Kháron ​ladikján 18 csillagozás

vagy az öregedés tünetei
Illyés Gyula: Kháron ladikján Illyés Gyula: Kháron ladikján Illyés Gyula: Kháron ladikján Illyés Gyula: Kháron ladikján Illyés Gyula: Kháron ladikján

A magyar irodalom legbölcsebb, legderűsebb esszéregénye a megöregedésről és a meghalásról. Egy életmű betetőzése is egyben, meg az életé is. Ajánlás helyett két rövid idézettel kínáljuk a könyvet:

„Jól közeledni tehát végnapjainkhoz udvariasság. A megöregedés illemtanának fővizsgája, hogy miképp húzzuk be magunk után az ajtót. Miképp tűnünk el a függöny mögött, mely gorteszk komédiánkat befejezi. Erre azzal a meggondolással kell fölkészülnünk, hogy még egy pillangó halála is botrányos ellentmondás.”

„Minden filozófia – s minden költői lobogó – következetesen a halál, a biztos vesztés ellenében lobog. Oly kitartóan, hogy már-már reménnyel.”

Eredeti megjelenés éve: 1969

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Millenniumi Könyvtár Osiris · Szépirodalmi Zsebkönyvtár Szépirodalmi

>!
Osiris, Budapest, 2001
154 oldal · ISBN: 9633890578
>!
Windsor, Budapest, 1996
230 oldal · ISBN: 963854726X
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1982
200 oldal · ISBN: 9631522202 · Illusztrálta: Borsos Miklós

2 további kiadás


Enciklopédia 18


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Illyés Gyula: Kháron ladikján

Illyés Gyula: Kháron ladikján vagy az öregedés tünetei

Ezek műhelyforgácsok. Ráadásul olyan formában, mint amikor az esztergályos – miután levette a kész munkadarabot a padról – a gép körül összesöpri a spént, de vele a port, törmeléket, sőt, esetleg még egy-két csikket is, s együtt önti a gép melletti pléhdobozba.

Ez a kötet a doboz tartalma. S bár vannak benne szép filozofikus gondolatok, öregedésről, halálról (két fejezet, a Robogó kastély és az Ézsiás és Jeremiás különösen tetszett), de az egész könyv resztli-jellege, és strukturálatlansága nem volt ínyemre.

Illyés életművéből ez egy számomra kevésbé kedvelt kötet.

KBCsilla P>!
Illyés Gyula: Kháron ladikján

Illyés Gyula: Kháron ladikján vagy az öregedés tünetei

Nagyon bele tudok ám választani a könyvekbe.
Bevallom, úgy vittem magammal kórházba ezt a könyvet, hogy nem ismertem, bár ez az én hibám.
Molyhoz nem méltóan csak azt néztem, hogy vékony legyen, hiszen altatás előtt és után úgysem lesz többre erőm.
Azt nem kalkuláltam bele, hogy nem reagálok az altatóra, így friss és éber maradok utána is.
Így aztán volt erőm elolvasni.
No persze beletaláltam – mint említettem is, nem tudtam miről szól –, hiszen az élet és a halál határán mozgó esszéket tartalmazza.
Mi sem jobb a kórházi ágyon, miközben várod az eredményt. :)
Viszont ennek ellenére nagyon tetszett, hiszen én magam is ott lebegtem gondolatban és félelemben.
Mindezeknek ellenére élmény volt olvasni, és ez az a könyv, amit időnként érdemes elővenni. No nem a halálvágy, hanem sokkal inkább az életigenlés miatt.

3 hozzászólás
odivne>!
Illyés Gyula: Kháron ladikján

Illyés Gyula: Kháron ladikján vagy az öregedés tünetei

Az utóbbi időben elmerültem a 2. világháború borzalmaiban. Hogy fokozzam a deptressziós érzést – különösen így járvány idején –, gondoltam, olvasok még egy komoly értekezést a halálról. Illyés Gyula könyvére esett a választásom. De az irodalomtörténeti, történelmi és filozófiai utalások mellett kedves, nevettető esszéket is írt a kötetbe. Mi tagadás, sokszor potyogott a könnyem, annyira találónak éreztem az öniróniáját.
Kháron viszi a holtak lelkét a Léthe folyón át, de addig meg kell szenvedni, vagy mosolyogva elfogadni az öregedés tagadhatatlan velejáróit. Már a könyv elején ott az első sziporka:
„Nem igaz, hogy Kháron ladikjának egy-egy utazócsoportja némaságba fagyva siklik az árnyak honába. Ha csak egy kicsit is összehangolt az a csoport, hangos adomázás, térdcsapkodó jókedv közepette ringatóznak a biztos vég felé.”
S folytatódnak az öregedésről szóló történetek, kedvesen, szeretettel, de nem kímélve az embert. Kapunk irodalomtörténetet, adomákat, amin jókat derülünk, azért ébren tartja a figyelmet: itt olyasmiről van szó, amin egyszer mindenki keresztül fog esni.
Nem ismertem Illyés Gyulának ezt az oldalát. Azért minden mondata mögött ott éreztem Cyrano szavait:
„Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”
Csak ajánlani tudom a könyvet. Persze nem huszonéveseknek, inkább azok forgassák, akik már belül érzik: egyre kritikusabban és elfogadóbban nézik a világ történéseit. Új kedvencet avattam.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1976
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631505677
Szabóné_Erdős_Gyöngyi>!
Illyés Gyula: Kháron ladikján

Illyés Gyula: Kháron ladikján vagy az öregedés tünetei

Tudtam előre, hogy az öregedésről szól, de az, hogy itt egymástól alig függő írások, zilált és akár ismétlődően ugyanazon gondolat körül forgó laza sorával van dolgom, az csak közben esett le. Húzódoztam kicsit előtte, barátkoztam a gondolatokkal közben, aztán valahogy mégis nagyon sok lett, túl nyomasztó, túl lehangoló… Az író is mintha többször nekifutna, aztán is alig talál bármit, ami tényleg jónak, könnyebben elfogadhatónak érződne az idő múlásában. Bár találtam néhány simogatóan bölcs, figyelemre méltó gondolatot, különösen nehézzé tette számomra az olvasást a széteső, szétcsúszó szerkesztés (vagyis a hiánya) és az ismétlődő nekifutások, amiktől tehetetlen vergődés lett az öregedés jobb-szebb oldalának a kereséséből.


Népszerű idézetek

montika P>!

Az öregség száműzetés. Egy korszakból, amely főleg délelőttből állt. Kiutasítás egy édenkertből; illetve kitévelyedés belőle merő figyelmetlenség folytán. Ezek az édenkertek – remek kerítéssel vagy sövénnyel – azokon belül gyönyörűen rendben tartott gyümölcsfákkal, virág szegélyezte ösvényekkel – a történelem minden korszakában ötven-hatvan esztendő távolságra fekszenek az elbeszélés idejétől.

Illyés Gyula: Kháron ladikján vagy az öregedés tünetei

Kapcsolódó szócikkek: öregség
11 hozzászólás
montika P>!

Az öregkorról – így igaz – nincs irodalom. Az öregkornak sincs szépirodalma.

35. oldal

Illyés Gyula: Kháron ladikján vagy az öregedés tünetei

Kapcsolódó szócikkek: időskor
odivne>!

Öregedve megnyúlik az orrunk. Erről még Kosztolányi tudatott; vigaszul rögtön megmosolyogtatva: mindnyájan lógó orral távozunk az életből.

Illyés Gyula: Kháron ladikján vagy az öregedés tünetei

4 hozzászólás
Carmilla >!

– Istenhivő, bátyám?
– Sátánhivő! Pokolhivő!
– Az ugyanaz. Aki a poklot hiszi, az eget is kell hogy higgye.

150. oldal (Szépirodalmi, 1969)

Illyés Gyula: Kháron ladikján vagy az öregedés tünetei

odivne>!

Mióta az orvostudomány testünk csaknem minden porcikáját ki tudja cserélni, a halhatatlanság elvben föl van találva: egyszerű alkatrészpótlás az egész. Főleg, mikor már majd a tudat, sőt az emlék is pótolható lesz. Fajtatörténetileg csak egyet kell aludnunk, hogy a csecsemők legalább háromszáz éves élettartalommal jöjjenek a világra. De mit nyernek, ha azokat az esztendőket is majd oly kínosan számolják? Hogy még több időt töltenek pánikban; még többet gyötrődnek a haláltól.

Az eltömődött szipka tehát nem erről a feléről fúvandó ki, hanem a másikról. Ne az idő velem, én rendelkezzem az idővel; minél tovább, természetesen.

Illyés Gyula: Kháron ladikján vagy az öregedés tünetei

Carmilla >!

    Az emelkedett humorizálásban készséges társ vagyok; még levert állapotomban is; az alpári idétlenségnek elcsüggedve fordítok hátat, még jó hangulatban is.

117. oldal (Szépirodalmi, 1969)

Illyés Gyula: Kháron ladikján vagy az öregedés tünetei

Kapcsolódó szócikkek: humor
Carmilla >!

    Nem rettegsz hajóra szállni? Annyi ember veszett hajón! Így a polgár. S te nem rettegsz ágyba feküdni? Abban aztán még több veszett. Így a tengerész.

54. oldal (Szépirodalmi, 1969)

Illyés Gyula: Kháron ladikján vagy az öregedés tünetei

Carmilla >!

– A rosszat sose késő abbahagyni.

160. oldal (Szépirodalmi, 1969)

Illyés Gyula: Kháron ladikján vagy az öregedés tünetei

Carmilla >!

Vagy istenek leszünk, vagy elvisz bennünket az ördög.

115. oldal (Szépirodalmi, 1969)

Illyés Gyula: Kháron ladikján vagy az öregedés tünetei

Carmilla >!

[…] Az igazság, hogy sehova se járnak. Elmennek az irodájukba morogni, aztán hazamennek zsörtölődni, s álmuk az, hogy a két hely között az utat ne villamoson tegyék meg, állandó dörmöghetnék közben, hanem a saját autójukon, ahol is az ablakon át szidhatják az előlük nem elég gyorsan félreugró gyalogosokat, vagy a mindig szabálytalanul előző többi autóst. Illetve autót. Mert ott is már a gépet látják, nem az embert.

157. oldal (Szépirodalmi, 1969)

Illyés Gyula: Kháron ladikján vagy az öregedés tünetei


Hasonló könyvek címkék alapján

Örkény István: Tóték / Macskajáték
Kardos G. György: Ez is én vagyok
Moldova György: Fej vagy írás
Gyurkovics Tibor: Üdv a tolvajnak!
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában és más történetek
Békés Pál: Csikágó
Molnár Ferenc: Játék a kastélyban
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában