Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az űr áramlatai (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) (Birodalmi regények) 126 csillagozás
A férfit csak úgy ismerték hogy a „bolond Rik”, pedig egyedül ő tudta, milyen halálos veszedelem fenyegeti a Florina bolygót és lakóit. Azazhogy már ő sem tudta, mert valaki kitörölte az agyából ezt a mindennél fontosabb tudást. Vagy őriz még valamilyen emlékfoszlányokat a szerencsétlen féleszű tudatalattija? Rik a galaktikus méretű intrikák hálójában vergődve bátran felveszi a harcot a saját együgyűségével és az ismeretlen ellenséggel, miközben reménytelen versenyfutásra kényszerül a veszedelmet hordozó idővel.
Eredeti megjelenés éve: 1952
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO
Enciklopédia 1
Kedvencelte 3
Most olvassa 4
Várólistára tette 28
Kívánságlistára tette 31
Kiemelt értékelések
Miután korábban megismerkedtem Asimov néhány művével, megerősödött bennem, hogy az író a jövőbe lát. Nem gondoltam volna azonban, hogy Asimov képes lehetett rá 1952-ben, hogy megfogalmazza egy a harmadik évezredben működő rendszer lényegi körvonalait. A hatalom birtokosai, az uralkodók a Felsővárosban laknak, míg a termelésben dolgozók az Alsóvárosban – a város ténylegesen is szintekre tagolódik –, a termelésben dolgozókat és családjaikat nem részesítik kreatív oktatásban, csak betanításban részesülnek,az egyszerű munkájukhoz kell érteniük, azaz az oktatás – irányítottan szegényített, minimális. Az „aljanépet” folyamatosan militarizált egységek ellenőrzik, zaklatják, igazoltatják. Nekik csak csökkentett szintű orvosi, egészségügyi ellátás jut. Az uralkodó osztály szóhasználatában is elkülönül a lenézett „ezektől”, akik lealacsonyító jelzőkkel ellátva és illetve, írni, olvasni is alig tudnak, csak „szabadon” robotolhatnak. A jobb képességűeket kiválogatják, kiemelik, lokális hatalomgyakorlókká képzik és teszik, ezzel is megosztva az ott élő „benszülötteket”. Szóval Asimov egy olyan jövőbeli kizsákmányolt társadalomképet alkotott, amely tendenciáiban igencsak ismerősnek tűnik jelenünkből. Érdekes írás. Egyébként a sci-fi-be oltott krimi, cselekményes, olvasmányos, érdemes nekifogni! Ajánlom!
Ezt könnyebben emésztettem, mint az előző birodalmi regényt, de számomra az erős krimi vonal legtöbbször hátrány.
Az alapítvány univerzum történetét nem igen vitte előre, talán egy másfél mondatos utalással csupán.
Mindettől függetlenül egy könnyed, izgalmas krimi sci-fi mártásba tunkolva, Asimovosan, ami azért garancia a minőségre.
Összességében a birodalmi regények valóban kevésbé élvezetesek számomra is, mint az alapítvány vagy robot regények, de most már megeszem a harmadikat, aztán jöhetnek végre az alapítvány utózmányok, előzmények.
Egyelőre ismerkedem Asimovval, nagyon keveset olvastam tőle, és sajnos rossz sorrendben olvastam ezt a trilógiát, mivel a Kavics… megvan itthon… évek óta vár. Az nagyon megfogott, mivel nem is ilyesmire számítottam, nem is tudom, valahogy nem számítottam pl. humorra. Utána gondoltam ki, hogy akkor először is elolvasom ennek a sorozatnak a köteteit. Jó hogy akkor éppen volt könyvtár! Szerencsére egész mindegy a sorrend tk., mint kiderült.
Ez a rész tetszett a második legjobban, ennek leginkább társadalmi aspektusai vannak, mégha egy másik idősíkban és másik térben is, kevésbé kaland.
Már vagy 5 éve porosodott a polcon ez a regény, még egy reptéri hírlaposnál vettem valamelyik nyaralás alkalmával – aztán nem olvastam el. És milyen rosszul tettem! Nagyon izgalmas, csavaros, érdekes regény volt az elejétől a végéig! Kedveltem a szereplőket, a világot, a hangulatot. Valamiért a Tűz lobban a mélyben-re emlékeztetett. Ha nem fogott volna rajta az idő vasfoga spoiler még akár 5 csillagot is kaphatott volna!
Asimov Galaktikus Birodalom-trilógiájának második darabja Az űr áramlatai, amit egyébként a legkésőbb írt. A történet a Galaktikus Birodalom előtt 200-ban játszódik, ezer évvel A csillagok, akár a por után, és több mint ezer évvel a Kavics az égben előtt, részben ezért is megállja helyét önálló olvasmányként is.
Egy olyan világban játszódik a regény, amelyben az emberi faj hozzávetőleg egymillió csillagrendszert belakott már és egy birodalom, a Trantor felemelkedésének lehetünk a szemtanúi, amely már valódi galaktikus nagyhatalom, s közel áll ahhoz, hogy a galaxisban létező összes embere lakta csillagrendszert egyesítse.
A történet azonban nem a Trantor birodalomban játszódik. A regény helyszíne a Sark és a Florina bolygó. A sarkitok a rendkívül értékes kyrt miatt szolgaságban tartják a florinaiakat, akik kitermelik számukra a gazdagságukat biztosító anyagot. A hűbéri rendszer évszázadok óta tart, a sarkitok propagandagépezete csaknem tökéletes, az egyszerű florinai a sarki lovagokra mint jótevőkre néz, fel sem fogja uraik csalárdságát.
A történet azzal kezdődik, hogy egy térelemző, aki egy másik bolygóról jött beszámol a Sark bolygón egy titokzatos személynek arról, hogy az űr áramlatai alapján arra a következtetésre jutott kutatásai során, hogy a fizikai megsemmisülés fenyegeti a Florinát. Ezután a rejtélyes személy elmeszondát alkalmaz rajta, a térelemző elveszíti az emlékezetét, a Florinára kerül. Bolond Riknek hívják és malomgyári munkát kell végezni, és képtelen visszaemlékezni múltjára.
Ez az alaphelyzet. A regényben pedig a szereplők igyekeznek kideríteni, hogy ki használt elmeszondát Riken; milyen célból; pontosan milyen természetű veszély fenyegeti a Florinát.
A regény hamarabb íródott mint a robotregények, de egyértelműen azokhoz hasonlítható. SF-regény, elejétől a végéig roppant izgalmas űropera, de itt is van nyomozás, bűntény és még ott vannak az űr áramlatai, a nagy veszély.
A regényt kézenfekvő hasonlítani tehát az Elijah Baley-trilógiához. Azonban itt nincs egy detektív, aki eldöntené, hogy ki volt a tettes. Erre nincs is tulajdonképpen szükség, az egymással versengő hatalmasságok eljátsszák a nyomozó szerepét maguk is, valamint azért is van ez így, mert a regény lényege nem a tettes személyének kiderítése.
A regénynek nincs egyetlen főszereplője. Riken kívül van egy sor egyéb karakter, akik főszereplőnek tekinthetők. Nagyon fordulatos, sokszereplős, több helyszínen játszódó és extremitásokba menően csavaros történettel bíró regény Az űr áramlatai. A politikai utalások könnyen észrevehetőek benne, egyébként is átszövi nem meglepő módon a politika az egész regényt. Maga a sarki társadalom is felvázolásra kerül, a viszonyuk a florinai néphez. Nem túl hosszasan, de elég kidolgozott ez a rész is. Vetekszik a robotregényekkel, egy hajszállal elmarad mégis. Talán azért, mert nincs egy olyan karizmatikus főhőse mint azoknak volt.
Bevallom őszintén féltem neki kezdenem, mert a sci-fi nem igazán az én műfajom. Viszont amolyan újévi fogadalom volt nálam az, hogy többféle műfajban is fogok olvasni. Nem volt rossz regény, de eléggé kiszámítható volt. Szerettem volna megismerkedni Asimov írói stílusával, így a könyvtárból csak úgy random kihoztam egy könyvet tőle. Az írói stílisa nem igazán tetszik, de ettől függetlenül megtudom érteni, hogy miért szereti annyira sok olvasó.
Ezentúl nem fogom erőltetni, hogy sci-fit olvassak, mert eddig egy sem volt ami igazán tetszett volna. (Kivéve az On Sai könyvek.)
Összeségében nem volt rossz, ezért három csillagot adok.
Itt már egy fél pillanatra eszembe jutott a megoldás kulcsa, de persze az egészet nem tudtam megfejteni. Tetszik, hogy Asimov valahogy mindig talál helyet az anyabolygónak, még akkor is, amikor már millió számra vannak más bolygók, ahova az emberiség eljutott. A befejezés megint gyönyörű lett, és sikerült mindhárom főhőst a szívembe zárni, bár a robotos történeteihez szerintem nem ér fel.
Népszerű idézetek
A békét viszont imádta; annál is inkább, mert vénült, és élvezte a pohár borokat, a halk zenével és illattal átitatott légkört, a délutáni szunyókálást és a halálra való csendes várakozást. Úgy képzelte, hogy minden embernek így kell éreznie; és mégis, minden ember háborúzott és szenvedett.
Hogyan lehet hát kierőszakolni a békét? Bizonyára nem érvekkel, sem neveléssel. Ha valaki nem látja, mi a béke és mi a háború, ha nem az előbbit választja az utóbbi kárára, milyen érv győzheti meg ezután? Mi ítélheti el meggyőzőbben a háborút, mint maga a háború? A dialektikának miféle óriási tette ér föl egyetlen kiégett hajó erejének tizedével s annak szellemrakományával?
Rik boldog volt, hogy megmutathatja, hogyan működik az emlékezete, milyen könnyen tanul, de Valona szemében aggodalom sötétlett.
Így hát, hogy véget vessenek az erő rossz célra való felhasználásának, csak egy megoldás maradt: maga az erő.
93. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Terry Brooks: Baljós árnyak 82% ·
Összehasonlítás - Daniel Keyes: Virágot Algernonnak 96% ·
Összehasonlítás - Andy Weir: A Hail Mary-küldetés 95% ·
Összehasonlítás - Timothy Zahn: Járulékos veszteség 96% ·
Összehasonlítás - James Luceno: Darth Plagueis 93% ·
Összehasonlítás - Frank Herbert: A Dűne 93% ·
Összehasonlítás - Orson Scott Card: Végjáték 92% ·
Összehasonlítás - Dan Simmons: Hyperion 92% ·
Összehasonlítás - John Jackson Miller: Kenobi 91% ·
Összehasonlítás - Timothy Zahn: Thrawn 91% ·
Összehasonlítás