74. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján
!

Alapítvány (Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum 15.) 454 csillagozás

Isaac Asimov: Alapítvány Isaac Asimov: Alapítvány Isaac Asimov: Alapítvány Isaac Asimov: Alapítvány Isaac Asimov: Alapítvány

Isaac Asimov világhírű science fiction regénytrilógiája – amelynek első kötetét tartja kezében az olvasó – azt kutatja, befolyásolható, irányítható-e a matematikai módszerekkel megjósolt, kiszámított jövő. Összeomlik-e a Galaktikus Birodalom, sikerül-e elhárítani vagy legalább megrövidíteni a zűrzavar éveit? Ezer év izgalmas és döntő fordulatait sűríti történelmi regénnyé az Alapítvány-trilógia, a modern tudományos-fantasztikus irodalom klasszikus alkotása.

Eredeti mű: Isaac Asimov: Foundation

Eredeti megjelenés éve: 1951

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Hari Seldon · Salvor Hardin


Hirdetés

Kedvencelte 108

Most olvassa 26

Várólistára tette 110

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 4

Elcserélné vagy eladná

>!
600 Ft ★★★★☆ Eladó
Algernon könyve Isaac Asimov: Alapítvány
>!
2.000 Ft ★★★★☆ Eladó Elcserélhető
Zarnok könyve Isaac Asimov: Alapítvány
>!
1.500 Ft ★★★★☆ Eladó
antinazia könyve Isaac Asimov: Alapítvány
>!
★★★☆☆ Eladó Elcserélhető
Daremo könyve Isaac Asimov: Alapítvány
>!
1.000 Ft ★★★★☆ Eladó Elcserélhető
kriszmanesz könyve Isaac Asimov: Alapítvány
>!
600 Ft ★★★☆☆ Eladó
Liriel9 könyve Isaac Asimov: Alapítvány

Kiemelt értékelések

+
>!
zamil

Régóta szemezek a trilógiával, és most eljött az ideje, hogy elolvassam.
Nagyon jó könyv (bár technikailag elavult a ma emberének), érződik, hogy ez nem egy regény ez egy monumentális látomás egy részlete.
Az alapötlet adott, a fejlődés elérte csúcsát, a társadalmi hanyatlás elkerülhetetlen, de a modern tudomány már a jövőt is előre látja, és tervezi a Második Birodalom eljövetelét.
Jól felépített regény, a történelmi ugrások könnyen követhetőek, még úgy is, hogy néha gyorsnak találtam az egy emberöltő alatt végbe ment változásokat. A főszereplők jól kidolgozottak, jól bele illenek a „Tervbe”. A történetek érdekesek, és nem rontja az olvasás élményt, hogy zömmel ki lehet találni a megoldást (de tegyük hozzá, hogy Seldon ezt előre kiszámolta).
Igazi vérbeli sci-fi.

7 hozzászólás
+
>!
krlany I×+SMP

Szóval, hogy valaki 1941-ben ilyen világot álmodjon és azt ’51-re kiteljesítse és meg is írja könyv alakban, szerintem zseniális. Minden, amit sci-fiként ismerünk erre épül. Lehet a többit jobban szeretni, de ennek nagyságát elvitatni, botorság. Zűrzavaros politikai idők voltak azok, nem csodálkozom, hogy ez a könyvben is megjelenik. Mindenesetre ez a fajta politika sokkal értelmesebbnek tűnik számomra, mint napjaink játszadozásai. Kíváncsi lennék a filmre.
Jah és imádom az ajánlását: „Anyámnak, hamisíthatatlan szürke hajáért, amelynek nem egy szálát nekem köszönheti.” Szívemből szólt.:)

1 hozzászólás
+
>!
Dominik_Blasir

Ha valamit nagyon szerettem ebben a könyvben, akkor az egyértelműen az a fajta természetesség, ahogy Asimov a történelem menetéről ír. Nagy léptékben, hosszú távon gondolkodik, mintha képtelen is lenne elszakadni a makrotársadalomtól, hogy egyes személyekre vagy közösségekre koncentráljon. Mindent a nagy képen keresztül lát, mindent ennek rendel alá: így aztán főhősei olyan tiszta archetípusok, mintha valóban nem is léteznének. Ők csupán olyan emberek, akiknek ott és akkor kellett élniük, akiket önmagától értetődően kitermel magából a kor, de nincs klasszikus értelemben vett személyiségük.
De ez nem is probléma, hiszen rajtuk keresztül megfigyelhetjük a galaktikus társadalom hanyatlását, egy-egy epizódot kiragadva a „nagy képből”, hogy végigizguljuk a szereplőkkel azt, ami tulajdonképpen az első pillanattól kezdve egyértelmű: itt ők nem számítanak, itt nem az egyén tettei döntenek – itt a kor határozza meg, hogy mit kell tenniük.
Mindezen túl pedig igen élveztem azt a fajta logikára, gondolkodásra és intelligenciára épülő izgalmat, ami mindig is Asimov erőssége volt – nála az egyes „harcok” nem a csatatéren dőlnek el, lézerpuskákkal vagy ki tudja miféle fegyverekkel hadakozva, hanem a fejekben. Ez pedig könnyedén lehet épp olyan érdekes, mint egy jól megkomponált akciójelenet.
Értem, hogy miért lett klasszikus ez a könyv – ráadásul nagy erénye, hogy még így a XXI. század második évtizedében járva sem tűnik különösebben porosnak. Mert itt nem a (mérnöki/fizikai) tudomány van a központban, hanem a történelem és az igáját nyögő ember. Ez pedig számomra sokkal szórakoztatóbbnak tűnik.

+
>!
Leonidas

A Galaktikus Birodalom megállíthatatlanul robog a pusztulás felé. Fokozatosan darabokra hull, és barbár káoszba süllyed. Ezen a szörnyű folyamaton senki és semmi nem tud változtatni. A barbár világok tengerében, mint valami világítótorony a ködben úgy fénylik Hari Seldon Alapítványa, a tudomány és civilizáció egyetlen bástyája.
Az író fantáziadús, lenyűgöző világot alkotott. Szinte már hihetetlen, hogy ez a remekmű a 40-es években íródott. Megint csak azt tudom írni, hogy a sci-fi műfaj rengeteget köszönhet Asimovnak. Persze nem hibátlanok a művei, de amit Asimov megálmodott és papírra vetett, azt érdemes elolvasni.

2 hozzászólás
+
>!
risingsun

Későn került kezembe ez a sci-fi klasszikus, de szerencsére nem túl későn. Egyáltalán lehet ezt túl későn olvasni? Pár apróságot leszámítva, ami leginkább a könyv korából fakad (mint például, hogy több mint 10.000 év múlva is papírra fognak írni, a mesterséges intelligencia teljes hiánya, robotok, gépek teljes hiánya, stb.). szinte bármikor megtalálhatott volna, akkor is lenyűgözött volna.

Asimov könnyedén, némiképp nagyvonalúan mégis roppantul átgondolva vázol fel egy elképzelhető jövőképet, ahol az emberiség meghódítja a Galaxist, bolygók százait, ezreit, millióit népesítve be, melyek a mind a Birodalom irányítása alatt állnak. A könyv ott kapcsolódik be a folyamatba, amikor a kialakult Birodalom épp sorvadásnak, összeomlásnak indul, a széthulló bolygókon pedig a tudás, a tudományok hanyatlásnak indulnak, barbárságba taszítva az ott élő népeket. Ebből a hanyatlásból emelkedik ki az Alapítvány, hogy a tudomány erejével szálljon szembe az egyre hódító és terjedő pusztulással…

A könyvben található öt novella (de abból is inkább csak négy) tulajdonképpen arra épül, hogy bemutassa a tudás, a tudomány meghatározó és fölényes erejét az egyszerűséggel, elsorvadt nem-tudással szemben. Számomra legérdekesebb és legizgalmasabb talán az volt, amikor a tudomány-vallás segítségével kényszerítették térdre a jelentős haderő fölénnyel rendelkezőket. Elképesztőnek és zseniálisnak éreztem az óhatatlan párhuzamot valódi létező (vagy létezett) vallásokkal, ahol szintén a hit erejére támaszkodva, de valójában a tudás – nem tudás-ra építve lehet kihasználni, irányítani, fanatizálni embereket, népcsoportokat és a ’szent ügy’ érdekében bármire rávenni. Ebből a szempontból még félelmetes is, hogy a jövőben akár a ma létező vallások minként tudnának működni, mint tudomány-vallás. A lényeg, az elv ugyanaz, csak a háttér, az a alapok mások. Zseniális, mégis hátborzongató egyben…

Egyébként a történetvezetést is érdekesen oldja meg Asimov. Nem egy, hanem novellánként más és más főszereplőn keresztül élhetjük át az Alapítvány egy-egy korszakát, melyek a különböző szereplők ellenére is szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A sok elvarratlan szál miatt erősen folytatásért kiált a befejezés, ami valójában nem is befejezés, inkább csak az utolsó novella vége.
Így nincs is más hátra, mint hogy rögtön jöhet a folytatás…

>!
Móra, Budapest, 1993
268 oldal · ISBN: 9631171019 · Fordította: Baranyai Gyula
9 hozzászólás
+
>!
Kriszta P

Nagyon ki voltam már éhezve a történet folytatására, ugyanis több mint egy éve fejeztem be az Előjátékot és hát rendesen betalált nálam ez a sorozat. Vannak, akik a megírásuk időrendjében olvassák a köteteket, én a történeti sorrendiséget tartom és szerintem ez így jó. Igaz, az első két könyvnek más a tematikája, azokban gyakorlatilag hosszas előkészítést kapunk egy olyan történethez, ami itt már nagy léptékkel halad és cirka két évszázadot ölel fel csak ez az egy könyv. De nekem külön tetszett, hogy nem vacakol, nincs fölösleges duma, hanem folyton lendülünk egyet az időben.
Maga az alaptörténet is érdekes és igencsak elgondolkodtató: hogyan birkózik meg egy „ország”, egy társadalom azzal a ténnyel, hogy neki kijelölt, előre megírt útja van a történelemben, ő maga a tudás és egy új, feltámadó világrend bölcsője a rothadó, bukásra ítélt jelenlegi galaxis perifériáján.
Milyen lehet az, mikor ismert, hogy a társadalmad mi végre jött létre, milyen küldetése van, s hogy időnként komoly veszélyek fenyegetik majd, melyeket le kell győzni meghatározott, de ismeretlen módokon, mert csak így maradhat az előre megjósolt úton? Hogy választódnak ki azok a személyek, akik majd megtalálják a helyes megoldást az egyes válságokra? Ez is sorsszerű? Pengeéléntáncolás-effektus. Ha csak egy kicsit is másképp történt volna…
Ezzel együtt nagy hangsúlyt kap a történetben a politika, tudomány, vallás (tudomány alapú vallás (!)), kereskedelem, emberismeret…
Letehetetlen :) (Mármint nekem)

+
>!
Isley

A regényben Hari Seldon tervének kibontakozását láthatjuk. Seldon megjósolta matematikai alapú tudománya segítségével a 12 ezer éve fennálló Galaktikus Birodalom bukását. Seldon szerint nem létezik mód a bukás elkerülésére, de képesek lehetnek az emberek befolyásolni a jövőt. Ebből a célból hozta létre az Alapítványt egy isten háta mögötti csillagrendszer lakatlan bolygóján. Az Alapítvány társadalmi és gazdasági folyamatokat idéz elő, manipulál és a nagy válságokra reagál olyan módon, hogy a Második Birodalom felé vezető út lényegesen lerövidüljön, és az emberiség életébe a barbárság sokkal jelentéktelenebb időre tudjon csak visszaszökni.
Az Alapítvány főszereplői elég egysíkú karakterek. A tudósok, papok, a polgármesterek és a kereskedők is éppen olyanok, mint amilyenek lenniük kell. Hari Seldon, Salvor Hardin és Hober Mallow intelligenciája és monológjai, és csavaros machinációik viszont hozták azt a színvonalat, amit az író korábbi hőseitől is megszokhattunk már.
Maga a történet középpontjában álló terv kibontakozása izgalmas, ahogy a regény is az volt. Kíváncsi vagyok, hogy milyen válságokon kell még úrrá lenniük, hogy eljöjjön a második birodalom.

+
>!
fezer

Időtlen idők óta el akartam már olvasni ezt a könyvet, de mindig megrettentem: annyi nagy scifi-klasszikusban csalódtam már, másrészt az eddig olvasott Asimovok sem vettek le a lábamról maradéktalanul, na meg ráadásul vegyesek a vélemények itt is. Persze közben meg irtóra zavart, h már megöregszem meg minden, de még mindig nem olvastam az Alapítványt, szóval ennek véget kellett vetni.
Jajj és olyan jó végre egy klasszikusról jót írni és áradozni, ugyanis én ezt most imádtam minden hibájával együtt – ami valljuk be, van neki, de igazából egy percig sem zavartak olvasás alatt, csak megmosolyogtattak. Ugyanis a hibákat elnyomta az, hogy sodró lendületű, izgalmas, és ötletes. És telis tele jó kis politikával, amit imádok (mármint nem csinálni!, szigorúan csak olvasni róla :).)
Szóval jöhet az egész Trilógia, meg Birodalom, meg Robotok, meg ami csak van belőle. :))

15 hozzászólás
+
>!
Inpu

Nálam jobban talán csak egy hivatásos szociológus élvezte volna…

+
>!
Kalyber I

A történelem ismétli önmagát. És ami még fontosabb: a fejlődés soha nem egyenes vonalú.
Az emberek örökös illúzióban élnek ezzel kapcsolatban. Egyfajta naiv önhittség ez, hogy magunk mögött hagytuk az ókort, középkort, sötét századokat, és immáron civilizált, fejlett, soha nem hanyatló ívet vesz a történelem.
Nem így van. Az Egyiptomiak elbuktak, az antik világ elbukott, a római birodalom elbukott… és helyükbe mindig érkezett valami gyökeresen más. De nem feltétlenül jobb. A technikai fejlődés sem feltétlenül egyenesen arányos a társadalmi fejlettségi szinttel, az intelligenciával, stb.

Az Alapítvány világában sok ezer évvel hagytuk magunk mögött a mai világunkat. A fejlődés részben kézzel fogható; benépesítettük a galaxist. Ugyanakkor annak egyértelmű hanyatlása is: Az ember már azt sem tudja honnan jött. Csak mendemondák utalnak rá, hogy egykoron egyetlen bolygóról indult ki a fejlődés.

Az egyes civilizációk csak örökölték a tudást, de azt már nem értik. Legtöbbjük megnyomja a gombot az atomerőműn, hogy beüzemelje, de nem érti annak működését, nem tudja megjavítani, fejleszteni.

Ehhez kapcsolódóan több ízben is megemlíteném Michael Crichton Őslényparkját; Egyfelől annak morális mondanivalója, hogy a tudomány megöröklése sajnos nem jár a felelősség megöröklésével. Aki egy élet munkájával kikísérletezte az aktuális tudást, az megtanulta tisztelni, és alázattal fordulni felé. Aki egy könyvből bebiflázta ugyanazt, már korántsem így áll hozzá. És a crichtoni előkép a gonosz kis játékokkal valóban utó-előképe az Alapítvány világának, ahol a jelenség globális (mit globális, galaxis méretű) társadalmi méretet öltött.

Itt jön a képbe a pszichohistória tudománya, mely ellentmondásba keveredhet (az általam) Crichton műveiből megismert káoszelméletnek. „Egy pillangó megrebbenti a szárnyát Tokióban és New Yorkban elered az eső”, hangzik a jól ismert elmélet. Ezzel szemben a pszichohistorikusok évezredekkel előre képesek felvázolni a történelem menetét. Erre a teóriára épül a könyv, és bár nyilván lehet vitatkozni az elképzeléssel, a levezetése rendkívül tanulságos és érdekes.

A regény önmagában szakaszos felépítésű, masszív időbeni ugrásokkal válik történelmi léptékűvé. Ilyen formán minden részben új karaktereket és szituációkat ismerünk meg. Ugyanakkor a regény lényegéből is kiérződik, hogy nem az egyes karakterek fontosak, sőt, szinte csak a nevek változnak, a figurák nem. Ismétlődés…

Néha picit zavaró lehet az egyes nevek közti hasonlóság. Nekem a Hari Sheldon és Salvor Hardin nevek rendkívül összecsengenek, és Hober Mallow is beáll a sorba. (Hari / Hardin / Hober, Sheldon / Salvor). Vajon volt ebben valami szerzői tudatosság? Szerepük mindenesetre egyértelműen egybevág.

Már az olvasás elején megjegyeztem magamban, hogy a történet akár az ókori Rómában is játszódhatna, melyben aztán Makkai László utószava megerősített. Ebben a regényben nem a klasszikus tudományos-fantasztikus megközelítéssel találkozunk, inkább egyfajta szocio-fantasztikummal. A cselekmény nagyrészt párbeszédekben zajlik és a fordulatok -ismétlem magam- ismétlik magukat.


Népszerű idézetek

+
>!
Frank_Spielmann IMP

Anyámnak,
hamisítatlan szürke hajáért,
amelynek nem egy szálát nekem
köszönheti

(ajánlás)

3 hozzászólás
+
>!
Sceurpien IMP

Az erőszak a gyengék végső menedéke.

Salvor Hardin

Kapcsolódó szócikkek: Salvor Hardin
+
>!
ppayter

– Ez úgy hangzik, mintha ön már eldöntötte volna magában, hogy erőszakhoz kell folyamodnunk velük szemben.
– Az erőszak – vágott vissza Hardin – a gyengék végső menedéke.

Második rész - Az enciklopédisták 1.

Kapcsolódó szócikkek: Salvor Hardin
+
>!
Irasalgor

A csillagok évszázadok alatt sem változtatják meg a helyüket, a politikai határok viszont nagyon is cseppfolyósak.

Ötödik rész - A Kalmárfejedelmek, 222. o

+
>!
ppayter

– És maga erre építi a reményeit, ember?! Mire számít? Háziasszony-lázadásra talán? Ribillióra? Hogy a mészárosok meg a szatócsok hirtelen fölkelnek, s húsvágó bárdjaikkal meg kenyérvágó késeikkel hadonászva, kórusban fognak kiabálni, hogy „adjátok vissza nekünk szuperautomata atommosógépeinket”?

Ötödik rész - A kalmárfejedelmek 18.

+
>!
wicci

A sikerhez nem elegendő a tervezés. Rögtönzésre is szükség van.

+
>!
Irasalgor

Ha valaki egy fülkében születik, és egy folyosón nő fel, egy cellában dolgozik és egy zsúfolt napozóteremben tölti a vakációját, aztán egyszerre följön ide, ahol semmi sincs a feje fölött, csak a végtelen ég, nem csoda, hogy az idegei felmondják a szolgálatot.

19. oldal (Kozmosz Fantasztikus Könyvek)

+
>!
ppayter

– Meglesz az ötven, mire nagykorú leszek – mondta lelkesen. – Ki fogad velem?
Udvaronc azonban nem fogad a király ügyességére, mert könnyen kiteszi magát a nyerés halálos veszedelmének.

Harmadik rész - A polgármesterek 3.

+
>!
Irasalgor

Önök tehát arra az elhatározásra jutottak – mondta Hardin – hogy továbbra is az aktív semmittevés elszánt politikáját folytassák.

Második rész - Az enciklopédisták 81. o

Kapcsolódó szócikkek: Salvor Hardin
+
>!
Irasalgor

Igazán dr. Fara, ekkora ostobaság már a zsenialitás határát súrolja.

Második rész - Az enciklopédisták 82. o


A sorozat következő kötete

Összehasonlítás

Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum sorozat


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is