„- Here, kitty, kitty, kitty. […]
– What kind of woman greets the Beast Lord with ’here, kitty, kitty’? – he asked.
– One of a kind.”
Végre elkezdetem olvasni eredeti nyelven a kedvenc fantasy könyvsorozatomat! S aaah, fantasztikus! Ezerszer jobb, mint magyarul! ❤ Persze ehhez hozzátartozik, hogy bár sokkal több mindent megértettem angolul, mint eredetileg gondoltam volna, azért (főleg) a harcjeleneteknél kicsit elvesztem szókincsileg. :D
Már megszámolni sem tudom, hogy hányszor olvastam a Kate Daniels sorozatnak ezt a részét magyarul, mégis minden egyes alkalommal ugyanúgy élvezem. ❤ Tavaly (2022) végre megvettem az összes kötetet angolul, s az idei célom az, hogy elolvassam az egészet az eredeti nyelven. (Az elsőt már sorra is kerítettem, amit egyébként párhuzamosan olvastam a magyar kiadással.)
Bármennyiszer is olvastam már, mindig úgy gondolom, hogy ez tényleg egy nagyon jó sorozatindító rész. Ennek ellenére, a sorozat hatalmas rajongójaként is érzem, hogy nem a legerősebb kötet, van ennél ezerszer jobb is Katék világában. Viszont még így sem tudnék 4,5 csillagnál kevesebbet adni rá. A történet szerintem fantasztikus, nem kiszámítható. off Ezenkívül nagyon egyedi is, legalábbis én nem olvastam még hasonlót. Például, amit én nagyon élveztem, hogy itt végre nem egy olyan vámpíros történetet kapunk, ahol a vámpírok a legszebb lények a földön, hanem konkrétan összeaszott teremtmények, akiket amúgy a Halottak mesterei irányítanak. Meg persze nálam már az is pluszpont, hogy inkább az alakváltók vannak a „középpontban”, mert egyszerűen imádom őket. Legyenek akár vérfarkasok, véroroszlánok (Curran drágám ❤), vérhiénák, stb…
A világ kidolgozottsága persze lehetne kicsit jobb már ebben a kötetben is, de Ilona Andrewsék úgy döntöttek, hogy kicsit lassabban csepegtetik az információkat. Ha tovább olvassátok a sorozatot, ti is megértitek, hogy ezzel sincs semmi baj, mert a későbbiekben mindenre fény derül, ami itt hiányérzetet adhatott.
A történet maga nagyon sok humoros és szomorú jelenetet is hordoz magában. A vicceseken nagyon jókat lehet nevetni, a borús hangulaton pedig kicsit gondolkodni. Kegyetlen, brutális gyilkosságok is megtalálhatóak a könyvben, s a harcjelenetekben sincs hiány.
Kate nekem a kedvenc szereplőim között van. Nagyon belevaló főhősnő, akinek a múltjában, jelenében és jövőjében nagyon sok titok rejlik. Itt, az első résznél, abszolút megértem azokat, akiknek nem lett annyira szimpatikus, hiszen igen nagy a szája, talán kicsit beképzelt is és vannak elég fura beszólásai, de az a helyzet, hogy ez nála amolyan védekező mechanizmus. Nincsenek nagyon barátai, mert azt nevelték belé, hogy bármiféle kötődés gyengévé teszi… mégis képes megszegni a saját szabályait annak érdekében, hogy másokat megmentsen… akár a saját élete árán is.
Curran, A Bestiák Ura, a kezdetektől fogva nagy szerelmem. Őt csak imádni lehet. Az alfák a gyengéim, de tényleg. ❤ Amikor Kate épp az idegeire megy (mikor nem :D), én csak röhögök, mert ha más nem is, ez a nő képes arra, hogy az önuralom mesterét kiborítsa.
Ajánlom mindenkinek ezt a könyvsorozatot! ❤