Út ​a csillagokig 84% 31 csillagozás

Ezek tényleg jó kis novellák. Nem volt olyan írás, ami ne tetszett volna. Voltak, amik különösen kedvesek a szívemnek – és elmémnek:
Kir Bulicsov: Oszd meg velem
Philip K.Dick: Az előszemélyek
Brian W.Aldiss: Ámen és kész
Clifford D.Simak: A szomszéd
Damon Knight: Négyesfogat
A.E.Van Vogt: A szunnyadó
Szilárd Leó: Üzenet a csillagokhoz

Ez megint régi Galaktika ízű volt, benne néhány jól ismert írással, és körülbelül ugyanannyi ismeretlennel. Mindkettőben voltak nagyon gyengék is, és nemcsak azért voltak gyengék, mert jó néhány történet felett eljárt az idő, hanem már akkor is gyengék voltak, amikor megíródtak. Bár néhány gyöngyszemet is találtam benne, de ez kevés volt összességében.

Korrekt válogatás, többségében tetszettek azok a novellák, amiket eddig még nem olvastam máshol (szóval kb a bő fele). Mégis kissé elégedetlen vagyok. Az az érzésem, hogy abszolút biztosra próbáltak menni a szerkesztők: összegyűjtöttek egy maréknyi 40-70 évvel ezelőtti „beváltnak” tartott sci-fi novellát, és kész. Persze tudom én, hogy ez egy „sci-fi klasszikusai” válogatás, de egy 2009-es kötettől akkor is többet várnék.

Sajnos, az írások kb. harmadát ismertem. Az időparadoxonos novellák nekem nem jöttek be, az űrutazás rész elment, a jövő társadalma és a harmadik típusú részek viszont nagyon jók. Továbbra is fenntartom: meglátásom szerint Asimov és Dick zseni.

Ebben a könyvben aztán nincs két egyforma történet. Ez persze nem Nobel-díjra érdemes megállapítás, lévén hogy különböző témákban született írások lettek összegyűjtve különböző írók tollából. De hirtelen mégis ez jutott eszembe, mikor elkezdtem az értékelésen gondolkozni.

A kezdő történet, A számkivetett a legtökéletesebb bevezető, megadja a kellő alaphangot. Az időparadoxonos írások bár mind érdekes megközelítését adják a témának, az első kivételével mégsem annyira nyűgöztek le igazán.

Az űrutazás témája már jobban megfogott, ebből A parancsnok életre keltése, és főleg az Új életet kezdeni volt kiemelkedő, utóbbi lezárása elég súlyosra sikeredett.

A jövő társadalmával foglalkozó novellákra igaz legjobban a bevezetéskor írt gondolatom, ahány, annyiféle. Az előszemélyek ijesztő, kissé túlzó is, A föld alatti paradicsom utolsó mondatai viszont felérnek egy arculcsapással. Gondoltam, hogy valami csavar lesz benne, de ez durvább volt, mint amire számítottam.

A harmadik típusú találkozások közül a Négyesfogat tetszett legjobban, bár nagy része inkább olyan volt, mint egy elborult horrorfilm. Nem szeretném megfilmesítve látni :) Asimov története kissé paródiaszerű, főleg a vicces befejezéssel.

Nem nagyon szoktam sci-fi novellákat olvasni, de ez a kötet meghozta a kedvet hozzá.

Oké, hogy gyűjtemény, de azért egy vonalat kéne húzni, mert olyat, amiben ilyen színvonalkülönbség volt még nem olvastam. A zseniálistól, az X-faktor válogató elején felmerülő (anyukáján kívül gondolja-e bárki, hogy ez lesz az útja) feelingen keresztül volt itt minden.
Kedvencek: A számkivetett, A parancsnok életre keltése, Oszd meg velem.., Fal a világ körül, Ámen és kész, A szomszéd, Mit neveznek szerelemnek?
Ha már válogatás ez kéne legyen a színvonal, a legjobbak kerüljenek bele. A 4 csillagot ezeknek az íróknak a megismeréséért adtam. Kivéve Asimov bácsit aki régi nagy kedvenc.

Remek válogatás, egyenletesen magas színvonallal.

Nagyon jó kis novelláskötet. A kedvencem a „Fal a világ körül” volt, Theodore R. Cogswell tollából. De a többi novella is jóféle, elgondolkodtató, érdekes.

Nem szoktam sci-fit olvasni, ezt a könyvet próbaként választottam, hátha meghozza a kedvemet hozzá. Leginkább az A szomszéd és a Négyesfogat tetszett, de volt pár olyan történet is, ami egyáltalán nem fogott meg. Összességeben nem kifejezetten hozta meg a kedvem a sci-fihez, de el sem vette…

Az egész kötet nagyon jó, maga az alapötlet is, és a novella választások is.
Hamilton novellája nagyon jó alaphangot ad, az időutazós történetek mind olyan 5/4-esek (kivéve talán a Kép, az egyetlen 5/2-es amit olvastam), aztán az űrutazás részben mindegyik annyira jó, hogy azt el sem tudom mondani, különösen A parancsnok életre kelése, mert az vicces-en szomorú, valamint a Zöld dombok a Földön, ami pedig lélekgyilkosan szomorú végű.
A jövő társadalma részben mindegyik novella kegyetlen picit az emberiséggel, de még így is megmarad a realitások talaján, az ufó-s részleg pedig a csúcs.
Szilárd Leó befejezése pedig szintén zseniális.