Az ​Űrvadász (Űrvadász / Űrvándor 1.) 80% 97 csillagozás

Rövid történet a Marson. Érdekes, nyomozós, talán elolvasom a többi részt is.

1951-58. A sokoldalú – és a történeteket villámkézzel szóró – Asimovot felkérik, hogy írjon rövid ifjúsági sci-fit, de olyat, „ami népszerűsíti az űrhajózást és megismerteti a fiatalokkal a mi naprendszerünket”. No meg, még odabökték neki, hogy számítson rá: tv-sorozathoz kérik a sztorikat! Asimov már akkor is „rühellte” (bocs, hogy ezt a szót használom, de ez fejezi ki a legjobban a TV-s/filmes adaptációkhoz való viszonyát) a műveivel kapcsolatos filmes megkereséseket, ezért írta ezeket a David Starr történeteket eredetileg Paul French néven. Az első, nyitó epizódot – ezt itt – alig több mint egy hónap alatt össze is rakta. ’52 januárjában jelent meg, miközben a megrendelők letettek a megfilmesítésről. Ez csak lelkesítette Asimovot és még írt öt DS-történetet. A hetedik, a Plútó hava csak terv maradt…
Nekem viszont bejön ez a korai sci-fi filmforgatókönyvre is gyorsan átültethető történetvezetés! :) Jó kis gyakorlópálya volt ez az Robot-Birodalom-Alapítvány Univerzumhoz, illetve a másik kedvencéhez, a krimikhez! :D
Nem kell sokat várni ettől a könyvtől, csak annyit, amiről fentebb is értekeztem és akkor talán másnak is tetszeni fog! :D
Én mindenesetre most egy-szuszra végigmegyek Lucky Starr-ral a naprendszerünkön! :D :D :D

Fiatalon olvastam már néhány kötetet Asimovtól, ahogy elnézem az olvasásaimat, elég rapszodikusan és ötletszerűen választottam ki a köteteket. A történetekből sok nem maradt meg bennem (előbb-utóbb ebből újraolvasás lesz…), csak az, hogy élvezettel olvastam őket.
Most nem kifejezetten Asimov olvasásra pályáztam, csak kellett nekem egy 'Ű' betűvel kezdődő könyv. :) Az „űr-” szókezdés biztos volt (mi más kezdődne magyarul hosszú ű-vel?), és sokáig válogattam. Az Űrlakók-at nem bírtam elolvasni, ezért a másik jelöltem jött be, Az Űrvadász.
Ifjúsági vagy se, nekem tetszett. Látom az értékeléseknél, hogy többen elég egyszerűnek találták, lehet, hogy nekem meg pont az ilyen sci-fik tetszenek. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan folytatom majd a teljes sorozattal. Kedvet kaptam hozzá.

Jószívű leszek, s figyelembe veszem, hogy nem mai (1952-es), s tudományos oldala felett már erősen eljárt az idő, valamint az ifjúságnak szánt könyvről van szó (talán nem véletlen, hogy először álnéven jelent meg). Ha mindezektől eltekintek, egy jó kis nyomozós történetet kapunk a Marson, bár itt se várjunk a mai párjaihoz fogható mélységeket, leginkább Clarke hasonló regényéhez, a A Mars titkához tudnám hasonlítani (ami, ha minden igaz, egy évvel korábban jelent meg). Nem az a megszokott Asimov – bár egy ponton felrémlett bennem a kedvenc regényem spoiler is tőle –, de egyszer érdemes elolvasni.

Nagyon szeretem Asimov írásait, de ezzel a könyvvel nem tudtam túl sok mindent kezdeni. Mintha muszájból írta volna… egyszer elment, de nem hiszem, hogy a későbbiekben újraolvasnám. Talán a többi rész jobban sikerült.

Nem vagyok túl nagy sci-fi rajongó, de itthon a kezembe akadt ez a kötet és valamiért felkeltette az érdeklődésemet a borítója. Hát most elolvasva… még mindig nem mondanám magam Asimov „fangirl”-nek. :O)
Nem igazán voltam tőle odáig meg vissza. Nehézkesen is haladt a cselekménye meg elég elavult is a stílusa. Bár lehet, hogy csak a fordításé? Nem tudom.
Talán legközelebb valami modernebbel fogok inkább próbálkozni. Maga a műfaj végül is nem zavart, ennél bénábbra számítottam.
De ha már sci-fi, akkor inkább valami valóban olyat olvasnék, amitől úgy érzem, hogy jövőbe repít a története!

Többet vártam a könyvtől, mint detektív regény, és mint sci-fi is.
Adva van a főhős Starr, aki igazi űrbéli James Bond, a maga tökéletességével, akinek minden olyan egyszerűen összejön. Talán ezt róhatom fel a legnagyobb csalódásnak.
Mint sci-fi, nem éreztem a regényben, hogy ki lenne dolgozva. 5000 évvel előttünk játszódik a jövőben, de valahogy a technika, és a tudomány nem mutatta ezt. Hiányérzetem volt, túlságosan az volt az érzésem, hogy csak ráhúzta Asimov a regényét a jövőre.
Elég egyszerűen lett megírva, hiányoztak a fordulatokkal. Ha korábban olvasom biztos jobban lebilincsel. Szórakoztató regény, de nem adott pluszt.
Lehetőségek persze vannak a sorozatba, így végig is fogom olvasni. Biztos lesz ennél jobb rész is.

Mára már kicsit naív, fjú sráckoromban biztosan jobban odalettem volna érte. :)
Ennek ellenére így is nagyon kellemes kis olvasmány volt, tini sci-fi nyomozás egy kis MacGyver beütéssel.

Az Űrvadász egy könnyed ujjgyakorlat Asimov mestertől, amely alkalmas arra, hogy 10-12 éves kiskamaszokat megismertessen a sci-fi műfajjal. Felnőtteknek is jó kikapcsolódás lehet, hamar befejezhető és nem igényel intenzív gondolkodást. Asimov előszót is írt hozzá, hogy a történet az akkori csillagászati ismeretek alapján készült, melyek már régóta megváltoztak, ezért ismeretterjesztésnek kevésbé használható.
Rövid kis történet, egyszerű, jól azonosítható karakterekkel, nyomozással, spoiler, technikai kütyükkel és némi humorral pl. spoiler. Számomra kicsit videójátékos beütése is van, David Starr, az szuperokos és -ügyes hős bőrébe bújva követjük az eseményeket, miközben nem kevés kockázatot vállal, de mindig győzedelmeskedik. :)

Összességében elég jól szórakoztam, még ha voltak is részek, ahol kicsit le-leült a cselekmény és az érdeklődésem. Nem nagyon olvastam még Asimovtól, csak novellákat, azok nem igazán fogtak eddig meg, de most ezután biztos vagyok benne, hogy fogok még vele kisérletezgetni, és hát persze az egész Robot Univerzum tervben is van. Tetszett a rejtély, bár a végkifejlettel annyira nem voltam megelégedve, kicsit olyan „poirot-s” hangulatúra sikerült, ami igy a sci-fivel keveredve nagyon fura szájizt hagyott bennem. :D De azért tényleg szórakoztató volt, és többnyire lekötött, úgyhogy egyáltalán nem bántam meg, hogy kézbe vettem, egy kicsit sikerült kirántania a mély olvasási válságomból.