Kettétört április 23 vélemény
Az évek óta Nobel-díj esélyes albán író döbbenetes erejű regénye egy vérbosszú történetén keresztül vetíti elénk a Balkán semmihez sem hasonlítható világát.
Gjorg, a regény főhőse huszonhat esztendősen a vérbosszú kegyetlen törvényeinek foglyává válik: meggyilkolt bátyja gyilkosát kell meggyilkolnia. S aztán azzal a tudattal élni tovább, hogy a gyilkosból áldozattá vált férfi családját is kötelezi a vérbosszú. Így lép be Gjorg fiatal élete legkeményebb hónapjába. Az ősi törvények révén 30 napot kap, mielőtt a bosszúra kijelölt elkezdene vadászni rá. Gjorg hónapja április 15-én ér véget. Kettétört április…
"Éppen a kávét itta, amelyet az anyja elébe rakott, amikor kintről meghallotta az első kiáltást:
-Berisháék Gjorgja lelőtte Zef Kryeqyqe-t. A sajátosan kongó hang egyszerre emlékeztetett egy kikiáltó rikoltására és egy régi zsoltárénekes kántálására.
Az embertelen hang néhány pillanatra felrázta kábulatából. Olyasmit érzett, mintha a neve különvált volna testétől, mellétől, bőrétől, és irgalmatlanul zúdulna végig a falun. Most először érzett ilyet. Berisháék Gjorgja, ismételte magában az érzéketlen hírnök kiáltását. Huszonhat éves volt, és neve, mint a függőón, most először szállt alá az élet mélységeibe.
Odakinn a halál hírnökei mindenhová szétvitték ezt a nevet, mintha szárnyakon szállnának."
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Ulpius-ház, 2000 | 9639348023 | 206 | Szántó Judit | Ugrás |
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 6
Kívánságlistán 3
Elcserélné vagy eladná
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| 1001 könyv, amit… | ★★★ | 172 | 2016. december 31., 21:00 |
Népszerű értékelések
Itt van a szomszédunkban a történet, átutazóban érinthetjük is, egzotikumnak látjuk, ósdi balkáni szokásokat látunk bennük, aztán futunk tovább. És aztán egyszercsak megállunk – de hát … csak nem értjük a népek gondolkodását, nem értjük a testvériségüket, a szokásaikat, a rokonsági kötelékeiket és nem értjük, mi az a vér szava. Vagy legyintünk és rohanunk tovább – vagy leülünk és beletemetkezünk Kadare könyvébe. Végigolvassuk. Végigféljük. Végigujjongjuk. Végül megértjük – egy részét a történelemnek és talán egy részét a balkáni eseményeknek, hogy Miért.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ritkán olvassuk kis nemzetek irodalmát, pláne egy albán író művét. Az ajánlásban van valami borzongással teli kívánság, hogy csodálkozzunk rá a barbár Balkánra. Bennem viszont egy pillanatra sem volt ilyen érzés, inkább csak természetességgel tekintek a nemzeti kultúrákba beágyazott brutalitásra, illetve a megszokás hihetetlen hatalmára. Az értelmiség elefántcsonttornyából tekintve persze elképzelhetetlen, hogy a világ fejlődő felében miért követnek olyan véres hagyományokat, mint a vérbosszú, de ez inkább egy illúzió. Értelmiségi allűr, ami nem megérteni, hanem diktálni akar. Nekünk éppen olyan megfellebbezhetetlen kánon a liberális szabadságra épülő világ, mint az albán Fennsíknak a Kánun. Találhatnánk analógiát a szokásjog ugyanolyan erős hatalmára a saját életünkben is, de könnyebb azt mondani: barbár Balkán. Ettől függetlenül félelmetes látni, hogy a számunkra fontos értékek milyen parányiak és védtelen egy másik világban, ahol más szokások határozzák meg a mindennapokat. A regény persze roppant nyomasztó: a mindig szemerkélő eső, a felhőkbe bújó Fennsík, a nyomott házak, a nedves ruháktól és ételszagtól terhes nehéz levegő a fogadókban. Kemény, szürke, telt levegőjű világ. Kadare képes arra, hogy valóban elhiggyük itt valóban csak a Kánun az úr, és az oroshi kulla mindenek felett áll.
Nyomasztó, de érdekes. Nekem hangulatában az Eső előtt című film jut róla eszembe.
Mintha nem is párszáz kilométerre lenne, és nem is történhette napjainkban ezen a kontinensen. Pedig de. De jó volt, drámai, szikár.
