!

Apák és fiúk 78 csillagozás

Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk
Régikönyvek.hu · 2.290 Ft –20% 1.832 Ft
Könyvtár

„A mi korunkban a leghasznosabb a tagadás, tehát mi tagadunk”, mondja az Apák és fiúk című regény főhőse, a „nihilista” Bazarov, akinek bakunyini radikalizmusa, egyetemi diákra jellemző lázadó szelleme, természettudományos érdeklődése mind-mind valami szükségszerű forradalom közelgő kirobbanását jósolja, a múlt egyfajta „végképp eltörlését”. A közte és az idősebb szereplők közt folyó vitákból lecsapódó társadalomkritika az, ami a lenyűgöző irodalmi nyelv mellett felejthetetlenné teszi a regényt. Generációk közti szakadék, érdek- és értékellentétek felülmúlhatatlan ábrázolása ez az 1862-es mű, amely már a maga korában élő klasszikussá avatta szerzőjét; Tolsztoj, Dosztojevszkij és Csehov példaképévé, akik mellett jelenleg is biztos pozíciót birtokol az orosz (és világ-) irodalmi panteonban. Turgenyev sajátos hangja – főhőse, Bazarov kijelentésével egyetemben: „Az ember jó, a körülmények rosszak” – a legjelentősebb orosz írók remekművein keresztül ver visszhangot fülünkben.

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
220 oldal · ISBN: 9789633291160 · Fordította: Ambrozovics Dezső
>!
Pannon Lapok Társasága, Zalaegerszeg, 2010
214 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789638899828 · Fordította: Áprily Lajos
>!
Magvető, Budapest, 2004
236 oldal · ISBN: 9631423832 · Fordította: Áprily Lajos

7 további kiadás


Hirdetés

Kedvencelte 14

Most olvassa 5

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

+
>!
fülcimpa
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

A vége annyira gyönyörű, hogy megbocsátok mindent az elejével kapcsolatban, ugyanis untam. Idegesített a fölényeskedés, a vita, a túl udvariaskodás. Rá kellett hangolódni, ennyi.
Közben olykor elég sűrűn vigyorogtam, mert elképzeltem, ahogy a mostani párbeszédeinkben magázódunk és teljes néven szólítjuk meg egymást.
– Mi a véleménye erről mélyen tisztelt Tóth Horváth Gedeon Boldizsár?
– Engedelmet kérek, Szappanos Kiss Géza Lajos, nagyszerű, egészen remek!

17 hozzászólás
+
>!
Judy_
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Nekem való regény, nagyon tetszett. Az a fajta könyv, amit többször el kell olvasni.

Bazarovot néha legszívesebben leütöttem volna, mert az, hogy soha semmi nem volt jó neki, kissé idegesítő volt, meg ahogy a szegény szüleivel bánt…

De tényleg nagyon jól bemutatta a szerző a generációk közötti különbséget, és nagyon érdekes volt a két világkép ütköztetése. A vége, az utolsó mondatok nagyon meghatottak. Szép volt.

+
>!
TabulaRasa
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Nem állítom, hogy igazán nyaraláshoz való olvasmány, de azért nem volt olyan lehangoló sem. Igazából (biztos hangulatilag nem voltam ráállva), de nem érintett meg. Két generáció eltérő felfogása az életről, nemesi és nem nemesi emberek eltérő felfogása, a nők ébredező emancipációja. Értékes gondolatok fogalmazódtak meg a könyvben, sok külföldi (nem orosz) kifejezéssel tarkítva (kicsit majmolása a nyugatnak, vagy éppen kifigurázása, nem tudom), érdekes egyéniségek felvonultatása.
Tanulságot levonva: élni kell az életet, hasznosan, tartalmasan, kedvvel, és hittel, ha bármikor menni kellene ne bánjuk meg. Bazarovnak ez nem jött össze, de nem sajnáltam, megérdemelte.

1 hozzászólás
+
>!
Ákos_Tóth
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Sokáig gondolkodtam olvasás közben, hogy miért ez a regény lett Turgenyev alapmunkája az irodalomtörténet szerint. Mondanivalójában talán sokrétűbb a Tavaszi vizeknél, vagy az Első szerelemnél, viszont nem feszítik szét azok a szenvedélyek és érzések, lelki folyamatok, amiktől telítve volt az említett két kisregény. A regény szereplői is átesnek a szükségszerű változásokon, avagy dacolnak, ezzel adva meg a történet súlyát, az ellentéteket, ugyanakkor a cselekmény legvégéig nem világos teljesen, mi célból is mozgatja őket Turgenyev ezeken a pályákon. Nekem azzal kapcsolatban is vannak kétségeim, hogy a valódi főszereplő Bazarov lenne – számomra Arkadij fejlődésében érdekesebb, hogy a szerelem érzése kihúzza őt a fiatalkorra olyannyira jellemző szélsőséges eszmék és példaképek bűvköréből.

A regény értéke vitathatatlan, eszméjében és bújtatott társadalmi értékeléseiben valóban figyelemreméltó munka, de személy szerint többre tartom a korábban említett kisregényeket, amik valamiért kerekebb egésznek, kiegyensúlyozottabbaknak tűntek – bár céljuk és mondanivalójuk is jóval egyszerűbb volt.

+
>!
Gabriella_Balkó
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Nekem ez tetszett! Nem az a hagyományos súlyos orosz nagyregény, habár nem mondhatnám róla, hogy könnyedebb témát feszeget… a generációs problémák ezek szerint már a 19. századan is jelenvoltak. És ha úgy vesszük, akár mondhatjuk is azt, hogy jól zárult.

>!
Európa, Budapest, 1972
318 oldal · keménytáblás · Fordította: Áprily Lajos
+
>!
Száraz_Krisztián
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

„Érzelmek és eszmék, tudatos és tudattalan elemek, magatartásformák és értékek, a világnak és az emberi életnek sajátos látomása, félelmek és remények, szenvedések és győzelmek emléke, közös élmények örvénylenek bennünk, sugároznak belőlünk.”
Ebből a sugárzásból a műelvezőnek is kijut, s olyan művészi többletben részesül(het), ami mindenképpen előbbre viszi az embert…
Eme nagyszerűen árnyalt lélektani mű, nagyon vegyes érzelmi hatással olyan, amelyik egy életen át elkíséri az embert. A fiatalság az érett, tapasztalt korral való szembehelyezkedtét szimbolizálja, indulatai emfatikus légkörébe irányul s teszi a művet közvetlenebbé, átszellemültebbé. „Mindezeken túl azonban eszme, alakok és szerkezet életté egybeolvadóan úgy jelentkeznek művében, hogyha van is nála nagyobb orosz regényíró, művészibb egy sincs.”
id. a diplomamunkámból

„– Azt hiszem, jobb lesz, ha abbahagyjuk. Én pedig akkor kész leszek megegyezni önnel, – tette hozzá felkelve – ha ön akár csak egyetlen egy olyan intézkedést mutat nekem mai létünkben, akár a családi, akár a közéletben, amely nem hívná ki a teljes és kíméletlen tagadást.
– Én millió ilyen intézkedést mutatok önnek, – kiáltotta Pavel Petrovics – milliókat! Hát itt van például akár a társadalom.
Hideg gúnymosoly lappangott Bazarov ajkán.”
id. a mű hangulatából

+
>!
zsoca8711 P
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Úh, hát ez elég jó volt. Számomra az volt a legérdekesebb, hogy miként is hullik szét a nihilista kemény nézetrendszere abban a pillanatban, amikor már nem tud az ésszel küzdeni az érzelmek ellen – próbál, de nem megy. Ennek pedig az a vége, hogy nem akar élni. A büszkeség. Bazarov sok mindent akart (és sok mindent tagadott), de amikor a legalapvetőbb emberi szükséglet (boldognak lenni) nem sikerül kielégíteni, összeomlik. Eközben barátjának ez sikerül és ő hátat is fordít a nihilizmusnak. Sokat jelent nekem ez a könyv, azt hiszem.

+
>!
Attila_Saw
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Szerintem rosszkor olvashattam….Nem volt meg a hangulatom hozzá, de nem rossz könyv :$

+
>!
szikszai_2 P
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Turgenyevtől eddig még nem olvastam, de ez a könyv meggyőzött arról, hogy még szeretnék.
Remek korrajz és kiváló jellemrajzok. A két ellentétes eszme képviselői végül megütköznek egymással. A jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig megbűnhődik.
Zseniális!

+
>!
Vicenza
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Régen olvastam orosz klasszikust. Valahogy kevesebb idő jut rájuk, mint a mostanában megjelenő kortárs regényekre. Nagy hiba. Jöhet még Turgenyev és még több orosz író.


Népszerű idézetek

+
>!
Gebics

Láthatod, hogy mit csinálok: maradt a bőröndömben egy üres hely, szénát tömök bele; így van ez az életünk bőröndjében is; ki kell tömnünk, mindegy, mivel, hogy üres hely ne maradjon.

212. oldal

+
>!
fülcimpa

Aki nem látott ilyen könnyet egy szeretett leány szemében, az nem tudja, hogy a hála és szemérem érzéseinek révületében milyen boldog lehet a földön az ember.

210. oldal (Magvető, 2004)

+
>!
Rushka

Az orosz embernek egy jó tulajdonsága van: az, hogy önmagáról lesújtó a véleménye.

66. oldal

+
>!
Rushka

– Hát maga azt hiszi, hogy – bárminek adjuk is oda magunkat – könnyű a teljes odaadás?
– Nem könnyű, ha elkezd mérlegelni az ember, ki akarja várni az időt, meghatározza a maga értékét, vagyis sokra tarja magát; de ha nem mérlegel, nagyon könnyű lesz az odaadás.

153. oldal

+
>!
Rushka

Jó, hogy a „boldogság” szónál tartunk. Mondja csak, miért van az, hogy még akkor is, mikor például élvezzük a zenét, élvezünk egy szép estét, egy társalgást rokonszenves emberekkel, úgy érezzük, hogy ez az öröm is inkább csak utalás egy mérhetetlen, valahol létező boldogságra, és nem valódi, vagyis olyan boldogság, amit magunk is elérhetünk?

157. oldal

+
>!
Rushka

Mindegyik tudatában volt annak, hogy a másik belelát. Jó barátoknak kellemes ez a tudat, de ellenfeleknek nagyon kellemetlen, különösen akkor, ha sem mindent kimondani, sem egymástól elválni nem lehet.

245. oldal

+
>!
Rushka

Néha Bazarov bement a faluba, és szokása szerint kissé gúnyolódva beszédbe elegyedett egyik-másik paraszttal. – No – faggatta –, mondd meg nekem, milyen nézeted van az életről, testvér; hiszen azt mondják, hogy bennetek van Oroszország egész ereje és jövendője, veletek új korszak kezdődik a történelemben, ti adtok nekünk igazi nyelvet és törvényeket. – A paraszt vagy nem szólt erre semmit, vagy ilyenforma feleletet adott: – Hát kérem szépen… már aszerint, ugye.. hogy milyen mértéket szabtak ki ránk.
– Azt magyarázd meg nekem, hogy milyen a ti mir-etek? Ugyanaz a mir ez, amelyik három hal hátán áll?
– A föld áll három hal hátán, bátyuska – magyarázta megnyugtató és patriarkálisan jámbor dallamú hangon a paraszt –, a mi mir-ünk pediglen, mindeki jól tudja, az uraság akarata, azért vagytok jó apáink. És minél szigorúbban hajtja be a magáét az úr, annál jobban esik a parasztnak.
Mikor egyszer megint ilyenforma feleletet kapott, Bazarov megvetően vállat vont és elfordult, a parszt pedig hazafelé ballagott.
– Miről beszélt? – kérdezte tőle messziről, kunyhója küszöbéről, egy középkorú, komor képű másik paraszt, aki látta, hogy Bazarov beszélgetett vele. – A hátralékról?
– Dehogyis a hátralékról, testvér! – felelte az első paraszt, és hangjában már nyoma sem volt a patriarkális dallamosságnak, ellenkezőleg, megvető érdesség hangzott ki belőle. – Csak úgy locsogott valamit; tán kedve jött, hogy a nyelvét megmozgassa. Úr, akár a többi; mihez ért az ilyen?
– Honnét is értene? – felelte a másik muzsik, s egyet rázva sapkájukon s megszorítva az övüket, elkezdtek a maguk dolgairól, bajairól beszélgetni. Jaj! Ez a Bazarov, aki olyan megvetően rándította meg a vállát, s tudott a parasztok nyelvén beszélni (ahogy ezzel Pavel Petrovics előtt is dicsekedett, mikor vitatkoztak), ez a nagy önbizalmú Bazarov nem is sejtette, hogy a szemükben csak olyan paprikajancsiféle..

290-291. oldal

+
>!
girl_with_the_albatross

Mint minden nő, akinek nem sikerült szeretnie, akart valamit, maga sem tudva, hogy tulajdonképpen mit is. Alapjában véve semmit sem akart, ámbár úgy tetszett neki, hogy mindent akar.

106. oldal, XVI.

+
>!
Rushka

A közönséges megjelenése sokszor hasznos tud lenni az életben, gyengíti a túlságosan felajzott húrok feszültségét, kijózanítja az elbizakodott vagy elragadtatott érzéseket, azzal, hogy az ízetlenség közeli rokonságára emlékeztet.

166. oldal

+
>!
girl_with_the_albatross

(…) a jól megfestett kép alá nem kell se cím, se magyarázat. A művész alkot, mint a természet, élvezd vagy tanulj belőle, neki mindegy.

7. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján