Zabhegyező 3596 csillagozás

J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező J. D. Salinger: Zabhegyező

A regény főhőse Holden Caulfield 17 éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. A cselekmény egy meg nem értett, a társadalmi konvenciókat befogadni és gyakorolni képtelen s ezért mindenünnen kitaszított kamasz fiú háromnapos kálváriája. Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el.

Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma.

Rozsban a fogó címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1951

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · Horizont könyvek Kriterion · Európa Zsebkönyvek Európa · Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2021
262 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634797128 · Fordította: Gyepes Judit
>!
Európa, Budapest, 2012
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793322 · Fordította: Gyepes Judit
>!
Európa, Budapest, 2011
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793322 · Fordította: Gyepes Judit

22 további kiadás


Enciklopédia 39

Szereplők népszerűség szerint

Holden Caulfield · Phoebe Caulfield · Mr. Antolini · Robert Ackley · Sally Hayes · Stradlater

Helyszínek népszerűség szerint

múzeum · Pencey


Kedvencelte 856

Most olvassa 171

Várólistára tette 1090

Kívánságlistára tette 777

Kölcsönkérné 21


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
J. D. Salinger: Zabhegyező

Nyilatkozatok Holden Caulfield-ről:

Mr. Spencer, 110 éves nyugdíjas történelemtanár a Pencey-ből:
– Holden Caulfield? Igen, emlékszem. Egészen intelligens fiú volt.
– De hát megbuktatta, és ki is csapták az iskolából!
– Régen volt. Csak arra emlékszem, hogy pompás éveket töltöttünk együtt, és én voltam az, akitől megtanulta, hogy az élet egy meccs, ahol csak úgy lehet győzni, ha betartjuk a játékszabályokat. És biztos voltam benne, hogy még sokra viszi.

Richard M. Nixon, az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke (részlet a beiktatásakor mondott beszédéből):
Új korszak kezdődött az amerikai történelemben, az igazság korszaka. A hazudozók ideje lejárt. És ahhoz, hogy harcunk győzedelmeskedjen szükség volt önfeláldozó hősökre. Holden Caufield egy volt népünk azon bátor fiai közül, aki Vietnámban az életét adták a szabadságért és az igazságért. És ez a harc győzni fog, miképpen minden harcunk, amelyet a történelem dicső lapjaira fognak írni…

Sally Hayes, aki Holden barátnője volt:
– Ó, olyan cukifalat volt, és annyira férfias, csak álmodozó. Igen, megszakadt a kapcsolatunk, nekem tovább kellett lépnem, a fejlődésem ezt diktálta, de soha sem felejtettem el! Mi van vele? Azt hallottam, Hollywoodban futott be karriert. Vagy az a bátyja? Vele is szívesen megismerkednék…

Woody Allen színész:

– Közös volt a pszichiáterünk. Többször találkoztunk Mr. Freeudnál, ő mutatta be nekem Mia Farrowot, akkoriban együtt jártak, de Mia végül nem tudott ellenállni a férfias vonzerőmnek.

P. J. Stradlater, egy jólmenő chicagoi ügyvédi iroda alkalmazottja, korábban Holden szobatársa Pencey-ben:
– Egy szó sem igaz abból, hogy többször ököllel az arcába vágtam és véresre vertem, miután nem tetszett neki, hogy a barátnőjét megdugtam. Csak egy kicsit megdorgáltam. Én finom úriember vagyok, arról meg nem tehetek, hogy mindig is ragadtak rám a nők!

Andy Warhol képzőművész és szupersztár:
– Valamennyien Holden Caulfield köpönyöge alól másztunk elő.
– Mindenki lehet Holden Caufield tizenöt percig.

Maurice Lee, alkoholista hajléktalan, korábban londiner egy New York-i ötödik kategóriás szállodában:
– $@!%!

Tömjén Zsolt tiszteletes:
Fertő! Csak annyit mondhatok: fertő! Amerikai kultúrmocsok! Ezt jelenti nekik a szabadság! Ezért sokkal magasabb rendű a katolikus európai civilizáció, amely a magyar nép sajátja. Ha legközelebb megyek szalonkára vadászni, eljöhetne ez a Holden hajtónak.

Robert de Niro színész:
Ez a Holden egy $@!% jó fej! Ahogy nekiugrott annak a Stradlaternek, meg annak a Maurice-nak, az nem volt semmi. Én New York sötét utcáin nőttem fel, ismerem az életet, és nem mondhatok mást: Holden egy igazi belevaló srác volt. A szíve meg arany, de ezt mindenki tudja.

vargarockzsolt moly:
A Blikkben olvastam, hogy a Gesztesi Károly is nagyon jól tud bokszolni, de Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész, akadémikus, az összehasonlító irodalomtudomány, a fordításelmélet és a magyar irodalom 19. századtól 21. századig tartó időszakának neves kutatója azt mondta, hogy a narratív struktúrák elemzése közelebb vihet a szabadsághoz.
Holden és a szabadság! Megdobogtatta a szívem!

Bob Dylan zenész: Holden Caulfield? Tőle tanultam:
Elfogadom a káoszt. Nem tudom, a káosz elfogad-e engem?
Sokszor azt álmodom, hogy a Függetlenség Napján nyilvánosan villamosszékbe ültetnek és kivégeznek.
A pénz nem beszél, hanem káromkodik.
Az igazi nagy festmények nem a múzeumokba valók. A múzeumok temetők. A képeket az éttermek, az olcsó üzletek, a benzinkutak és a férfivécék falára kell akasztani.

J. D Salinger író: Nem nyilatkozom.

58 hozzászólás
Papusz>!
J. D. Salinger: Zabhegyező

Lehet, hogy az a baj, hogy egy sznob, konformista stréber vagyok, elvégre sosem csaptak ki a suliból (egyből se, nem hogy négyből). Vagy talán az a baj, hogy sose voltam 16 éves fiú. Akármi is a gond, nekem ez nem jött be, hiába írnak róla olyan csodaszép belemagyarázásokat. Innen, az én nézőpontomból nézve Holden Caulfield egy gyáva, gerinctelen emberpalánta, aki mindenki mást hülyének néz, képtelen bármit is kezdeni magával, és nem hajlandó vállalni a felelősséget a tetteiért. Nem létezik, hogy négy iskolában mindenki hülye volt, meg persze egész New Yorkban idióták élnek, csak az egy szem Holden Caulfieldnek van esze kerek e világon.
Rendben, fogjuk a társadalomra, mindenkinek meg kell játszania magát, meg ilyenek. De nekem igenis hamisan cseng ez a fajta magyarázat. Oké, nem kell minden szabályt betartani, nem kell feladni önmagunkat – de aki a társadalomban él, annak alkalmazkodnia kell, különben a kutyát nem érdekli, hogy kétes hírű szállodákban vagy a vasútállomáson tölti az idejét. Ilyen ez az evolúció, kedves Holden. Ha figyeltél volna bioszon, nem csak az önsajnálattal lettél volna elfoglalva, minden bizonnyal sikerült volna felfognod.
Ja és még valami, ha már az óráknál tartunk. Szerintem Holden nem olyan nagy fogalmazás-zseni, mint azt annyian állítják. Képtelen volt elérni, hogy együttérezzek vele, pedig sznob, konformista stréber létemre képes lettem volna rá, ha olyan a könyv. De mint mondtam, nem sikerült. Mire kialakítottam volna valami érzelmi kötődést, valami mindig elvágta. Nem csatlakozom a rajongókhoz.
(Jaj, de sokan fognak utálni ezért az értékelésért.)

86 hozzászólás
Kikiriki>!
J. D. Salinger: Zabhegyező

Öregem, ez isteni volt. El sem tudod hinni, mennyire tetszett, ha tudni akarod az igazat! *-*

A stílusa, nyelvezete talán tényleg kifogásolható, én mégis imádtam. Kétlem, hogy a jövőben valamikor újraolvasom, mivel attól félek, másodszorra már nem tetszene. Szeretném, ha a Zabhegyező olyan könyvként maradna meg bennem, amit kamaszkorom egyik meghatározó regényeként emlegethetek, és amit még valamikor „annó ’16-ban” olvastam. Remélem tényleg így fogok rá visszaemlékezni. :)

Köszönöm tanárnő, hogy kölcsönadta a könyvet! :)

6 hozzászólás
Emmi_Lotta I>!
J. D. Salinger: Zabhegyező

Hát, ha tudni akarod az igazat, öregem, ez nem egy tetű könyv vagy ilyesmi, de tényleg nem. Nagyon tetszett meg minden, ha érted mire gondolok.
Fenemód lehervaszt, hogy ez a könyv ennyire alulértékelt itt meg minden. Pokolian lelomboz, ha érted mire gondolok. Megőrülök az ilyesmitől. Nem vicc. Tényleg nem.

>!
Európa, Budapest, 2007
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630783071 · Fordította: Gyepes Judit
8 hozzászólás
ZitussKa>!
J. D. Salinger: Zabhegyező

– Voltál te már teljesen torkig? Úgy értem, féltél-e már attól, hogy minden menthetetlenül elrohad körülötted, hacsak nem csinálsz sürgősen valamit?

Persze, ki nem? És pont erről szól ez a regény. Lehet megannyi kétség, félelem, magány bennünk, de végeredményében minden kialakul. Mert úgy még nem volt, hogy ne lett volna valahogy.
Időnként én is ilyen cinikusan szemlélem a világot, elveszett, kedvetlen, vagy letört vagyok. De végül mindig is visszatalálok magamhoz, pont mint Holden.
– Azt hiszem, rövidesen megtalálod az utadat, hogy merre tovább. Akkor indulj, de azonnal. Egy pillanatot ne veszíts.

Kedves Holden!
Ha tudni akarod az igazat, nagyon megkedveltelek! De tényleg. Bírtam a gondolkodásmódodat, a dolgok fejtegetését és kianalizálását, a hatalmas szívedet meg minden. Nem vicc. Tényleg nagyon a szívembe zártalak. Eme pár sor írása közben jöttem rá, az eleinte furcsa szavad járását is megszoktam, nélküle nem Te lennél :)
Remélem még találkozunk :) Köszönöm ezt a kalandot.

Semmi nem változik; ami változik: az ember saját maga. Nem az, hogy idősebb lesz, vagy ilyesmi. Nem éppen azért. Csak éppen megváltozik. (..) Úgy értem, az ember kicsit mindig más, nem tudom ezt pontosan megmagyarázni. És még ha tudnám is, nem biztos, hogy akarnám.

4 hozzászólás
Gréta_Ürmösi>!
J. D. Salinger: Zabhegyező

Annyit jót és annyi ajánlást kaptam erről a könyvről, de az az igazság, hogy egy kicsit csalódtam benne. Nem fogott meg, mint amennyire vártam. Az irodalmi utalások és a jövőre való utalás tetszett benne, de valami hiányzott a történetből. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de azt hiszem nem az újraolvasós könyvek közé tartozik.

4 hozzászólás
Bla IP>!
J. D. Salinger: Zabhegyező

Ebben az alig történő történetben valamennyien, akik voltunk fiatalok, helyenként otthon éreztük, s felismerni véljük magunkat. Mindannyian voltunk kicsit Holden Caulfieldok, szerettünk volna meg nem történtté tenni dolgokat, ahogy ki is élvezni lehetőségeket. Ifjúkorom egyik kedvenc könyve, amelynek hatása azonban újraolvasva nem kísért el a felnőttkorba. Kimagasló alkotás a jellemábrázolás területén.

4 hozzászólás
rakétaember>!
J. D. Salinger: Zabhegyező

Igyekszem minél többször újraolvasni, hogy ellenőrizzem ugyanolyan jó-e. Most kiderült, valóban. Nem érzem, ez a regény rá volna szorulva arra, hogy mentségeket találjak neki.

Mégis:

Ha meg kellene határozni, hogy mitől ez a regény, nyilvánvalóan nem a grandiózus történetet emelném ki, hanem Holden megjelenítését. Olyan jól kidolgozott jellemrajzot kapni róla, amilyet főhős még nemigen kapott korábban. Kiábrándító sikertelenségében benne van a saját, nemzedéke s tán az egész évszád tragédiája.

Egyébként ugyanezt írta meg Meša Selimović is, az Az erőd és foglya regényében, Ahmet Šabo ugyanaz a karakter, mint Holden, minden más csak hely és idő különbségéből adódik – azt meg nem olvasta senki, kultusza sincs.

Ugyanis a kulcsszó itt az érzékenység. Ez a srác ahhoz képest, hogy 16 éves, elég korán, de minden esetre kíméletlen pontossággal megérzi, hogy mi van a levegőben. Mindazt a bágyadt közönyt, amely minden nap végigsöpör az utcákon, azt a célja vesztettséget, mely a posztháborús traumában senyvedők generációját dönti csődbe, s mindazt az egzisztencialista szorongást, mely bebújik az ember csontjaiba is.

Holden ugyanis folyamatosan, talán évek óta szorong. Folyamatosan frusztrált és káromkodik, hirtelen hangulatingadozásai mind ebből adódnak, s emiatt is dohányzik ennyit. Ennek az oka elég sokrétű. Hibáztatja magát az öccse halála miatt, hogy olyan elutasító volt vele; retteg, hogy húgából valami link alak lesz, ha felnő, s hibáztatja az egész világot saját sikertelenségéért. Azért, hogy az önbecsülése a padlón van, és mindenki olyannyira képmutató. Ezt a gyötrődéssel teli magányosságot pedig képtelen megváltoztatni, s elmondani még kevésbé, nincs kinek. Mindenki önmagával van elfoglalva, vagy azzal, hogy bevágja valakinek a hátsó ülésen.

Képmutatásunk pedig annyira elhatalmasodik, hogy szabadulni, ifjúságkultuszunk önmaga aberrált groteszkségébe zuhan. (http://moly.hu/idezetek/65351) S az élet önmagunk előtt tesz minket nevetségessé, amikor saját alapelveinket fordítja ellenünk. Amikor nincs már lehetőség, csak képmutatóan azt mondani Mrs. Morrow-nak, hogy a fia milyen kiváló ember.

Holden megítélése narrátorként is elég érdekes, elvégre folyamatos retrospekción keresztül elemezve mesél, s közben hazudozik rendesen – bár erre felhívta figyelmet. Állatian tudok hazudni, ilyet még életedben nem láttál. Rémes. Hát akkor higgyem el ezt az egész mesét, a taxikról, bárokról, kurvákról? Kitalálta ez egészet netán? Mert az apró túlzásoktól kezdve meg egy óriási ágy, de legalább tíz kilométer széles és tíz kilométer hosszú. egészen az ordas hazugságig Egyszer majdnem belekerültem egy kisfilmbe, de aztán az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Rájöttem, hogy ha valaki annyira utálja a mozit, mint én, akkor a legnagyobb linkség filmen szerepelni. szerepel itt minden.

Számomra sokat elmondó tény, hogy 102 idézet szerepel a könyv adatlapján, azonban nincs ott a legfontosabb: Úgy értem, féltél-e már attól, hogy minden menthetetlenül elrohad körülötted, hacsak nem csinálsz sürgősen valamit? I mean did you ever get scared that everything was going to go lousy unless you did something?

Ugyanis ez mindenre a magyarázat: iszonyatos rettegés attól, hogy a világ megállíthatatlanul rosszfelé forog, hogy képtelenek vagyunk a körülöttünk lévő értékeket megmenekíteni a pusztulástól – pontosan olyanok leszünk mint Holden a lemezzel. Kezünkben van valami jó, valami értékes, amit tovább szeretnénk adni, de végül csak törött szilánkokat tudunk felmutatni. Hogy semminksincs.

Hogy új bálványaink lesznek, hagyományokat fojtunk meg, s önnön sarunkban dagonyázunk.

Holden parabolája aktuálisabb, mint valaha.

6 hozzászólás
eme>!
J. D. Salinger: Zabhegyező

A Holdennel való első találkozásom nem tartozik a legemlékezetesebbek közé. Pedig épp akkor történt, amikor sokak szerint ajánlott. Csakhogy én nem voltam tipikus, lázadó kamasz, és nem találkoztam azelőtt ilyen tetű szókincsű és dumájú krapekekkel. Szóval elmentünk egymás mellett, mint akiknek közük nincs egymáshoz. Persze azóta többször is ott mocorgott bennem a kíváncsiság: mi lenne, ha ismét utamba kerülne? Mit szólnék ma hozzá? A kedvencekkel való ismeretséget eléggé rizikós felújítani, megtörténhet, hogy nagyot csalódik az ember. De itt mit veszíthetnék? Szóval gondoltam egyet, és belevágtam… Hát, öregem, azt hiszem, ekkora meglepetés még nemigen ért engem. Talán Rejtő volt a másik, vele sikerült sok év után ennyire összebarátkoznom, mint ezzel a szarvasölő sapkás, 187 centis, őszülő, tizenhét éves gyerekkel. Most azonnal megkedveltem, minden régies szlengje és tétován lázadó volta ellenére – vagy épp ezért. (És most már azért rettegek, hogy az új fordítás kilátásba helyezett olvasása nehogy meggyengítse ezt az elég későre felfedezett barátságot).*
Nem fogom most részletekbe menően elemezni, miért és honnan is a változás – ami persze az én részemről történhetett, hiszen Holden ugyanaz maradt, mint a kiállítási tárgyak abban a rohadt múzeumban, amit annyira szeret – minden mindig ott marad a helyén, ahol van. Semmi nem mozdul. Csak a szem, ami nézi. Az ember. És azt sem szeretném ecsetelni, mennyire pompás ez a regény, legyen szó coming of age sztoriról, társadalomkritikáról, karakterábrázolásról, a művészet szerepének, a magány és szorongás lelkiállapotának megragadásáról, szabadságról, lázadásról, identitásról, önazonosságról, bátorságról meg minden. Mindent leírtak már róla, nem találom én már fel a spanyolviaszt… Csak úgy csöndesen átmegyek rajongóba.
Nagyon megkedveltem ezt a rém érzéki, idealista és a kelleténél gyerekesebb (?), óriás szívű nagykamaszt, aki nem találja helyét a széthulló és rothadó világban, a tartalmatlan és értelmetlen létben, és aki látszólag lefitymál és kritizál mindenkit maga körül, közben meg bevallása szerint állatian tud hazudni – így bizonytalanítva el bennünket bevágott dumáit illetően. És aki végeredményben elbeszélésével nemcsak élővé teszi, hanem meg is szelidíti azokat, akikről mesél. Veszélyes vállalkozás ez, hiszen ki akarja hogy hiányozzanak, ki akarja kedvelni ezt a tetű világot, amelyben mindenki csak megjátssza magát, elkurvul, és rá se bagózik a mafla nagy szikla szélén rohangáló kis srácokra. Ezért kell az a baseballkesztyű: felfogni, még idejében elkapni őket. Megragadni az ártatlanságot, jóságot és tisztaságot. És közben megőrizni nekük az aranykarika kergetésének szabadságát… Persze ehhez először az kell, hogy a fogót is kifogja valaki, mielőtt végképp a szakadékba zuhanna.

Találkoztatok ti már olyan karakterrel, aki sajnálja megdobni a hógolyóval az autót? Vagy akinek gondja van arra, hogy úgy intézze bukását, hogy lehetőleg ne okozzon fejfájást tanárának? Vagy aki tapintatból nem túr túl mélyre a dolgokba, nehogy szüleit megüsse a gutman? Holden ilyen. Van benne valami Ajar hőseiből. A Momo nevű kiskrapekból. Igen, abból, aki a kolerát is sajnálja, aki ugyancsak gyerekesebb a koránál, és hasonlóan „választékosan” beszél… Meg a félkegyelműből is, meg a kis hercegből is. A maga ide-oda utazásával, mindenhol idegenségével, csetlés botlásával, ahogy mindent másképp csinál, mint ahogyan kellene, vagy épp karácsonytáji bezsongásával, aranyszívével, szeretnivalóan naiv idealizmusával. Igen, én őket láttam felvillanni benne. Nem vicc. És még Jézust is szereti meg minden… Már hogyne tenné, hisz ő a (gyermek)fogó. És talán zabhegyező is kicsit. Mert hiába, az emberek soha nem vesznek észre semmit.
Ja, szinte elfelejtettem: Nem tudjátok véletlenül, hova lesznek, mármint a kacsák, ha befagy a tó? Nem tudjátok?

* Azt hiszem, én a negyedik olvasótípus lennék (l. @vargarockzsolt hozzászólását: https://moly.hu/hozzaszolasok/1155937). Úgy látszik, van, aki nem kinő belőle, hanem épp belenő. Vagy mittudom én…

Keiran_Rowley IP>!
J. D. Salinger: Zabhegyező

Holden Caulfield lelki állata vagyok

Mindig is el akartam olvasni Salinger Zabhegyezőjét Rozsban a fogóját. Tudom, hogy gimisként imádtam volna, de akkor túlságosan main stream volt, minden létező boldog boldogtalan ezt olvasta, én meg a lázadó korszakomat éltem off. Most, érett fejjel már bánom, hogy kimaradt, de sokszor még mindig tudtam azonosulni Holdennel.
Mindennél jobban vágyom arra, hogy magam is fogó lehessek a rozsföldeken. Megmenteni azokat, akik menthetetlen zuhanásba fogtak. Szeretnék segíteni rajtuk, de sokszor nem tudok. Ez fájdalmas. Ahogy látni azt is, mennyire megjátsszák magukat az emberek. Pozőrködnek. Sokszor utálom őket emiatt, de hamar elmúlik az érzés, amikor nincsenek ott körülöttem, és hiányozni kezdenek. Gyűlölöm a rosszindulatúakat, az aljasokat, a képmutatókat, az ok nélkül gonoszkodókat, de sosem igazán. Igazán nem lehet gyűlölni senkit azért, amilyen. Mindenkinek vannak rossz tulajdonságai.
Gyakran gondolkozom azon, “mi lesz a Central Park kacsáival télen”. Egész nap olyan gondolatok gyötörnek, amivel a többség nem foglalkozik. Rengeteg bűntudat van bennem mások butaságának következményei miatt, amihez semmi közöm. Napjában ezerszer lehervadok ezektől a gondolatoktól. Hervasztóak az emberek.
Rozsban fogónak lenni nemes cél, de megvalósíthatatlan, ha közben magad is zuhansz. Olyankor csak az ment meg, ha ücsörögsz kicsit az esőben, és bámulod a körhintán fel-felbukkanó, ismerősen kék kabátot. Amikor úgy tudsz felkapaszkodni a mélyből, hogy nem rántasz magaddal mást. Közben meg fogod a többieket, azokat, akik zuhannak és azokat is, akik éppen megbotlanak. Akkor is, ha nincs feléd nyújtott kéz… akkor is, ha ennek semmi értelme.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Pixelhiba>!

Engem az ken a falhoz, mikor olyan a könyv, hogy az ember a végén azt szeretné, ha az író iszonyú jó haverja lenne, akit akkor hív fel, amikor akar.

23. oldal - Harmadik fejezet (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: író · könyv
17 hozzászólás
Maya>!

Csak valami olyat kell mondani, amit senki se ért, és akkor mindenki megteszi, amit az ember akar.

154. oldal (Irodalmi Könyvkiadó, 1968)

8 hozzászólás
Batus>!

Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha elmeséled, mindenki hiányozni kezd.

255. oldal, 26. fejezet

2 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Általában mindenhez analfabéta vagyok, de sokat olvasok.

25. oldal, Harmadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Holden Caulfield
38 hozzászólás
Roli>!

Vannak emberek, akiket nem szabad ugratni, még akkor se, ha megérdemlik.

10. fejezet

12 hozzászólás
monalisa>!

Én, tudod, New Yorkban lakom, és arra a tóra gondoltam a Central Parkban. Hogy vajon befagy-e, mire hazamegyek, és ha igen, akkor hol lesznek a kacsák. Képzeld, azon spekuláltam, hova mennek a kacsák, ha befagy a tó. Jön egy tag valami kocsival és elviszi őket az állatkertbe, vagy mi? Vagy egyszerűen elrepülnek?

Kapcsolódó szócikkek: Central Park · New York ·
4 hozzászólás
Natasha>!

Mindig azt mondom: „Örültem a szerencsének!” – olyanoknak is, akikkel megismerkedni kész szerencsétlenség. De ha élni akar az ember, ilyen dumákat kell bevágni.

96. oldal (1994.)

2 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Vicces. A felnőttek iszonyúan rondák, ha tátott szájjal alszanak, a gyerekek nem. A gyerekek klasszak. Összenyálazhatják a párnát, és még akkor is klasszak.

195. oldal

Pixelhiba>!

– […] rájössz majd, hogy nem te vagy az első, akit megzavar, megrémít és undorral tölt el az emberek viselkedése. Semmi esetre sem vagy egyedül a listán, ez izgalmas és serkentő felismerés lesz. Nagyon, nagyon sok ember volt már ilyen erkölcsi és lelki válságban, mint te most.
Szerencsére volt köztük, aki feljegyezte az akkori problémáit. Tanulsz majd belőlük, ha akarsz. Mint ahogy egyszer, ha valamit már felmutattál életedben, valaki más tanul majd tőled. Csodálatos, kölcsönös folyamat.

Kapcsolódó szócikkek: Mr. Antolini
1 hozzászólás

Népszerű triviák

vargalillanora>!

1961 és 1982 között ez volt a leggyakrabban betiltott regény iskolai könyvtárakban.

[player.hu]

Kapcsolódó könyvek: J. D. Salinger: Zabhegyező

J. D. Salinger: Zabhegyező
1 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Lois Lowry: Az emlékek őre
Jack London: A vadon szava
Fekete István: Kele
Fekete István: Lutra
L. M. Montgomery: Anne karácsonya
Szabó Magda: Abigél
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 3. – Karácsonyi őrület
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Charles Dickens: David Copperfield I–II.