Milyen lehet az állandósult káoszban élni?
Mia hosszan mesélhetne erről, elvégre egész életét az éjszakánként átalakuló Nioba városában töltötte. Barátokat, családokat szakít el egymástól ez a különös, önálló akarattal bíró hely, és titkát még senkinek nem sikerült megfejtenie – legalábbis eddig.
Amikor Mia véletlenül belebotlik a mogorva, embergyűlölő tudósba, Lancasterbe, merész döntést hoz: az ismeretlent választja a férfi oldalán. Éppen csak arra nem számít, hogy az izgalmasnak ígérkező kutatás egy számára új, sötét világba vezet, amelyben a tudomány szorosan összefonódik a mágiával, az égitestek pedig nem egészen azok, aminek látszanak.
„Az Őrült Hold alatt már az egyetem alatt született, amikor is az ELTE bölcsészkarán angolt és latint tanultam. Szerencsére a két tevékenység – az írás és az előadók padjainak koptatása – megfért egymás mellett, így jelenleg mesterképzés keretében foglalkozom angol irodalommal.
Bár egy-két… (tovább)
Az Őrült Hold alatt 5 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2013
Kedvencnek jelölte 4
Várólistán 60
Kívánságlistán 106
Kölcsönkérné 5
Népszerű értékelések
Kedvenc írónőm ismét nagyot alkotott^^
Vigyázat! Olvasása súlyos függőséget okoz.
Az első tünetek: mindenfajta vizsgával, témazáró dolgozattal, takarítással vagy egyéb fontos feladattal szembeni tökéletes amnézia, kényszeres olvasási igény a legváratlanabb helyzetekben, a regény szereplői iránt érzett nagyfokú rajongás. Megvonás esetén remegés, émelygés, agresszió léphet fel.
És a legfontosabb: a kór ragályos;-)
nahát, még ez a történet…:))) igazán remek móka volt Niobával változni.
bővebben a blogon: http://href.hu/x/fvt1
Nem bírok aludni. Csak forgolódom. A Hold akadályt nem ismerve, makacsul világít be a szobám ablakán. Nem hagy aludni. Mintha engem figyelne. Aljas módon bevilágítja a szobámat, szemernyi helyet sem hagyva némi sötét magánynak. Belső terem világos faláról reflektálódó holdfény szinte Mennyországgá változtatja rejtekhelyemet. Pff…
A vakító fénytől menedéket keresve a padló felé szegezem tekintetem, de nem látom azt. Feketeséget látok csak, mely hömpölygő folyamként birtokolja szobám padozatát. Inkább behunyom a szemem.
Elindulok kedvenc olvasó fotelem felé, hiszen azt csukott szemmel is könnyedén megtalálom. Hirtelen nekiütközök valaminek. Hátrébb lépek egy kicsit, ismét egy koppanás. Nem emlékszem, hogy ezek itt lettek volna korábban. Hmm… Nem szeretem az ilyen hirtelen változásokat. Fránya Hold, ez is az ő hibája. Jobbnak láttam, ha ismét behunyom a szemem és átgondolom a helyzetet. Talán a képzeletem játszik velem. Eszembe jutott egy történet, amit legutóbb olvastam. Többek között egy városról szólt, mely felett furcsa égitestek voltak láthatóak, de talán a legkülöncebb a Hold volt, nem is egy, hanem mindjárt három. Igen emlékszem! Rettentő különös hely volt az. Mikor elkezdtem olvasni, hiába próbáltam szabadulni a világból, kicsit pihenni, nem ment. Nem akarok hazudni. Soha nem is próbáltam szabadulni. Egyre mélyebbre mentem. Tudni akartam az okát. Miért változik a város? Miért változnak az emberek? Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni. Haladtam előre, mint valami veszett tudós. Minél többet tudtam, annál többet akartam. Utam során sok-sok értékes információ jutott a birtokomba, rengeteg tökéletesen megalkotott emberrel (? ^^) akadtam össze, akik tökéletesen illettek ebbe a világba és a benne kavargó történetbe. Számomra letehetetlen volt. De még ha le is szerettem volna tenni… Hiszen folyamatosan változik… Mindig ámulatba ejti az embert és minden élőlényt akinek csak a kezébe akad. Igen, ez a mű abbahagyhatatlan! Régen, ha a Holdra tekintettem vérfarkasokat, boszorkányokat meg vámpírokat láttam csak, a kéjdémonktól fülledt orgiákról nem is beszélve, de most már tudom, hogy alatta ennél sokkalta különösebb és összetettebb világ is rejtőzhet. ( na nem mintha a kéjdémonokkal bármi bajom lenne ^^ teszek is ki nekik egy kis tejet ^^)
Most már kinyitom a szememet. Hmm… Mintha egy templomtoronyban lennék. talán a képzeletem játszik velem. A Hold vörösen izzik, infernóvá változtatva a szobát, amelyben vagyok. Így azért otthonosabb.^^
Mintha hívna engem. Nem tudok aludni. Inkább olvasok egy kicsit. ^^
Mit is mondhatnék? Solomon Daymare rulez! :D De az egész könyv is. :)
Friss, izgalmas, jó és ötletes történet, igényesen megírva.
Túlírtsága miatt levontam, de amúgy engem teljesen meggyőzött. :)
Bővebben: http://pupillaolvas.freeblog.hu/archives/2011/10/16/Imre_Viktoria_Anna_Az_Orult_Hold_alatt/
A szívem csücske ez a történet, mert emlékszem, amikor elolvastam az első fejezetet, már akkor tudtam, hogy nagyon mérges leszek, ha hamarosan nem olvashatom tovább. Nioba (És pár roppant mód fura lakója..) azóta is nagyon érdekel és még sok mindent szeretnék róla megtudni. ;)
Népszerű idézetek
– Ötven aschen drága azért a kakaós csigáért? – érdeklődött éhesen.
– Mi? – Miának beletelt pár pillanatba, hogy felfogja: már nem családi titkokról van szó. – Ja, nem annyira. Nem is a legolcsóbb, de gondolom Mr. Daymare szívét-lelkét belesütötte.
– Akkor inkább mégsem kérem.
– Kaphatnék egy falatot? – kérdezte halk és reményei szerint megnyerő hangon, ügyesen leplezve farkaséhségét.
– Feleségül ne vegyem? – nyammogta Lancaster, újabbat harapva a tésztából.
– Vagy odaadod a felét, vagy megölellek.
– (…) Ha bajbajutott embert látok, akaratlanul is segíteni akarok neki. Nem kapcsolhatom ki magamban egyik pillanatról a másikra a „szimpátia” részleget.
– Miért nem? – kérdezte őszinte döbbenettel Lancaster.
