Utazás ​a Fudaraku-paradicsomba 42 csillagozás

Inoue Jaszusi: Utazás a Fudaraku-paradicsomba

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kiszáradt, fehér folyómeder. A sivár magányosság jelképe. Inoue Jaszusi elbeszélései közös problémája: az emberi magány. Miszugi Dzsószuke, Miike Suntaró és Konkóbó szent atya életük válságos pillanatában mind magukra maradnak, s szembe kell nézniük a múlttal. Életük nagyon is különbözőképpen folyik. Miszugi Dzsószuke két nő között vergődik, s végül elhagyja a felesége, és meghal a szerelme; Miike Suntaró csak a tudománynak él, családjával ridegen bánik, barátai elmaradnak mellőle, csak soha el nem készülő könyvéhez lehet hűséges: Konkóbó szent atya egy lélekvesztőben a tengerre száll, hogy elérje a Fudaraku-paradicsomot, amelyben maga sem nagyon hisz, s amíg felkészül élete utolsó útjára, sorra elvonul előtte a korábban tengerre szállt szent emberek alakja, akik hivőn vagy hitetlenül a végtelen hullámokra bízták magukat. Ki-ki másként néz szembe önmagával.

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1986
136 oldal · ISBN: 9630733749 · Fordította: Simonyi István, Varrók Ilona

Enciklopédia 1


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Inoue Jaszusi: Utazás a Fudaraku-paradicsomba

Íme egy tipikus japán klisé, képzeljük el mondjuk falfestményként: sápadt gésa áll selyem kimonóban a virágzó cseresznyefák alatt, háttérben magányos hókupolás hegy magasodik*. Ugyanez, ami az irodalmat illeti: szertartásosság, merev formák, finom mondatok, erősen letompított mesélő kedv, valamint lágyan rajzolt természeti képek. Inoue Jaszusi három elbeszélésére mindez igaz, de van bennük valami, ami túlmutat ezen – a szerző ugyanis rábök a falikép bal alsó sarkában egy rejtekajtóra, kitárja azt, és az olvasó betekinthet a külcsín mögé, családi tragédiát talál ott, eltitkolt szerelmet, privát fájdalmakat, amelyek szétfeszítik a festett kép kereteit. Látjuk a fogaskereket, miközben a gép mozog. Emlékezetes kis kötet.

A címadó elbeszélés (Utazás a Fudaraku-paradicsomba) pedig nemcsak az egyik legjobb japán írás, amit valaha olvastam, de egyáltalán: az egyik legjobb szöveg, amit a kételyről valaha írtak.

* Vagy mindez haikuban:
Selyem gésa áll
hókupolás hegy előtt
cseresznyevirág.

sztimi53>!
Inoue Jaszusi: Utazás a Fudaraku-paradicsomba

Valamiért természetes vonzódást érzek azokhoz a könyvekhez, amik a magány és a halál témáját dolgozzák fel. Az északi népek nagyszerűen tudnak erről írni, de cseppet sem lepett meg, hogy a japánoktól sem idegen a téma. Igazából nem kellene írnom róla, mert érzéseim vannak inkább, nem gondolataim, de már mindegy.
A második novella főhőse a hideg vénember, az ő magányáról szól, a féltett nyugdíjáról, az önzéséről. Egy olyan ember memoárja ez, aki a tudományt és a munkáját a családja elé helyezi, kötődni jobban tud egy helyhez, mint személyekhez. Élete alkonyán talán megbánást várnánk tőle, de én csak egy makacs, megkeseredett öregembert láttam.
A harmadik novella egy nagyon morbid, de szép történet a halálvárásról, a tudatos készülésről, az utolsó útról. Nagyon tetszett, zeném is van hozzá, Long Road.
Az elsőt hagytam a végére, mert ezt tetszett a legjobban. Három levél adja tudtunkra hogyan lesz valaki magányos, igazán magányos. Ilyen szépen és ilyen nagyszerű módon ritkán mesélnek el történetet, de nem ezért vált a kedvencemmé, hanem egy kérdés miatt, ami benne szerepel. Mióta olvastam, folyamatosan kérdezem magamtól. Mit választasz, hogy szeress vagy, hogy szeressenek?

13 hozzászólás
Arianrhod P>!
Inoue Jaszusi: Utazás a Fudaraku-paradicsomba

Még mindig meg tudom magam döbbenteni azon, hogy tetszik valami, ami japán. Lassan leküzdhetném már végre ezt a régi, megkérgesedett előítéletet, főként, hogy mostanság több, japán szerzőtől származó remekművet olvashattam sorban. Voltaképpen igazán ez a három novella volt az, ami a legjobban tetszett közülük, bár majdnem minden szerző elbűvölt a maga egyediségével. De Jaszusi különleges helyet vívott ki magának nálam már előzőleg, a középkorban játszódó kínai témájú történelmi regényével, ami miatt rászántam magam most a novelláira is. Nem is bántam meg, bár depresszió ellen nem ajánlanám. Melankólikus hangulatú, finom hangvételű, filozófikus írások, bár a címadó novella lett a kedvencem.

1 hozzászólás
Morpheus>!
Inoue Jaszusi: Utazás a Fudaraku-paradicsomba

Jellegzetesen japán stílusú történeteket olvashattam, finomak, törékenyek, áttetszőek. Ahogy a szereplők viselkednek, az is az országra jellemző. Mindhárom történetben központi szerepet kap az élet, és még inkább a halál, a sors.

Bélabá>!
Inoue Jaszusi: Utazás a Fudaraku-paradicsomba

Gyorsan olvasható történetek, mindháromban ott a magány, az egyedül maradás. Számomra a legnagyobb hatású a címadó novella volt. Utazás a Fudraku-paradicsomba. Azért, mert ugyan a buddhista vallás innen, Európából távolinak tűnik, mégis vannak olyan közös szimbólumok az emberiség történetében, – mint a Paradicsom, az élet utáni túlvilág pozitív leképezése (Pokolról most nem volt szó), – amely mindenki számára érthető. Mivel nem ismerem a buddhizmust, gyorsan utánajártam ennek a jelképes tengeri utazásnak. A Kumano kultusz, a Nacsi zarándoklat egykor komoly hagyományokkal bírt, így mintegy megemlékezésként is tekinthető a felsorolt főpapi névsor. Konkobó szerzetes, aki áttekinti maga előtt az elődök útját. Azt, hogy minden főpapanak 61 évesen tengerre kell szállnia ha él, ha meg nem, akkor a temetést tekintik tengeri utazásnak a túlvilágra.
Nehéz értékelni, mert némileg testidegen közeg nekem, de a két másik novella pontozhatóvá avanzsálja a könyvet. Olvastam jobb japán könyvet, ez nem vitás, ezért 4 csillagot adok és 4,1 pontot. Megvan benne az misztikum, ami Japánt érdekessé teszi a kívülállóknak, de nem volt kimagasló, mindent magával rántó írás.

kaporszakall>!
Inoue Jaszusi: Utazás a Fudaraku-paradicsomba

Egy másik egynapos könyv. Ezúttal telitalálat.

A három novella olyan érzékeny és pontos, mintha nő írta volna őket. Ám a szerző egy férfi, ráadásul a zordon Északról, Hokkaidóból. (Mintha egy oroszról azt mondanánk: szibirják).

Mindhárom történet a magányról szól – mondja a hátsó borító fülszövege (ami egyébként egy szörnyű spoiler, ne is olvassátok tovább…) – ám nem egyforma súllyal. Az első történet (A vadászpuska) szinte tökéletes, kristálytiszta, mint egy női könnycsepp, és épp olyan titokzatos. A második novella (Azáleák a Hira-hegyen) a szakmájába belebuzult professzorról viszont bár jó, de kissé didaktikus, s a megfejtése is egyszerű: spoiler. Végül a harmadik – a kötet címét adó – novella szép, filozofikus elmélkedés a konformizmus kényszerítő erejéről; a szerző választhatta volna mottóul La Rochefoucauld maximáját: A Nappal és a halállal nem lehet szembenézni.

Igazi gyöngyszemek (a középső kissé kevésbé fénylik); ilyen letisztult formát Japánból eddig csak Mori Ógainál láttam.

Ibanez P>!
Inoue Jaszusi: Utazás a Fudaraku-paradicsomba

Ez nagyon jó volt, biztos, hogy fogok még Jaszusi-tól olvasni. Gyönyörűen fogalmaz, minden sorát élvezet volt olvasni. A három novella közül nekem a legjobban az első tetszett. Szép lassan építi fel a történetet, a három levélből tudjuk meg lassan az eltitkolt szerelem cselekményét, ahol a végén kiderül, hogy nem is volt annyira titkos, mint a szerelmesek gondolták… s ahol a titok feltárásával a bűn nem maradhat megtorlás nélkül, még ha nem is olyan értelemben, ahogy mi gondolnánk…

„Hát eljött a pillanat, amelytől olyan rettenetesen féltem, és lám, most mégsem éreztem a rémületnek legkisebb szikráját sem. A köztünk lévő űrt csak a csend – a partnak csapódó hullámok csobbanásának csendje töltötte ki. A tizenhárom éven keresztül őrzött titok fátyla egy pillanat alatt kegyetlenül szertefoszlott, de mögötte nem a halál arca sejlett fel, amint azt annyiszor elképzeltem, nem, hanem valami – nem is tudom, hogyan nevezzem –, valami csendes, csodás nyugalom. Igen, megkönnyebbülten lélegeztem fel. A nehéz, sötét súly, amit annyi ideig cipeltem, végre lekerült a vállamról, és helyét valami megríkatóan könnyű űr vette át. Éreztem, hogy most annyi mindenre kell gondolnom. Nem sötét, szomorú vagy félelmes dologra, hanem valamire, ami nagyon távoli és üres, és mégis nyugalommal s elégedettséggel tölt el. Valami részegítő érzés fogott el, amit felszabadulásnak is nevezhetnék.”

A második történetben a mindenkitől – még saját családjától is – elidegenedett professzor gondolatvilágába utazhatunk, akinek voltaképpen csak a munka jelenti az életet. Minden családi tevékenysége csak látszat, voltaképpen senkit sem ismer, nem képes igazi érzelmeket közvetíteni, s az igazi érzelmeket megérteni, még akkor sem, amikor ez halálba kergeti a fiát, s akkor sem, amikor a felesége világít rá arra, hogy ő nincs is voltaképpen jelen a családban.

A harmadik novella is érdekes volt, a kolostor önként – avagy hagyományok hatására – tengerre szálló (halálba induló) papjainak története egy éppen indulni készülő – de nem túlzottan lelkes – pap nézőszögéből… s bizony az is kiderül, hogy a hívek mennyire elszántak, ha a hagyomány megőrzéséről van szó…

Összességében egy nagyon könnyen olvasható, meglepően érdekes és összetett karaktereket felvonultató novelláskötet, gyönyörű képekkel és nagyszerűen szerkesztett mondatokkal (olyan andalítóak a sorok, mintha csak ülnénk és figyelnénk, ahogy a cseresznyevirágok lefelé hullanak). :-D

Kormocska>!
Inoue Jaszusi: Utazás a Fudaraku-paradicsomba

Három kiemelkedő történet, ahol a hangsúly a magányon van. Az a fajta, ami mélyen eszi bele magát a lélekbe, amit akkor is érez az ember, amikor éppen szerettei veszik körbe. Történetek a meg nem értettségről, az el nem ismerésről, a lemondásról. Kárba veszett életek sora ez a könyv.

2 hozzászólás
Georgina77>!
Inoue Jaszusi: Utazás a Fudaraku-paradicsomba

A címadó novellával nagyon nem vagyok kibékülve. Nekem szinte semmiről sem szól, csak a folyamatos szóismétlésről, ami a 'tengerre szállást' emlegeti. Érdemes lenne megszámolni, hányszor fordul elő a novella szövegében ez. Csúcsot dönthetne. Végüük csak elérkezünk odáig, hogy ez a pap is nekiindul. Majd gyors befejezéssel túl is lesz rajta.
Az első novella kifejezetten tetszik, a második is, de kevésbé. Ezzel a harmadikkal pedig úgy voltam, hogy azonnal a falhoz vágom a könyvet, ha nem szakad vége az ismételgetésnek, és az elődök nemes teljesítései felsorolásának. Csapnivaló.

modus_operandi>!
Inoue Jaszusi: Utazás a Fudaraku-paradicsomba

Mennyire rövid és mégis mennyi mély gondolatot tartalmaz! Inoue Jaszusi-hoz valószínüleg hozzá sem nyúlok, ha épp nem merülök el a saját japán írók kihívásom rejtelmeibe. Napi szinten, minden embert foglalkoztató gondolatok állnak középpontban ebben a műben, mint a magány, az elkesedettség, az egyedüllét, a halál. Nehéz írni a témáról, szépen írni meg főképp. Úgy látszik a japánoktól sem idegen a téma, lévén, hogy sajátságos történelmük során a halál és az öngyilkosság magasztos cselekedetnek számított (nézzük csak a szamurájokat és a szepukkut). Nem akarom túlragozni, nagyon jó lett. Elgondolkodtatott és egy jó könyvnek ez a dolga.


Népszerű idézetek

giggs85>!

Anya naplóját ma elégettem a kertben. Egy maroknyi hamu maradt a füzetből. Amíg a veder után mentem, hogy leöntsem vízzel, egy kisebb forgószél felkapta, és elfújta valahová azzal a pár lehullott levéllel együtt, amely körötte volt.

danlin>!

Meg voltam róla győződve, hogy a szerelem a napfényben ragyogó, szélben fodrozódó, tisztán muzsikáló patak, amelynek partján rokonszenvező fák, füvek, virágok nőnek, és amely magától nő nagyra. El sem tudtam képzelni, hogy létezik szerelem, amely nem a napfényben, hanem mélyen a föld alatt zubog, nem tudni, honnan hová.

A vadászpuska

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
Riru>!

– Hát igen, az ember születésekor is, halálakor is gondot okoz másoknak.

125. oldal

pokolpetu>!

Anya naplójából megtudtam, hogy a természetet naponta kétszer-háromszor, sőt ötször-hatszor is átfestheti a bánat, ugyanúgy, ahogyan a felhők naponta többször elfátyolozzák a napot.

Sóko levele

kiscsiga>!

Az ifjabbik Takacu három teljes évet töltött, úgymond, tanulmányúton Franciaországban, de a Louvre-on kívül másról se tudott beszélni. Se nem tanult, se nem ivott, csak az időt fecsérelte: képeket nézegetett. Pedig még csak nem is festő.

Azáleák a Hira-hegyen

kiscsiga>!

Mielőtt elutaztam volna, Tanio Kaigecu megkérdezte, mit szeretnék a leginkább tőle emlékül.
– Szeretném felboncolni a hulládat, ha meghaltál – mondtam neki.
Kaigecu ott helyben tollat ragadott, és megírta a végrendeletét két példányban: „Holttestemet Miike Suntaró anatómusra hagyom.”

Éreztem, hogy az ő ígérete, miszerint rám hagyja a holttestét, számomra az egyetlen el nem veszett ígéret. Ez maradt az egyetlen olyan emberi kapcsolatom, amelyben még bízhattam.

Azáleák a Hira-hegyen

danlin>!

Az ember arra született, hogy utolsó leheletéig szakadatlanul dolgozzék. Mi másra? Arra biztosan nem, hogy a napon heverésszen. És arra sem, hogy csak boldog legyen.

Azáleák a Hira-hegyen

4 hozzászólás
_selene_ IP>!

Amint ma elhajtottunk Keage mellett, láttam a gyönyörű rododendronokat. A Hira csúcsán virágzó azáleák is ugyanabba a családba tartoznak. Ott vannak valahol fönn a fehér fürtök a hegy homlokán. Mennyivel békésebb lenne ott heverni a csúcson az illatos fürtök alatt. Csak feküdni ott kényelmesen, kinyújtózkodva és nézni a csillagos eget – a puszta gondolata is boldoggá tett. Éreztem, hogy ott, csakis ott lelhetnék békét és megnyugvást.

101-102. oldal, Azáleák a Hira-hegyen

Virágszépe >!

Vajon tudja-e a bácsi, hogy a festődoboz harminc-valahány színén kívül van még egy mély, távoli, de az emberi szem számára tisztán megkülönböztethető szín? A bánat színe.

15. oldal (Európa, 1986)

kiscsiga>!

Nem minden bokorban terem olyan fiatalember, aki megfelelne két alapvető követelményemnek: ápolt, citromszelet frissességű nyakszirt és tiszta vonalú, erőteljes derék, mint az antilopé.

A vadászpuska


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
J. D. Salinger: Kilenc történet
Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I–II.
J. D. Salinger: Alpári történet Esmének, szeretettel
Izumi Kjóka: Szentek és démonok
Fekete István: Régi karácsony
Flannery O'Connor: Alig akad ma jó ember
Fekete István: Tíz szál gyertya