!

A Schopenhauer-terápia 117 csillagozás

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Bookline · 3.500 Ft –15% 2.975 Ft
Régikönyvek.hu · 3.500 Ft –15% 2.975 Ft
Publioboox · 3.500 Ft –5% 3.325 Ft
Könyvtár

Julius Hertzfeldről, a jó nevű pszichiáterről egy rutinvizsgálaton kiderül, hogy gyors lefolyású bőrrákja van. A férfi rákényszerül, hogy szembenézzen a rideg ténnyel: hamarosan meghal. Ez arra készteti, hogy számvetést készítsen az életéről. Felkeresi egykori, szexfüggő páciensét, Philip Slate-et, akin húsz évvel korábban hiába próbált segíteni. Philip mégis gyógyultnak tekinti magát, felépülését pedig a nagy német filozófus, Arthur Schopenhauer pesszimista tanításainak tulajdonítja. Az érzelmeit kifejezni képtelen, kapcsolatfóbiás férfit Julius meghívja terápiás csoportjába. Csakhogy az idő vészesen fogy. Vajon jut-e még ideje arra, hogy valóban segítsen Philipnek? Sikerül-e megvívniuk egymással a csoport tagjainak szeretetéért és elismeréséért? Talán még nem késő. Gyönyörűen szőtt mese egy pszichoterápiás csoport utolsó évéről, megindító elmélkedés az élet alkonyáról.

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Park, Budapest, 2010
438 oldal · ISBN: 9789633552575 · Fordította: Résch Éva, N. Kiss Zsuzsa
>!
Park, Budapest, 2010
438 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635308774 · Fordította: Résch Éva, N. Kiss Zsuzsa

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Schopenhauer · Martin Heidegger


Hirdetés

Kedvencelte 30

Most olvassa 22

Várólistára tette 115

Kívánságlistára tette 112

Kölcsönkérné 4

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
stippistop SMP
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Bár olvastam már korábban Yalom-ot, és szerettem is, amit olvasok ( Egzisztenciális pszichoterápia és a Szerelemhóhér ) mégis valahogy arra számítottam, hogy regényíróként nem lesz átütő. Nagyot tévedtem! A történet végig fogva tartott, a szereplők sorsa pedig folyamatosan foglalkoztatta a gondolataimat. Az meg már csak hab a tortán, hogy ezt a csoportterápiáról szóló regényt olyan ember írta, aki tényleg mestere a csoportterápiának. Azért kíváncsi lennék, egy buddhista hogyan válaszolná meg Yalom vádjait a buddhizmussal szemben; de tényleg.
Köszönet @eeszter-nek a csodás karácsonyi ajándékért!
Amúgy megy a kedvencek közé!

51 hozzászólás
+
>!
Rea
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

1 nap alatt elolvastam mind a 438 oldalt. Egyszerűen nem bírtam letenni. Mondjuk előre tudtam, hogy tetszeni fog, mivel a lélekboncolgatós regények egy ideje már a gyengéim, de ez pláne sokféle érzelmet tudott gerjeszteni. Talán először hajlottam rá, hogy elismerjem egy csoport terápia hatékonyságát, bár a hideg is kiráz a gondolatra, ha nekem kellene ilyesmin részt vennem. Mégis az ott elhangzó párbeszédek, érvelések lenyűgözőek voltak. Le a kalappal Yalom előtt.
Továbbá a címből nyilván számítottam rá, hogy Schopenhauer filozófiájáról megtudok egyet s mást, de az meglepett, hogy terjedelemben ez elég tetemes rész, szinte regény volt a regényben az ő élete és idézett gondolatai . Engem sokkal jobban lekötött, mint gondoltam volna, ez a laikus számára is érhető módon tálalt, habár valószínű jócskán megosztó filozófia. Talán az volt számomra a legizgalmasabb kérdés, hogy válthat ki belőlem ugyanaz az ember egyrészről hihetetlen mértékű taszítást, másrészről meg az elméje előtti feltétlen elismerést.

+
>!
n P
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Olvasni csak akkor kell, amikor a saját gondolataink forrása elapad, ami gyakran megesik még a legokosabbal is. Ellenben ha a könyv kedvéért elűzzük a saját még meg nem erősödött gondolatunkat, ez bűn saját szellemünk ellen. – mondja valahol (nem a könyvben) Schopenhauer. A könyvről meg azt mondják, hogy nem lehet letenni. Második neki futásra olvastam el, elsőre hamar letettem. Úgy emlékszem azért, mert az elejét nagyon szájbarágósnak éreztem. Azért kezdtem újra, mert olyanok is dicsérték, akikre szoktam hallgatni, már ami a könyveket illeti. Nem is bántam meg, hogy szántam több mint 400 oldalnyi figyelmet Schopenhauerre. Igazából rá voltam kíváncsi. A könyv, mint regény, nem tetszett annyira. A terápián résztvevők problémái viszont érdekesek voltak. Önismereti és segítő-képzésből van közel 800 órányi tapasztalatom (de inkább nem mesélnék róla) :) , gyakorlatom pedig segítő-beszélgetésekben, csoportvezetésekben van még a szenvedélybetegekkel való munkám idejéből. Yalom története sok emléket felidézett bennem, úgy is mint egy csoport alanya és úgy is mint vezetője. Aki emberekkel foglalkozik, akár segítőként, akár tanárként vagy csak sok emberrel van naponta „összezárva”, kapcsolatban, annak hasznos Yalomnak ez a könyve is. Mindenből tanulhatunk, sose lehet tudni.

1 hozzászólás
+
>!
Black_Venus
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Julius Herzfeld élete alkonyán egy széken üldögélt, a barlang bejáratánál. A tűz középen szikrázó lángokat vetett, miközben Julius, a csoportterápia árnyait nézte a barlang túlsó oldalán, s közben szembenézett a saját halálával is.
Ha most vissza kellene néznem, vajon én milyen figurákat is látnék a barlang falán? De ezt itt most nem fejtem ki….
Kifejezetten filozofikus regény arról, hogy ha valaki hiteles akar lenni, akkor a halálának vagy legalábbis az élete utolsó időszakának olyannak kell lennie, mint az életének. Aki az életét terápiák sorozatában éli le, élete végén még egyszer utoljára megalkotja és befejezi az éppen aktuális terápiát, amellyel egyben gondoskodik az utódjáról is. És ha kész a mű, az már a saját életét kezdi élni, így a halál bekövetkezéséről már nincs igazából mit mondani.
When your life flashes before you make sure it’s worth watching.

+
>!
dorothy_emerald
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

I feel that life is divided into the horrible and the miserable. That's the two categories.
***
Szerintem mindig tudjuk, hogy mit akarunk olvasni, csak néha nem úgy jön ki a lépés, mert vagy nem hallgatunk magunkra, vagy a vágyott könyv nem elérhető, és ilyenkor kelletlenül valami másra fanyalodunk, amiből aztán olyan élmények lesznek, hogy elmegy, meg érdekes, csak hát na, rosszkor talált meg, majd valamikor máskor újra. No itt ennek pont az ellenkezője történt, nagyon nyitott és érzékeny voltam a témákra, legyen az filozófia, pszichológia, terápia. Így eshetett az, hogy lekötött és elgondolkodtatott a könyv, élményt adott, miközben nem volt különösebben jól megírva. Sőt! A mondatok nem ültek, a karakterek pedig nem éltek, az egész szövegezés esetlen és lélek nélküli volt.
Ennek ellenére betalált a könyv. Én ugyan nem csoportterápiára, hanem simára járok, de mire a 400 oldal végére értem nemcsak a csoport, hanem a privát terápia működésére is jobban ráláttam. Nyilván ez a személyes helyzet az, ami húz a könyvhöz, a folyamat megértésének a vágya, hogy értsem, mi miért történik.
Másrészt az utóbbi időben enyhült merev elzárkózásom a filozófia felé.* Itt nemcsak a címben szereplő Schopenhauerből** és néhány más európai filozófusból*** kapunk, hanem a buddhizmus is felsejlik a háttérben. Kellemes egybeesés, hogy épp Buddha beszédeit gyűröm csak úgy mellékesben.
Először gimnáziumban találkoztam a buddhizmussal, ahol rettentő ellenszenvesnek találtam azt a keveset, amit tanultunk róla. Kamaszos mindentudással találtam meg a logikai bukfencet, hogy „dehát, ha az a célunk, hogy lemondjunk minden vágyunkról, akkor ott az a vágyunk, hogy ne legyen vágyunk, ez nem stimmel így, heló”. Persze a dolog akkor sem volt már ilyen egyszerű, csak én. Aztán ahogy mostanság elővettem a Buddha beszédeit, hogy kicsit felülvizsgáljam és megalapozzam az esetlegesen még létező ellenérzéseimet, valami egészen mást találtam. Miszerint ez a vágytalanság tényleg nem akkora hülyeség. Nem véletlen ezt kapcsolta Yalom Schopenhauerhez, aki kapcsán is többször előjön, hogy az életünk vágyból, annak kielégüléséből, majd az unalom szülte újabb vágyból áll. Mindkét esetben ez a vágy az élet egyik fő megrontója. És ez így szó szerint véve ugyanúgy nem életképes, mint a carpe diem, de kicsit elvonatkoztatva roppant mód tudok velük azonosulni. Mert valóban, magamon tapasztalva, nem, vagy csak elvétve tudok megkapaszkodni a pillanatban. Hiába érkezne meg a tuti, nem hagyom, mert folyton előre nézek, hogy na majd még ez is kell, meg az is. Nem is kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni, elég ha csak a másnapi bevásárlás kattog az ember fejében. Nem becsüljük meg az itt és mostot, és így a pillanat óhatatlanul is elveszik, a figyelmünk darabokban és mi magunk is.
Mert ha nem előrefelé nézünk, akkor vissza. Elemezgetünk, méricskélünk és hasonlítunk. Mert lehet nem éljük át teljesen a pillanatot, de aztán hurcoljuk magunkkal és személyiségtől függetlenül a jobbakat vagy rosszabbakat nézegetjük unos-untalan. Jól csináltam? Máshogy kellett volna?
Ahogy olvastam a könyvet, és ahogy később merengtem róla, mindig oda jutottam, hogy ezek mind önmagunkkal való ki nem békülésünkből fakadnak. A könyvben a csoport minden tagja valamilyen kapcsolati probléma miatt került a csoportba, legyen az párkapcsolati vagy „sima” társas viszony. És aztán mindenhol kibukkant, hogy ezeknek a problémáknak az oka, és én hiszem, hogy legtöbb gondunk forrása is az, hogy nem vagyunk harmóniában önmagunkkal, nem fogadunk el valamit, nem szeretünk valamit, és emiatt túlkompenzálunk.
Tartósan és értékesen csak magunkat és a szeretetünket tudjuk adni, de ha nem szeretjük és vagyunk békében magunkkal, akkor amit adunk sem lesz egész és kerek.
*sőt néha már-már kíváncsinak érzem magam, ez biztosan a korral jár.
**akinek furcsán szép neve van német és/vagy filozófus létére
***Például felmerül Nietzsche a Zarathusztrájával együtt, amihez piszok nagy kedvet csinált a könyv.

4 hozzászólás
+
>!
Galambdúc
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Mindenkit agitálnék a szó nemesebb értelmében, hogy ezt a könyvet tekintse bevezetőnek egy csoportterápiás folyamatra való elszánáshoz, magyarán ne olvassatok róla, hanem csináljátok!

Semmihez nem hasonlítható élmény egy hosszabb folyamatban csoporttagként részt venni, ezt a könyv se tudta ábrázolni teljes valójában, itt volt bennem némi hiányérzet. A valóság fájdalmas is tud lenni, de milyen sokat tanulhat az ember önmagáról. De hogy a regényt is méltassam pár szóval: az ötlet eredetisége elvitathatatlan – egy terapeuta és régi kezeltje élettörténetébe oltott csoportterápiás jegyzőkönyvekre hajazó, befogadható formában megírt alkotás ez, ami jól megmutatja, miből, s kiből lesz a cserebogár végül. Schopenhauerről szinte semmit nem tudtam, így azok a részek is érdekesnek bizonyultak, amelyek életét és munkásságát mutatták be. A könyv legértékesebb és legütősebb részei számomra a fejezetek tetején csücsülő rövidke idézetek innen-onnan, amiket Yalom számos helyről szedett össze. Akár egy füveskönyv darabjai, önmagukban is megállnák a helyüket.
S hogy a karakterekről is szóljak, utáltam Philipet, szerintem ekkora változás valószerűtlen, és egy ilyen ember kezei közé nem szeretnék kerülni soha. A főszereplő előtt viszont le a kalappal, majdnem biztos vagyok benne, hogy az emberi oldalát mutató terapeuta Yalom alteregója.

7 hozzászólás
+
>!
Aurore P
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Végre ismét egy igazán nagyszerű könyvet vehettem a kezembe. Olyat, amiről már az első lapokon tudom, hogy jó lesz: beszippant, és én elkezdek benne élni. Egyedül a Schopenhauer életéről szóló részeket untam egy kicsit – szerintem érdekes kísérlet volt (a Philip-Arthur párhuzam bemutatására), de számomra nem illeszkedett szervesen a történetbe. Inkább csak ideológiai háttérként működött. Ami persze nem baj, de akkor is untam kicsit. :)
Összességében alig bírtam letenni – olvastam volna még. Köszönet érte a nővéremnek, akitől karácsonyra kaptam. Ilyenkor mindig rájövök, azért jó a család, hogy legyen a világon valaki, aki a legjobban ismer. :)

+
>!
zördög
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Ez az Irvin rendesen behúzott a csőbe. Nagyon úgy volt tálalva ez a könyv, mintha több lenne annál, mint ami, én kis naiv meg jól benyaltam. Meg is vettem, hogy majd együtt vészeljük át a vizsgaidőszakot – arra igazából tökéletes volt, sokszor megröhögtetett.
Jól indult, aztán kezdett enyhén abszurddá válni (nem a jó értelemben), majd valahol a buddhista körút és az Epiktétosz idézet körül, amit egy könyvtáros meg egy orvos (és még páran, akik annyira jelentéktelenek voltak, hogy már se a foglalkozásukra, se a nevükre nem emlékszem) nem tudtak értelmezni, csak egy irodalmár segítségével (aki amúgy is mindig megmondta a tutit), amire aztán rábólintott a pszichopata csávó, hogy igen, ő is így gondolja – persze miután lefuttatott az agyában egy keresőprogramot valami Schopenhauer-idézet után, ami passzol a helyzethez… itt már inkább kínos volt és nem vicces.
Lehetne még sorolni a bénaságokat, a sportkommentátor stílust, az idegesítő karaktereket stb., de inkább hagyjuk.
A sok összemásolt idézet jó volt, tényleg, de ez meg nem az író érdeme, esetleg az ízlését dicséri.

3 hozzászólás
+
>!
csucsorka 
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Fél csillag levonás az első hetven oldal miatt átélt vakarózó kín után, hogy én ezt a sz.rt falhoz vágom és a büdös életben nem olvasom el.
Fél csillag levonás amiért csak a buddha-maszlag és a Schopenhauer-ről szóló részek átugrásának módszerével tudtam kiolvasni a könyvet.
Maximális csillag a fennmaradó részekre, amiket maradéktalanul élveztem.
Yalom király!

+
>!
hattori
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Nagyon megfogott a könyv, de olyan tudományos címe van, hogy eddig akinek áradoztam róla, mind megijedt tőle, pedig nem kell.
Yalom nevét egy novelláskötetből ismertem meg, anno, amikor még én is hasonlókat tanultam, és emlékeztem, hogy érthető és emészthető volt – ez egy kicsit talán keményebb, több benne a szakszó, és sokat ír Schoppenhauerről is ( na jó, itt bevallom, hogy azokban a részekben volt, hogy néhány sorocskát átugrottam) de összességében nem kell nagy pszichotudományos dumától tartani. A kerettörténet jó, hollywoodinak is nevezhető csattanós véggel, a közti részek pedig nagyon valósághűen és hitelesen írják le egy csoportterápia menetét, és a szereplők fejlődését. Akit érdekel a pszichoterápia, olvassa el, kicsit nenézhet vele a kulisszák mögé.


Népszerű idézetek

+
>!
stippistop SMP

Mindig megvisel bennünket, ha valaminek láthatóvá válik a vége. A Karamazov testvérek olvasója szinte felfalja a könyv ezer oldalát, ám amikor felfedezi, hogy csupán húsz oldal van hátra, akkor lelassít, és komótosan ízlelgeti végig az utolsó bekezdéseket, kiszívja a nektárt minden egyes mondatból, szóból.

345. oldal (Park Könyvkiadó, 2010)

6 hozzászólás
+
>!
tgorsy

Ha bármi előtt tisztelegnünk kell, ha van valami, amit áldanunk érdemes, akkor az ez: a puszta lét felbecsülhetetlen ajándéka.

19. oldal

+
>!
Kkatja 

A remekművek, a hozzám hasonló elmék hátrahagyott eszméi életem legnagyobb örömei. Könyvek nélkül már régen úrrá lett volna rajtam a kétségbeesés.

319. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Schopenhauer
+
>!
Darkshine

Tudják, miért vágyódunk vissza annyira a gyermekkorba? Nietzsche szerint azért, mert akkoriban még szabadok voltunk, gondtalanok, gond nélküliek, akiket nem húzott le a fájdalmas emlékek ólomsúlya, a múlt hordaléka.

103

+
>!
Sicc 

A tehetséges akár a vadász: eltalálja a célt, amit mások nem képesek; a géniusz akár a vadász: eltalálja a célt, amit mások nem is látnak.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Schopenhauer
+
>!
labe

…az élet átmeneti állapot végleges megoldással…

77. oldal

+
>!
Dün SP

A legrosszabb persze az volt, hogy Earl sosem olvasott. Nemrég még milyen magabiztosan beszélgetett az irodalomról! A Middlemarch és Daniel Deronda iránti rajongása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Pam beleszeretett. Nem sokkal később micsoda sokk volt felismerni, hogy Earl irodalmi megfigyelései betanult szövegek voltak, és műveltsége csupán pár címre korlátozódott. Ez volt a legnagyobb csapás: hogyan szerethetett bele egy olyan férfibe, aki nem olvas. Ő, akinek legközelebbi és legdrágább barátai Eliot, Woolf, Murdoch, Gaskell és Byatt könyveinek szereplői voltak?!

175. oldal

1 hozzászólás
+
>!
Dün SP

– Tudom, milyen érzés – válaszolt Julius. – Én is ugyanúgy megroggyanok, amikor kritizálnak. De hadd mondjam el, mit tanultam erről az évek során. A trükk az, hogy úgy gondoljunk a visszajelzésre, mint egy ajándékra. Először azonban el kell döntenünk, hogy pontos-e. Én előbb ellenőrzöm magamban, hogy vajon egybevág-e a saját magamról szerzett tapasztalataimmal. Van-e legalább egy része, akár öt százalék, ami igaz lehet? Ekkor megpróbálom felidézni, hogy bármikor a múltban akárki mástól hallottam-e ezt a visszajelzést magamról, és azt is végiggondolom, kit kérdezhetnék meg róla. Sosem lehet tudni, mikor közelít rá valaki egy vakfoltomra, olyasmire híva fel a figyelmemet, amit még nem sikerült tudatosítanom.

201. oldal

+
>!
Kkatja 

Az élet pocsék dolog: úgy döntöttem, azzal töltöm el, hogy gondolkodom róla.

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Schopenhauer
+
>!
Magdala I

… Mindig úgy véltem, hogy ha van valami nagy horderejű téma, amiről nem beszélünk, akkor a többi, nagyon fontos dologról sem fogunk tudni beszélni.

301. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Ormay A. P. Tom: A társas személy
Rudas János: Delfi örökösei
Virginia C. Andrews: Vadvirágok – Star
Zseni Annamária: A pszichodráma és korunk tükröződései
Karoline Erika Zeintlinger: A pszichodráma-terápia tételeinek elemzése, pontosítása és újrafogalmazása J. L. Moreno után
Rudas János: Javne örökösei
Vikár András: Pszichodráma, a komoly játék
Zerka T. Moreno – Leif Dag Blomkvist – Thomas Rützel: Pszichodráma – az élet duplája
Zseni Annamária: Pszichodráma a gyakorlatban – V. Lakjuk a házat