65. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján
!

Alapítvány (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum 15.) 412 csillagozás

Isaac Asimov: Alapítvány Isaac Asimov: Alapítvány Isaac Asimov: Alapítvány Isaac Asimov: Alapítvány Isaac Asimov: Alapítvány

Isaac Asimov világhírű science fiction regénytrilógiája – amelynek első kötetét tartja kezében az olvasó – azt kutatja, befolyásolható, irányítható-e a matematikai módszerekkel megjósolt, kiszámított jövő. Összeomlik-e a Galaktikus Birodalom, sikerül-e elhárítani vagy legalább megrövidíteni a zűrzavar éveit? Ezer év izgalmas és döntő fordulatait sűríti történelmi regénnyé az Alapítvány-trilógia, a modern tudományos-fantasztikus irodalom klasszikus alkotása.

Eredeti mű: Isaac Asimov: Foundation

Eredeti megjelenés éve: 1951

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Hari Seldon · Salvor Hardin


Hirdetés

Kedvencelte 104

Most olvassa 25

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 3

Elcserélné vagy eladná

>!
2.000 Ft ★★★★☆ Eladó Elcserélhető
Zarnok könyve Isaac Asimov: Alapítvány
>!
★★★☆☆ Eladó Elcserélhető
Daremo könyve Isaac Asimov: Alapítvány
>!
500 Ft ★★★★☆ Eladó
yourcat könyve Isaac Asimov: Alapítvány
>!
490 Ft ★★★★☆ Eladó
Urlacher könyve Isaac Asimov: Alapítvány

Kiemelt értékelések

+
>!
zamil

Régóta szemezek a trilógiával, és most eljött az ideje, hogy elolvassam.
Nagyon jó könyv (bár technikailag elavult a ma emberének), érződik, hogy ez nem egy regény ez egy monumentális látomás egy részlete.
Az alapötlet adott, a fejlődés elérte csúcsát, a társadalmi hanyatlás elkerülhetetlen, de a modern tudomány már a jövőt is előre látja, és tervezi a Második Birodalom eljövetelét.
Jól felépített regény, a történelmi ugrások könnyen követhetőek, még úgy is, hogy néha gyorsnak találtam az egy emberöltő alatt végbe ment változásokat. A főszereplők jól kidolgozottak, jól bele illenek a „Tervbe”. A történetek érdekesek, és nem rontja az olvasás élményt, hogy zömmel ki lehet találni a megoldást (de tegyük hozzá, hogy Seldon ezt előre kiszámolta).
Igazi vérbeli sci-fi.

7 hozzászólás
+
>!
krlany I×+SMP

Szóval, hogy valaki 1941-ben ilyen világot álmodjon és azt ’51-re kiteljesítse és meg is írja könyv alakban, szerintem zseniális. Minden, amit sci-fiként ismerünk erre épül. Lehet a többit jobban szeretni, de ennek nagyságát elvitatni, botorság. Zűrzavaros politikai idők voltak azok, nem csodálkozom, hogy ez a könyvben is megjelenik. Mindenesetre ez a fajta politika sokkal értelmesebbnek tűnik számomra, mint napjaink játszadozásai. Kíváncsi lennék a filmre.
Jah és imádom az ajánlását: „Anyámnak, hamisíthatatlan szürke hajáért, amelynek nem egy szálát nekem köszönheti.” Szívemből szólt.:)

1 hozzászólás
+
>!
Leonidas

A Galaktikus Birodalom megállíthatatlanul robog a pusztulás felé. Fokozatosan darabokra hull, és barbár káoszba süllyed. Ezen a szörnyű folyamaton senki és semmi nem tud változtatni. A barbár világok tengerében, mint valami világítótorony a ködben úgy fénylik Hari Seldon Alapítványa, a tudomány és civilizáció egyetlen bástyája.
Az író fantáziadús, lenyűgöző világot alkotott. Szinte már hihetetlen, hogy ez a remekmű a 40-es években íródott. Megint csak azt tudom írni, hogy a sci-fi műfaj rengeteget köszönhet Asimovnak. Persze nem hibátlanok a művei, de amit Asimov megálmodott és papírra vetett, azt érdemes elolvasni.

2 hozzászólás
+
>!
risingsun

Későn került kezembe ez a sci-fi klasszikus, de szerencsére nem túl későn. Egyáltalán lehet ezt túl későn olvasni? Pár apróságot leszámítva, ami leginkább a könyv korából fakad (mint például, hogy több mint 10.000 év múlva is papírra fognak írni, a mesterséges intelligencia teljes hiánya, robotok, gépek teljes hiánya, stb.). szinte bármikor megtalálhatott volna, akkor is lenyűgözött volna.

Asimov könnyedén, némiképp nagyvonalúan mégis roppantul átgondolva vázol fel egy elképzelhető jövőképet, ahol az emberiség meghódítja a Galaxist, bolygók százait, ezreit, millióit népesítve be, melyek a mind a Birodalom irányítása alatt állnak. A könyv ott kapcsolódik be a folyamatba, amikor a kialakult Birodalom épp sorvadásnak, összeomlásnak indul, a széthulló bolygókon pedig a tudás, a tudományok hanyatlásnak indulnak, barbárságba taszítva az ott élő népeket. Ebből a hanyatlásból emelkedik ki az Alapítvány, hogy a tudomány erejével szálljon szembe az egyre hódító és terjedő pusztulással…

A könyvben található öt novella (de abból is inkább csak négy) tulajdonképpen arra épül, hogy bemutassa a tudás, a tudomány meghatározó és fölényes erejét az egyszerűséggel, elsorvadt nem-tudással szemben. Számomra legérdekesebb és legizgalmasabb talán az volt, amikor a tudomány-vallás segítségével kényszerítették térdre a jelentős haderő fölénnyel rendelkezőket. Elképesztőnek és zseniálisnak éreztem az óhatatlan párhuzamot valódi létező (vagy létezett) vallásokkal, ahol szintén a hit erejére támaszkodva, de valójában a tudás – nem tudás-ra építve lehet kihasználni, irányítani, fanatizálni embereket, népcsoportokat és a ’szent ügy’ érdekében bármire rávenni. Ebből a szempontból még félelmetes is, hogy a jövőben akár a ma létező vallások minként tudnának működni, mint tudomány-vallás. A lényeg, az elv ugyanaz, csak a háttér, az a alapok mások. Zseniális, mégis hátborzongató egyben…

Egyébként a történetvezetést is érdekesen oldja meg Asimov. Nem egy, hanem novellánként más és más főszereplőn keresztül élhetjük át az Alapítvány egy-egy korszakát, melyek a különböző szereplők ellenére is szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A sok elvarratlan szál miatt erősen folytatásért kiált a befejezés, ami valójában nem is befejezés, inkább csak az utolsó novella vége.
Így nincs is más hátra, mint hogy rögtön jöhet a folytatás…

>!
Móra, Budapest, 1993
268 oldal · ISBN: 9631171019 · Fordította: Baranyai Gyula
9 hozzászólás
+
>!
fezer

Időtlen idők óta el akartam már olvasni ezt a könyvet, de mindig megrettentem: annyi nagy scifi-klasszikusban csalódtam már, másrészt az eddig olvasott Asimovok sem vettek le a lábamról maradéktalanul, na meg ráadásul vegyesek a vélemények itt is. Persze közben meg irtóra zavart, h már megöregszem meg minden, de még mindig nem olvastam az Alapítványt, szóval ennek véget kellett vetni.
Jajj és olyan jó végre egy klasszikusról jót írni és áradozni, ugyanis én ezt most imádtam minden hibájával együtt – ami valljuk be, van neki, de igazából egy percig sem zavartak olvasás alatt, csak megmosolyogtattak. Ugyanis a hibákat elnyomta az, hogy sodró lendületű, izgalmas, és ötletes. És telis tele jó kis politikával, amit imádok (mármint nem csinálni!, szigorúan csak olvasni róla :).)
Szóval jöhet az egész Trilógia, meg Birodalom, meg Robotok, meg ami csak van belőle. :))

15 hozzászólás
+
>!
Inpu

Nálam jobban talán csak egy hivatásos szociológus élvezte volna…

+
>!
Kalyber I

A történelem ismétli önmagát. És ami még fontosabb: a fejlődés soha nem egyenes vonalú.
Az emberek örökös illúzióban élnek ezzel kapcsolatban. Egyfajta naiv önhittség ez, hogy magunk mögött hagytuk az ókort, középkort, sötét századokat, és immáron civilizált, fejlett, soha nem hanyatló ívet vesz a történelem.
Nem így van. Az Egyiptomiak elbuktak, az antik világ elbukott, a római birodalom elbukott… és helyükbe mindig érkezett valami gyökeresen más. De nem feltétlenül jobb. A technikai fejlődés sem feltétlenül egyenesen arányos a társadalmi fejlettségi szinttel, az intelligenciával, stb.

Az Alapítvány világában sok ezer évvel hagytuk magunk mögött a mai világunkat. A fejlődés részben kézzel fogható; benépesítettük a galaxist. Ugyanakkor annak egyértelmű hanyatlása is: Az ember már azt sem tudja honnan jött. Csak mendemondák utalnak rá, hogy egykoron egyetlen bolygóról indult ki a fejlődés.

Az egyes civilizációk csak örökölték a tudást, de azt már nem értik. Legtöbbjük megnyomja a gombot az atomerőműn, hogy beüzemelje, de nem érti annak működését, nem tudja megjavítani, fejleszteni.

Ehhez kapcsolódóan több ízben is megemlíteném Michael Crichton Őslényparkját; Egyfelől annak morális mondanivalója, hogy a tudomány megöröklése sajnos nem jár a felelősség megöröklésével. Aki egy élet munkájával kikísérletezte az aktuális tudást, az megtanulta tisztelni, és alázattal fordulni felé. Aki egy könyvből bebiflázta ugyanazt, már korántsem így áll hozzá. És a crichtoni előkép a gonosz kis játékokkal valóban utó-előképe az Alapítvány világának, ahol a jelenség globális (mit globális, galaxis méretű) társadalmi méretet öltött.

Itt jön a képbe a pszichohistória tudománya, mely ellentmondásba keveredhet (az általam) Crichton műveiből megismert káoszelméletnek. „Egy pillangó megrebbenti a szárnyát Tokióban és New Yorkban elered az eső”, hangzik a jól ismert elmélet. Ezzel szemben a pszichohistorikusok évezredekkel előre képesek felvázolni a történelem menetét. Erre a teóriára épül a könyv, és bár nyilván lehet vitatkozni az elképzeléssel, a levezetése rendkívül tanulságos és érdekes.

A regény önmagában szakaszos felépítésű, masszív időbeni ugrásokkal válik történelmi léptékűvé. Ilyen formán minden részben új karaktereket és szituációkat ismerünk meg. Ugyanakkor a regény lényegéből is kiérződik, hogy nem az egyes karakterek fontosak, sőt, szinte csak a nevek változnak, a figurák nem. Ismétlődés…

Néha picit zavaró lehet az egyes nevek közti hasonlóság. Nekem a Hari Sheldon és Salvor Hardin nevek rendkívül összecsengenek, és Hober Mallow is beáll a sorba. (Hari / Hardin / Hober, Sheldon / Salvor). Vajon volt ebben valami szerzői tudatosság? Szerepük mindenesetre egyértelműen egybevág.

Már az olvasás elején megjegyeztem magamban, hogy a történet akár az ókori Rómában is játszódhatna, melyben aztán Makkai László utószava megerősített. Ebben a regényben nem a klasszikus tudományos-fantasztikus megközelítéssel találkozunk, inkább egyfajta szocio-fantasztikummal. A cselekmény nagyrészt párbeszédekben zajlik és a fordulatok -ismétlem magam- ismétlik magukat.

+
>!
Algernon ×+SP

Asimov és az ő Alapítványa már évek óta kísért, és most szembenéztem vele.
Nehezen kapott el, időközben letettem (nem kellett volna), újrakezdtem, és elolvastam.
Van benne valami, a világban, amit Asimov épített, a világban, mely halad előre a romlás felé. Hiába tudom, a jövőben játszódik, hogy kitaláció, el tudom hinni, egyszer megtörténhet. Ez pedig Asimov érdeme.
Egy-egy jelenet korszakot ír le – mi ez, ha nem zsenialitás.
Úgy érzem, én és Asimov még csak most kezdünk el beszélgetni, s nagyon hosszúra fog nyúlni az esténk.
Van mit tőle meghallgatnom, mire odafigyelni, és magammal vinni.

7 hozzászólás
+
>!
Nita_Könyvgalaxis P

Élt egyszer egy Isaac Asimov nevű férfiú. Legnagyobb szerencsénkre úgy döntött, tollat ragad, és papírra veti azokat a világokat, amelyek elméjében éltek. Ezek közül az egyik a Galaktikus Birodalom, 25 milliónyi lakott bolygójával. Más még elképzelni sem tud ekkora mérteket, Asimov még alkotni is képes volt benne.
Az Alapítvány pont olyan sci-fi, amelyet nagyon szeretek: megfelelően keverednek benne a tudományos és fantasztikus elemek. Emellett az emberi tényező sem veszlik el a sorok között.
Asimov úgy tudott írni a távoli jövőről, hogy az a mának szóljon. Gondoltai az évek múlásával nem elkopnak, hanem nemesebbé válnak.
Emelem képzeletbeli kalapom a mester előtt.

4 hozzászólás
+
>!
Noro MP

Asimov igazi erőssége a kozmikus és évszázados távlatok bemutatása, amikor a történet főszereplője nem egy vagy több ember, hanem maga a galaxis, vagy ha úgy tetszik, a történelem. Ellenben kifejezetten nem ért a plasztikus, életszerű szereplők megalkotásához. Ezért marad nekem az Alapítvány első része a szerző igazi főműve, mert a novellafüzér-szerű, évszázadokon át nyúló történetben nincs szükség különösebben kidolgozott karakterekre, annál nagyobb lehetőség van kibontani a történelem menetét.


Népszerű idézetek

+
>!
Frank_Spielmann I

Anyámnak,
hamisítatlan szürke hajáért,
amelynek nem egy szálát nekem
köszönheti

(ajánlás)

3 hozzászólás
+
>!
Sceurpien IMP

Az erőszak a gyengék végső menedéke.

Salvor Hardin

Kapcsolódó szócikkek: Salvor Hardin
+
>!
ppayter 

– Ez úgy hangzik, mintha ön már eldöntötte volna magában, hogy erőszakhoz kell folyamodnunk velük szemben.
– Az erőszak – vágott vissza Hardin – a gyengék végső menedéke.

Második rész - Az enciklopédisták 1.

Kapcsolódó szócikkek: Salvor Hardin
+
>!
irasalgor

A csillagok évszázadok alatt sem változtatják meg a helyüket, a politikai határok viszont nagyon is cseppfolyósak.

Ötödik rész - A Kalmárfejedelmek, 222. o

+
>!
ppayter 

– És maga erre építi a reményeit, ember?! Mire számít? Háziasszony-lázadásra talán? Ribillióra? Hogy a mészárosok meg a szatócsok hirtelen fölkelnek, s húsvágó bárdjaikkal meg kenyérvágó késeikkel hadonászva, kórusban fognak kiabálni, hogy „adjátok vissza nekünk szuperautomata atommosógépeinket”?

Ötödik rész - A kalmárfejedelmek 18.

+
>!
wicci

A sikerhez nem elegendő a tervezés. Rögtönzésre is szükség van.

+
>!
irasalgor

Ha valaki egy fülkében születik, és egy folyosón nő fel, egy cellában dolgozik és egy zsúfolt napozóteremben tölti a vakációját, aztán egyszerre följön ide, ahol semmi sincs a feje fölött, csak a végtelen ég, nem csoda, hogy az idegei felmondják a szolgálatot.

19. oldal (Kozmosz Fantasztikus Könyvek)

+
>!
wicci

A sikeres aranycsinálás olyan bűn lett volna, amely magában hordozza a bocsánatát. A kísérletet a kudarc teszi megbocsáthatatlanná.

+
>!
Bence AP

Gyerekes dolog volt csalódást éreznie, de hát a gyerekesség csaknem olyan természetes vendég a férfinál, mint a gyereknél, különösen ha ennyire remeg a bensője a türelmetlenségtől.

11. oldal (Gabo)

11 hozzászólás
+
>!
wicci

Majd az utódaim megbirkóznak a maguk problémáival, mint ahogy én is megbirkóztam ezzel a mostanival.

Kapcsolódó szócikkek: Salvor Hardin

Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is