A San Franciscó-i úr 5 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Enciklopédia 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
A kötelező iskolai olvasmányokon kívül kevés élményem van az orosz irodalommal. Ez a kellemes, kézreálló kötet az általam kedvelt rövid elbeszélések gyűjteménye.
Az időrendben szerkesztett történetek otthonról, az orosz vidék valóságából indulnak, a végtelen tájból, ahol kevés, szinte csak szigetszerű az emberi jelenlét, annál több a magány, a természet és az elmélázás lehetősége. Megismerünk tősgyökeres vidékieket és oda csak látogatóba érkezőket – az elbeszélés stílusa is ehhez igazodik, a vidéken élők narrációja elementárisabb, míg a városból érkező látogatók számára mindez csak epizódszerű kaland. Hamarosan betérünk az orosz városokba, ahol más megjelenésű, de azonos emberi gyarlóságokkal szembesülünk, hogy aztán egy amerikai óceánjáró fedélzetén elkiránduljunk egy borongós téli napon Dél-Itáliába.
Kissé döcögősen (akárcsak az orosz tájat járó szekerek) lendültem bele az olvasásba, és a hangulatba. Talán ezért is van, hogy a kötet végén szereplő elbeszélések jobban tetszettek összességükben, míg az első elbeszélésekből inkább egy-egy hangulat, benyomás, kép maradt meg bennem.
Igen találó a Nobel-bizottság indoklása: „Azért a magasrendű művésziségéért, amellyel a klasszikus orosz prózaköltészeti hagyományokat továbbfolytatta”, az elbeszélésekből mintha Tolsztoj és Csehov hangját hallanám ki, s mindez a félreismerhetetlen, annyira jellemző orosz kisprózai stílusban.
Nagyszerű a kötet szerkesztése, és nemcsak a jól sikerült időrendi válogatásokra gondolok. Bunyin fő gondolatköre a mulandóság, az elmúlás, és témáját alkalmanként aprólékos jellemzésekkel, máskor elegáns vonalú leírásokkal, de mindenképpen mesteri módon járja körül. Az Antonovka-alma (1900), A San Franciscó-i úr (1915) és A holló (1944) igazi remekművek (mindegyikben más-más a "múlandó"), de a többi írás is tetszett.
Még egyvalami tűnt fel: hogy az emigrációban élő Bunyin mennyire kerülte a 17 utáni szovjet eseményeket, történetei a forradalom előtt játszódtak.
Népszerű idézetek
Az idegösszeomlás ellen egy Schumacher nevű orvos is kezelte, akinek Szosznovszkaja egyre azt bizonygatta, hogy nem hal meg természetes halállal (s egyszer kölcsönkért tőle két Schopenhauer-kötetet, "igen figyelmesen olvasta el, és aki a legcsodálatosabb, mint később kiderült, kitűnően meg is értette").
108. oldal Jelagin zászlós ügye
– És mit szeret olvasni? – kérdezte a fiatalember, s már valamivel bátrabban fogadta a pillantását.
– Most Maupassant-t olvasom, Octave Mirbeau-t.
– No igen, ez érthető. Maupassant minden nőnek tetszik. Minden sora a szerelemről szól.
139-140. oldal Antigoné
A barátságos, csendes olvasóteremben, ahol csak az asztalok fölött volt világosság, állva zizegtette az újságokat egy ezüst keretes kerek szemüveget viselő, őrülten csodálkozó tekintetű, ősz hajú, Ibsenhez hasonló német.
75. oldal A San Franciscó-i úr
Hasonló könyvek címkék alapján
- Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja 91% ·
Összehasonlítás - Domokos János (szerk.): A világirodalom legszebb elbeszélései I-III. 91% ·
Összehasonlítás - Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak 1980 ·
Összehasonlítás - Réz Pál (szerk.): 24 izgalmas novella I–II. 89% ·
Összehasonlítás - Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I–II. ·
Összehasonlítás - Mihail Solohov: Idegen vér ·
Összehasonlítás - Tabák András (szerk.): Az erőd bevétele ·
Összehasonlítás - Mihail Solohov: Emberi sors 85% ·
Összehasonlítás - Mihail Solohov: Doni mesék 83% ·
Összehasonlítás - Alekszandr Szolzsenyicin: Húsvéti körmenet 83% ·
Összehasonlítás