meg tudta őrizni az emberségét is. Megbocsátható a kurta befejezés (vagy annak hiánya – ugye ilyet nem lehet csinálni, de dokumentáltan I. részről van szó).
Továbbra is élvezem a rejtői hatást, és A tökéletlen bűntény feeling-jét (hiába no, a témában meg az volt az Első). Amint egy kicsit megfaragtam a határidős kihívásaimat, folytatom is. :)

Update 2020. július: 2020/140. Újraolvastam, de még mindig nagyon jó. :)

donzella P>!
J. Goldenlane: A herceg jósnője

Még nem mondhatom magam rutinos Goldenlane olvasónak, de az első pár fejezetnél éreztem, hogy kicsit eltér ez a könyv az eddig olvasottaktól. Amikor a kezembe vettem a folytatást, akkor világosodtam meg – mégis mi volt az. Mégpedig az igazi csattanó az utolsó 2-3 fejezetben van, és teljesen más megvilágítást kapnak az addigi események.

Talán ez annak köszönhető, hogy Archin szemén keresztül látjuk a történéseket, ő pedig – ahogy többen, többször megjegyezték – szithan szempontból mindenképp naiv, és a politikához nincs érzéke, megborsozva egy olyan környezettel, ahol teljesen más az erkölcsrend, mint hazájában.

Annyi bizonyos, akit ennyit fenyegetnek kerékbe töréssel, az már meg sem rezzen egy újabb kis kivégzés belengetésén. :D


Népszerű idézetek

Riszperidon>!

Nekem mindig iszonyú mázlim volt, amikor nem volt szerencsém.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Ejasadin Arcsin
Riszperidon>!

– Vedd le a ruhád! Most már érdekel a tested. Ha nem olyan ronda, mint az arcod, talán kedvet kapok rád!

127. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ejasadin Arcsin · Harh'Hatal
4 hozzászólás
Riszperidon>!

– Nahát, így, hogy levakarták rólad a ganajt, nem is vagy olyan reménytelenül csúf.

127. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ejasadin Arcsin · Harh'Hatal
11 hozzászólás
Riszperidon>!

[…] aki előtt elzárva marad a könyvek világa, az nem élhet teljes életet […]

102. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ejasadin Arcsin
Briszéisz>!

Az egészet egy Töfting nevű paraszt készítette, akit birkalopásért köröztek, Mocsárvárba menekült, ahol fafaragó mesterként végül elismert városi polgár lett. Jellegzetes, helyi sikersztori.

8. oldal

Briszéisz>!

– Jaj, hát csak meg akartalak öletni! Már ez is baj? – csacsogta a gyönyörű nő.

336. oldal

Riszperidon>!

Először szólított a nevemen, addig csak ganajos szuka voltam neki.

170. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ejasadin Arcsin · Harh'Kiria
4 hozzászólás
Riszperidon>!

– Mihez értesz? – kérdezte.
– A verslábakhoz.
– Azaz… cipész?
– Nem teljesen.
– Akkor talpmasszőr?
– Nem, ez a láb ez olyan képletes, igazából arról van szó, hogy költeményekkel foglalkozom – mondtam, de ezt láthatóan nem értette, hát megpróbáltam elmagyarázni. – Azok olyan izék, amiket el lehet szavalni.
– Tehát vásárlói kikiáltó vagy?

91. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ejasadin Arcsin · Hah'Kerrah
Riszperidon>!

– Á, csak elfajult a tegnap esti lakoma! Egy részeg pasas maga alá akart gyűrni, kicsit dulakodtunk, aztán Hatal levágta a fejét.

238. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ejasadin Arcsin · Harh'Hatal · Harh'Kiria
2 hozzászólás
Veron P>!

[…] itt futottam össze Irisszel, aki negyedéves medika volt, kedvence a bonctan, de ezt leszámítva rendes lány, és nagy labdajátékos.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Irisz
1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Jósidő sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

L. J. Wesley: Hetedhét birodalom
Gaura Ágnes: Kard által
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Szélesi Sándor: Az ellopott troll
Jasper Fforde: Egy regény rabjai
Mark Lawrence: Bolondok hercege
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Christopher Moore: Te szent kék!
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem