Kínai ​szelence 94% 10 csillagozás

Ki gondolná, hogy a kínaiak ilyen szép és szívbemarkoló költeményeket írtak történelmük során? Pedig így van, ebben a kötetben az ókortól egészen a jelenkorig nyomon követhetjük kultúrájuk sokszínűségét. Ami még számomra igen érdekes volt az az, hogy nem csak férfiak írtak, hanem nők is rendszeresen! Sok költő kedvenc motívuma a Hold, árnyék…

egyik betű kap a másikba,
építik aprócska ládika,
mily sok sors belefér,
egymásra rakva égig ér…

…és még azon is túl magasodik, s valahol az ég kékje mögött eltűnik. Letűnik egy kor, majd egy következő követi, uralkodók váltják egymást, sorsok kötődnek össze és válnak szét, de ami mindegyikben azonos, az a tisztán, írásba foglalt pillanatnyi érzés. Egy távolba nézés.

Valóban szelence ez a könyv, egy apró cseresznyefa dobozka ébenfeketére lakkozva – fedelén könnyű vonalvezetésű rajz, mint a fametszetekhez hasonlatos grafikák a versek margóján. Lefújod a tetejéről a port és felnyitod – benne századokig pihent gondolatok, bánatok, örömök. Egyszerűek. Mintha ma álmodta volna őket valaki.

„Régi út mellett, vén fa görbed,
gaz fojtja, nem virágzik többet.”

Voltak benne nagyon szép versek, elgondolkodtatóak. Külön tetszett a könyv elején a kis bevezető, illeve hogy minden költőről, akiről tudni lehetett valamit, írtak pár szót. Így kicsivel közelebbinek lehetett érezni a költeményeket, bár a maguk elvont, mögöttes tartalma ugyanúgy megvolt.
Kezdem megszeretni a verseket, lehet mert már érettebb vagyok hozzájuk, vagy lehet mert miután végeztem a tanulmányaimmal megszerettem az olvasást, akárhogyis, az olyan kötetek mint például ez is, csak adni tudnak. És egyáltalán nem találtam unalmasnak, mégha nem is mindegyikük tetszett.

Csodaszép kis könyv, csodaszép versekkel. Nagyon szeretem!

Sajátos hangulatú versgyűjtemény az időszámításunk előtti évszázadoktól egészen a múlt századig. Illyés Gyula előszava a kínai néplélekről, természetközpontúságról, társadalom és egyén viszonyáról megadja hozzá az alaphangot. A felsorakoztatott költőkről verseik előtt megtudunk egyet s mást (leggyakrabban, hogy idővel elmentek remetének), így kicsit közelebb kerülünk hozzájuk.