Kubai ​retró 95% 13 csillagozás

Hát, újabb országgal bővült a bakancslista…
Horváth János nem először ír kubai élményeiről. Kubai riport című könyvében ösztöndíjas élményeiről számol be (már várom, hogy ezt is olvashassam), most pedig nagykövetként tér vissza az izgalmas és színes országba.

Van ebben a könyvben minden, Kubáról és persze Horváth János kalandjairól, ismerőseiről, tapasztalatairól. Nagyon szellemesen és olvasmányosan tálalva.

A könyv megannyi érdekes történetet tartogat, pl. egy követségi magán cicáról, a kubai bókolási szokásokról, amelyhez nem árt megtanulni pár Petőfi sort spanyolul, valamint az is kiderül, hogyan repült Kubába egy vízilabdacsapatnyi napszemüveg Magyarországról és hogyan repült vissza ugyanennyi mennyiségű szőrme. És természetesen van Fidel is, aki remekül pingpongozik, de a vesztesekkel is mindig úriember.

Teljesen véletlenül pont egy évvel életem legcsodásabb útja után került a kezembe a könyv. Könnyes szemmel csuktam be, ahogy könnyes indultam haza Kubából is. Nehéz letenni, elengedni, otthagyni.
Sok szempontból is erős az érzelmi kötődésem a könyvhöz: először is anno a fantasztikus idegenvezetőnk ebből a könyvből is olvasott nekünk szemelvényeket a hosszú, zötykölődős buszos túrákon, másrészt a sok, nagyon érdekes, tényszerű információ mellett Horvát Jánosnak tökéletesen sikerült megragadnia a hangulatot, az érzést, amit én is éreztem ott. Amikor az ország bizonyos részeit érintette, a szemeim előtt peregtek a saját emlékeim, így sokszor vigyorogva olvastam.
De nemcsak annak ajánlom a könyvet, aki járt már Kubában, vagy épp most tervezi utazását, hanem mindenkinek, akit érdekel ez a gyakorlatilag 60 éve jégbe fagyott, lassan olvadozó karib-tengeri ország, ahol, bár megállt az idő, és a lakosság jelentős része ma is jegyrendszerben tengeti az életét, és a hiánygazdaság olyan mértéket ölt, hogy papírzsepit sem tud venni a turista, az életszemlélet, az életöröm az ország minden szegletéből áramlik, és a hangulat megismételhetetlen.
Köszönöm, élmény volt!

Sose vágytam Kubába. A könyvben említettekkel ellentétben sose vonzott a kettős világ, ami a sziget igazi élete és a turista világ közt van, sosem akartam bekukucskálni az ott lakók nyomorúságába.
A könyv mégis érdekes volt, mert az viszont mindig is izgatott, hogy hogy lehet, hogy bármennyi forradalom is volt a világban, a castroizmus még mindig él és virul… Bár Horvát János nem mond ki egy csomó végkövetkeztetést, hanem az olvasóra bízza az olvasottak alapján azok levonását, sok mindent megértettem (vagy gondolom, hogy megértettem) abból a világból.
Kicsit kevésbé érdekes szál a másik, amiben a diplomata élettel kapcsolatos dolgokról mesél, de ez meg lehet az én egyéni dolgom.
Viszont azt hiszem, sürgősen megpróbálom beszerezni az első kubai könyv antikvár példányát, még akkor is, ha nagyon korrekten Horvát ebben a kötetben elmondja, hogy miben is járt el afelett az idő, illetve, hogy mik voltak annak a könyvnek a hibái.