A ​San Franciscó-i úr 5 csillagozás

Ivan Bunyin: A San Franciscó-i úr

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1977
160 oldal · ISBN: 9632070127 · Fordította: Gellért György

Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Ivan Bunyin: A San Franciscó-i úr

Kedvenceim a kötetből:

Antonovka alma
A fehér ló
Zahar Vorobjov
A San Franciscó-i úr
Sötét fasor

Ami határeset volt:

Antigoné
Jelagin zászlós ügye

Amit ki nem állhattam:

Galja Ganszkaja

Eule P>!
Ivan Bunyin: A San Franciscó-i úr

A kötelező iskolai olvasmányokon kívül kevés élményem van az orosz irodalommal. Ez a kellemes, kézreálló kötet az általam kedvelt rövid elbeszélések gyűjteménye.

Az időrendben szerkesztett történetek otthonról, az orosz vidék valóságából indulnak, a végtelen tájból, ahol kevés, szinte csak szigetszerű az emberi jelenlét, annál több a magány, a természet és az elmélázás lehetősége. Megismerünk tősgyökeres vidékieket és oda csak látogatóba érkezőket – az elbeszélés stílusa is ehhez igazodik, a vidéken élők narrációja elementárisabb, míg a városból érkező látogatók számára mindez csak epizódszerű kaland. Hamarosan betérünk az orosz városokba, ahol más megjelenésű, de azonos emberi gyarlóságokkal szembesülünk, hogy aztán egy amerikai óceánjáró fedélzetén elkiránduljunk egy borongós téli napon Dél-Itáliába.

Kissé döcögősen (akárcsak az orosz tájat járó szekerek) lendültem bele az olvasásba, és a hangulatba. Talán ezért is van, hogy a kötet végén szereplő elbeszélések jobban tetszettek összességükben, míg az első elbeszélésekből inkább egy-egy hangulat, benyomás, kép maradt meg bennem.

2 hozzászólás
gyuszi64>!
Ivan Bunyin: A San Franciscó-i úr

Igen találó a Nobel-bizottság indoklása: „Azért a magasrendű művésziségéért, amellyel a klasszikus orosz prózaköltészeti hagyományokat továbbfolytatta”, az elbeszélésekből mintha Tolsztoj és Csehov hangját hallanám ki, s mindez a félreismerhetetlen, annyira jellemző orosz kisprózai stílusban.

Nagyszerű a kötet szerkesztése, és nemcsak a jól sikerült időrendi válogatásokra gondolok. Bunyin fő gondolatköre a mulandóság, az elmúlás, és témáját alkalmanként aprólékos jellemzésekkel, máskor elegáns vonalú leírásokkal, de mindenképpen mesteri módon járja körül. Az Antonovka-alma (1900), A San Franciscó-i úr (1915) és A holló (1944) igazi remekművek (mindegyikben más-más a "múlandó"), de a többi írás is tetszett.

Még egyvalami tűnt fel: hogy az emigrációban élő Bunyin mennyire kerülte a 17 utáni szovjet eseményeket, történetei a forradalom előtt játszódtak.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

– Minden elmúlik, kedvesem – mormolta. – A szerelem, az ifjúság – minden, minden. Elcsépelt, mindennapi história. Idővel minden elmúlik. Hogy is van Jób könyvében? „Mint az elfolyt vízre, úgy fogsz emlékezni reá.”

130. oldal Sötét fasor

Chöpp >!

Az idegösszeomlás ellen egy Schumacher nevű orvos is kezelte, akinek Szosznovszkaja egyre azt bizonygatta, hogy nem hal meg természetes halállal (s egyszer kölcsönkért tőle két Schopenhauer-kötetet, "igen figyelmesen olvasta el, és aki a legcsodálatosabb, mint később kiderült, kitűnően meg is értette").

108. oldal Jelagin zászlós ügye

Chöpp >!

– És mit szeret olvasni? – kérdezte a fiatalember, s már valamivel bátrabban fogadta a pillantását.
– Most Maupassant-t olvasom, Octave Mirbeau-t.
– No igen, ez érthető. Maupassant minden nőnek tetszik. Minden sora a szerelemről szól.

139-140. oldal Antigoné

Kapcsolódó szócikkek: Guy de Maupassant
Chöpp >!

A barátságos, csendes olvasóteremben, ahol csak az asztalok fölött volt világosság, állva zizegtette az újságokat egy ezüst keretes kerek szemüveget viselő, őrülten csodálkozó tekintetű, ősz hajú, Ibsenhez hasonló német.

75. oldal A San Franciscó-i úr

Kapcsolódó szócikkek: Henrik Ibsen

Hasonló könyvek címkék alapján

Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Domokos János (szerk.): A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak 1980
Réz Pál (szerk.): 24 izgalmas novella I–II.
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I–II.
Mihail Solohov: Idegen vér
Tabák András (szerk.): Az erőd bevétele
Mihail Solohov: Emberi sors
Mihail Solohov: Doni mesék
Alekszandr Szolzsenyicin: Húsvéti körmenet