14. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján
43. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Asimov ​teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I. (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) 319 csillagozás

Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.

Az ​emberiség jövőjének húsz évezrednyi történelme elevenedik meg a most induló sorozat lapjain. Isaac Asimov párját ritkító magabiztossággal vezet bennünket végig monumentális jövővízióján: a Föld pusztulásának, a Galaktikus Birodalom összeomlásának és az Alapítványok tündöklésének vászna előtt emberek, robotok, mutánsok és bolygólények dolgoznak és harcolnak sorsunk irányításáért és végzetünk beteljesítéséért. Asimov eredetileg majdnem húsz kötetre rúgó Alapítvány-, Birodalom- és Robot történetei új formában kerülnek most az Olvasó kezébe: összegyűjtve, hiánytalanul, történeti időrendi sorrendbe szedve, egy 5 könyvből álló sorozat formájában.
A művekkel most ismerkedők és az Asimov-barát gyűjtők számára egyaránt meglepetés lehet a kötetek következetes szerkesztése. Egységes lektorálással és terminológiával, történeti dátumokkal ellátott novellákkal és regényekkel, lábjegyzetekkel és kereszthivatkozásokkal, átfogó kronológiával, valamint az Asimov halála után írt,… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum gyűjteményes kötetek Szukits · Encyclopedia Galactica Szukits

>!
Szukits, Szeged, 2002
654 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639393401 · Fordította: Baranyi Gyula, Bihari György, Kugler Gyöngyi, Nemes Ernő, Sóvágó Katalin, Szántai Zsolt, Tóth Róbert, Vámosi Pál

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

R. Daneel Olivaw · Elijah Baley · Susan Calvin

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 80

Most olvassa 64

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 92

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Joshua182>!
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.

Bitang nehéz közhelyek igénybevétele nélkül értékelni (főleg visszamenőleg) ezt a monstrumot, és nem is fog sikerülni, de talán magamnak is könnyebb így megválaszolnom, hogy miért nem adtam rá 5 csillagot.
Szóval a novellák. Egyértelműen ezek adják a kötet savát-borsát, 2-3 oldalastól a kisregény méretű novelláig minden megtalálható ebben a csokorban, nekem egy több ezer éven átívelő, elemeiben hol lazán, hol szorosabban kapcsolódó történetcsokrot jelentett. Az évszámok és az ismerős szereplők segítenek, hogy az ember ne veszítse el a fonalat, mert sok minden történik, de a középpontban mégiscsak a robotok állnak.
Bár a robotika 3 törvénye papíron abszolút és megkérdőjelezhetetlen, azért fokozatosan kiderül, hogy ez nincs mindig így, nekem főleg azok a történetek tetszettek, ahol valamilyen különleges körülmény, logikai bukfenc miatt ezek megkérdőjeleződnek, üzemzavar, vagy anomália lép fel, stb. Ilyen volt pl. a Logika, a Te hazug!, vagy épp a rövid, csattanósabb darabok közül a Robotálmok. A robotok és az emberiség sorsának összefonódását taglaló írások közül A kockázat, és a tragikus hangvételű Öcsi mellett az abszolút kedvencem a kötetből A két évszázados ember. A terjedelmesebb darabok közül való, és számomra mondanivalójában is a legmélyebb, kifejezetten elgondolkodtató és megható darab. De rengeteg egyéb érdekes téma is felbukkan a csillagközi utazástól kezdve a Föld hanyatlásán át az emberiség kirajzásáig más rendszerekbe, Asimov világa igazán nagyon izgalmas! Nem végig egyenletes a színvonal, de nem lenne szívem 4,7-nél gyengébb pontszámot adni a novellákra.
Ezek után joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért csak 4 csillag lett végül. A kötetben szereplő két regény, az Acélbarlangok és A mezítelen nap valahogy már nem adták ezt az élményt, amit a novellák. Bár remekül illeszkednek az idővonalba, jelentősen lelassulnak az események, amolyan vontatott „krimi-tempót” vesznek fel, ami a második regényre csúcsosodik ki igazán. Számomra mindkét történet az elidegenedést tárgyalja. Az Acélbarlangok zsúfolt, földalatti városai esetében ez paradox állítás, de ha kicsit olvasunk a sorok között, akkor bizony itt is fellelhetjük a szorongás és magány nyomait, akárcsak a második regényben, Solaria világán, ahol már fizikailag is elszigetelődnek egymástól és szinte csak robotokkal érintkeznek a társadalom tagjai. Előbbi regényével Asimov látnoki képességeit csillogtatja, hiszen már az ő korában átlátta, hogy a technika fejlődése és a népesség ugrászszerű növekedése mellett is könnyedén lehet magányos az ember, ami jelen társadalmunknak is jelentős problémája, a jövőben pedig valószínűleg csak rosszabbodik.
A két történet egyébként véleményem szerint közepesen jó, a novellákhoz hasonlóan bővelkednek morális és erkölcsi tanulságokban. Egyenként olvasni talán szerencsésebb lett volna, így ömlesztve viszont kevésbé hagytak nyomot bennem, kevésbé egyenletesen tudták fenntartani az érdeklődésem, mint a könyv első fele. Ettől függetlenül ez a kötet egy nagyon erős négyes, igazi sci-fi alapvetés, főleg a novellák miatt, minden műfajt kedvelő polcán ott a helye (az egész sorozatnak)!

Totti86>!
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.

Most ismerkedtem csak meg Asimov műveivel, de már az első műveknél éreztem, hogy nem véletlen az író közkedveltsége. A Robotika tudománya (tudva, hogy mikor is születtek ezek a művek), a Három Törvény csúcsra járatása újra és újra, a logikai és pszichológiai magasröptűség azok, amik miatt nagy hatással voltak rám a művek.
Óhatatlanul Philip K. Dick jutott eszembe egy-egy novellánál, mert a stílusuk nagyon hasonló. Azzal a különbséggel, hogy Dick a paranoiáját szabadon engedve folyton valami rosszat látott ki az ismeretlenből, Asimov pedig folyton a jót, az inspirálót. Éppen ezért jól esett, ahogy már a kezdet kezdetén olyan műveket olvastam, ahol egy-egy krízis maximálisan pozitív eredménnyel zárult.
Ami a jövő társadalmát illeti, Asimovnál mind a Föld, mind a Külső Világok társadalma erősen fogyatékos, a szó szociológiai értelmében. Ezt Asimov sajnos alárendelte a két regényében az aktuális konfliktusnak. Szerintem ennyire szélsőséges szokások globálisan nem tudnak kialakulni, főleg, amik az együttélést ennyire nehézzé tennék.
A két regényben a körülmények mellett a beszélgetések, a történetek bő lére eresztésének eszközei is szörnyűek voltak, darabosak, nehézkesek (akárcsak Dick regényeiben). Úgy láttam, ez a része nem a kedvence Asimovnak.
Ezeket leszámítva azonban zseniális volt minden részlet, ami a Robotika leglényegét adta. Az egész Robot Univerzum nagyon szépen fel lett építve, fel lett boncolva, ki lett tekerve, és végül az utolsó művekkel szépen meg lett koronázva.
Biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot és ajánlom is mindazoknak, akik egy jól átgondolt univerzumba akarnak belépni.

Egy fiú legjobb barátja (4)

Asimov nemes egyszerűséggel szakít azzal a szemlélettel, hogy a kutya az ember legjobb barátja. Nem szépít, nem csúnyít, nem magyaráz. Leszögez egy tényt.

Robbie (5)

Tökéletes módja a robotok ártalmatlanságának és hatékonyságának bemutatására. A kis Glória legjobb barátjaként Robbie még arra is képes, hogy a szülők pesszimista, szkeptikus szemléletét szépen lassan megváltoztassa. Nagyon sokféleképpen alakulhatott volna a sztori, de talán a legintelligensebben lett elővezetve a végső ítélet Robbie sorsát illetően.

Az AL-76-os robot elkeveredik (5)

AL nem lacafacázik. Asimov itt is úgy fokozza a feszültséget, hogy érezhetően többféle módon tud gajra menni minden. De ő emeli a tétet, és olyan merész húzással áll elő, ami a pofátlanság határát súrolja.

Körbe-körbe (4,5)

Fantasztikus játék a 3 törvénnyel. Asimov saját ötletét járatja csúcsra.

Logika (5)

Nagyon érdekes gondolatmenet. Részben a vallás intézményének megkerülhetetlensége, részben óriási fricska, amely megkerdőjelezi a vallást.

Fogd meg a nyulat! (3,5)

Ez a történet kicsit talán hosszabbra volt nyújtva, mint amit a történet poénja, fordulata igényelt volna. Nem igazán éreztem, hogy a felmerülő probléma megoldása felé vezető úton ténylegesen elkapták volna a tudósok a fonalat. Végül aztán kicsit súlytalan lett a megoldás.

Te hazug! (5)

Asimov tovább boncolgatja saját Törvényeinek mélységeit, és az eredményei vitathatatlanul helytállóak. Már csak egyetlen válasszal maradt adós, de olyan jól keverte a kártyákat, hogy a végére nem is voltam rá kíváncsi.

Tökéletes kiszolgálás (5)

Asimov fontos lépést tesz afelé, hogy az emberiség kevésbé idegenkedjen a robotoktól. Talán túl nagy lépést. Mindenesetre nagyon kellemes érzés volt ezt a novellát olvasni.

Lenny (4,5)

Asimov ismét bedobott egy egyszerű problémát, ami aztán egy teljesen új lehetőséggel gazdagította a robotika világát és felkavarta vele az állóvizet.

Az eltűnt robot (4,5)

Újabb játék a Törvényekkel. Őszintén szólva újra és újra bebizonyosodik, milyen nagyszerűen találta ki Asimov a Törvényeket és azok sorrendjét is. Egyetlen apró változtatás és máris felborul az egyensúly.

A kockázat (4)

Dr. Calvin megcsillogtatja robotpszichológusi képességeit… egy emberen. Közben csak úgy mellékesen tanúi lehetünk egy hiperatom hajtómű tesztelésének.

A csillagokba! (4)

Tetszett, ahogy össze lettek szedve az emberek a történethez, és észrevétlenül megint csak tovább haladtunk a Robot univerzum építésében. Ellenben egy kicsit már kezd egyhangú lenni a robotok állandó tesztelése. Na nem mintha nem lennének izgalmasak a felvetett problémák, de egy kicsit egy kaptafára épülnek a sztorik.

Bizonyíték (5)

Zseniális novella. Asimov profin keveri a kártyákat, és behoz a történetfolyamba egy új központi figurát. Ha ez egy filmsorozat lenne, ez a rész tuti évadzárós dupla epizód volna, olyan ügyes és nagyszabású volt. Talán a kötet legjobbja!

Rabszolga (5)

Asimov a politikai játszmák után a tárgyalótermi ütközetek terén is megcsillogtatja tudását. A Robotika Törvényeinek a robotok elleni felhasználása veszélyes fegyver és ebben a perben az Amerikai Robot nem csak a kártérítési díjat veszítheti el.

Az Első Törvény (4)

Vagy inkább Nulladik?

Az elkerülhető konfliktus (5)

Nagyszabású gazdaságpolitikai körkép. Minden oldalról tűpontosan bemutatva a hibákat, az érveket, ellenérveket, gyanúkat és a megoldás lehetőségét. Valahol egy inverz 1984-et véltem felfedezni a novellában, ahol a korlátlan hatalom nem az elnyomás fegyvere, hanem a fejlődésé. Ha ijesztő módon is, mégis elkerülhetetlenül.

Robotálmok (4)

Ijesztő figyelmeztetés a jövőre a nézve. Elvex puszta léte átformálhatja az általunk eddig megismert világot. (Egyedül annyi problémám volt ezzel a novellával, hogy még ha Asimov igyekezett is minden szükséges információt leírni, önmagában ez a történet, az előzmények ismerete nélkül nem lenne elég ütős.)

Női ösztön (5)

Asimov megint egy hihetetlen dolgot varázsolt elő a kalapból. Minden ízében tökéletes volt. Az újabb fejlesztés, a mögötte álló magyarázat, a dolog pszichológiai háttere és az izgalmas nyomozás a történet végén. Susan Calvint Sherlock Holmesként láthattuk összerakni a kirakós darabkáit.

Karácsony Rodney nélkül (4)

Ismét egy fenyegető jelet kapunk, de Asimov itt meg is áll. Nem megy bele, mi történne ha… Pedig igencsak örültem volna, ha a körítés helyett erre a témára fektette volna a hangsúlyt. Biztos vagyok benne, hogy abból is valami fantasztikusat hozott volna ki.

Öcsi (5)

Talán az eddigi legdrámaibb mű a kötetben. Jócskán túl vagyunk már azon, hogy egy amorf, paralelogramma fejű robot eljátszik egy gyerekkel. És a fejlődésnek ára van. Az érzelmi kapcsolat ember és robot között kontrollálhatatlanná kezd válni.

A fényvers (4)

Tudományos megközelítése annak, hogy a művészi érzék és a logikai tökéletlenség milyen szoros kapcsolatban állnak.

… hogy engedelmességgel tartozol Neki (4)

Első ízben tekintjük át teljes hosszában az Amerikai Robot létének elmúlt két évszázadát. Érdekes, hogy váltották egymást a különböző vezetők, és hová jutottak el mostanra, ugynazon irányelvek mentén. Ám a cég komoly nehézségek elé néz, amelyekből talán éppen az egyik legrégibb probléma megoldása húzhatja ki. De vajon megoldható a probléma? Jó-e ha megoldódik? Vagy talán az emberiség és az Amerikai Robot még tudatlanul is bölcs döntést hozott, amikor nem engedte, hogy robotokat használjanak a Földön? Asimov egy 200 éves kérdést válaszol meg ezzel a novellával.

A két évszázados ember (4)

A novella inkább az elvi és a technikai oldalát boncolgatja annak a vágynak, hogy egy robot ember akar lenni. A belőle készült film azonban sokkal inkább a folyamat érzelmi oldalára, az emberi kapcsolatokra, az elmúlás elkerülhetetlenségére helyezi a hangsúlyt. Éppen ezért szerettem jobban a filmet a könyvváltozatnál.

Föld anya (3)

Ez a bő lére eresztett novella kb. a háromnegyed részéig szinte totálisan érdektelen politikai cselszövéseket mutat be. Untam. Alig vártam, hogy vége legyen. Aztán a vége felé olyan komoly gondolatokat fogalmaz meg, olyan szépen vezeti le, miért jutottunk ide, hova is jutottunk pontosan és az mit eredményez, hogy utólag sajnáltam, hogy az eleje ennyire rémesen unalmas.

Acélbarlangok (2,5)

A Föld túlnépesedése és a távoli jövő kényszerű mássága idegenkedően hatott rám. Mintha Asimov is kelletlenül írta volna meg a körülményeket, amelyek ezt a kort jellemzik. Minden olyan körülhatárolt, olyan mesterkélt volt, szabályokkal és korlátokkal teli, mentes mindenféle könnyedségtől és kellemes érzéstől. Baley nyomozó amúgy is nyomasztó életét új, átmeneti társa, Olivaw még feszélyezettebbé tette. Ám valahogy nem a történet nyújtotta körülmények okozták bennem a kellemetlen érzést, hanem maga a mű. Amikor Asimov a Törvények köré építi a novelláit, az működik. De amikor valami egyéb is közrejátszik, pl. egy ember magánélete, már nyögvenyelőssé válik az egész. Úgy éreztem, Baley mindennapjai, a kiragadott életképek borzasztó érdektelenek, szenvedősek, cseppet sem adják vissza a mű központi drámáját, csak az oldalak számát növelik, már-már dick-i mélységekbe rántva az élményt. Ez az egész simán belefért volna egy 50-60 oldalas novellába. A lényeget megértettem, a robotok iránti zsigeri gyűlöletet és a bibliai utalásokat, amik az egész sztori magvát hordozták, de mindez egyáltalán nem ért annyit, hogy majdnem 300 oldalon keresztül szenvedjen „hős” nyomozónk téblábolva, jellegtelen események közepette.

A mezítelen nap (3,5)

Témájában és hangulatában, sőt egész világában pont az ellenkezője az előző történetnek. Immár nem a Földön, hanem a Solarián vagyunk, egy űrlakó társadalomban, akik fejenként hihetetlen számú robottal élnek. A törvények (mármint az életvitelre vonatkozók) itt is furák, lévén a távoli jövőben vagyunk, ám sokkal evidensebbnek hatnak, mint az Acélbarlangok esetében. Már nem Baley nyomozó legnagyobb jóindulattal is szánalomra méltó élete áll a középpontban, hanem egy ismeretlen világ hétköznapi rejtélyei. Ezt a művet nem tudom egyszerűen értékelni. A logikai része, az ami a novellákat is csúcsra pörgette, itt is zseniálisan működik. A világ, az emberek hétköznapjainak leírása azonban szörnyen nehézkes és irritáló. De Asimov víziói, mindaz, ami ezekből következik, megint csak tágítja a határokat, a Poirot-féle nagyjelenet pedig méltón feltette a Robotika i-jére a pontot.

Tükörkép (5)

Kicsit nyögvenyelősek voltak az érvek, amelyek lehetetlenné tették, hogy a tudósokat ki lehessen hallgatni, de így legalább a robotok kerültek a középpontba és a keresett aszimmetria Baley emberismeretével tökéletes választ adott a kérdésre.

NewL P>!
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.

Asimov rétegről rétegre haladva építi fel a robotok történetét, amin keresztül egyre jobban elmélyíti a vonatkozó történelmet. Az ember viszonyát a robotokhoz, a robotok fejlődését, az emberszerű robotok megjelenését, a Föld és Külső Világok viszonyát, a világok elferdülését. Érdekes a társadalmak (vissza)fejlődése és az eltérések elmélyülése.

VirusSouljah>!
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.

Minden perce élmény. A robotnovellák zseniálisak, de a két regény (Acélbarlangok, A Mezítelen nap) sem lóg ki a kötetből minőség szempontjából.

Imádom, ahogy a történetek haladtával rétegesen felépíti az univerzumot.
Minden történet egy logikai játék is. Így a logika címkét használnám, ha jellemezni kéne egy szóval a történeteket.

Mindennek és a karanténnak köszönhetően „félő”, hogy a közeljövőben elfogyasztom az egész Alapítvány-Birodalom-Robot univerzumot.

Acélbarlangok Értékelés > https://moly.hu/ertekelesek/3677243
Mezítelen nap Értékelés > https://moly.hu/ertekelesek/3685969

2 hozzászólás
altagi P>!
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.

Nehéz az egyik legkedvencebb kötetemről értékelést írni, semmi sincsen benne, amibe bele lehetne kötni…
A kedvencek közül is a kedvenceim:
Az AL-76-os robot elkeveredik Azt gondolom, ebben a novellában nagyon jól van ábrázolva az emberek viszonya a robotokkal, és mindig is szerettem a pofont a végén.
Te hazug! A történet, ami később még visszaköszön, és az egyik legszebb logikai csavar az összes közül.
Acélbarlangok Az egyik legizgalmasabb krimi amit valaha olvastam. Sci-fi vonalon a teljes ciklus részeként ez a történet nagyon jól mutatja be a földlakók félelmeit és az űrlakókkal kapcsolatos ellenérzéseket. A földlakó nyomozó Elijah Baley nagyon emberi lett, nagyszerű kontrasztja a tökéletesen funkcionáló R. Daneel Oliwavnak, akivel remekül kiegészítik egymást, és közös erővel oldják meg az Űrvárosban elkövetett gyilkosságot.
A mezítelen nap Az előző történethez képest ebben a részben jóval nagyobb szerepet kapnak az űrlakók, a helyszín is Solaria, a Külső Világok egyik terraformált és benépesített bolygója. Mindig lenyűgözött, hogy Asimov milyen mestere volt a lehetséges kultúrák és civilizációk megálmodásának, ezek közül az egyik legjobb Solaria népének bemutatása. Meghökkentő az, hogy amit Asimov több ezer évvel későbbre jósolt, az az elszigetelődési folyamat már érezhetően elkezdődött a jelen világunkban is.

Krajnyák>!
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.

Huh…nos sokáig tartott de fél év alatt csak befejeztem. Mentségemre szóljon, hogy a krimi nem ez én műfajom. Az Acélbarlangokat kb. a felénél tettem le, és vagy 3 hónapig pihentettem mire rászántam magam és kisebb adagokban de végére értem a könyvnek.

A novellák mind egy sémára épülnek fel, viszont egyáltalán nem sablonosak, sőt épp ellenkezőleg. Mind egy robotokkal kapcsolatos probléma megoldásáról szólnak, lényege hogy megismertesse az olvasóval a 3 törvényt ás annak működését, lehetséges veszélyeit. Mindebbe ágyaz bele Asimov olyan komoly mondanivalót, társadalomkritikát melyek így, közel 80 év távlatában is megállják a helyüket. Ha van történet amit mindenkivel elolvastatnék akkor az ezek a novellák lennének. Simán lehetnének kötelező olvasmányok gimnáziumban. Nem egy volt nagyobb hatással rám: Logika, Tökéletes kiszolgálás, A két évszázados ember, Női ösztön, Öcsi.
Susan Calvin személyében egy olyan karaktert alkotott meg Asimov akiről még most se tudom eldönteni, hogy gyűlölöm vagy imádom. Egyik novellában imádom, együtt érzek vele, és értem miért olyan amilyen. Aztán a következőben teljes pálfordulás. Nem tudok azonosulni vele, teljesen ellenszenvessé válik, elidegeníti magától a többi szereplőt és magát az olvasót is. Kifejezetten komplex karakter és ezért olyan zseniális.

Az Acélbarlangok és a Mezítelen nap habár két külön regény, egyben adnak igazán teljes képet. Két egymással ellentétes világkép, mégis az eredmény ugyan az: egyik sem életképes hosszú távon. Az Acélbarlangok a Föld zsúfoltságával, elmaradottságával, robotoktól való elidegenedésével tár elénk egy szélsőséges jövőképet. A mezítelen nap a Solaria gazdagságával, robotoktól való függőségével és az emberek egymástól való eltávolodásával mutat nekünk egy másik képet. A kettő egymás inverze, így a két történet együtt tökéletes példázata annak, hogy egyfajta aranyközépútra kell törekednünk.

mdmselle I>!
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.

Robottörténetek: pipa
Ez az első ismerkedésem Asimovval, és megvett kilóra, nagyon élveztem mindegyik történetet. Tetszett, ahogy a három törvény lehetséges vetületeit boncolgatta. Egy kicsit engem is a frász kerülget egy ilyen robotizált jövőtől, de azért egy háztartási robotot el bírnék viselni (nem kell, hogy flörtöljön velem, elég ha takarít).

Acélbarlangok ; A mezítelen nap: Akartam értékelést írni az Acélbarlangokhoz, de aztán inkább belekezdtem a mezítelen napba, és rájöttem, hogy igazán csak a kettő együtt értékelhető: mindkettő remek. Mostanra már teljesen meg vagyok főzve meg vagyok győzve, Asimov egy wow. Olyan volt mint valami Gulliveri utazás az óriások és törpék országába, szélsőséges világok, elképesztő rendszerek, és közben a figurák úgy viselkednek, olyan stílusban és modorban beszélnek, hogy akármelyik E.S. Gardner krimiben is szerepelhetnének, főleg a nők, de nagyon. Ez nem hiba vagy ilyesmi, csak egy érdekes megfigyelés. Talán ez az amitől igazán nem tud elszakadni egy sci-fi író, kitalálhat akármilyen új világot vagy technikailag fejlett környezetet, új fajokat írhat le akár új galaxisokat, de a szereplők stílusa és modora mindig olyan lesz, mint a kortársaié. A mostani sci-fikben ez soha nem tűnt fel, nyilvánvaló okokból, de most olvastam először ennyire régi scifit, és itt már érzem. Talán 50-60 év múlva az akkori olvasók is azt mondják majd, hogy „jaaaj de érdekes milyen modern világokat írnak le ezekben a régi 2000-es 2010-es években írt scifikben, az emberek meg olyan régiesen viselkednek”

Száz szónak is egy a vége, nagyon tetszett az egész, a Tükörkép is megvolt a végén, az is jó, és most folytatom a folytatással.

Kek P>!
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.

Ha már 100 éve született Asimov és épp én hirdettem meg ezzel kapcsolatban a kihívást, nosza én is nekiláttam, hogy elolvassam a teljes Alapítványt… És mivel valamelyik online könyves antikvárium oldalán meg is lehetett kapni ezen 1. kötetet, nosza, meg is vettem, bele is kezdtem. Sajnos a többi részét már nem, így a cím hiába ígéri, az Alapítványig el se jutottam. :) Kénytelen leszek jövőre, ha kinyitnak újra a könyvtárak megint nekiveselkedni és végre elolvasni az Alapítványt. Sebaj. Azért ez a kötet is jó volt, a kedvencem A két évszázados ember lett, aki persze nem is ember… hanem egy emberivé finomodott robot, kinek legfőbb vágya, hogy maga is meghalhasson; no meg az egyik okos hideg-rideg női szereplő: Susan Calvin.Érdekes volt, hogy az írásakor még jővőben játszódó, ám mára jelen idejűvé vált történetek mennyire más világot vízionáltak Asimov elképzelése szerint. És persze a több száz évvel előttünk járó világok is mennyire emberiek. Holott ki tudja, hogy addigra mennyire változunk meg mi magunk is. Szeretem Asimov logikáját, a tudományos és technikai fejlődés iránti elkötelezettségét és tájékozottságát, írásai kor meghaladta báját és mégis el nem évülését. És Asimov humorát, mely meg-megcsillan olykor, és rejtvények-rejtélyek iránti vonzalmát, a műveibe szőtt krimiszálakat is.

Rob73>!
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.

Lassan haladtam, de nem a könyv hibájából. Már e korai történetekben is jelen van az író csavaros logikája és egyedi társadalomszemlelete, amiért az Alapítvány-regenyekben nagyon megkedveltem. És Danieel Olivaw is színre lép, akivel majd befejező történetében is találkozunk.


Népszerű idézetek

Dominik_Blasir>!

– Szóval a robotok szellemileg annyira különböznek az emberektől?
– Egy világ választja el őket egymástól. – Dr. Calvin fagyosan mosolygott. – A robotok természetüknél fogva derék, becsületes teremtmények.

Bizonyíték; 178. oldal

Kapcsolódó szócikkek: erkölcs · robot · Susan Calvin
1 hozzászólás
Joshua182>!

Ha valamiről el lehet mondani, jelentette ki egyszer ünnepélyesen Baley, hogy több ezer év óta ellenáll mindenféle technikai újításnak, akkor az a női táska.

440. oldal, Acélbarlangok

Joshua182>!

– Nem lenne ez hazugság, Andrew?
– De igen, Paul, és én nem tudok hazudni. Ezért kell neked telefonálnod.
– Szóval te nem tudsz hazudni, de engem rá tudsz venni, hogy hazudjak. Egyre inkább kezdesz emberre hasonlítani, Andrew.

301. oldal, A két évszázados ember

Szelén>!

– Add ide a kezed, Daneel!
Daneel a saját kezére meredt.
– Már megbocsáss, Elijah kollégám!
Baley elátkozta magában a robot szó szerinti gondolkodását.
– Segíts ki a fotelből – helyesbített.

A mezítelen nap - 16. Egy kínálkozó megoldás

Kapcsolódó szócikkek: Elijah Baley · R. Daneel Olivaw
Joshua182>!

– Hát ön elégedett a földi életviszonyokkal?
– Úgy-ahogy megvagyunk.
– Helyes, de meddig tarthat ez így? A Föld népessége egyre szaporodik, a rendelkezésre álló kalóriamennyiség csak egyre nagyobb erőfeszítések árán fedezi szükségleteket. A Föld egy zsákutca, jóember!
– Úgy-ahogy megvagyunk – ismételte makacsul Baley.

400. oldal, Acélbarlangok

Joshua182>!

A számokból mindent ki lehet mutatni, csak elég kitartás és elég makacsság kell hozzá, no meg az, hogy a megfelelő információkról nem kell tudomást venni, vagy félre kell söpörni őket.

610. oldal, A mezítelen nap

Cheril>!

– Ide figyelj! Ha ez a fémhülye velem is elkezd pofátlankodni, én bizony beverem azt a krómkoponyáját. Ledobta magát a székre, s belső kabátzsebéből egy detektívregényt vett elő.

Joshua182>!

Tudja meg, barátom, hogy a hipertérből még senki sem hozta vissza az eszét.

141. oldal, A kockázat

Joshua182>!

A pszichológusnő bólintott.
– Látom, belekontárkodik a mesterségembe, persze a politikusok nem is igen tehetnek másként. Mégis sajnálom, hogy így alakult a dolog. Szeretem a robotokat. Sokkal jobban, mint az embereket. Ha létre lehetne hozni olyan robotot, amely kormánytisztségek betöltésére képes, biztos vagyok benne, hogy tökéletesen ellátná a feladatát. A robotika törvényei értelmében nem okozhatna kárt az embereknek, egyszerűen képtelen volna a zsarnokságra, korrupcióra, ostobaságra, előítéletekre. És amikor az ideje lejár, halhatatlan létére visszavonulna, mert még azzal se akarná megbántani az emberek érzelmeit, hogy kitudódjék: egy robot kormányozta őket. Eszményi állapot volna.
– Csakhogy egy robot az agyának kiküszöbölhetetlen hiányosságai miatt mégse válna be. A pozitronagy semmiképp se versenyezhet a bonyolult emberi agyvelővel.
– Majd lennének tanácsadói. Minden segítség nélkül az emberi agyvelő se képes a kormányzásra.

189-190. oldal, Bizonyíték

Kapcsolódó szócikkek: Susan Calvin
Totti86>!

Az ember nem kérdez meg egy számítógépet, hogy biztos-e az általa adott válasz helyességében, még akkor se, ha a számítógépnek történetesen keze-lába van.


Hasonló könyvek címkék alapján

Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Stanisław Lem: Kiberiáda
Csöndes éj
A. G. Hawk: Időtlenségbe zárva
Csernai Zoltán: A boldogságcsináló
Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége
Jack McDevitt: Elveszett kolónia
Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember
Daniel Silva: A Moszad ügynöke és az angol lány
Dean R. Koontz: Virrasztók