Ki ​a magyar 5 csillagozás

Illyés Gyula: Ki a magyar Illyés Gyula: Ki a magyar

„E kis tanulmányban a magyarság származásának bonyolult, sok helyt ellentmondó kérdését próbáltam bemutatni röviden s közvetlenül, mintha falumbéli ismerőseimnek beszéltem volna. Vagyis szigorúan tárgyilagos voltam … komolyan népszerűsítettem” – emlékezik művére Illyés Gyula.

Eredeti megjelenés éve: 1939

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Gondolkodó magyarok Magvető · Illyés Gyula munkái

>!
Magvető, Budapest, 1982
64 oldal · ISBN: 9632716728
>!
MEFHOSZ, Budapest, 1939
48 oldal · puhatáblás

Enciklopédia 1


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

chhaya>!

A szabadságot nem lehet kétféleképpen értelmezni. Egy nemzet sem követelhet magának a népek sorában több szabadságot, mint amennyit ő ad külön-külön minden fiának. A szabadság belülről épül kifelé, mint az almára a héj, a csigára a ház. Vannak népek, melyek jólétüket és szabadságukat nem belső szabadságuknak köszönhetik, hanem annak, hogy más népeket elnyomnak és kiuzsoráznak. Nem ilyen boldogulást kívánok én a magyarnak.

A szabadság népe

Kapcsolódó szócikkek: szabadság
MortuusEst>!

Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog

30. oldal

cassiesdream>!

Származásunk leghitelesebb történetét is úgy kezdhetnénk, mint egy mesét: hol volt, hol nem volt…

Mit mond a vér

Cicu>!

Tréfából a vendéglőben csak olyan ételt rendeltünk, amelynek neve mindkettőnk nyelvében megvolt, amelyet tehát még közös őseink is fogyaszthattak ázsiai lakomáikon. Halat rendeltünk, mert azt finnül kalanak hívják, aztán vajat, illetve a finnek szerint vojat. Kértünk még szarvast is, amit a finnek szarvinak neveznek. Sajnos, nem kaptunk. Mivel azt a finnek is vezinek ismerik, mindehhez csak vizet ittunk, mégpedig jégbe hűtve, tekintettel arra, hogy a jég finnül is jee. Így ültünk meg az áldomást, így vigadtunk, hogy alkalmunk akadt nem is annyira az ételeket, mint inkább a szavakat nyelni, azaz njele, mint ők mondják. Kamaszos jókedvünkben majdnem kézzel ettünk, csak azért, mert a kéz finnül is kézi. Aztán nagy sokára mégis nekikészülődtünk, elmenni, amit ők így fejeznek ki, hogy mene.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját
Szerb Antal: Hétköznapok és csodák
Ottlik Géza: Próza
Kosztolányi Dezső: Egy ég alatt
Kamarás István: Olvasatok
Szini Gyula: Jókai
Nemes Nagy Ágnes: Az élők mértana I-II.
Németh László: Homályból homályba
Király Jenő: A fantasztikus film formái
Juhász Gyula: Örökség