A világhírű amerikai író nem kevésbé híres trilógiájának – önálló regényként is élvezhető – második kötete ez a mű, az Alapítvány folytatása. Cselekménye a messzi jövőben játszódik, amikor létrejött a Galaktikus Birodalom, az ember szétrajzott Tejútrendszerünk lakható bolygóira. De ez az egyetemes Birodalom a bomlás küszöbén áll, amit a pszichohistória segítségével előre ki lehet számítani. Hari Seldon, a nagy pszichohistorikus élt is ezzel a lehetőséggel, s egyben arra vállalkozott, hogy befolyásolja a matematikai módszerekkel kiszámított jövőt. Az első kötetben, Az Alapítványban a rendkívüli vállalkozás sikeresnek tetszett. Ebben a második kötetben azonban fontos szerephez jut egy olyan tényező, amellyel Seldon nem számolt. Megjelenik az Öszvér. Ki ez a titokzatos egyén, és miben rejlik a hatalma? Az Alapítvány és Birodalom izgalmas fordulatai során ez a rejtély megoldódik, hogy új és új problémáknak adjon helyet.
Alapítvány és Birodalom (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum 16.) 260 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1952
Kedvencnek jelölte 41
Most olvassa 13
Várólistán 38
Kívánságlistán 15
Kölcsönkérné 1
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Újabb színvonalas Alapítvány regény.Valójában két történetet tartalmaz.Az első történetben a Birodalom még egyszer utoljára összeszedi magát.Egy rendkívül tehetséges generálissal a seregei élén,megpróbálja visszahódítani fokozatosan elvesztett tartományait.De ez a birodalom már csak árnyéka egykori önmagának.Katonailag hiába erős,ha a belső ellentétek,és mindenhol jelenlevő bizalmatlanság lehetetlenné teszik a tervek megvalósítását.Ebben a Birodalomban egészségre káros következményekkel járhat,ha az ember népszerű és tehetséges.
A második történet,az eddigi leghosszabb Alapítvány kisregény.Az Alapítvány társadalma gyökeres változásokon megy keresztül.Itt már komoly potenciállal rendelkező nagyhatalom,amely katonailag és gazdaságilag egyaránt széleskörű befolyással rendelkezik.Seldon terve eddig minden válságot túlélt,de ekkor porszem kerül a gépezetbe.Az evolúció húzott egy váratlant,aminek következtében – Öszvér személyében – egy előre nem látható,kiszámíthatatlan tényező került Seldon tervének útjába.Közben egyre többször kerül szóba a Második Alapítvány.Amolyan igazi sci-fi kalandregény,rengeteg utazással és politikával.
Elégedett vagyok,remek szórakozást nyújtott a könyv.Úgy érzem,ez a történet lendületesebb és izgalmasabb,mint az Alapítvány.Már nagyon kíváncsi vagyok,hogy valójában mi a Második Alapítvány igazi szerepe.
Egy ember nem befolyásolhatja a történelem menetét. Mint az köztudott. Ezt a kérdést járja körül a második rész. Előbb a Generálisban igazolja, majd az Öszvérben megmutatja, miféle kivétel létezhet a szabály alól. Ez a kettősség, belső ellentmondás teszi érdekessé a könyvet. Ebben a részben sajnos már nagyobb szerep jut az egyes szereplőknek is – azért sajnos, mert Asimov regényenként ha egy plasztikus karaktert összehoz, az nála már jó eredménynek számít. Másik problémája pedig az, hogy a mindennapok ábrázolása terén néha hihetetlenül földhözragadt tud lenni. Ezzel együtt a könyv még a legjobb Alapítványok közé tartozik.
Halad a gépezet a kiszámított úton, aztán egyszer csak jön egy nem várt fordulat. Nem csúszott hiba a számításokba. Egy sehova nem illő, sosem tapasztalt jelenség zavarja meg a képletet. Egy új ismeretlen.
Kicsit fura a felépítése a könyvnek, egy rövidebb meg egy hosszabb sztori, szóval nekem elég kiegyensúlyozatlannak hat, de miután az Alapítványban már hozzászokik az ember a különálló rövidebb történetekhez és a gyorsan érkező és eltűnő karakterekhez, efölött is könnyebb napirendre térni (legalábbis nekem :) Az Öszvéres ötletet mindig olyan felemásnak tartottam, hiszen erre a 'különlegességre' párszor már láttunk példát Asimov műveiben, de érdekes volt így is, és a fordulatra sem számítottam a végén. Az Alapítványnál még nem éreztem (legalábbis zavarni annyira nem zavart és elfogadtam, hogy ez van), de itt egy kicsit igen, hogy egyes karaktereket és mozzanatokat jobb lett volna még részletesebben megismerni. Az Alapítványban számomra kicsit jobban szerethető szereplők is voltak. Mindenesetre jöhet a Második Alapítvány, ami anno a kedvenc részem volt, úgy emlékszem. :)
Minden Asimov mű várakozást és vágyakozást kelt. Nem csak a sci-fi fogja meg az embereket, sőt, talán kevésbé az. Nyilván oktat, gondolkodásmódot is hoz magával, hihető és tudományos igyekszik lenni, ugyanakkor egy körmönfont politikai zseni társadalomkritikája, tömeg- és egyénpszichológiája tartja egyben az elképzelt de realisztikus világot.
Nem igazán lehet ezt értékelni az előzmény nélkül, de mindenképpen meg kell említeni a sci-fi irodalom két legerősebb – és legszimpatikusabbb, legalábbis a véleményem szerint – antagonistája, Bel Riose és az Öszvér miatt.
Asimov és az alapítvány sorozat annak is második kötetet, megint az a fránya második ami össze sem hasonlítható az elsővel, kell mert nélküle nem lehetne harmadik rész és a többi.
Szeretem ez a sorozatot, nagyon mély és néha elgondolkozom tényleg ilyen is lesz majd egyszer a világ, tényleg létrejöhet a galaktikus birodalom és benne Daniell aki sajnos éppen ebben a könyvben nem szerepel csak a nyomai fellelhetők vájd szemű olvasok számára, persze lehet ez is csak a saját fantáziám szüleménye.
Visszatérve a könyvre, fogalmam sincs miért ez lett kiemelve a Nagy Könyvben sokkal jobb Asimov művek születtek.
Kicsit furcsa erről a könyvről a többitől eltekintve írni, de megpróbálom.
Igazi kalandregény,két szerelmes bolyongása a háború zűrzavarában egy zenésszel aki sokkal többet tud és ért mint amit megmutat. Keresik rejtélyes második alapítvány a pszichohistoria tudásának őrzőit mert birodalom és az alapítvány romjain megjelenik az Öszvér, második alapítványtól várnak segítséget ellene.
A könyv sci-fi kalandregénynek elmegy, nem sok új ismeretet hordoz, az és ha az első részt levesszük akkor az a társadalmi összefüggés lánc is hiányzik ami a szerző többi robotika és alapítványi könyveiben megvan.
Van jobb, van szebb, ne ezt a könyvet olvasd először Asimovtól még ha a Nagy könyvben ez is van soron olvasd el előtte az Alapítványt és többet fog érteni belőle utána.
Nem az én stílusom a sci-fi elolvasom, de mégsem. Ez a regény a Nagy könyves lista miatt akadt a kezembe a szomszédnál, úgyhogy kölcsön is kértem tőle.
Szerencsére a fülszövegben azt írták, hogy önállóan is megállja a helyét – mivel egy trilogia 2. része, és bár az első részt nem olvastam – néhány 10 oldal után egészen jól megértettem az összefüggéseket. Az eleje kicsit döcögősen ment, de természetesen a közepétől beszippantott a mű. A vége egyenesen megdöbbentő volt számomra, (bár néhol volt 1-2 sanda gyanúm, amit olvasás közben ügyesen eloszlatott az író.)
Kezdeti nehézségek ellenére tetszett. Határozottan. Örülök, hogy olvastam.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hiperizgalmak. Terminus és az Alapítvány elbukik, dől a Seldon-jóslat. Hol a Második Alapítvány? Létezik egyáltalán? :)
Az első kötet csak egy egyszerű sci-finek tűnt. Nagyszerű és mozgalmas regénynek, de nem értettem, mire ez a nagy rajongás körülötte, mitől lett ez ennyire kultikus. A második kötetet végére, azonban ezt is megértettem, és én aki egyébként nem vagyok egy sci-fi rajongó valószínű, hogy elolvasom Asimov teljes életművét ez után. Ez a forma nem mindennapi. Nagyszerű regény!!! Komolyan mondom le a kalappal.
Népszerű idézetek
– Maga okos ember, Devers – mondta a tábornok.
– Hálásan köszönöm. Ezt az arcomról olvassa le, vagy akar tőlem valamit?
Első rész - A generális - 5. A háború kezdetét veszi
[*Az összes idézeteket a kiadó hozzájárulásával, az Enciklopédia Galactica 116. kiadásából vettük. (Megjelent A. K. 1020-ban, az Enciklopédia Galactica Kiadó gondozásában, Terminuson.)]
Első rész - A generális - 1. A varázslók nyomában
A tábornok sejtette, hogy a polcokon sorakozó apró, ébenfekete dobozkák könyvek. Címük semmit sem mondott neki. Azt is gyanította, hogy a szoba egyik végét elfoglaló jókora szerkezet arra szolgál, hogy kívánságra képpé és hanggá varázsolja a könyvet. Hallani hallott ilyen átalakítókról, működni azonban még egyet sem látott.
Egyszer hallott róla, hogy valamikor régen, az aranykorban, amikor a Birodalom még egy volt az egész Galaxissal, tíz ház körül kilencben voltak ilyen átalakítók meg persze ilyen könyvsorok is. De hát mostanában a határokra kellett ügyelni; a könyvek az öregekre maradtak. No meg aztán a régi időkről szóló meséknek jó, ha a fele igaz. Vagy még annyi sem.
Első rész - A generális - 1. A varázslók nyomában
Én katona vagyok, és nem valami szubéteri, háromdimenziós krimi szögletes állú, hordómellű főhőse.
60. oldal
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Indbur polgármester – ezen a néven sorban a harmadik – unokája első Indburnak, aki kegyetlen volt és tehetséges; kegyetlenségéről tanúbizonyságot tett azzal az ügyességgel, amellyel a szabad választások utolsó, bohózatba illő maradványaival is leszámolt, és azzal a még nagyobb ügyességgel, amellyel uralmát viszonylagos békében fönn tudta tartani.
Indbur polgármester ezenkívül fia volt a második Indburnak – az Alapítvány első örökletes polgármesterének –, aki csak félig ütött az apjára, mert egyszerűen csak kegyetlen volt.
Így Indbur polgármester harmadik volt ezen a néven, és második, aki a születés jogán örökölte a hivatalát, és mindkét elődjénél kevesebbel volt megáldva, mivel sem kegyetlen, sem tehetséges nem lévén, egy rossz helyre született ragyogó könyvelő veszett el benne.
Harmadik Indbur önmagán kívül mindenki más számára furcsa ötvözete volt a kényszerességeknek.
Második rész: Az Öszvér; 12. A kapitány és a polgármester (123. oldal, Gebo Kiadó, 2011)
– Hát mondok én magának valamit, Iwo. Hajdanában, mielőtt még leharapták volna a karomat, sokat mászkáltam erre-arra, és nem fogja elhinni, de… – és következett egy hosszú történet, amelyet Iwo tényleg nem hitt el.
16. fejezet - Tanácskozás, 164. o (Kozmosz Fantasztikus Könyvek)
Ebling Mishez fordult, akinek apró szeme ártatlan tekintetéből nem derült ki, hogy valami is érdekelné a kezében tartott talpas poháron és annak vörös színű tartalmán kívül.
19. Fejezet - A Kutatás Kezdete, 197. o
Toran kezében vajas kenyérrel nyitott ajtót.
19. Fejezet - A Kutatás Kezdete, 194. o
