!

Apák és fiúk 69 csillagozás

Könyvtár

„A mi korunkban a leghasznosabb a tagadás, tehát mi tagadunk”, mondja az Apák és fiúk című regény főhőse, a „nihilista” Bazarov, akinek bakunyini radikalizmusa, egyetemi diákra jellemző lázadó szelleme, természettudományos érdeklődése mind-mind valami szükségszerű forradalom közelgő kirobbanását jósolja, a múlt egyfajta „végképp eltörlését”. A közte és az idősebb szereplők közt folyó vitákból lecsapódó társadalomkritika az, ami a lenyűgöző irodalmi nyelv mellett felejthetetlenné teszi a regényt. Generációk közti szakadék, érdek- és értékellentétek felülmúlhatatlan ábrázolása ez az 1862-es mű, amely már a maga korában élő klasszikussá avatta szerzőjét; Tolsztoj, Dosztojevszkij és Csehov példaképévé, akik mellett jelenleg is biztos pozíciót birtokol az orosz (és világ-) irodalmi panteonban. Turgenyev sajátos hangja – főhőse, Bazarov kijelentésével egyetemben: „Az ember jó, a körülmények rosszak” – a legjelentősebb orosz írók remekművein keresztül ver visszhangot fülünkben.


Hirdetés

Kedvencelte 14

Most olvassa 4

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

+
>!
fülcimpa P
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

A vége annyira gyönyörű, hogy megbocsátok mindent az elejével kapcsolatban, ugyanis untam. Idegesített a fölényeskedés, a vita, a túl udvariaskodás. Rá kellett hangolódni, ennyi.
Közben olykor elég sűrűn vigyorogtam, mert elképzeltem, ahogy a mostani párbeszédeinkben magázódunk és teljes néven szólítjuk meg egymást.
– Mi a véleménye erről mélyen tisztelt Tóth Horváth Gedeon Boldizsár?
– Engedelmet kérek, Szappanos Kiss Géza Lajos, nagyszerű, egészen remek!

17 hozzászólás
+
>!
TabulaRasa
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Nem állítom, hogy igazán nyaraláshoz való olvasmány, de azért nem volt olyan lehangoló sem. Igazából (biztos hangulatilag nem voltam ráállva), de nem érintett meg. Két generáció eltérő felfogása az életről, nemesi és nem nemesi emberek eltérő felfogása, a nők ébredező emancipációja. Értékes gondolatok fogalmazódtak meg a könyvben, sok külföldi (nem orosz) kifejezéssel tarkítva (kicsit majmolása a nyugatnak, vagy éppen kifigurázása, nem tudom), érdekes egyéniségek felvonultatása.
Tanulságot levonva: élni kell az életet, hasznosan, tartalmasan, kedvvel, és hittel, ha bármikor menni kellene ne bánjuk meg. Bazarovnak ez nem jött össze, de nem sajnáltam, megérdemelte.

1 hozzászólás
+
>!
Judy_
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Nekem való regény, nagyon tetszett. Az a fajta könyv, amit többször el kell olvasni.

Bazarovot néha legszívesebben leütöttem volna, mert az, hogy soha semmi nem volt jó neki, kissé idegesítő volt, meg ahogy a szegény szüleivel bánt…

De tényleg nagyon jól bemutatta a szerző a generációk közötti különbséget, és nagyon érdekes volt a két világkép ütköztetése. A vége, az utolsó mondatok nagyon meghatottak. Szép volt.

+
>!
Mia_Wallace
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Nihilizmus vs. szerelem.
Olyan ez a könyv, mint egy afféle Dosztojevszkij light: lendületesebb, könnyebb és rövidebb az említettnél, jóllehet az általa boncolgatott kérdés sem olyan megagigantikus horderejű, mint amilyenek köré Fjodor Mihajlovics írásai épülnek. A középpontjában álló két jó barát az orosz regényekhez képest szokatlanul derűs alaphangulatot kölcsönöz a történetnek. A végkifejlet is – igen – orosz viszonylatban kimondottan pozitívnak tekinthető, hiszen itt legalább némelyik szál happy enddel végződik. (A magam részéről arra számítottam, hogy a vége öngyilkosság, vagy legalábbis párbajban való elhalálozás lesz; – spoilerféle következik – de tévedtem.)
Nagy reményekkel vágtam bele ebbe a könyvbe, és nem is csalódtam. Vannak időtálló regények; ez is közéjük tartozik. Mindig szívmelengető élmény afféle igazi örök klasszikust olvasni, olyan remekművet, amely 200 év múlva éppúgy aktuális lesz, mint a keletkezésekor.
Gördülékenysége, vidám hangvétele és rövidsége folytán jó választás lehet az orosz irodalommal megismerkedni szándékozóknak.

+
>!
sztalker

sajnálom hogy olyan rövid, mert a legszebb orosz irodalmi vonulathoz tartozik. és persze nagyon szomorú és reménytelen, ami megintcsak orosz specialitás. lassan ideje lenne újraolvasni.

+
>!
Gebics

Mélabú és csöppnyi romanticizmus:) ideális keveréke.

+
>!
Gábor_Novák 

Turgenyev sokkal emberközelibb, mint a fanatikus, Szent-Nagyoroszországban hívő Dosztojevszkij, a karakterei gyarlóbbak, esendőbbek, szerethetőbbek. De ami a prózáját illeti – az épp olyan remek, mint Fjodor Mihajlovicsé!

+
>!
Száraz_Krisztián
Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

„Érzelmek és eszmék, tudatos és tudattalan elemek, magatartásformák és értékek, a világnak és az emberi életnek sajátos látomása, félelmek és remények, szenvedések és győzelmek emléke, közös élmények örvénylenek bennünk, sugároznak belőlünk.”
Ebből a sugárzásból a műelvezőnek is kijut, s olyan művészi többletben részesül(het), ami mindenképpen előbbre viszi az embert…
Eme nagyszerűen árnyalt lélektani mű, nagyon vegyes érzelmi hatással olyan, amelyik egy életen át elkíséri az embert. A fiatalság az érett, tapasztalt korral való szembehelyezkedtét szimbolizálja, indulatai emfatikus légkörébe irányul s teszi a művet közvetlenebbé, átszellemültebbé. „Mindezeken túl azonban eszme, alakok és szerkezet életté egybeolvadóan úgy jelentkeznek művében, hogyha van is nála nagyobb orosz regényíró, művészibb egy sincs.”
id. a diplomamunkámból

„– Azt hiszem, jobb lesz, ha abbahagyjuk. Én pedig akkor kész leszek megegyezni önnel, – tette hozzá felkelve – ha ön akár csak egyetlen egy olyan intézkedést mutat nekem mai létünkben, akár a családi, akár a közéletben, amely nem hívná ki a teljes és kíméletlen tagadást.
– Én millió ilyen intézkedést mutatok önnek, – kiáltotta Pavel Petrovics – milliókat! Hát itt van például akár a társadalom.
Hideg gúnymosoly lappangott Bazarov ajkán.”
id. a mű hangulatából

++
>!
atalant

Remek könyv, tele érdekes gondolatokkal.
Igazából ez volt az első regényem orosz szerzőtől. Valamiért az oroszok nem fognak meg (egy idő után nem tudom követni, hogy ki kicsoda, mert nem bírom megjegyezni a neveket… :D), de ez nagyon tetszett. Ezek után azt hiszem, újra nekifogok pár félbehagyott orosz műnek.


Népszerű idézetek

+
>!
Gebics

Láthatod, hogy mit csinálok: maradt a bőröndömben egy üres hely, szénát tömök bele; így van ez az életünk bőröndjében is; ki kell tömnünk, mindegy, mivel, hogy üres hely ne maradjon.

212. oldal

+
>!
fülcimpa P

Aki nem látott ilyen könnyet egy szeretett leány szemében, az nem tudja, hogy a hála és szemérem érzéseinek révületében milyen boldog lehet a földön az ember.

210. oldal (Magvető, 2004)

+
>!
girl_with_the_albatross

(…) a jól megfestett kép alá nem kell se cím, se magyarázat. A művész alkot, mint a természet, élvezd vagy tanulj belőle, neki mindegy.

7. oldal

+
>!
girl_with_the_albatross

Mint minden nő, akinek nem sikerült szeretnie, akart valamit, maga sem tudva, hogy tulajdonképpen mit is. Alapjában véve semmit sem akart, ámbár úgy tetszett neki, hogy mindent akar.

106. oldal, XVI.

+
>!
rakétaember

Aztán ráeszméltünk, hogy sebeinkről fecsegni, folyton csak fecsegni, nem éri meg a fáradságot s csak elcsépelt szavakhoz és doktrinerséghez vezet; megláttuk, hogy a mi eszes embereink, az úgynevezett élenjárók és leleplezők sem értenek semmit, hogy csak szalmacsépléssel foglalkozunk, beszélünk egy bizonyos művészetről, öntudatlan alkotásról, parlamentarizmusról, ügyvédségről s ördög tudja, miről, mikor a mindennapi kenyérről van szó, mikor a legdurvább babona fojtogat, mikor részvénytársaságaink csődbe mennek egytől-egyig, egyesegyedül csak azért, mert hiányoznak a becsületes emberek s mert maga a szabadság is, melynek ügyében most a kormány fáradozik, alig válhatik javunkra, mert a mi muzsikunk magát is meglopja szívesen, csakhogy a kocsmába megmaszlagolhassa magát.

+
>!
[névtelen]

A magasállásúak általában szeretik zavarba hozni alárendeltjeiket; az eszközök, melyekhez céljuk elérése érdekében folyamodnak, meglehetősen különbözőek.

72. oldal, Magvető, 2004.

+
>!
girl_with_the_albatross

Az idő (ismert dolog) néha madárként repül, néha pondróként mászik; de az embernek akkor jó, ha még csak észre sem veszi – gyorsan múlt-e el vagy lassan.

108. oldal, XVII.

+
>!
girl_with_the_albatross

-(…) Aztán meg a szerelem…hiszen ez látszólagos érzelem.
-Valóban? Nagyon kellemes ezt hallanom.
Anna Szergejevna így fejezte ki magát és így fejezte ki magát Bazarov is; mind a ketten azt hitték, hogy igazat mondanak. Volt-e igazság, a teljes igazság volt-e szavaikban? Ők maguk ezt nem tudták, a szerző annál kevésbé tudja. De beszélgetésük úgy fonódott tovább, mintha teljesen hinnének egymásnak.

206. oldal, XXV.

+
>!
girl_with_the_albatross

Mégiscsak kényelmetlenül érezte magát Bazarovval, ámbár ő maga is azt mondta neki, maga is meg van győződve róla, hogy minden feledve. A legegyszerűbb szavakat váltva egymással, sőt tréfálva vele, a félelem könnyű szorongását érezte. Így beszélnek az emberek a gőzhajón, a tengeren és gondtalanul mosolyognak de mégsem az ez a beszélgetés, ami szárazföldön. Mert ha a legkisebb zökkenés is előfordul, valami szokatlan dolognak a legkisebb jele mutatkozik, az összes arcokon tüstént jelentkezik valami különös nyugtalanság kifejezése, amely az állandó veszedelem állandó tudatáról tanúskodik.

207. oldal, XXV.

+
>!
fülcimpa P

De a déli hőség elmúlik, jön az este és az éjjel, s jön velük a visszatérés abba a csendes menedékbe, ahol édesen alusznak a fáradtak és elgyötörtek.

232. oldal Magvető, 2004


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is