Alapítvány (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum) (Alapítvány 1.) 951 csillagozás

Isaac Asimov: Alapítvány Isaac Asimov: Alapítvány Isaac Asimov: Alapítvány Isaac Asimov: Alapítvány Isaac Asimov: Alapítvány Isaac Asimov: Alapítvány Isaac Asimov: Alapítvány

Isaac Asimov világhírű science fiction regénytrilógiája – amelynek első kötetét tartja kezében az olvasó – azt kutatja, befolyásolható, irányítható-e a matematikai módszerekkel megjósolt, kiszámított jövő. Összeomlik-e a Galaktikus Birodalom, sikerül-e elhárítani vagy legalább megrövidíteni a zűrzavar éveit? Ezer év izgalmas és döntő fordulatait sűríti történelmi regénnyé az Alapítvány-trilógia, a modern tudományos-fantasztikus irodalom klasszikus alkotása.

Eredeti megjelenés éve: 1951

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
GABO, Budapest, 2021
368 oldal · ISBN: 9789635661053 · Fordította: Sámi László
>!
GABO, Budapest, 2021
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634067351 · Fordította: Sámi László
>!
GABO, Budapest, 2011
280 oldal · ISBN: 9789636894221 · Fordította: Baranyi Gyula

6 további kiadás


Enciklopédia 47

Szereplők népszerűség szerint

Hari Seldon · Salvor Hardin · Hober Mallow · Sef Sermak


Kedvencelte 157

Most olvassa 72

Várólistára tette 321

Kívánságlistára tette 199

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Isaac Asimov: Alapítvány

Van pár olyan műfaj, amelyekből egyáltalán nem szoktam olvasni, a sci-fi az éppen ilyen, na de itt a kérdés, hogy miért is nem szoktam sci-fi-ket olvasni. A válaszom, annyi, hogy ez egy jó kérdés, miért is nem? Ezért elhatároztam, hogy sokkal többet fogok olvasni, mint eddig.

Az Alapítványra pedig azért esett a választásom, mert ez egy alapmű a műfajon belül. A könyv után pedig az a gondolat jutott eszembe, hogy tényleg, miért is nem olvasok én több sci-fi-t, mert ez a könyv nagyon tetszett. Persze tudom, hogy ez nem egy egy hard sci-fi kategória, de egy szuper és eredeti történet volt, ha tudtam volna, hogy az első rész ilyen rövid, akkor hoztam volna egyből a másodikat is.
Zsófi

http://konyvutca.blogspot.hu/2017/07/ezeket-is-olvastam.html

mandris>!
Isaac Asimov: Alapítvány

Végre egy társadalomtudományos-fantasztikus munka. Emiatt az Alapítvány egészen egyedi (már legalábbis az olvasmányélményeim közül). Nekem, mint szociológusnak ez kifejezetten imponált, még ha sajnos nem is osztom Asimovnak azt a gondolatát, hogy akármilyen társadalom jövője ilyen pontosan előrejelezhető lenne, és abban sem vagyok biztos, hogy ez baj. Olvasás közben felötlött bennem, vajon mekkora hatással volt Asimovra a regény írása közben a teleologikus marxista történetfilozófia a maga determinista hajlamaival, de bevallom, ennek aztán lusta voltam utánanézni. Inkább csak érdeklődéssel olvastam, ahogy Seldon-válságok jönnek, Seldon-válságok mennek, alapvető változást hozva a társadalom felépítésében, és hogy valahogy az egész olyan logikus, olyan követhető. Furcsa volt, hogy a regénynek nincs igazi főszereplője, legalábbis nem ember. A főszereplő maga a társadalom, amely korszakonként más és más formát önt, a maga szűk medrében haladva afelé, hogy betöltse rendeltetését. Mondom, az emberi történelmet ennél zűrzavarosabbnak látom, a távolabbi jövőre vonatkozó előrejelzésekkel kapcsolatban pedig jellemzően szkeptikus vagyok, ennek ellenére a könyv végig lekötött, és biztosan folytatni fogom a sorozat olvasását.

10 hozzászólás
Ibanez P>!
Isaac Asimov: Alapítvány

Nagyon kíváncsi voltam, mert Asimov ugye az egyik „alap” a sci-fi világában, én pedig még nem olvastam tőle. Ráadásul megosztó is a könyvről alkotott vélemények sora… Nagyon megkönnyebbültem tehát, amikor azt vettem észre, hogy a könyv egyszerűen beszippantott, már a harmincadik oldalnál izgultam, hogy mi lesz és hogy lesz, a második fejezet csavaránál spoiler felültem és úgy izgultam tovább.

Megfigyeltétek, hogy mennyire furcsa, hogy gyakorlatilag évtizedeket ugrik a könyv, mégsem kell sok magyarázat, hogy a következő blokkba belezuhanjon az ember (kivételt képez ez alól az utolsó fejezet, ezért is lett fél csillag levonás).. Valamint mennyire puritán az egész könyv, sehol egy leírás, se táj, se emberről, azt se tudjuk, hány éves és hogy néz ki, szinte minden a mi fantáziánkra van bízva (néha még az se derül ki jó ideig, hogy az illető férfi vagy nő).

Imádtam némelyik szereplő ravaszságát, ahogy megoldották, hogy harc nélkül, cseles módon kikerüljenek a háború lehetőségéből és végül – gyakorlatilag fegyver nélkül – folyton nyerő helyzetbe hozzák magukat. Ahogy említettem, az utolsó fejezet volt csak, ami kissé értetlenül indult számomra, de aztán belerázódtam, bár nem az lett a kedvenc részem. Összességében azonban egy vérbeli sci-fi, semmi romantika, semmi felesleges szószaporítás, jó volt, folytatom!

„…a korhadt fatörzs is… mindaddig megőrzi hajdan volt erejének a látszatát, amíg a szélvihar ketté nem roppantja.”

Lisie87>!
Isaac Asimov: Alapítvány

A klasszikus sci-fikben azt szeretem igazán, hogy nem kell semmilyen extravagáns ötlet, vagy bonyolult párbeszédek, elég egy letisztult forma, érdekes cselekmény és az ember csak olvassa, élvezi és halad a történettel.
Az Alapítvány története tulajdonképpen egy kísérlet, hogy mennyire lehet a jövőt előre kiszámítani, és mennyire tudják az emberek tartani magukat a TERV-hez. Érdekes volt, én a magam részéről nem tudom elképzelni, hogy ennyire kiszámítható lenne az elkövetkező ezer év. Hiszen annyi változó lehet, ahány ember, annyi akarat és annyi szemlélet. Annak a néhány főszereplőnek itt sem volt egyszerű dolga, hogy a maguk,- vagyis Seldon – számításai szerint alakuljanak a dolgok. Ember és társadalomismeret, fondorlat és kitartás, ezek jellemezték leginkább a főszereplőinket, akiket én egészen kedveltem.
Mindezek után, hogy megízleltem az Alapítványt, most már kíváncsi vagyok a folytatásra és az előzményekre is.

VirusSouljah>!
Isaac Asimov: Alapítvány

Hát igen, nem hiába magasztalják.
Nem kalandregény, mégis végig nagyon érdekes a cselekmény is.
Ami számomra a legszimpatikusabb, illetve nekem úgy jött le, hogy ez a könyv a józan észt képviseli. Minden apróbb történetnek a „tanulsága”, hogy többet ésszel…
Érdekes még az is, hogy elvileg számítunk rá, illetve „tudjuk”, mi kell legyen a történetek vége, mégsem vesz el egy szikrányit sem az értékéből.
Mellesleg úgy sejtem, ez sem lesz mindig így.

Számomra hatalmas hiánypótlás, hogy végre elkezdtem az alapítványt. Most meg nagyon boldog vagyok, hogy van még több ezer oldalnyi olvasmány ebből a hihetetlenül eredeti, egyedi, okos, letehetetlen történetből.
Vigyázzatok, ne lefekvés előtt olvassátok, mert felejtős, hogy majd leteszitek az egyik fejezet végén és alszotok.

5 hozzászólás
csillagka>!
Isaac Asimov: Alapítvány

Hello Alapítvány univerzum!
Szia Daneel és Giskard barátom!
(tudom ti itt még meg se jelentek, de nélkületek valahogyan nem is lehet teljes az egész)

Hát újra találkozunk, sokadszorra borulok le Asimov nagysága előtt. Egyszerűen nincs még egy olyan író aki pontosabban ismerné az emberi természetet, és világosabban látná a jövő nagy kihívásait. Minden a robot történetekkel indul és ha őszinték akarunk lenni egy-két lépcsőt kihagyva bizony már eljutottunk a robotbogarak és gépi gondolkozás korába. Talán egyszer elkezdődik a kirajzás és igen, a birodalom nagyon kezdeti alapjai elvannak rakva. Ez a könyv tökéletesen ötvözi a jövő ígéretét az emberi alaptermészet mindenhatóságával. Sokkal több mint sci-fi regény, inkább szociológiai, társadalom elméleti alapműnek érzem.
Ha egy kicsit is kíváncsi vagy arra milyen egy pszichohistorikus válság mindenképpen olvasd el, ha csak egy igazi klasszikus sci-fi-re vágysz akkor is :) ha nem tudod mit olvas akkor még inkább, mert jó, nagyon jó, csak nehogy rákapj hiszen az univerzum közel 30 könyvet tartalmaz és már súlyban se elhanyagolható darabok ha az általam birtokolt könyveket nézve :)
http://moly.hu/konyvek/isaac-asimov-asimov-teljes-alapitvany-birodalom-robot-univerzuma-i közel 3kg és mind az öt kötetet vittem minden hová míg végére nem értem. (legalább háromszor)

13 hozzászólás
KingucK P>!
Isaac Asimov: Alapítvány

Összetett és érdekes mű. Kezdem beleélni magam a világába.
Bár nem fogott meg annyira, mint a robottörténetek, és örülök, hogy nem ezzel kezdtem az ismerkedésem Asimovval, de vitathatatlanul nagyot alkotott. A világalkotása és a globális látásmódja nem sok írónak adatik meg. Viszont pont az összetettsége és a nagy ugrások miatt éreztem kicsit soknak és elnagyoltnak a könyv cselekményét. Nem maradt időm jobban megismerkedni egy-egy szereplővel vagy korral.
De biztosan folytatni fogom a sorozatot.

1 hozzászólás
zamil>!
Isaac Asimov: Alapítvány

Régóta szemezek a trilógiával, és most eljött az ideje, hogy elolvassam.
Nagyon jó könyv (bár technikailag elavult a ma emberének), érződik, hogy ez nem egy regény ez egy monumentális látomás egy részlete.
Az alapötlet adott, a fejlődés elérte csúcsát, a társadalmi hanyatlás elkerülhetetlen, de a modern tudomány már a jövőt is előre látja, és tervezi a Második Birodalom eljövetelét.
Jól felépített regény, a történelmi ugrások könnyen követhetőek, még úgy is, hogy néha gyorsnak találtam az egy emberöltő alatt végbe ment változásokat. A főszereplők jól kidolgozottak, jól bele illenek a „Tervbe”. A történetek érdekesek, és nem rontja az olvasás élményt, hogy zömmel ki lehet találni a megoldást (de tegyük hozzá, hogy Seldon ezt előre kiszámolta).
Igazi vérbeli sci-fi.

7 hozzászólás
Andrée>!
Isaac Asimov: Alapítvány

Némi aggodalommal vegyes várakozással fogtam bele ebbe a sci-fi berkeiben alapműnek számító írásba. Nálam nem mindig nyerő, ami sokaknak alap és remekmű, pluszban fenntartásaim is vannak az ennyire régi írásokkal. Némelyikük nekem mára már nevetséges bénázásnak tűnik, holott a maguk idejében őrületes jövő vízióknak számítottak.

Szerencsére ezzel a művel érdemes volt megismerkednem, sőt már hamarabb is rászánhattam volna magam.
Az már viszonylag az elején kiderül számomra, hogy nem egy hagyományosan megírt történetet kapok jelen esetben. Az egyes fejezetek között eltelt „sok” idő és az ezáltal teljesen új szereplők miatt kicsit fura volt, de teljesen jó értelemben.
Ahogyan az elképzelt jövő, majd annak bukása és utána az újbóli „felemelkedés” is nagyon szimpatikus és izgalmas módon lett elmesélve.
Az egyetlen minimális negatívum nekem a könyvvel kapcsolatban, ami valószínűleg az ’50-es évek bélyege, hogy az atomenergiát valami hihetetlen, már-már földöntúli, mindenre képes csodának tartja. Ezzel mai fejjel némileg lehet vitázni.
Viszont ezenkívül egy remekül felépített és izgalmas jövőbe kalauzol a könyv. Nem egy űrcsatás, űrlényes, pörgős, akció sci-fi. Inkább egy lassabb, gondolkodós írás, viszont abban a kategóriában szerintem mestermű. Nekem legalábbis nagyon tetszett.

5 hozzászólás
Olympia_Chavez>!
Isaac Asimov: Alapítvány

Asimov a sci-fi nagymester neve senki előtt nem cseng ismeretlenül, hisz még a robotika három törvényéről is hallott boldog, boldogtalan, kocka és mugli egyaránt. Nekem ez a könyv volt az első, de már biztos, hogy nem az utolsó élményem a szerzőtől. Régóta terveztem már a sorozat olvasását, hisz egyrészt alapmű, másrészt családi könyvtárunk apu részlegének egyik nagy becsben tartott darabja. Ennek ellenére voltak félelmeim, hiszen fogalmam sem volt mit fogok kapni és mégis mit rejt a cím, ami ugye nem egy szokásos sci-fi téma, és még kevésbé izgalmas, sokat sejtető választás.

Elég gyorsan kiderült számomra az is, hogy maga a történet sem egészen hétköznapi, hiszen semmilyen különösebb akcióra nem kerül sor; még a konfliktus kiindulópontja a Galaktikus Birodalom bukása is valahol a színfalak mögött zajlik. A tudományos fantasztikum alapja még az atomenergia, amit persze kiegészít számtalan fantazmagória űrutazásról, Birodalomról és egyéb futurisztikus tudományokról, de még csak a lenyűgöző csillogó-villogó jövőképet sem kaptam meg, amit a műfajtól várnék off és ennek ellenére mégis végig érdekfeszítő tudott lenni.
Az izgalom alapja pedig a történelmi és társadalmi jövő jóslataival való játszadozás, egyfajta profetikus jövő alakulásának a válsághelyzetekben történő megfigyelése. Ráadásul ennek tetejébe nincs állandó főszereplőnk, kvázi novellákból álló kis kötetünk több évtizedeket átívelő bakugrásokkal tárja fel előttünk a „próféta” (Seldon) által pontosan meghatározott jövő alakulásának fázisait. Ez a regényben, a koronként egymást követő politikusok, uralkodók és aggitátorok párbeszédeiben, leginkább tárgyalások formájában jelenik meg. Így leegyszerűsítve a sztorit pláne unalmasnak tűnhet, de Asimov ért ahhoz, hogy hol húzza meg a határokat, hogyan írjon száraznak tűnő érdektelen dolgokról feszült és izgalmas stílusban, és még ezek a kérészéletű karakterei is ikonikus figurákként maradnak meg az emlékeinkben.

Így a kötet végére érve természetes, és magától értetődő vágyam, hogy folytassam a sorozatot, hisz még nem értünk a jövendölés végére, Alapítványunk még nem érte el az ezer éves célt, a civilizáció még fejlődik és újabb kritikus pontok sorjáznak előttünk. Ráadásul a galaxis másik végén épül és szépül (?) a második alapítvány, melyről semmit sem tudunk, a könyvből készülő sorozatot pedig feszülten várom, már a látványorgia miatt is, amit az első ízelítők nyújtottak. Az pedig, hogy hogy lesz ebből a történetből izgalmas sorozat, már legyen a rendezők gondja, hagyom magam meglepni és lenyűgözni…


Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

Anyámnak,
hamisítatlan szürke hajáért,
amelynek nem egy szálát nekem
köszönheti

(ajánlás)

Kapcsolódó szócikkek: anyaság · gyermek
3 hozzászólás
Sceurpien I>!

Az erőszak a gyengék végső menedéke.

Salvor Hardin

Kapcsolódó szócikkek: erőszak · gyengeség · Salvor Hardin
ppayter>!

– Ez úgy hangzik, mintha ön már eldöntötte volna magában, hogy erőszakhoz kell folyamodnunk velük szemben.
– Az erőszak – vágott vissza Hardin – a gyengék végső menedéke.

Második rész - Az enciklopédisták 1.

Kapcsolódó szócikkek: erőszak · Salvor Hardin
Irasalgor>!

A csillagok évszázadok alatt sem változtatják meg a helyüket, a politikai határok viszont nagyon is cseppfolyósak.

222. oldal, Ötödik rész - A Kalmárfejedelmek

Kapcsolódó szócikkek: határ · idő · politika · tér · változás
worsi P>!

– […] De ön még nagyon fiatal.
– Ez olyan vétek – hangzott a kemény válasz –, amelyben a legtöbb ember részes élete bizonyos időszakában.

Harmadik rész - A polgármesterek 1.

Kapcsolódó szócikkek: fiatalság · idő · Salvor Hardin
ArcKarc>!

A sikerhez nem elegendő a tervezés. Rögtönzésre is szükség van.

Kapcsolódó szócikkek: rögtönzés · siker · tervezés
ppayter>!

– És maga erre építi a reményeit, ember?! Mire számít? Háziasszony-lázadásra talán? Ribillióra? Hogy a mészárosok meg a szatócsok hirtelen fölkelnek, s húsvágó bárdjaikkal meg kenyérvágó késeikkel hadonászva, kórusban fognak kiabálni, hogy „adjátok vissza nekünk szuperautomata atommosógépeinket”?

Ötödik rész - A kalmárfejedelmek 18.

bfg3 P>!

Hardin […] azon morfondírozott, mért van az, hogy a természettudósok ilyen rossz politikusok. Talán azért, mert túlságosan beleélték magukat a tények kérlelhetetlenségébe, és sehogyan sem képesek idomulni az emberi forgandósághoz?

Az enciklopédisták, 3.

Kapcsolódó szócikkek: Salvor Hardin
Olympia_Chavez>!

– Dr. Seldon, ön megzavarja a császárság békés nyugalmát. Egy évszázad múlva a Galaxis csillagait benépesítő kvadrilliók közül senki sem lesz már életben. Miért törődjünk hát akkor olyan dolgokkal, amelyek csak öt évszázad múlva következnek be?
– Én öt év múlva sem leszek már az élők sorában, mindazonáltal minden porcikámban érdekelt vagyok. Ha úgy tetszik, hát idealizmusból. Vagy mert azonosítom magamat azzal a misztikus általánossággal, amelyet úgy szoktunk emlegetni, hogy „az ember”.

40. oldal, Első rész, 7. (Kozmosz könyvek, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: emberek · Hari Seldon · idealizmus
2 hozzászólás
nagytimi85>!

Mióta követ az előítélet a sajátján kívül más törvényt?

Kapcsolódó szócikkek: előítélet

A sorozat következő kötete

Alapítvány sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász
Alfred Bester: Tigris! Tigris!
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
George Orwell: 1984
Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Philip K. Dick: Repedés a térben
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five