Tizenkét ​szék (Osztap Bender 1.) 118 csillagozás

Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Ippolit ​Matvejevics elhunyt anyósa ülőgarnitúráját üldözi, pontosabban az egyik székbe rejtett kincset. Önjelölt segítője, Osztap Bender, a „nagy kombinátor” egy megnyerő szélhámos. Hőseinknek nem szegi kedvét, hogy nem tudni, hová került a 12 szék és melyik is rejti az ékszereket, amelyekre más is vadászik. Kezdetét veszi egy városokon átívelő komikus hajsza a húszas évek Szovjetuniójában, kincsvadászat a régi és az új rendszer különös figuráival, ahol nem csak a történet abszurd, hanem a hátteret adó valóság is.

„Olyan, mintha Rejtő Dosztojevszkijt olvasott volna…”

„Ami a legjobban tetszett a könyvben, az az, hogy mennyiféle nagyszerű karaktert felvonultat.
És mindet kíméletlenül ki is parodizálja, nagyszerű stílusban. Le a kalappal a szerzők előtt.”

„A Tizenkét szék valóban korrajz – igaz, nem a tényszerűség, inkább az abszurd oldaláról. …
Az eredeti főszereplő saját maga karikatúrájává válik, miközben önjelölt segédje, Bender mint… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1928

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Vidám Könyvek Európa · Lektúra könyvek Kriterion · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
ISBN: 9789633981368 · Fordította: Gellért Hugó
>!
Alinea, Budapest, 2013
396 oldal · ISBN: 9786155303043 · Fordította: Gellért Hugó
>!
GABO, Budapest, 2003
372 oldal · ISBN: 9639526045 · Fordította: Gellért Hugó

9 további kiadás


Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Osztap Bender · Friedrich Nietzsche · házmester · José Raúl Capablanca · Lev Tolsztoj


Kedvencelte 18

Most olvassa 11

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Szellemes , ma is minden értelmezési nehézség nélkül olvasható mű az akkor tízéves Szovjetunió közállapotairól. Kincsvadászat közben remekül megrajzolt, s néha nem csak az akkori szovjet viszonyokra jellemző figurákkal találkozhatunk. Sokakat talán meglep, hogy a regény egyik figurája gyáralapításról ábrándozik, s jövőjét henyélő kapitalistaként képzeli el. S ugyan hol máshol, mint otthon, Szovjet-Oroszországban? Itt viszont már el kell vetnie az olvasónak a belé rögzült sémát, miszerint a Szovjetunióban a bolsevik forradalomtól minimum Sztálin haláláig folyamatos terror dühöngött. 1927-ben a Szovjetunió bizony még olyan élhető ország volt, amilyennek azt az Ilf-Petrov szerzőpáros életre kelti számunkra. Bármily meglepő, míg Sztálin nem kaparintotta kezébe a teljes hatalmat, addig bárki a megvalósulás teljes reményében tervezhette, hogy gyártulajdonossá válik, mert ez tökéletesen beleillett a még Lenin által kezdeményezett NEP rendszerébe. Nem véletlen, hogy ez a remek írás, mely irgalmatlan görbe tükröt tart a hatalom elé, 1928-ban még minden gond nélkül megjelenhetett. Kételyeim vannak azzal kapcsolatban, hogy ez néhány évvel később megtörténhetett volna. Egyedül azzal nem vagyok kibékülve ahogyan a nagy kombinátor távozik a regényből. A vagyon jellemromboló hatását eddig is tökéletesen be tudták mutatni a szerzők, fölösleges volt eljutni egészen a mélypontig. Ráadásul ezzel lemondtak arról, hogy a végkifejletet hogyan éli meg, s kommentálja a regény legszínesebb figurája. Pedig arra azt hiszem nemcsak én, de az olvasók többsége is kíváncsi lett volna.

8 hozzászólás
Cukormalac P>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Rendesen meglepődtem a regény 1928-as keltezésén, azon pedig különösen, hogy film is készült belőle. (Biztosan sorra kerítem majd, mivel a könyvet imádtam és akkor is így marad, ha a film esetleg negatív élmény lesz.) Így már talán kevésbé lesz helytálló az a furcsa asszociációs játékom, ami végig kísértett olvasás közben. Egészen pontosan: Bulgakov és Rejtő kezet fognak és az anekdota-felelős Mikszáth Kálmánnal együtt megírják életük első és utolsó közös regényét, melyből Bacsó Péter rendez filmet, a forgatókönyv-konzultánsok pedig Örkény István és Szász Péter (utóbbi neve A tizedes meg a többiek kapcsán lehet elsősorban ismerős). Csak egy kicsit kaotikus, ugye?

Maga a könyv viszont elejétől a majdnem végéig zseniális. Egy végig izgalomban tartó és érdekfeszítő történet (ami kicsit tényleg péhóvardos) mellett megvan az írói tehetség – nehezen tudnám szétválasztani a lapokon való jelenlétüket, bár erős a gyanúm, hogy megvolt, melyik vonalért ki legyen a felelős, de hát ki vagyok én, hogy közel száz esztendő távlatából ezt feszegessem? – és a karakterszimpátia is. Osztap Bender az a típus, akiből a mai napig akad rendesen, annyi különbséggel hogy a regénybeli figurát minden simlissége és bolondsága ellenére egyből a szívünkbe zárjuk, imádjuk, mert tudjuk, hogy csak fikció. Magát a megboldogult Szovjetunión végigvonuló komikus kincsvadászatot pedig tényleg imádtam, de az utolsó fejezetért elég mérges vagyok – és akkor még kedvesen fejeztem ki magam. A folytatásra megpróbálok minél előbb sort keríteni, mert érzem még benne a tárat, már csak az a kérdés, hogy megmarad-e az itt felvett lendület, mert engem nagyon elkapott és új kedvencet avattam. Bizony, a befejezés ellenére is.

>!
Európa, Budapest, 1963
368 oldal · keménytáblás · Fordította: Gellért Hugó
Arturo>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Ez a könyv nagyon jó volt… egészen az utolsó fejezetig. Ott azonban a szerzőpáros húzott egy olyat, ami egyáltalán nem illett a cselekmény addigi menetébe, illetve hangulatába. Az, hogy „húzott”, szó szerint értendő: az egyik főszereplő sorsát húzással döntötték el. Én jobban örültem volna, ha a másik papírt húzzák ki abból a bizonyos cukortartóból…
De az utolsó fejezet előtti részre igazán semmi panaszom nem lehet. Ilf és Petrov egy igazán mozgalmas, humoros, abszurdba hajló történetet írt. Az alaphelyzet talán kicsit elcsépeltnek hat: Ippolit Matvejevics Vorobjanyinovnak anyósa a halálos ágyán vallja be, hogy ékszereit a szovjetek elől a tizenkét székük egyikébe rejtette. Az egykor jobb napokat is látott Ippolit Matvejevics előtt felcsillan a gondtalan élet reménye. A kincs megszerzésére szövetkezik a minden hájjal megkent Osztap Benderrel, a „nagy kombinátor”-ral, és innentől nincs megállás: Oroszország jó részét beutazzák a székek nyomában. Közben nem mulasztják el, hogy kifigurázzák az alakuló szovjet államot, a bürokráciát, a rendszer kisstílű haszonélvezőit. Érdekes és mulatságos mellékszál Fjodor atya története, aki szintén a kincset szeretné megszerezni.
A karakterek nagyon jók, akár egy Rejtő-regénybe is beilleszthetők lennének. Nem csodálkoznék, ha Rejtő innen merített volna ihletet. Az egész remek volt, csak azt a sorshúzást tudnám feledni…

>!
Szaru és Pata Könyvek, Budapest, 1999
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630377608 · Fordította: Gellért Hugó
gyuszi64>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Kétségtelenül klasszikus mű, a „korai szocializmus paradoxonjainak szatírája”. Nehéz elképzelni, hogyan tudott megjelenni ez a regény 1928-ban, talán a szerzők aktív irodalmi-közéleti tevékenysége segített (csak most tudtam meg, hogy Petrov és Katajev testvérek voltak). De akkor is: hiába az átütő humor (néha tényleg nem bírtam megállni hangos nevetés nélkül), vagy a kutatás során a Szovjetunió tájainak bemutatása, ezek nem tudják könnyűvé varázsolni a komoly kritikai tartalmat. Ennyire gyilkos iróniát nem nagyon olvasgattam eddig…

Rejtő Jenő nagyon jó, humoros regénye, A szőke ciklon bőségesen építkezett e klasszikus írás motívumaiból, helyzetkomikumaiból, cselekményvezetéséből, ráismerhetünk néhány analóg konfliktusforrásra is. Rejtő viszont sokkal jobban zárta a könyvét. Óriási stílustörés a befejezés spoiler, mintha eddig bizony egy másik regényt olvastunk volna… És az sem menti fel a szerzőket, ha jól értettem, hogy a végződés egy szerencsétlen sorsolás eredménye. (Sorsolni akkor érdemes, ha a kimenetelek kb. azonos jelentőségűek. Itt erről szó sincs, a megírt befejezés az egyik legrosszabb lehetőség.) Később ezen módosítottak a szerzők spoiler, de késő bánat…

Egy idézet, amikor (majdnem) hangosan nevettem a metrón:

„Elfelejtettem megírni neked, mamus, két borzasztó esetet, amely Bakuban történt velem: 1. Beleejtettem pék fivéred kabátját a Kaspi-tengerbe, és
2. A vásártéren egy egypúpú teve leköpött.
Mindkét esemény rendkívül csodálkozóba ejtett. Miért engednek meg a hatóságok ilyen illetlenséget egy idegennel szemben? Annál is inkább, mivelhogy a tevéhez hozzá sem értem, sőt kedveskedni akartam neki: szalmaszállal megcsiklandoztam az orrlyukát. A kabátra pedig hiába vadásztam; kihalásztam ugyan, de kiderült, hogy teljesen átitatódott petróleummal.”

7 hozzászólás
LuPuS_007>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Szatírikus regény, a szó legszorosabb értelmében Bulgakovba ültett Rejtő vagy valami hasonló, amennyiben nagy szavakkal akarok dobálózni.. A kor jellemrajza és a helyzetkomikumok sorozata, a mai korban is megállná a helyét, a teljes karakterek aktualitásai is igencsak erős ( házmester, politikai titkostársaság, szerkesztőség, házasságszédelgés). Osztap Bender karakter a mai kor közbeszerző pályázatírója, Ellocska Scsukina logopédus/nyelvtantanár és Fjodor atya akármelyik vallási felekezet problémás tagja lehetne..

Chöpp>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Jó ez; csak mikor olvastam, türelmetlen voltam vele. Majd megpróbálom Az aranyborjút is egyszer.

3 hozzászólás
matraimelinda>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Hazudnék (bár nem akarok), ha azt állítanám, hogy maga a történet „vett le a lábamról”. Mégis az egyes csetlő-botló karakterek könnyekig megható viselkedése, az egyes helyzetek abszurditása erősített meg abban, amit azért már korábban is érzékeltem, hogy igenis kifejezetten jó az orosz irodalom (bár Isten óvjon meg most is az általánosításoktól). Mégis inkább olyan korrajz, amely könnyfakasztó fekete humorral átitatott. Helyenként erősen érzékelhető a szövegben a cinizmus, de úgy érzem ez nem annyira fájó, mint inkább felemelő és megmosolyogtató, előrébb (is) vivő. Érdekes, sajátos hangvételű olvasmány, érdemes (lehet) elolvasni!:)

Noro P>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

Tragikomikus szatíra az 1920-as évek szovjet világából, amikor a NEP-korszak egy kicsit fellazította a diktatúrát. Felerészben ismerős, hiszen a mi maszekjaink bukkannak fel mindenütt, ahogy a szocialista rendszer buktatói között keresik a kiskapukat. Másfelől viszont nagyon meglepő, hogy a cári rendszerből mennyi apróság maradt fenn még ebben az időben. (A szerzők pedig megélték mindezt, szóval ők csak tudják :) Van a történetben néhány nagyon erős Rejtő-áthallás – a korrupt irattáros jelenete például klasszikus – , de alapvetően nem ez a jellemző, és ez nem is egy hangosan röhögős könyv. A rendszer jellegzetes kiszolgálóit bemutató részek, bár a sztori szempontjából kitérőnek számítanak, nagyon erősek: a szerkesztőség portréja például zseniális (Gavrilát mindenkinek!), de a modern színház sem marad el mögötte. Ezzel együtt az Aranyborjú jobban sziporkázott, ott lett igazán maró a szerzőpáros kritikája.

nana1>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

„A jég megtört tekintetes esküdtszék” és vagy negyven évi gondolkodás után végre sorra került ez a könyv is. Nem is baj, hogy csak most, a sajátságos humort és helyzetek komikumát lehet hogy most érettebb fejjel jobban tudom értékelni. Időnként hangosan felnevettem. Kilencven éve íródott, de a kor nem látszik meg a művön.

3 hozzászólás
csend_zenésze>!
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék

„…mintha Rejtő Dosztojevszkijt olvasott volna”, mondta egy helyi értékelő, pedig szerintem nem is Dosztit, hanem inkább Bulgakovot.

Frenetikus korrajz, bár – és most vessétek rám a köveket, megérdemlem – nem vagyok nagy Rejtő-rajongó, ez itt is meglátszott. A végére már nagyon lefáradtam, szerintem lehetett volna húzni ezeken a kalandokon, pláne hogy a fülszöveg elolvasása óta éreztem, hova fog kifutni (bár az utolsó két-három oldal azért tartogatott jóleső meglepetéseket is).

Velős, szatirikus, fájdalmasan orosz – még akkor is, amikor vidámnak ígérkezik a könyv, valójában rettentően elszomorít, ahogy azt keleti barátaink tenni szokták. Lehet, csak nem jó volt az időzítés, és ezért nem kúszik négy csillag fölé az értékelés, mindenesetre jó volt.

Csak most már kéne egy szép garnitúra szék nekem is.


Népszerű idézetek

Diosz P>!

William Shakespeare szókincse, a kutatók számlálási eredménye szerint, tizenkétezer szóból áll. A mumbo-jumbo emberevő törzshöz tartozó néger szókincse háromszáz szót foglal magába.
Ellocska Scsukina tökéletesen beérte harminccal.

150. oldal

Kapcsolódó szócikkek: William Shakespeare
2 hozzászólás
BookShe>!

N. járási székhelyen annyi volt a fodrászüzlet és a temetkezési vállalat, hogy úgy látszott, mintha a város lakosai kizárólag azért születnének, hogy megborotválkozzanak, megnyiratkozzanak, hajszesszel fejet mossanak, s aztán tüstént meg is haljanak.

(első mondat)

SteelCurtain>!

Rólam így írtak volna: „A másik hulla egy huszonhét éves férfié. Szeretett és szenvedett. Szerette a pénzt, és szenvedett a hiánya miatt.

Kapcsolódó szócikkek: pénz
Diosz P>!

Egy héttel azelőtt zajlott itt le a „Vízbefúlókat mentő társaság” estéje, erről tanúskodott a falon ékeskedő felirat:
A VÍZBEFÚLÓK MEGSEGÍTÉSÉNEK ÜGYE
A VÍZBEFÚLÓK SAJÁT ÜGYE

233. oldal

Noro P>!

A moszkvai válogatott pompás játékától lázba hozott tizenötezer futballrajongó egy olyan keskeny résen keresztül kénytelen a villamoshoz furakodni, ahol egyetlen könnyűfegyverzetű harcos két ostromtoronnyal felszerelt negyvenezer barbárt volna képes feltartóztatni.

A tyúkocska és a csendes-óceáni kakaska

hetcsillagkozt>!

– Lev Tolsztoj – mondta Kolja remegő hangon – szintén nem evett húst.
– I-igaz – felelte Liza, a könnyektől csukladozva –, de a gróf spárgát evett.
– A spárga nem hús.
– S amikor a Háború és béké-t írta, húst evett! Evett, evett, evett! S amikor az Anna Kareniná-t írta, falt, falt, falt!
– Elhallgass!
– Falt, falt, falt!
– S amikor a Kreutzer-szonátát írta, akkor is falt? – kérdezte Kolja csípősen.
– A Kreutzer-szonáta rövid. Próbálta volna megírni a Háború és béké-t vegetariánus virslik mellett!

Kapcsolódó szócikkek: Lev Tolsztoj
Diosz P>!

– Ne aggódjanak – mondta Osztap –, elgondolásom a termelőerők hallatlan felvirágozását biztosítja városuk számára. Képzeljék csak el, hogy mi lesz, amikor a verseny véget ért, s amikor valamennyi vendég elutazik. A moszkvaiak, akiket a lakásínség köt gúzsba, egyenesen meg fogják rohanni az önök pompás városát. Vaszjukiból automatikusan főváros lesz. A kormány ide kötözik át. Vaszjuki nevét New Moszkvára, Moszkváét pedig Ó-Vaszjukira változtatják. A leningrádiak és a harkoviak fogukat csikorgatják, de semmit sem tehetnek. New Moszkva legelegánsabb központjává válik Európának, sőt hamarosan az egész földnek.
– Az egész földnek!!! – sóhajtoztak az elkábított vaszjukibeliek.
– Igen! És utána az egész világmindenségnek! A sakkeszme, amely a járási székhelyet a földgömb fővárosává fejlesztette, praktikus tudománnyá változik, és kitalálja az interplanetáris érintkezés módszereit. Vaszjukiból jelzések fognak repülni a Marsra, a Jupiterre és a Neptunuszra. A Vénusszal ugyanolyan könnyű lesz érintkezni, mint Ribinszből Jaroszlavba utazni. S ki tudja… nyolc-tíz év múlva Vaszjukiban talán megtartjuk a világtörténelem első interplanetáris sakk-kongresszusát! Osztap megtörölte homlokát. Olyan éhes volt, hogy egy sült sakkhuszárt is szívesen megevett volna.

231. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Osztap Bender
2 hozzászólás
SteelCurtain>!

– Hát az orvos mit mond?
– Az orvos! Még az egészségest is beteggé gyógyítják!

Kapcsolódó szócikkek: orvos
Diosz P>!

Ellocska az estét Fima Szobakkal töltötte. Egy rendkívül fontos eseményt tárgyaltak meg, amely a világgazdaság felborításával fenyegetett.
– Úgy látszik, hosszú és bő lesz a divat – mondta Fima, tyúkként vállai közé húzva fejét.
– Sötétség.
És Ellocska őszinte tisztelettel nézett Fima Szobakra. Szobak kisasszonyt kultúrlénynek tartották: szótárában körülbelül száznyolcvan szó fordult elő. Emellett egy olyan szót is ismert, amelyről Ellocska még csak nem is álmodhatott. Gazdag szó volt ez: homoszexualitás.
Fima Szobak kétségkívül kultúrlény volt.
Az élénk beszélgetés a késő éjszakába nyúlt.

154. oldal


A sorozat következő kötete

Osztap Bender sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij: A pilóta naplója
Alekszandr Bek: Volokalamszki napok
Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba
Miguel de Cervantes: Don Quijote
Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
David Benioff: Tolvajok tele
Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein
Ken Follett: A megfagyott világ
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó / A Láthatatlan Légió