Akácok ​alatt 1 csillagozás

Délvidéki magyar írók elbeszélései
Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Akácok alatt

A kötet integráló szemlélettel veszi számba a délvidéki magyar irodalom egészét, az ezen tájegység irodalmával foglalkozó, a sajátos tájhangulatot megragadó régi és új írói generáció, az elszármazottak és odaköltözöttek, az elcsatolás előtt és után publikáló, a magyar életből a kisebbségi létbe került írók írásait.

A művek szerzői: Papp Dániel, Milkó Izidor, Gozsdu Elek, Csáth Géza, Herczeg Ferenc, Kosztolányi Dezső, Csuka Zoltán, Adorján András, Kopeczky László, Munk Artúr, Herceg János, Havas Károly, Csépe Imre, Szenteleky Kornél, Gion Nándor, Németh István, Varga Zoltán

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magyar szépirodalom Lazi

>!
Lazi, Szeged, 2007
240 oldal · ISBN: 9789639690547

Enciklopédia 3


Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Uzsonna>!
Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Akácok alatt

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Akácok alatt Délvidéki magyar írók elbeszélései

Az akácok alatt volt sokféle elbeszélés: lírai, szatirikus, utópisztikus. Mind tetszett, és új ajtókat nyitott, hogy megismerkedjek jobban egyes délvidéki szerzőkkel.
Az olvasás külön zamatát – akácvirág ízű – az adta, hogy nemrég jártam egyes megemlített helyszíneken.
Ajánlom a kirándulást mind a könyvben, mind a Délvidék szépséges tájain.


Népszerű idézetek

Uzsonna>!

…az élet szépsége nem attól függ, hogy van-e elég pénzünk, hanem hogy olyan környezetben élhetjük le, amely kedvünkre való.

Csáth Géza: Bácska, 46-47. oldal

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Akácok alatt Délvidéki magyar írók elbeszélései

Uzsonna>!

A bort csak olyan valaminek tartom, ami összeköti az embereket, egymáshoz közelebb hozza őket, és a társas együttlét lehetőségét adja meg. Innen tudom megérteni, hogy az igazgatónk Trencsén-Szent-Mihályon miért volt annyira komoly és hivatalos irántam; sohase voltunk együtt a borospohár mellett. Két ember, aki leül egymással szemben egy asztal mellé józanul, nem szereti egymást. Miért? Mert sohase ismerheti meg a másik szeretetre méltó tulajdonságait. Elvégre egy közepes tehetségű ember, az mindig irigy, pénzsóvár, rosszkedvű, gyanakvó, zárkózott. És az emberek túlnyomó többsége ilyen. Éppen ezért a társas élet elviselhetetlen, sőt elképzelhetetlen volna bor nélkül. De ha egy pohár bor bennünk van, mindjárt másképp látjuk egymást. A gyűlölet vagy ellenszenv, amely akaratlanul megszületik bennünk valaki iránt, eloszlik, és helyet ad barátságos jóindulatnak és elnézésnek. A nyelv megoldódik, hamar megértjük, megszeretjük azt, aki közeledik felénk. Jól tudom, hogy a bor ellensége a szervezetnek, de szívesen kockáztat az ember sokat azért, hogy megelégedett legyen.

47. oldal, Csáth Géza: Bácska

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Akácok alatt Délvidéki magyar írók elbeszélései

Kapcsolódó szócikkek: bor
Uzsonna>!

Vártok valamire bús, árva akácok?
Álmodtok-e néha nagy, zúgó erdőről?
Vagy belenyugodtok a mostoha sorsba,
s nem törődtök vele, a holnap mit őröl?

Mennyi árva ákác áll a nagy világban…
Nagy, testvéri vággyal gondoltok-e rájok?
Rosszabb, jobb-e sorsuk, milyen az ősz arra?
Tépi őket ott is ember, vihar, átok?

Ne nyögjetek tarlott bácskai ákácok,
sáros világtoknak, ha nincs fénye, pírja,
lesz azonban ünnep, lesz még egyszer május
s a sok ákácillat összeborul sírva!

(Szenteleky Kornél: Akácok az őszben)

5. oldal

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Akácok alatt Délvidéki magyar írók elbeszélései

8 hozzászólás
Uzsonna>!

…az életben tulajdonképpen minden igazi szépség tűzzel égetődik belénk, s nyomát magunkban hordjuk, míg szívünk utolsót ver.

Csuka Zoltán: Angelina, 81. oldal

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Akácok alatt Délvidéki magyar írók elbeszélései

Uzsonna>!

…Hogy azután magyar újságíró és szerb tanítónő hogyan jutott el egészen a házasság gondolatáig, az egészen különös rejtély, olyan rejtély, amire legfeljebb csak azok az enyhe, utcára kiszűrődő, csendes esti lámpafények adhatnak feleletet, amelyek talán sehol a földkerekén nem vetnek olyan bensőséges és meghitt fényt az éjszakai utcákra, mint éppen ebben a bánáti kisvárosban. Olyan enyhe és olyan vonzó fényt, hogy attól még az örök bohém, éjszakázó és egészen más lámpafényért rajongó öregfiú is a házasságig szelídült, s még a nagy fal is megdőlt, ami magyar betűvetőt és szerb tanítónőt elválasztott ebben a háború utáni, fenekestől felfordult világban.

Csuka Zoltán: Angelina, 81-82. oldal

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Akácok alatt Délvidéki magyar írók elbeszélései

Uzsonna>!

Néhol pásztortüzek pörsentek fel az éjszakában, mint apró szentjánosbogarak, szerte Gyöngyszigeten.

Bencz Boldizsár: Gyöngysziget, 105. oldal

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Akácok alatt Délvidéki magyar írók elbeszélései

Uzsonna>!

Csendesen, maga elé nézve énekelt, szinte csak mondta:
    – Kilencet ütött az óra, este van!…
    Azután a banda csatlakozott hozzá, utolérte, és körülzsongta a hangját a sok hegedű. A végén Abrasics Gábor sírt, és nagyot ütött az asztalra. Ez az ember úgy tűnt föl nekem, mint Bácska megszemélyesítője, aki szimbolizálja az alkoholnak és a dalnak édes mérgét, amely mámorba ringat, de egyszersmind folyton a halál gondolatával kísér. „Ej, haj, so'se halunk meg!” Ennek a kiáltásnak tulajdonképpen a következő értelme van: „Talán reggelre meghalunk!”

Csáth Géza: Bácska, 48. oldal

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Akácok alatt Délvidéki magyar írók elbeszélései

Uzsonna>!

    Mikor keresztbeszegtem a végtelen hosszú nyárfasort, amely az uradalmi földeket elválasztja a parasztbirtokoktól, hangos éneket hallottam. Egy kisleány ült az árok partján, pettyes borjút legeltetett, és közben teli torokkal, de sok zenei érzéssel nótázott. A kisleány szerb volt. Valaha szerb világ volt erre le a Dunáig, de most már csak négy-öt faluban misézik a pópa; a svábok megették őket földestül. Ezen a vidéken a szerbeknek csodálatos zenei tehetségük van. Két ökölnyi gyerkőc, ha összeül a kerítés tövében gajdolni, pompásan tud egymásnak kontrázni.

Herczeg Ferenc: Rankó, a hős, 75. oldal

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Akácok alatt Délvidéki magyar írók elbeszélései

Uzsonna>!

    Mint messze mezőkön gyúló pásztortüzek utolsót lobbanása után a mindent elnyelő sötétségben rejtőző félelem, úgy bujkált Martos Endre közjegyző úrban az önvád…

Bencz Boldizsár: Gyöngysziget, 104. oldal

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Akácok alatt Délvidéki magyar írók elbeszélései

Uzsonna>!

    A fásládát a tűzhely elé húzták, arra ültek ketten. Félrehúzták a rostélyos ajtót, és a tűz felszabadulva piroslott rájuk. Hosszú nyelű zománccsuprot kellett a lángokba tartani, hogy a víz felforrjon. Irma vállalta, míg a fiú a kis török rézmasinán a pörkölt kávét lisztnél finomabbra őrölte. Az erősen forrni kezdő vízbe dobálták a kockacukrot s habzó italt. Vajon mit duruzsolhatott ennek a két fiatalnak, hogy rá sem figyeltek?

Börcsök Erzsébet: Vándor a Nisavánál, 120. oldal

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Akácok alatt Délvidéki magyar írók elbeszélései


Hasonló könyvek címkék alapján

Németh István: Ima Tündérlakért
Gion Nándor: Műfogsor az égből
Németh István: Mogyorófavirág
Verebes Ernő: De hol van itt a villamos?
Németh István: Jusztika
Gion Nándor: Olyan, mintha nyár volna
Fekete István: Az erdő ébredése
Bächer Iván: Utóíz
Fekete István: Egy szem kukorica
Hunyady Sándor: Razzia az „Arany Sas”-ban