Az emberiség jövőjének húsz évezrednyi történelme elevenedik meg a most induló sorozat lapjain. Isaac Asimov párját ritkító magabiztossággal vezet bennünket végig monumentális jövővízióján: a Föld pusztulásának, a Galaktikus Birodalom összeomlásának és az Alapítványok tündöklésének vászna előtt emberek, robotok, mutánsok és bolygólények dolgoznak és harcolnak sorsunk irányításáért és végzetünk beteljesítéséért. Asimov eredetileg majdnem húsz kötetre rúgó Alapítvány-, Birodalom- és Robot történetei új formában kerülnek most az Olvasó kezébe: összegyűjtve, hiánytalanul, történeti időrendi sorrendbe szedve, egy 5 könyvből álló sorozat formájában.
A művekkel most ismerkedők és az Asimov-barát gyűjtők számára egyaránt meglepetés lehet a kötetek következetes szerkesztése. Egységes lektorálással és terminológiával, történeti dátumokkal ellátott novellákkal és regényekkel, lábjegyzetekkel és kereszthivatkozásokkal, átfogó kronológiával,… (tovább)
Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I. (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum 1-3.) 115 csillagozás
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencnek jelölte 31
Most olvassa 12
Várólistán 39
Kívánságlistán 31
Kölcsönkérné 2
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Első ismerkedésem Asimovval, és nagyon sajnálom, hogy még csak most találtam rá. Őszintén szólva annyira nem izgattak a robotos történetek (nem is tudtam, hogy az összes I. kötetében ezek vannak), de már az első néhány oldal után legyőzött a stílus és a téma.
A robot-novellák hangulatosak, a Három Törvény kihasználása nagyon szórakoztató. Logika mindenek felett! Erre épül a két regény is, melyek izgalmasak és érdekesek voltak, habár nem számítottam krimire ebben a sci-fi környezetben. Ennek (no meg a több, mint 600 nagy oldal) ellenére végig élveztem, egy pillanatra sem unatkoztam.
Biztosan nem nagyom abba az Asimov-kötetek olvasását, igen biztató a kezdet.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy fiú legjobb barátja: felütésnek jó volt.
Az 'Én, a robot' 9 novellája: http://moly.hu/ertekelesek/1009170
Az AL-76-os robot elkeveredik: ó te jóságos ég! Imádom ezt a történetet és mégis úgy érzem tőle, hogy elpusztulok tőle. Ezt a Randolph-ot legszívesebben kilőném a Holdra, de szkafander nélkül. És még hány ilyen ember mászkál, jaj nekem…
Tökéletes kiszolgálás: nem rossz, nem rossz. És mégis. Úgy elolvastam, de azt se bántam, hogy vége. Nehéz értékelni.
Lenny: És megint a véletlenek összjátéka, mint az AL-76-osnál! Az ilyen történetek mindig elszomorítanak… Milyen kevésen tudnak múlni a dolgok!
A kockázat: igazi Susan Calvin! Thriller a javából. Talán nem csak robotpszichológus, hanem emberi is? Félelmetes hangulatot teremtett az 'A csillagokba!' előtt. Huhh, enélkül talán nem is lett volna ugyanaz!
Rabszolga: megint az emberi faktor. Pszichológia, Első törvény, erősebb potenciálok. A történetet könnyen átéreztem, mert már ismertem dr. Calvin és a többi építőkockát.
Az Első Törvény: nem tetszett! Nem értettem meg, pedig kétszer is elolvastam. Furcsa volt.
Robotálmok: mi volt ez? Érdekes reakció a veszélyre?
Női ösztön: nos, az 'A csillagokba!' egyik kérdése megoldódik. A hová nem kérdés már. Még egy, utolsó dr. Calvin. Hiába, vannak akik pótolhatatlanok.
Karácsony Rodney nélkül: néha nekem is az idegeimre mennek a rokonok! Aranyos történet, és gyűlöltem Hortense-t. Az E/1 elbeszélés kicsit zavart.
Öcsi: Charlie-t nem sajnáltam. Igazi kis tapló volt. Az anyját annál inkább. Szomorú történet.
A fényvers: újabb szomorúság. Viszont milyen szép történet. Ez a tehetetlenség… ezek a történetek gyakorolják rám a legnagyobb hatást. Nagyon ki tudok akadni az ilyesmin. Nehogy már más döntse el, mi a jó nekem! Kérdezzen meg… van egy mondás a pokolba vezető útról is…
… hogy engedelmességgel tartozol Neki: félelmetes felvetés! Remélem találkozom még velük, jó lenne utalást olvasni a George-okra!
A két évszázados ember: mivel a valószínűleg később ebből készült, „bővített verziót”, a Pozitron embert már pár éve olvastam, ezt a történetet ismerősként köszöntöttem. Szeretem, szép történet!
Föld anya: politika… Néha nehezen követtem ki kivel van és mi a motivációja… Csak a végén állt össze. És hogy jó-e ez az irány? Vezet-e ez valamire? Majd meglátjuk.
Acélbarlangok: http://moly.hu/ertekelesek/1009167
A mezítelen nap: http://moly.hu/ertekelesek/1009168
Tükörkép: kicsit furcsa volt a két regény után egy Baley-Daneel novellát olvasni. Micsoda összetett rejtély. Vagy csak annak tűnt? Még a végén Baley dr. Calvin nyomdokába lép?
Ezt a könyvet kicsit rendhagyóan olvastam, mindig két könyv között elővettem és 1-2 novellát vagy kisebb regényt olvastam el belőle.
A novellákból párat már ismertem, de így történési sorrendbe rakva különösen tetszettek. Nagyon jó munkát végzett a Szukits kiadó, hogy a könyv végére rakott egy kronológiát, sőt még a nem Asimov által írt regények is fel vannak tüntetve, amiket majd tuti el fogok olvasni.
Szuperjó válogatás, még mindig imádom Asimov logikáját, és jöhet a következő kötet :)
Asimov-ot először gyerekkoromban olvastam (nem igazán emlékszem rá, csak arra, hogy tetszett), utána néhány Alapítvány regénnyel fedeztem fel újra (és megintcsak nagyon tetszett), most pedig itt az idő, hogy szépen végigolvassam az életművet, vagy legalábbis az ezen tíz kötetben található darabjait. Ahogy az első kötet bizonyítja, megéri.
A novellákról nehéz külön írni, hiszen bár egyenként is kitűnően élvezhetőek, alapvetően ugyanarra a struktúrára épülnek: felmerül egy robotokkal, robotikával kapcsolatos probléma, az ember szereplők pedig ezt próbálják megoldani, leginkább tudományos ismereteik, illetve a jó öreg logika révén. És persze ezen események gyakran kihatással vannak a társadalomra is. Azért kiemelendő A két évszázados ember, ez kicsit el is tér a többi történettől, és szívhez szólóbb, nemcsak a „hideg logika” játszik benne fontos szerepet. Nem véletlen a későbbi többszörös feldolgozás.
Acélbarlangok: Furcsa egy jövőképet fest le ebben a regényben Asimov, amely összességében talán nem hiteles, de egyes részleteiben ijesztően valós. A „szokásos” nyomozás tulajdonképpen másodlagos – hasonlóan más Asimov-történetekhez –, sokkal fontosabb az emberi társadalom fejlődése a Földön, illetve az alternatív fejlődés az űrjáró embernépek körében. És persze hogy mindkettő zsákutca. Jó klasszikushoz illően hiába a túlhaladott technológiák (lyukkártyás szuperintelligenciák :) ), a felvetett kérdések ma is érdekesek.
A mezítelen nap: Az előző regénynek mind történetileg, mind gondolatilag közvetlen folytatása, ezúttal azonban elhagyjuk a fojtogató földi nagyvárosi környezetet, hogy egy másképpen fojtogató bolygóra utazzunk. A földi után jobban megismerjük a másik evolúciós zsákutcát. A solariaiak pedig nagyon érdekes emberek, már csak az itteni viszonyok miatt is érdemes elolvasni ezt a regényt.
Asimov egyszerű, néha steril, de sokszor lényegretörő stílusát imádom, akárcsak a történetnek alárendelt, de mégiscsak szerethető karaktereit.
Nagyon szeretem Asimov stílusát. Megéri végigolvasni, és az ember szomorú, amikor véget ér. Szerintem az egész sorozat remek, akár szereti az ember a sci-fi-t, akár nem annyira!
Az írótól először az Alapítvány trilógiát olvastam,így igen érdekes volt látni,hogy miből is alakult ki mindaz
Először robot novellák következtek,szinte mindegyik igen szórakoztató volt. Ám legjobban mégis a Két Évszázados ember tetszett,nem egy hosszú írás,még is hihetetlenül jó!
Az Acélbarlangok stílusa eleinte elég furcsa volt,de a könyv első 50 oldala után már nagyon megszerettem. Nem vagyok nagy krimi rajongó mégis pár nap alatt befejeztem,sőt még a tettest is sejtettem kicsoda :D Azért remélem nem ilyen jövő lesz,mint a könyvben,annyira nem rajongok a gombáért.
A mezítelen nap
Nem igazán tudok mit mondani. Ami az Acélbarlangokban jól működött az itt is jól működik. A szereplők még árnyaltabbak és talán a történet is szövevényesebb. Akinek az előző kötet tetszett,annak ez is fog.
Asimov robotnovellái feledhetetlenek, bár mint jóslat, nem jöttek be. A Baley-krimik pedig egyrészt izgalmasak, másrészt egy húszezer éves történelmi ív alapjául is szolgálnak.
Megvan az összes kötet. Nagyon nagy kedvenc, bár a zárás gyengére sikeredett. Érződik, hogy utólag írta meg. A Baley-s részek nagyon jók, az alapítványos részek zseniálisak, de az első kötet rövidke novellái is tetszettek!
Véleményem szerint a kiadás összeszedettsége kiváló, imádtam minden percet, melyet a könyv olvasásával töltöttem.
Csak ajánlani tudom mindenkinek!!!
(Miért nem tesznek be egy-két Asimov novellát kötelezőnek???)
Az év szenzációja Asimov Encyclopedia Galactica 1. kötete lesz, ezt máris ki merem jelenteni, amely könyv mellesleg olyan vastag, hogy egy embert agyon lehetne verni a kötettel, de én hat nap alatt, egyfajta mámorban végigolvastam. Az első kötet tartalmazza Asimov zseniális robottörténeteit és két detektív-sci-fi regényt az Acélbarlangokat és A mezítelen Napot. A novellák elsősorban az embernek a robotokhoz való, meglehetősen bizalmatlan és képlékeny kapcsolatát boncolgatja és a robotika három törvényéből következő ellentmondásokat. A robotika három törvényét minden robot pozitronagyának legmélyére vésnek be, ezek szerint nem árthatnak emberi lénynek, teljesítenie kell az ember utasításait és végül, önmagát is meg kell védenie. Elég világos, hogy ezek egy „nagyon tisztességes ember” etikai normái is egyben, vagyis a robotok dilemmái, anomáliái igen keményen az ember morális kérdéseit is visszhangozzák. Csak hogy példát is említsek, a Te hazug! c. novellában véletlenül gondolatolvasó robotot alkotnak, aki azért hazudik, többek közt a mizantróp, de éles elméjű, kiváló robotpszichológusnak, Susan Calvinnek, hogy ne okozzon lelki sérülést, ami ugyebár az első törvény. Asimov azonban mindig kiemeli az ember magasabbrendűségét, elsősorban érzelmei, intuíciója, asszociatív gondolkodása és azon képessége miatt, hogy adott helyzetben képes a szabályokat áthágni. (Bár tegyük hozzá, erre nem minden ember képes…) „A robot logikus, de nem ésszerű.” – ezt már a két regény nyomozója, Elijah Baley mondja, aki a távoli jövőben egy teljesen emberszabású robot, Daneel Olivaw segítségét kénytelen elfogadni, hogy kinyomozzanak egy rejtélyes gyilkosságot. Ekkorra már nem a Föld az egyedüli lakott bolygó, ötven Külső Világ van, melynek kivándorolt lakói szigorú elzárkózási politikát folytatnak az anyabolygóval szemben, hogy árja kultúrájukat, magas életszínvonalukat megtarthassák. Az Acélbarlangokban, a körömrágásig izgalmas nyomozás mellett, végig követhetük Baley robotokhoz való viszonyulásának megváltozását és képessé válik arra, hogy kibújjon a konzervativizmus acélbarlangjából, egészen odáig, hogy A mezítelen Nap-ban már a külvilágba is kimerészkedik. Ez utóbbi regényben Asimov a Föld jövőjét vetíti előre a Solaria bolygó ábrázolásával, ott ugyanis kevesen élnek, mindenki távol lakik a másiktól egy saját épületben és csak ún. távnézéssel kommunikál. Teljes mértékben virtualizálódtak a kapcsolatok, a valóságos találkozást képtelenek rosszullét vagy pánikreakció nélkül elviselni – kérdés, hogy ilyen világban, ki követ el gyilkosságot. Hosszú lenne a kötet minden erényét fölvázolni, de minden benne van, amit szeretek: mélypszichológia, társadalmi kérdések, kreativitás (nem volt ugyanis előre látható csattanó a novellák végén, pedig elég dörzsöltnek tartom magam!), filozófikus párbeszédek, folyamatos izgalom. Tökéletes!
Népszerű idézetek
– Szóval a robotok szellemileg annyira különböznek az emberektől?
– Egy világ választja el őket egymástól. – Dr. Calvin fagyosan mosolygott. – A robotok természetüknél fogva derék, becsületes teremtmények.
Bizonyíték; 178. oldal
Baley különféle hivatalos ügyekben járt már Washingtonban, Torontóban, Los Angelesben, Londonban és Budapesten…
Acélbarlangok - Tizedik fejezet: A detektív délutánja; 410. oldal
Azt hiszem, ebben igaza volt. Én mondom magának, van valami hátborzongató abban, ha az ember rádöbben, hogy a feleségének igaza van. Az ilyesmi nem vezethet jóra.
Öcsi; 265. oldal
