!

A Schopenhauer-terápia 76 csillagozás

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Julius Hertzfeldről, a jó nevű pszichiáterről egy rutinvizsgálaton kiderül, hogy gyors lefolyású bőrrákja van. A férfi rákényszerül, hogy szembenézzen a rideg ténnyel: hamarosan meghal. Ez arra készteti, hogy számvetést készítsen az életéről. Felkeresi egykori, szexfüggő páciensét, Philip Slate-et, akin húsz évvel korábban hiába próbált segíteni. Philip mégis gyógyultnak tekinti magát, felépülését pedig a nagy német filozófus, Arthur Schopenhauer pesszimista tanításainak tulajdonítja. Az érzelmeit kifejezni képtelen, kapcsolatfóbiás férfit Julius meghívja terápiás csoportjába. Csakhogy az idő vészesen fogy. Vajon jut-e még ideje arra, hogy valóban segítsen Philipnek? Sikerül-e megvívniuk egymással a csoport tagjainak szeretetéért és elismeréséért? Talán még nem késő. Gyönyörűen szőtt mese egy pszichoterápiás csoport utolsó évéről, megindító elmélkedés az élet alkonyáról.

Eredeti megjelenés éve: 2005


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Martin Heidegger · Schopenhauer


Hirdetés

Kedvencelte 20

Most olvassa 13

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 57

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

+
>!
stippistop SMP

Bár olvastam már korábban Yalom-ot, és szerettem is, amit olvasok ( Egzisztenciális pszichoterápia és a Szerelemhóhér ) mégis valahogy arra számítottam, hogy regényíróként nem lesz átütő. Nagyot tévedtem! A történet végig fogva tartott, a szereplők sorsa pedig folyamatosan foglalkoztatta a gondolataimat. Az meg már csak hab a tortán, hogy ezt a csoportterápiáról szóló regényt olyan ember írta, aki tényleg mestere a csoportterápiának. Azért kíváncsi lennék, egy buddhista hogyan válaszolná meg Yalom vádjait a buddhizmussal szemben; de tényleg.
Köszönet @eeszter-nek a csodás karácsonyi ajándékért!
Amúgy megy a kedvencek közé!

51 hozzászólás
+
>!
Rea P

1 nap alatt elolvastam mind a 438 oldalt. Egyszerűen nem bírtam letenni. Mondjuk előre tudtam, hogy tetszeni fog, mivel a lélekboncolgatós regények egy ideje már a gyengéim, de ez pláne sokféle érzelmet tudott gerjeszteni. Talán először hajlottam rá, hogy elismerjem egy csoport terápia hatékonyságát, bár a hideg is kiráz a gondolatra, ha nekem kellene ilyesmin részt vennem. Mégis az ott elhangzó párbeszédek, érvelések lenyűgözőek voltak. Le a kalappal Yalom előtt.
Továbbá a címből nyilván számítottam rá, hogy Schopenhauer filozófiájáról megtudok egyet s mást, de az meglepett, hogy terjedelemben ez elég tetemes rész, szinte regény volt a regényben az ő élete és idézett gondolatai . Engem sokkal jobban lekötött, mint gondoltam volna, ez a laikus számára is érhető módon tálalt, habár valószínű jócskán megosztó filozófia. Talán az volt számomra a legizgalmasabb kérdés, hogy válthat ki belőlem ugyanaz az ember egyrészről hihetetlen mértékű taszítást, másrészről meg az elméje előtti feltétlen elismerést.

+
>!
n MP

Olvasni csak akkor kell, amikor a saját gondolataink forrása elapad, ami gyakran megesik még a legokosabbal is. Ellenben ha a könyv kedvéért elűzzük a saját még meg nem erősödött gondolatunkat, ez bűn saját szellemünk ellen. – mondja valahol (nem a könyvben) Schopenhauer. A könyvről meg azt mondják, hogy nem lehet letenni. Második neki futásra olvastam el, elsőre hamar letettem. Úgy emlékszem azért, mert az elejét nagyon szájbarágósnak éreztem. Azért kezdtem újra, mert olyanok is dicsérték, akikre szoktam hallgatni, már ami a könyveket illeti. Nem is bántam meg, hogy szántam több mint 400 oldalnyi figyelmet Schopenhauerre. Igazából rá voltam kíváncsi. A könyv, mint regény, nem tetszett annyira. A terápián résztvevők problémái viszont érdekesek voltak. Önismereti és segítő-képzésből van közel 800 órányi tapasztalatom (de inkább nem mesélnék róla) :) , gyakorlatom pedig segítő-beszélgetésekben, csoportvezetésekben van még a szenvedélybetegekkel való munkám idejéből. Yalom története sok emléket felidézett bennem, úgy is mint egy csoport alanya és úgy is mint vezetője. Aki emberekkel foglalkozik, akár segítőként, akár tanárként vagy csak sok emberrel van naponta „összezárva”, kapcsolatban, annak hasznos Yalomnak ez a könyve is. Mindenből tanulhatunk, sose lehet tudni.

1 hozzászólás
+
>!
Black_Venus

Julius Herzfeld élete alkonyán egy széken üldögélt, a barlang bejáratánál. A tűz középen szikrázó lángokat vetett, miközben Julius, a csoportterápia árnyait nézte a barlang túlsó oldalán, s közben szembenézett a saját halálával is.
Ha most vissza kellene néznem, vajon én milyen figurákat is látnék a barlang falán? De ezt itt most nem fejtem ki….
Kifejezetten filozofikus regény arról, hogy ha valaki hiteles akar lenni, akkor a halálának vagy legalábbis az élete utolsó időszakának olyannak kell lennie, mint az életének. Aki az életét terápiák sorozatában éli le, élete végén még egyszer utoljára megalkotja és befejezi az éppen aktuális terápiát, amellyel egyben gondoskodik az utódjáról is. És ha kész a mű, az már a saját életét kezdi élni, így a halál bekövetkezéséről már nincs igazából mit mondani.
When your life flashes before you make sure it’s worth watching.

+
>!
Galambdúc

Mindenkit agitálnék a szó nemesebb értelmében, hogy ezt a könyvet tekintse bevezetőnek egy csoportterápiás folyamatra való elszánáshoz, magyarán ne olvassatok róla, hanem csináljátok!

Semmihez nem hasonlítható élmény egy hosszabb folyamatban csoporttagként részt venni, ezt a könyv se tudta ábrázolni teljes valójában, itt volt bennem némi hiányérzet. A valóság fájdalmas is tud lenni, de milyen sokat tanulhat az ember önmagáról. De hogy a regényt is méltassam pár szóval: az ötlet eredetisége elvitathatatlan – egy terapeuta és régi kezeltje élettörténetébe oltott csoportterápiás jegyzőkönyvekre hajazó, befogadható formában megírt alkotás ez, ami jól megmutatja, miből, s kiből lesz a cserebogár végül. Schopenhauerről szinte semmit nem tudtam, így azok a részek is érdekesnek bizonyultak, amelyek életét és munkásságát mutatták be. A könyv legértékesebb és legütősebb részei számomra a fejezetek tetején csücsülő rövidke idézetek innen-onnan, amiket Yalom számos helyről szedett össze. Akár egy füveskönyv darabjai, önmagukban is megállnák a helyüket.
S hogy a karakterekről is szóljak, utáltam Philipet, szerintem ekkora változás valószerűtlen, és egy ilyen ember kezei közé nem szeretnék kerülni soha. A főszereplő előtt viszont le a kalappal, majdnem biztos vagyok benne, hogy az emberi oldalát mutató terapeuta Yalom alteregója.

7 hozzászólás
+
>!
Rushka

Két dolgot, a pszichológiai és az irodalmi réteget szeretném szétválasztani az értékelésben, illetve leszögezni, hogy a pszichológia rész van annyira jó, hogy a gyenge irodalmi semmit nem tud rontani rajta.
A pszichológiai rész hiteles, Yalom nagyszerű pszichiáternek tűnik, a csoportterápia, Philip esete jól van megírva, minden egyes ülése leírása remek, akár többször is olvasandó egzisztencialista minidrámákkal van tele – Yalom ezekben a részekben íróként is remek.
Az irodalmi rész viszont kisebb-nagyobb sikerrel egyensúlyoz az érzelgős bestseller határán, majd a vége akkora giccsbe fullad, hogy az ember mérges minden elpazarolt energiájára, amit olvasás közben az irodalmi érték kinyerésének kísérletére fordított.
(Mindez ahhoz a furcsa ellentmondáshoz vezet, hogy míg Pam egy végtelenül sematikus és dühítő irodalmi figura, a csoportterápiában őszinték és mélyek az interakciói.)
Kerettörténet, Julius halálos betegsége nélkül, csak a csoportterápiát és a Schopenhauer-fejezeteket megírva hibátlan könyv lehetett volna.

++
>!
kulcsi

Kiváló olvasmány! A felvezetés után arra számítottam, hogy arra lesz kihegyezve a könyv, hogy a terapeuta miként készül fel Schopenhauer bölcselete révén a halálra; hogy lesz egy áttörés, amikor rádöbben arra, hogy a nézőpontján változatnia kell, és ez a katarzisélmény lesz a köny középpontjában.
Hát nem. A fenti forgatókönyvnél kevésbé fordulatos ámde sokkal jobban megírt könnyvel van dolgunk! Ajánlom!

+
>!
Cotta

Yalom A Schopenhauer-terápia c. könyve számomra, a filozófus nagy rajongójának, úgy gondoltam, kötelező darab. Jól is gondoltam, mert számos olyan részletre derült fény Arthur életéből, amiről Safranski könyve nem adott hírt, így például a hányattatott gyerekkoráról, de igazából az ifjúkori szexuális túlfűtöttsége is meglepetés volt számomra. Schopehauer fő műve, A világ mint akarat és képzet nem véletlenül díszeleg a filozófiai toplistám első helyén, soha nem volt olyan nagy hatással rám filozófia, mint ez a gyönyörűen megírt könyv, gyakorlatilag már a könyv – amúgy valóban öntelt és pökhendi – előszava olyan mély szimpátiát ébresztett Schopenhauer iránt, hogy elég sok mindent elhittem neki pusztán a vonzódásom miatt.

Yalom viszont szíve szerint terápiába küldené az emberkerülő Arthurt, hisz az kezdettől világos, hogy Philip nem más, mint Schopenhauer kvázi reinkarnációja, karót nyelt, merev, mindenkitől elzárkózó, bölcselkedő fiatalember, akinek nincsenek meghitt kapcsolatai. Hogy sikerül-e Juliusnak, a halálos beteg terapeutának kicsit változtatni Philip attitűdjein, maradjon most titok, mert engem sokkal jobban izgatott (volna) az a folyamat, ahogy a szexmegszállott Philip a filozófia tanulmányozásának hatására megváltozik, és képessé válik másképp szemlélni életét. A legeslegjobban meg az érdekelt volna, hogyan is zajlik egy filozófiai életvezetés tanácsadás Philip praxisában, de Yalom maradt a saját asztalánál, a csoportterápiánál.

Philip tehát egy Julius által koordinált csoportterápián kénytelen részt venni, hogy megkaphassa szupervízióját és ezáltal maga is terapeuta lehessen. Azt nem tudom, hogy a könyv, ami 80%-ban ezen csoportterápiás beszélgetéseket írja le, hitelesen ábrázolta-e ezeket a terápiás traccspartikat, de ez engem nagyon nem kötött le. Pedig tavaly még gondolkodtam is a csoportterápián, de örülök, hogy nem mentem ilyenre, mert én a világból is kiszaladtam volna olyan műmájer kérdésektől, hogy „Akkor most ez a mondat milyen érzést kelt benned?” vagy „Mi a véleményed az elmúlt öt percről?” meg ilyesmik. Eszméletlenül bosszantó és mesterkélt volt, alig vártam, hogy Philip végre beszóljon valami érdekeset, és ne azon pörögjünk, hogy ki volt bunkó az elmúlt tíz percben, meg hogy ki mit hogy értett vagy hogy a legjobb punci, most melyik hím alá kerüljön. (Most így belegondolva számomra nyilvánvalóvá vált, miért is nem élek társasági életet.) De Philiphez szívesen jártam volna tanácsadásra. Mert szerintem Schopenhauernek és Philipnek is nagyon sok mindenben igaza volt, és Yalomra/Juliusra olykor igazán pipa voltam, hogy nem találja eléggé célravezetőnek Arthur szavait, mikor szerintem épphogy fején találta a szöget. Teljesen az a benyomásom támadt, hogy Yalom jól érti Schopenhauer filozófiáját, nagyon izgalmasan mutatja be és szerintem szimpatikussá is teszi, de ugyanakkor mégis valami nagy szirupos mázzal önti nyakon, lájtosítja és végül valami egészen torz formában tálalja gyógyszer gyanánt. Vagy placebóként. Nem tudom, én ennél sokkal komolyabban veszem Schopenhauert és kevésbé komolyan az olyan problémákat, mint amikkel a terápia résztvevői küszködnek (párkapcsolati huzavonák), ez alól nyilván Julius a kivétel, aki a halállal foglalkozik. Bár akkor is egy öntelt figura.

Szóval összességében jó könyv, de elviseltem volna sokkal több Schopenhauert és kevesebb terápiát.

+
>!
hattori

Nagyon megfogott a könyv, de olyan tudományos címe van, hogy eddig akinek áradoztam róla, mind megijedt tőle, pedig nem kell.
Yalom nevét egy novelláskötetből ismertem meg, anno, amikor még én is hasonlókat tanultam, és emlékeztem, hogy érthető és emészthető volt – ez egy kicsit talán keményebb, több benne a szakszó, és sokat ír Schoppenhauerről is ( na jó, itt bevallom, hogy azokban a részekben volt, hogy néhány sorocskát átugrottam) de összességében nem kell nagy pszichotudományos dumától tartani. A kerettörténet jó, hollywoodinak is nevezhető csattanós véggel, a közti részek pedig nagyon valósághűen és hitelesen írják le egy csoportterápia menetét, és a szereplők fejlődését. Akit érdekel a pszichoterápia, olvassa el, kicsit nenézhet vele a kulisszák mögé.


Népszerű idézetek

+
>!
stippistop SMP

Mindig megvisel bennünket, ha valaminek láthatóvá válik a vége. A Karamazov testvérek olvasója szinte felfalja a könyv ezer oldalát, ám amikor felfedezi, hogy csupán húsz oldal van hátra, akkor lelassít, és komótosan ízlelgeti végig az utolsó bekezdéseket, kiszívja a nektárt minden egyes mondatból, szóból.

345. oldal (Park Könyvkiadó, 2010)

6 hozzászólás
+
>!
Kkatja P

A remekművek, a hozzám hasonló elmék hátrahagyott eszméi életem legnagyobb örömei. Könyvek nélkül már régen úrrá lett volna rajtam a kétségbeesés.

319. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Schopenhauer
+
>!
Sicc

A tehetséges akár a vadász: eltalálja a célt, amit mások nem képesek; a géniusz akár a vadász: eltalálja a célt, amit mások nem is látnak.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Schopenhauer
+
>!
labe

…az élet átmeneti állapot végleges megoldással…

77. oldal

+
>!
Dün ×SP

A legrosszabb persze az volt, hogy Earl sosem olvasott. Nemrég még milyen magabiztosan beszélgetett az irodalomról! A Middlemarch és Daniel Deronda iránti rajongása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Pam beleszeretett. Nem sokkal később micsoda sokk volt felismerni, hogy Earl irodalmi megfigyelései betanult szövegek voltak, és műveltsége csupán pár címre korlátozódott. Ez volt a legnagyobb csapás: hogyan szerethetett bele egy olyan férfibe, aki nem olvas. Ő, akinek legközelebbi és legdrágább barátai Eliot, Woolf, Murdoch, Gaskell és Byatt könyveinek szereplői voltak?!

175. oldal

1 hozzászólás
+
>!
Kkatja P

Legyünk elnézéssel minden emberi balgaság, hiba, bűn iránt, meggondolván, hogy ami előttünk van, az bizony a magunk balgasága, hibája és bűne : mert éppen az emberiség hibái ezek, melyhez mi is tartozunk s ezért magunkon hordozzuk mind a hibáit is, tehát azokat is, amelyeken most felháborodunk, csak azért, mert épp e pillanatban nem nálunk kerültek napvilágra.

397. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Schopenhauer
+
>!
tgorsy

Ha bármi előtt tisztelegnünk kell, ha van valami, amit áldanunk érdemes, akkor az ez: a puszta lét felbecsülhetetlen ajándéka.

19. oldal

+
>!
Dün ×SP

– Tudom, milyen érzés – válaszolt Julius. – Én is ugyanúgy megroggyanok, amikor kritizálnak. De hadd mondjam el, mit tanultam erről az évek során. A trükk az, hogy úgy gondoljunk a visszajelzésre, mint egy ajándékra. Először azonban el kell döntenünk, hogy pontos-e. Én előbb ellenőrzöm magamban, hogy vajon egybevág-e a saját magamról szerzett tapasztalataimmal. Van-e legalább egy része, akár öt százalék, ami igaz lehet? Ekkor megpróbálom felidézni, hogy bármikor a múltban akárki mástól hallottam-e ezt a visszajelzést magamról, és azt is végiggondolom, kit kérdezhetnék meg róla. Sosem lehet tudni, mikor közelít rá valaki egy vakfoltomra, olyasmire híva fel a figyelmemet, amit még nem sikerült tudatosítanom.

201. oldal

+
>!
Kkatja P

…minél többé teszed önmagad, annál kevesebbre lesz szükséged másoktól.

192. oldal

+
>!
Sicc

Azért féljük a halált, mert idegen és ismeretlen? Ha igen, akkor tévedünk, állítja, hiszen a halál sokkal ismerősebb, mint hinnénk. Nem csupán éjszakai álmunkban és időnkénti eszméletvesztéseinkben kóstolunk bele nap mint nap, de mindannyian egy örökkévalóságot töltöttünk a nemlétben, mielőtt megszülettünk.

415. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Schopenhauer

Hasonló könyvek címkék alapján

Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Ormay A. P. Tom: A társas személy
Virginia C. Andrews: Vadvirágok – Star
Rudas János: Javne örökösei
Vikár András: Pszichodráma, a komoly játék
Rudas János: Delfi örökösei
Zerka T. Moreno – Leif Dag Blomkvist – Thomas Rützel: Pszichodráma – az élet duplája
Zseni Annamária: Pszichodráma a gyakorlatban – II. Megélni – túlélni
Barcy Magdolna: A csoportok hatékonysága és a személyes változás
Zseni Annamária: Pszichodráma a gyakorlatban – III. Téglánként a házat

Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is