Lett ​este és lett reggel 14 csillagozás

Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

Paulus ​tábornok a sztálingrádi hadjárat előtt autóbalesetet szenved, így minden másképp alakul: Németország megnyeri a második világháborút ebben a súlyos, letaglózó antiutópiában, melynek főhőse Klaus Arme, vezető náci ideológus: az ő 1942 és 2013 között írt naplórészleteiből áll a könyv. Az első bejegyzés idején tizennyolc, az utolsónál nyolcvankilenc éves.
A „lett este és lett reggel" a Genezis könyvében a teremtés napjai közti időszakot jelöli, amikor az Arme-féle náci ideológia szerint Isten alszik vagy halott, esetleg felfüggeszti magát, egyben az erkölcsi, etikai normákat is. A civilizáció újabb lépcsőfokának eléréséhez mindig egy-egy ilyen állapot kell, ami felmenti a birodalmat és katonáit minden bűn alól, hiszen ezeket a fejlődés nevében követik el, a teremtés tökéletesítésére. Klaus Arme egész élete a családja hatalmáért vívott kérlelhetetlen árnyékháború, és az egész emberi civilizációt lassanként felemésztő birodalom szolgálatában telik. Legfőbb ellensége a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Magvető, Budapest, 2014
292 oldal · ISBN: 9789631432091
>!
Magvető, Budapest, 2014
292 oldal · ISBN: 9789631431926

Enciklopédia 33

Szereplők népszerűség szerint

Erich von Manstein · Sztálin · Konsztantyin Konsztantyinovics Rokosszovszkij · Berija, Lavrentyij Pavlovics · Friedrich Paulus · Georgij Konsztantyinovics Zsukov

Helyszínek népszerűség szerint

Amerikai Egyesült Államok · Magyarország · Auschwitz · Sztálingrád · Verdun


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Qedrák P>!
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

Noha azt hittem, hogy a Harmadik Birodalom győzelméről szóló alternatív történelmi regényt veszek a kezembe, mégis régóta olvastam ennyire filozofikus és ennyire keresztény könyvet. @Csabi ajánlását ezúton is köszönöm.

Bár nincs megfelelően széles vertikális ismeretem a science fiction irodalmából, az eddigiek alapján nekem az a tapasztalatom, hogy a szerzők többsége nem tudott mit kezdeni a kereszténységgel, mint jelenséggel. Még az olyan nagy klasszikusok, mint Frank Herbert, aki pedig rengeteg vallásfilozófiát vitt a művébe, valahogy nem a kereszténységben keresgélt. Amennyire meg tudom ítélni, az általam olvasott szerzők számára a kereszténység az emberi történelem menstruációs görcse, amely időlegesen ugyan nagyon is befolyásolta az eseményeket, de később magától elmúlik. Ha valaki olyan könyvet várt, mint Robert Harristől a Führer-nap, vagy PKD-től Az Ember a Fellegvárban, az nagyot fog csalódni, mert a szerző számára a filozófia jelenti a kalácstésztát, amelybe elszórhatja azokat a mazsolákat, amely a nácik győzelmének következményeit jelentik.

Ahogy említettem, a könyvben a Harmadik Birodalom véres győzelmet arat, köszönhetően annak, hogy Paulus halála miatt Manstein bonyolítja le a sztálingrádi csatát, a szovjetek pedig inkább végeznek Sztálinnal, minthogy tovább folytassák a háborút. Az eseményeket Klaus Arme, egy második generációs náci szemével követjük végig, akinek a válogatott naplóbejegyzéseiből áll össze a kötet. A főszereplőnk nem is akárki, hanem a megszilárduló rendszer egyik főideológusa, Göbbels egyfajta tanítványa, aki túlnő mesterén, és aki mellesleg az apján keresztül szinte korlátlan hozzáférést kap a Birodalom erőforrásaihoz.

Klaus Arme a legnagyobb fenyegetést a kereszténységben látja, amelyet egy olyan zsidó mételynek tekint, ami képes lehet arra, hogy az erősek birodalmát meggyengítse és elpusztítsa. Ezért átíratja a Bibliát, megszállja az egyházi intézményeket és szisztematikusan üldözi a keresztényeket. Már-már sikert arat, ám akkor felbukkan a végső ellenfél, Karol Wojtyla, aki bizonyságot tesz neki a kereszténység erejének mibenlétéről.

Kicsit olyan ez, mint amikor egy fordított történetmesélést olvasunk, a gonosz szemszögéből, akinek meg kell küzdenie az ellene küldött hősökkel, és bár olvasóként azt reméljük, hogy nem ő fog győzni, mégsem következik be a katarzis. Ez itt egy nagyszerűen alkalmazott keret, és egy kicsit sajnálom, hogy a könyv végén a szerző ebből egy kicsit kilépett, hiszen igazán nyugtalanító disztópiává akkor válhatott volna, ha a végső győzelem elmúlásába vetett reményt nem csillantja fel. A másik apróbb probléma a redundancia, többször előkerülő érvek és ellenérvek bukkannak fel, amelyek nem viszik előre a művet. (És reformátusként egy kicsit az is zavart, amit gyakran látok más írásokban is, hogy a kereszténység egyenlő a római katolicizmussal, pedig ennél azért az sokrétűbb).

Ezektől eltekintve egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Nem tudok igazán science fictiönként tekinteni rá, (szerintem a lecsillagozásokban is főleg ez játszik szerepet), cserébe viszont egy érdekes gondolatkísérlettel lettem gazdagabb.

1 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

Filizofikus disztópia egy történész végzettségű szerzőtől, amelynek lényege a náci gondolat kiteljesedésének ábrázolása, és szembesítése a kereszténységgel.
A történet szerint a Harmadik Birodalom megnyeri a II. világháborút, hiszen a gyenge és romlott Nyugat a Szovjetunió bukása után már nem képes ellenállni. A naplóíró főhős, a Birodalom vezető ideológusa, miközben elmeséli saját maga és családja káprázatos felemelkedését, beavat a gonosz működésének-gondolkodásának titkaiba is. Monológok és dialógusok váltogatják egymást, az egyik beszélgető partner maga Karol Woytila, azaz a mi világunkban II. János Pál pápa, aki azonban itt csak egy halálra ítélt egyszerű pap.
Mindezek alapján lehetne akár egy remek regény is, de a fölösleges kultúrtörténeti példabeszédek, az élettelen figurák és a túlzásba vitt filozofálás megnehezíti az olvasást, és akkor még nem beszéltem a stiláris minőség egyenetlenségéről és a regény zárlatának megoldatlanságáról.
El tudom képzelni, hogy elszánt és teológiailag képzett katolikus olvasók szeretni fogják.

9 hozzászólás
Csabi>!
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

Olyan bölcsészszaga van ennek a könyvnek, hogy a könyvtárosnő szeme egészen benedvesedett, amikor átadta. Szóval, aki az izgalmas témaválasztás miatt valami jó kis fasiszta utópiára vágyik erőszakkal, partizánokkal és hős ellenállókkal, az nem fog kielégülni. Ez tulajdonképpen egy napló- és esszéregény, amiben a győztes nácizmus egyik szürke eminenciásának életét és gondolatait ismerhetjük meg fiatalkorától haláláig. A könyv a zsigeri izgalmak helyett inkább intellektuális izgalmakat tartogat, mert a szerző nagyon jól építi fel ezt a világot, hihető ez a fajta alternatív történelem, amit felkínál, következik mindabból, ami valóban megtörtént, és amit a náci ideológia ígért. Bő hetven évet ölel fel a regényidő, ezért természetesen nem követhetünk végig minden mozzanatot, sok évet ugrunk egy-egy naplóbejegyzés között, de ez nem zavaró, mert az író elsősorban főhőse fejlődésére koncentrál, a történelem háttérként jelenik meg, mintegy kísérőjelenségeként a Klaus Arme által kigondolt és tökélyre vitt ideológiának.
A regény lényegét a nácizmus és a kereszténység ideológiai szembenállása adja. Nem véletlenül van a regény végén egy (nagyon) hosszú beszélgetés Arme és Karol Wojtyla között, 1969.-ben. Arme mindvégig arra törekszik, hogy megsemmisítse a keresztény ideológiát a maga eredeti mivoltában, és egy általa kitalált vallással helyettesítse. Ha valaki kicsit is jártas a témában, akkor láthatja, hogy nem kellett hozzá a nácizmus, hogy a kereszténység mára olyan állapotba kerüljön, ahonnan már csak válságmenedzseléssel lehet kisegíteni. Úgy tűnik nem kellett ehhez a nácizmus, megy ez magától is. Számomra a könyv végső tanulsága, hogy ha a puszta léttel nem tudunk szembeállítani valami felsőbbrendűt, akkor ide jutunk, nácizmussal, vagy a nélkül.
Azt azért meg kell jegyeznem, hogy némely eszmefuttatások erősen igénybe veszik a nembölcsész olvasót, a kevesebb több lett volna alapon érdemes lett volna egy kicsit önkorlátoznia magát a szerzőnek. A wojtylás beszélgetésben oldalanként háromszor van szó a szingularitásról, szerintem egyszer is elég lett volna. Mondjuk, ha én lettem volna Wojtyla helyében, én nem is álltam volna szóba Arméval, ennél jobban nem lehetett volna kiszúrni vele, igaz, akkor mi lett volna a szingularitással?

4 hozzászólás
Spaceman_Spiff IP>!
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

A maga nemében egészen érdekes alternatív történelmi regény ez, ami egyrészt a különleges szemszög miatt lesz furcsa – a narrátor ugyanis a náci ideológia legfőbb kidolgozója, az egész „pápája” –, másrészt egy-két sajátos elemmel színesíti az ismert forgatókönyveket – a németek nyerik a második világháborút, de hogyan? És milyen lesz az utána létrejött Európa?
Persze ez inkább egy bölcsész regény, ahol nem a cselekmény, hanem az ideológia játssza a fő szerepet. Aki történelem-mániás, annak érdekes lehet olvasni a német győzelmekről vagy az Új Rendről, mások viszont hamar beleunhatnak. Amikor pedig a könyv utolsó harmadában elérkezik a főszereplő a „megkísértéshez” – Karol Wojtylával, a mi világunk II. János Pál pápájával történő eszmecseréhez –, ott drasztikus gyorsasággal hullik ki az ember. És sajnos ehhez kapcsolódik a regény leggyengébb része, a „fordulat”, ami teljesen hiteltelenül jelenik meg – mintha a szerző „erkölcsi kényszerből” lépné meg a főszereplő pálfordulását. Kár érte, pedig igazán érdekes színfolt a magyar könyvek és az alternatív történelmi regények között is.
Kritika:
http://www.prozanostra.com/iras/amig-isten-behunyja-sze…

Anton_Gorogyeckij P>!
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

Egészen érdekes alternatív történelmet tár elénk ez a könyv. A korábbi értékelések miatt kicsit féltem, hogy tényleg nagyon filozófikus lesz, de azért összességében szerintem egész jó volt az arány. Jó gondolatébresztők a főszereplő illetve intellektuális ellenfelei közti viták.

László_Főgler>!
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

Igazi ösztönös molyos beszerzés volt. Álltam a vidéki ABC pénztáránál a sorban. Megnéztem a könyvállványt, és ott volt ez a könyv leértékelve. Nézzük: 499 Ft, alternatív történelem, de nem Agave, hanem Magvető… klassz borító, kosárba! Évek múlva vettem elő, miközben féltem is tőle, hogy nem lesz ez olyan jó. Most pedig azt mondom, bár többen ismernék ezt a filozofikus regényt. Ne az értékelések alacsony számára tekints, olvasó, hanem az idézetek magas számára, mert ez itt a lényeg. Horváth László Imre mindvégig világosan adja át a cinikus hatalomtechnikus, Klaus Arme gondolatait, miközben ügyesen vázolja fel, mi történt volna, ha… Szinte elég csak pár idézet, meg a fülszöveg, hogy meggyőzzük, akit érdekel az ilyesmi.
A gondolatmenet kicsit homályossá válik a Karol Wojtylával való beszélgetés során, pedig ez lényeges rész lenne a könyv egésze szempontjából, de így is érdemes elolvasni.

Klára_Bujdosó>!
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel

Nagyon elgondolkodtató, érdekes alternatív történelmi regény.A gonosz szemszögéből? Igen.
De iszonyú rafináltan keverednek aműben az eszmék és a nézőpontok.


Népszerű idézetek

balagesh I>!

[…] a remény csak ösztön, mint a fájdalom […]. Ezért is nagyobb nála a szeretet, mert a szeretet a mi döntésünk, és legtöbbször keményen meg kell dolgozni érte. A szeretet intelligencia, a remény nem az.

250. oldal (1969. október 11. – München)

Kapcsolódó szócikkek: remény · szeretet
olvasóbarát>!

Pedig a válasz rögtön ott van a Biblia elején. Abban a sorban, ami a napokat választja el egymástól: „és lett este, és lett reggel, a következő nap.”
[…]
Azt jelenti a sor, hogy a teremtés fokozata között az Isten egyszerűen alszik, nincs jelen. Ekkor van a sötétség, a „lett este és lett reggel” állapota.
A professzoraim érdekesnek találták ezt az elgondolást, miszerint amikor nagy katasztrófák történnek, igazán nagyok, azok Isten tervének újabb fokozatát készíthetik elő.

74. oldal

Csabi>!

Vannak területek, ahol a nehéz terep miatt sosem lehet teljes győzelmet aratni. És a médiában ezeket a hegyi vagy erdei rablók elleni kacsavadászatokat mindig el lehet adni háborúnak, fenyegetésnek, amire a társadalomnak oly nagy szüksége van, mint egy falat kenyérre. Kiváló terepek a folyamatos kiképzéshez is. Kéznél lévő hegyi rablók és fellázítható törzsek. Hogy a hírekben legyen háború, háború, ami leginkább lenyűgözi az embert. Ha nem lenne, ki kéne találni, olyan csodálatos találmány, mint maga az Isten.

286. oldal

olvasóbarát>!

Ha elveszítjük a háborút, és ez sokszor lehetségesnek látszott, 1941 telén, 1945 nyarán mindenképp, ha elveszítettük volna, akkor a világ igyekezett volna valami civilizációs üzemzavarnak tekinteni a történteket. Eltaposni az eredeti látomást, mindenáron elfelejteni a lehetőséget egy új rendre, nem merte volna belátni, felfogni valódi céljainkat, hogy teljesen új alapokra helyezzük az emberi történelmet, az emberi kultúrát, civilizációt, és később az emberi genomot is.

228. oldal

Csabi>!

Tartalékos tiszt voltam, úgyhogy boldogan csatlakoztam a páncélosokhoz, mikor lerohantuk a lengyeleket, aztán pedig mindenki mást. Volt egy kedvenc prédikációm. A diplomadolgozatomból faragtam, úgy-hogy sokat foglalkoztam vele. Minden papnak van egy kutatási területe, az enyém a teremtés könyve volt. Úgy gondoltam, magyarázatot találtam arra, miért tűri Isten a sok szenvedést. Például, és leginkább ugyebár a háborút, amikor milliók halnak meg iszonyú kínok között, nemzetek gyilkolják le egymást, és a vesztes nép közel kerül a kipusztuláshoz, bizonyos esetekben el is töröltetik a föld színéről.
Hol van ilyenkor Isten? Amikor az ember ennyire sötétségben jár. Pedig a válasz rögtön ott van a Biblia elején. Abban a sorban, ami a napokat választja el egymástól: „és lett este, és lett reggel, a következő nap".
Mint említettem, költőnek készültem, nagyon szerettem ezt a sort. Nem is értettem, eddig hogy nem vették észre a jelentését, de gondoltam, bizonyára ez az én tehetségem, hogy felismerem. Azt jelenti a sor, hogy a teremtés fokozatai között az Isten egyszerűen alszik, nincs jelen. Ekkor van a sötétség, a „lett este és lett reggel" állapota.

74. oldal

4 hozzászólás
olvasóbarát>!

Az übermensch szeretete büszke szeretet. Ragadozók szeretete. Ahogy fejlődik a civilizációnk, úgy megyünk visszafelé is. A maják kultúrája leszünk idővel talán, aztán pedig olyanok, mint az ősemberek. Vagy maguk, a praktikusság istene megmentenek minket? Minden csak fejlődik, tisztul, régi formák felé tart.
Amint a természetben is. A későbbi generációt nem érdekli az apák bármely tömeggyilkossága, ha sikeres. A norvégok szégyellik a vikingeket? És az amerikaiak az indiánokat lemészároló marhapásztorokat és a lovasságot? Éppen ellenkezőleg, ezek népi mítoszok alapjává lettek.

193. oldal

balagesh I>!

Ez a javulás csak a halál biztos üzenete. mindig így történik, legyintett, az utolsó ütközet előtt, ami végül elsöpör. Egy könnyű időszak, afféle ajándék az istenektől.

108. oldal (1953. szeptember 25. - Firenze)

1 hozzászólás
Anton_Gorogyeckij P>!

Végül is ez kegyes halál volt Sztálinnak. Gyors, egyértelmű, és főleg meglepő. A teremben mindenki megfagyott a döbbenettől. Mikor a testőrök már épp mozdultak volna, hogy szitává lőjék Rokosszovszkijt, gondolom csak elmosolyodott, és abban a pillanatban robbant is a bomba, megölve őt és mindenki mást is, aki részt vett a haditanácsban.

23. oldal, 1943. május 14. - Róma

Anton_Gorogyeckij P>!

Hitler két órán keresztül üvöltözött a tudósokkal. Az egész országból berendelték őket a fogadásra. Az amerikai atomtámadások után persze nem sok jót várhattak. Hogy lehet, hogy az árja tudóstársadalmat a zsidó tudósok, akik mint a patkányok, úgy menekültek el Európából, felülmúlták? Hogy lehet, hogy egy ilyen fegyver kifejlesztése nekünk még legalább két évbe fog telni, míg az amerikaiak már ötöt ledobtak belőlük?

35. oldal, 1945. szept. 3. - München

Kapcsolódó szócikkek: 1945 · Adolf Hitler · Amerikai Egyesült Államok · atombomba
Anton_Gorogyeckij P>!

Erich világában már ez a vallás, a számítógépeik, a hordozható telefonjaik, a hálózat, az állítólagos információ. Mikor annak idején Führer lett, első dolga volt, hogy feloldotta az elődje tiltását, és odaadta a népnek a mobilkommunikációt és az internetet, az egész digitális kultúrát, ami addig a hadsereg tulajdona volt. Mintha a korlátlan szabadságot kapnák meg, amit mindig maguknál hordhatnak. Erich pedig úgy ellenőrizhette a Gestapo több tízezer új munkása segítségével az alattvalói életét, ahogy arról soha egyetlen uralkodó nem is álmodhatott volna. De a népet ez sem érdekelte, új játékaival jobban szórakozott, mint valaha.

289. oldal, 2013. november 21. - München

Kapcsolódó szócikkek: Gestapo · internet · mobiltelefon

Hasonló könyvek címkék alapján

Iny Lorentz: A szajha
Timur Vermes: Nézd, ki van itt
Melinda Nadj Abonji: Galambok röppennek föl
Pósfai György: Tull úr intenzív élete
Rachel Seiffert: Lore
Rita Falk: Szilváspite-összeesküvés
Kate Morton: Felszáll a köd
Michael J. Sullivan: Birodalom születik
Nele Neuhaus: Gonosz farkas
Laura Baldini: A tanítónő