Idézetek

Vasárnap utaztunk Berlinből Lipcsébe, a vasútállomással szemben éjszakáztunk annak az amerikai szállodaláncnak az egyik intézményében. A rántotta vizes volt. Hétfőn visszautaztunk Magdeburgba és a Hotel Metropolba. A papírzsebkendő-adagoló a mosdó széléről beleesett a vécébe.

56. oldal

Ásítottam, aztán a vonat padsorai között a tőlünk pár sornyira ülő, fehér lenvászon öltönyt viselő férfira pillantottam. A laptopján dolgozott. Hozzám nagyon öreg volt, a harmincas évei vége felé járhatott, de nagyon szexinek találtam. Amikor belépett a kocsinkba, nyomban észrevettem: nyáriasan gyűrött, fehér vászonöltöny és hosszú, sötét, lófarokba összefogott haj – pont mint a Nagy Gatzki. Egyes férfiakat jó ízléssel áldotta meg az ég. És jó fizikummal. A fehér vászonöltönyös férfi testfelépítése olyan volt, mint Philippé. Széles váll és keskeny csípő. És olyan magas is volt, mint ő – bár Philipp nőhet még nagyobbra is.

53. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Addig lapozgattam a Csóksulit, amíg el nem jutottam a hímtag illusztrációjáig. Megszámoltam, hány van belőle a kötetben. Huszonkettő. Tizenegy petyhüdt, tizenegy álló.

29. oldal

– Azt hiszem a fogszabályzó teszi, Renée. Ha az ember már majdnem tizenhét éves, és még fogszabályzót visel, megtanul alázatos lenni.

Hetedik fejezet, 209. oldal

7:18. Belebújok fekete csipkebugyimba. (…) Valójában nem igazi csipke, mert az túlságosan drága szerény anyagi eszközeimhez mérve, hanem mindenféle szintetikus poliizék keveréke. De jól néz ki.

Ötödik fejezet, 150-151. oldal

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

– A sírás a gyászolás egyik módja – folytatta. – Az egyik legjobb módja. De sok másik is van. Egyesek fát ültetnek a halott emlékére. Mások képet festenek. – Aztán azt tanácsolta, írjak üzenetet apámnak egy biolóiailag lebomló, héliummal töltött ballonra, és röpítsem el a Nagy Látóhatár felé. – Amerikában ezt teszik – mondta.
Fantasztikus öltlet. Elképzeltem magam, amint egy szeles vasárnap reggel ott állok a sárkányröptetőkkel a Teufelsberg tetején. „Hé, apa! – kiáltanám. – Hallasz engem? Sajnálom, hogy nem volt lehetőségem elbúcsúzni, de próbáld meg ezt elkapni, oké? Ez egy ballon. Egy üzenet van rajta a számodra.”

Harmadik fejezet, 65. oldal

♥♥♥ „Felolvastam neki, hogyan ragadott el egy fénysugár, és tett le egy idegen, új bolygóra, ahol minden tónusok és hangok részecskéire hull szét, hogy hallom a zenét, hogy magam vagyok a zene, hogy mindössze két fül meg egy szív maradt belőlem…” ♥♥♥