Az alapokat tekintve ez is olyan rész, mint az előzőek:
– Eve új ügyön dolgozik, és nincs benne olyan szál, ami a korábban történtek folytatása lenne. Ha van is benne utalás a korábbi nyomozásra, annak nem kell ismerősnek lennie e rész megértéséhez.
– a kapcsolati rendszerek változatlanok vagy fejlődnek kicsit. Eve és Roarke kapcsolata ugyanúgy a nászutas fázisban van, imádják egymást. (Azért már unom, hogy Roarke nem győzi kifejezni, mennyire szereti és kell neki a nő, aki néha még mindig kételkedik, hogy pont ő kell a férfinak. Nem mintha erre oka lenne…) Peabody és McNab között kezd forrani a levegő – ez elő volt készítve az előző pár részben. De érteni lehet csak ennyiből is.
– továbbra sem érezni, hogy a jövőben járunk. Nagyon kevés modern eszköz, és még mindig alig van alapozva a világ. Simán játszódhatna napjainkban is.
A mostani ügy különben kettős: van egy gazdag család, ahol megölték az egyik férfit. A másik testvér feleségének dolgozik Peabody öccse, aki bele is szeret az asszonyba. A nővel brutálisa bánik a férje, és sodródnak a tragikus vég felé. Közben egy magát Kasszandrának nevező csoport merényletekbe kezd, és Eve a kiszemelt ellenfelük.
A regény első fele nem nagyon tudott lekötni nyomozás tekintetébe. Zeke reménytelen szerelme a szép főnöknő felé már szinte szánalmas – az arctalan robbantó meg nem kötött le eléggé. Onnantól viszont szintet lép és jobb, hogy a két szál elkezd közeledni felé. Bár nő a tempó, jobb a sztori, azért összességében jobban szeretem az olyan történeteket, ahol nem terorrista szervek fejei a rosszfiúk – még, ha fel is dobja, amikor elkezdjük tényleg látni a maszk mögött az embert.
Van humora, csajos és krimi egyszerre. Csak már nagyon kezdek belefáradni az Eve – Roarke közti nagy szerelembe. Jobban le is kötött, ahogy Peabody és McNab kerülgeti egymást. Ott még van haladás, míg a másik szálon csak az okoz konfliktust, még most is, hogy Eve nehezen hiszi el, hogy övé ez a boldogság és meg is élheti.
A visszatérő mellékszereplők jönnek, és jót is tesznek a történetnek. Kell, hogy ne csak Eve legyen a középpontban, aki túlzottan munka- és kötelességmániás. A többiekhez képest piedesztálon van, a NYOMOZÓ, nagy betűkkel. De kedvelni azért lehet, mert olyan jó mentora a másik nőnek. Ahogy gondoskodni akar Zeke-ről, amikor annak összetörik a szívét. Ahogy próbál kibújni Mavis akciói alól, aki elvinné kozmetikushoz. Mavis különben is az egyik kedvencem, egy színes és vidám figura.
A szokott stílust, minőséget, romantikát és krimit hozza. Szórakoztató, de annyira szeretném, ha lenne benne már valami újítás is…